Mivel Hédi kérte, ezért a két héttel ezelőtti prágai állatkerti sétánk – vagy inkább teljesítménytúránk: mert szerintem gyalogoltunk olyan 15 kilométert biztosan – további leírását folytatom, talán érdekli valamelyikőtöket továbbra is. ... A hüllők és majmok megszemlélése után kijutottunk a szabadba, egyenesen a szavannai állatok területénél. Ez a rész nagyjából üres volt, hiszen a füves pusztalakók tetemes részének a csehországi tél túl hideg, fűtött telelőjükben tartózkodtak. Azért volt pár kivétel, például a zebrák , amiket egészen meghökkentő volt a hóban keresgélve látni. Biztos lesújtó véleménnyel lehettek a sok lődörgő látogatótól, mert mindegyik csak az ülepét volt hajlandó felénk mutogatni. Ez pedig a ritka addax . Lóantilopféle- tudtam meg. Szavannai állat létük ellenére ezek is meglepően jól tűrték a hideget. Ez egy muntyákszarvas . Már korábban is láttam, és akkor is azt hittem, hogy ez az édes kicsi Bambi egy kisgida. Itt azonban megkaphattam a felvilágosítást: ez e