Zöld.ségek Amatőr kerti napló

... de a kert nem mutat kifejezetten őszies képet, néhány növény most fordult termőre. Tavaly ilyenkor előbbre voltunk sok kertiveteménnyel. Például: ilyenkor már volt kifejtős korú tűzbab, idén még nincs, majd csak kukoricaszedésre lesz. A másodvetett zöldbabot még nem is lehet szedni, és az annyi gonddal nevelt paprikáim még csak most kezdenek teremni. Tizenegy hónappal ezelőtt ilyenkor már ott soroltak a spejzban az olajos-ecetespaprikás üvegek. Nincsen se pagodakarfiol, se brokkoli, csak nagy "potlohók". Tulajdonképpen ha belegondolok, idén sok mindenből elég gyatra lett a termés a tavalyihoz képest. Sok paradicsom tönkrement, alig van paprika, a borsó igen szerényen kelt, a káposztafélék is rosszul indultak, a bab egy részét lerágta a csiga, a jégverés se tett jót. A krumpli és a csemegekukorica se szerepelt fényesen. És pont ezek azok, amikből rengeteg fogy! A tavalyit azonban messze verte az uborkatermés, és a hagyma, kifejtőbab is lesz jócskán. A zeller és a póré is

Már megint szembe megyek önmagammal - és tesómmal is. Blogírásunk gyermekkorában ugyanis megegyeztünk: igyekszünk témánál maradva nem átcsúszni a gasztroblogok világába, bár nagy volt néha a kísértés. Csak néhány érdekesebb dologgal meg sógorom mérnöki süteményreceptjeivel tettünk kivételt. De az evészetet nem lehet teljesen kiküszöbölni, hiszen azért termelünk, hogy együnk. De térjünk a lényegre. A héten befőztem uborkát, ketchupöt és körtebefőttet. Az uborkaeltevésen nincs mit cifrázni. A ketchupgyártásnak azonban volt egy kis pikantériája, nevezetesen az, hogy teljesen sárga paradicsomból készült. Ez a fajta valahogy jobban bírta a rothadást, és igen bőven terem, termett, ebből volt a legtöbb, másfelől meg piszkált a kisördög: a ketchup olyan citromsárga marad a befőzés végére, mint az alapanyaga? A recept a tavaly bevált , ezen nem variáltam, csak annyi, hogy a piros paradicsompaprika helyett szereztem narancssárgát, hagymából meg a Fertődi ezüstfehéret tettem bele, ennek még fehér

... a kertjeink mai összképe, két okból is. Egyfelől: a késői másodvetések jó része szépen sikerült, kikelt, és pont úgy teli van jópár ágyás az előtörő csíranövényekkel, mint március-áprilisban. Például az őszi megevésre vetett jégsaláta kisebbik ágyása így fest: Nálam a lollo bionda Amszterdami sárgarépával vegyesen vettetett, még a nagy hőségben. Azt hittem, hogy ez tényleg TUTIRA nem kel ki, de csalódnom kellett, szerencsére kellemesen: a saliból tegnap már tudtam szedni. A Francia reggeli retek tavaly ősszel szebb, nagyobb és egészségesebb lett, mint tavasszal. Az éjjeli dús harmatok, hűvösödő nappalok a bolháknak nem tesznek jót, a retek föld alatti gumóinak annál inkább. Hédi kertjében ilyen sűrű, nekem még elvetni se volt időm, bár a magágy már készen áll. Még nem késtem el vele szerencsére. A spenótot csak ilyenkor vetjük, a Matador áttelelő fajtát. Ez egy adag spenótot még hajt őszre, aztán még egy adagot tavaszra, májusra magszárba megy. Nyáron meg nem spenótozunk, van más

Elképzelhető, hogy uncsi témákon nyargalászok, mert újra könyvekből citálgatok, meg hát elfogultan is írok, hiszen megint a Szigetközre hegyezem ki a mondandómat. De ismételten csak nem bírom fékezni magam: kezembe került a Mosonmagyaróvári Helytörténeti Füzetek VI. kötete, Kovács Antal tollából, címe: „Járok-kelek gyöngyharmaton…”, alcím: Növény- és állatnevek a Felső-szigetköz tájnyelvében. Ez csemegefalat a kerttel kombinált magyarnyelv-rajongók számára. Hibának tartanám, ha nem adnék ebből az apró, édesded nyelvi örömből másnak is. Ez az öröm kézzelfogható, hajdani győri lakos mivoltomban szabolcsi, borsodi lakótársaimnak felülmúlhatatlan szórakozást jelentett a helyi „tájszólás”, én meg legalább ilyen jól mulattam az ő ízes szövegeiken, amiket aztán jól eltanultunk egymástól. Na de a könyvecske a kezünkben: apró kis kötet, majdhogynem füzetke, régimódi stencil-szerű, Erika-írógépes szöveggel. Csak a teljesség igénye nélkül szeretnék belőle falatokat – apró ízelítőt - porciózni, a

Hülye szokásaim egyike az állandó olvasás. Könyvhegyek a vécében, a kredencben, a konyhaablak párkányán, az éjjeliszekrényen… Van sok, amibe még alig lapoztam bele idő híján, vagy meg mert nem volt olyan „kiolvasós” jellegű. Múltkor, hogy az egyik könyvespolcot pakolásztam, mert már dőltek kifelé az oda benyomorgatott kötetek, a kezembe került Simon Tibor - Seregélyes Tibor Növényismeret című könyve. Ez a Simon Tibor - Csapody Vera - féle Kis növényhatározó korszerűsített, fotós változata. Tesómtól kaptam szülinapomra még évekkel ezelőtt, de valahogy nemigen forgattam. Tegnap azonban nézegetni kezdtem, és feltűnt, hogy egyes növényismertetők mellé rózsaszín x-ek vannak jelként rakva. Némi lapozás után megtudtam a rózsaszín x jelentését: mérgező növény. És tátva maradt pici szám: rájöttem, hogy még a bejárati ajtó melletti kis virágoskert is bőségesen elég egy kiadós gyomormosáshoz. Tényleg csoda, hogy Hédivel mindketten megúsztuk a mérgezést, hiszen sok fűszálat, ismeretlen virágot elr

Tegnap uzsi közben a Hangya újság Földmívelés mellékletének 1934-es kiskátéját tanulmányoztam. Három érdekes, gyümölcsös kérdés-feleletet találtam, amit úgy gondolom, érdemes közzétenni. Az első: Hogyan ismerhető fel, hogy a görögdinnye érett? Kérdés: Kérem, sziveskedjen velem tudatni, hogy miként lehet a görögdinnyét biztosan fölismerni: mikor érett, anélkül, hogy meglékelje vagy roppantja a termelő, a kopogtatás sok esetben csak, a roppantás pedig káros. Felelet: Az érett görögdinnye felismerése sokkal nehezebb s több gyakorlatot kíván, mint például a sárgadinnyéé. A görögdinnye érését a következő jelek alapján könnyen felismerheti még a kevésbé járatos személy is. A héj, mely legtöbbször hamvas, elveszti hamvasságát, fényesebb és világosabb színt mutat; ha az ember a dinnyét fölemeli, az ugyanolyan nagyságú éretlen dinnyénél könnyebb súlyú lesz; az érett dinnyén az éjjeli harmat nem áll meg, úgy, mint az éretlenen, kopogtatásra éles, kongó hangot ad. A terméshez legközelebb álló k

Bizony, nem kegyelmezett a természet a paradicsomjaimnak! A paradicsomágyás külseje nem igazán megnyerő… A leveleken, szárakon feltűntek a jól ismert feketés-barnás foltok, a terméseken meg azok az olajosbarna horpadások. Hát ezek szerint a rézhuzal önmagában a paradicsomvész ellen nem segít, vagy én bénáztam el? A drótozatlan paradicsom éppen olyan beteg, mint a drótos. Árnyalja a képet, hogy a paradicsom három ágyásban van: húsz tő a kert elejében, tíz középen, a többi a kert hátulja felé. Utóbbiak között egyetlen beteg növényt találtam. Így permeteznem kellett. Sokat kellett várnom a megfelelő időre, mert záporos napok jártak. A permetlékeverék állt 2, 5 %-os Championból, hozzáadva némi Nonit, meg nyomelemes lombtrágya. Tavaly ugyanis azt tapasztaltam, hogy a paradicsomtövek fertőzés utáni újbóli megerősödésénél igen sokat segített a táp. A permetezéshez most hozzákészültem, nem úgy, mint tavaly, hogy lesz ami lesz alapon odaspricceltem. Mindent eltüntettem, ami nem oda való: beteg

Az idei mákos kísérlet a végéhez közeledik. Korábban már részletesen írtam a rég elfeledett mákültetéssel kapcsolatban felbukkant gondokról, a ritkításról, a máktokbarkóról . Ez is elmúlt, a gubók megbarnultak, bennük zizegve koppantak a szemek, ha megráztuk azokat: megértek. Múlt héten Nyunyi – Isten bizony teljesen egyedül! – levagdosta a mákfejeket, és kiteregette száradni a melléképületbe. Tegnapelőtt már kellően megszikkadtak a gubók, így belefogtunk a fejtésbe. A gubók tartalmát még kilométer választja el attól, hogy étkezési máknak lehessen nevezni. Szerencsére kicsi korunkban nekem is, Hédinek is volt alkalmunk megismerni a máktisztítás folyamatát. Nagymamánk ugyanis nagy darabokon termelt a háztájiban mákot, piaci eladásra vagy húsz-huszonöt évvel ezelőtt, mivel a mák akkor hiánycikknek számított. Az emberek – és pláne a gyerekek – kapitalista csökevény gyomra viszont mákostészta és pozsonyi kifli után kiáltott, ezért a háztájiban jobbára mák meg uborka volt, ezzel jól lehete

... és az idő meg hűvös-esősbe fordult. Ilyen se volt még: a keddi napon kívül egyáltalán nem voltam a kertben, csak tegnap, és akkor is csak azért, hogy zöldségeket szedjek a kajához. Bár egy kertben mindig van tennivaló, most valahogy nem hiányzott, hogy bármit is csináljak. Meg is tehettem, mert a radikálisan nagy gyomlálásokat a hagymaszüret okán már megejtettük, igazából kapálnivaló meg egy kis másodvetnivaló lenne, de az sem oyan égető. Csak a krumpli áll ivarig érő gazban, de az már hamarosan úgyis fel lesz szedve, és akkor a gaz is kikerül az ágyásából, úgyhogy nem töröm magam ott halálra a gyomlálással. Az egy, ami halaszthatatlan volt, az a mákszüret. Nem lett egy világszám a termés, de amennyi nekünk kell, annyi éppen lett. Nyunyi szedte le a mákgubókat a cuki metszőollóval, amit azzal a lendülettel, hogy ő használja, a sajátjának nyilvánított. A paradicsom nem rothad, viszont az esőben felázott földben a jó mélyre levert karók se tudták megtartani a terméssel teli növényeke

Kisasszony (Augustus) hava 1.) A’Lennek és Kendernek töretése, és tiloltatása ezen hónapban legmulhatatlanabb foglalatossága legyen a’ Gazdaszszonynak. 2.) Legtöbb ideje van a’ Gazdaszszonynak ezen Hónapban a’ varrásra, száraztészta tsinálásra, ’s a’t. tehát azt folytassa. 3.) Már a’ múlt hónapban megszedett Boldogaszszony szilva ezen időre a’ hordókban megérett, a’ mellyet mihelyt észre vesz a’ Gazdaszszony, az égetéshez hozzá fogjon; külömben ha a’ szilva törköly annyira megforr, hogy etzet szagot gőzölki magából; felével is kevesebb pálinkája fog tsepegni. Ezt a’ Házi szükségre való és konyhabeli Égetésről kell érteni. Itt égetik a G. Asszonyok a’ Meggyet is ki. 4.) Nagy Aszszony nap körűl a’ Tyúkok még egyszer elkezdenek tojni, azértis az e’kori, mint késő tojásokat télre el kell tenni búzába vagy rozsba, de ollyan Szobapadlására, a’melly télbe nem fülik. Itt minden egyéb mesterség nélkül legjobban megmaradnak. 5.) A’ plántált Vereshagymának szárai megsárgúlván, arra

Az elmúlt két hétben két kerti probléma foglalkoztatott igazán (ha eltekintünk a sürgősen elvégzendő munkáktól és a másodvetésektől): 1.) Idén a paradicsomjaim – dróttal vagy anélkül- nagyon szépen kifejlődtek. Semmi rohadás, hatalmas termések…már egy hónapja. Az a gondom, hogy a közönséges paradicsomtövek – és nem a paradicsomfa – 1 méter 70 centi magasban járnak, a számukra meghagyott jókora teret már teljesen kitöltik. Gyümölcseik méretes füzérekben pompáznak De mind zöld, egy se bír érni. Öt vagy hat ismerősömet kérdeztem meg, hogyan szedjem rá a paradicsomokat az érésre, illetve hogy náluk rothad-e a paradicsom (csak hogy tudjam, tényleg használ-e a rézdrót!) Hát eléggé hajmeresztő válaszokat kaptam! a.) A paradicsom rothadása mint olyan, nem létezik. A rothadás az miatt van, hogy helikopterrel levélleszárító permetszerrel permeteznek a gazdák napraforgótáblákat a környéken, a permetszert behozza a szél a faluba, és ettől megy tönkre a paradicsom. b.) A rothadás csak 3 év

Ahogy a nyár telik, a kert is egész más arcot ölt, a veteményes az elmúlt két hétben igencsak átalakult. A kánikulai napokban meglehetősen „elhanyagoltuk” a kertet, a munka tetemes részét kötötte le az öntözés, gyomlálásra nem maradt semmi idő. Hatalmas paréjok leptek be mindent, volt ott acat, muhar, szulák. A szúnyogok miatt meg ki se lehetett mozdulni. Azonban amikor megérkezett a várva-várt csapadék és enyhülés, felpörgettem a munkatempót. Jókora területek ürültek meg. Először a zöldborsót tépkedtem ki, a helye egy hétig üresen állt, pokolian begazosodott. Két nap alatt pucoltam ki és kapáltam fel, hogy használható legyen. A hagymákat szintén ki kellett ásnom a gazból, először csak felgyomláltuk a területet, hogy a termést felszedhessük. A hagymaszüret után tiszta, gyommentes területet kaptam, ide aztán került mindenféle, a másodvetési terveimet átültettem a gyakorlatba. Bementem ugyanis a vetőmagboltba, ahol ötven - hatvan nap tenyészidő-hosszúságú növényeket kértem, illetve oly