Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: 2011

Boldog újévet!

Jó évet zártunk itt a blogon: bár kevesebbet írtunk, sok új olvasónk lett, és rengeteg kiváló tanáccsal segítettétek a kerti munkánkat. Köszönjük minden olvasónknak a részvételt, a lelkes hozzászólásokat, tippeket, tanácsot és biztatást, mindenkit szeretettel várunk 2012-ben is! Boldog, eredményes, minden szépben-jóban gazdag új évet kívánunk mindnyájatoknak!

Idei bénázásaim-2. fejezet: Okra

Második fejezet következik az elbaltázott vetemények házikerti történeteiből. Okrát, avagy bámiát kíséreltem meg termelni a kertben, sovánka eredménnyel, inkább masszív balszerencsével. Már két éve kísérleteztem ennek a növénynek a meghonosításával a kertben, hiszen számtalan helyen lehet olvasni, hogy ez az eredetileg trópusrajongó növény vígan eléldegél a mérsékelt égöv melegebb nyarain, így kis hazánkban is, bár fagyérzékeny. A tavalyi évben próbáltam meg először meghonosítani. Mindenekelőtt gyűjtöttem a tudnivalókat, hogyan neveljem. Valahol azt olvastam, hogy igen rossz kelő, lassan csírázik, és mindenféleképpen palántát kell nevelni, hogy normális növény legyen a magból. A magokat pedig fényre csírázónak írta. A beszerzett szegfűbors-szerű magvakat ezért tejfölösibrikbe vetettem el, mindenfajta takarás nélkül.  A kelés igen jó arányú volt, és meglepően gyors, de a csírák nem fejlődtek tovább, és végül az összes növény elpusztult.  Nem a palántadőlés végzett velük, hanem egysze

Verőfényes karácsonyi séta

Bár csütörtökön már megjárattuk a szánkót és csendben reménykedtünk a fehér karácsonyban, az ünnep délelőttjén ragyogó napfény és hét-nyolcfokos langy idő fogadott minket, ami sétára hívogatott: megnéztük a jó öreg Mosoni-Dunát. Egyéves gyerekkel a Duna közelében kihagyhatatlan lehetőség a kacsa- és szárcsaetetés a megmaradt száraz kenyérdarabok hasznosítására.  A vízszint a száraz ősz után nem meglepő, hogy nagyon-nagyon alacsony. Nedvesebb időszakokban a zöld gyep széléig vagy még magasabbra is kicsapnak a folyó hullámai.  A szomorúfüzek és nyárak sora szépen bekeretezi a két partoldalt  Penge, penge  Talán kacsacsapda?  A parton sok az uszadék, kupacokat rak a folyó, amiket újra meg újra megtetéz kisebb-nagyobb ágdarabokkal, gallyakkal.    Ezeken a gallyakon aztán az enyhe időben duzzadozni kezdenek a rügyek, hiába is hiányoznak a gyökerek.  A szemközti parton pedig egész kidőlt fatörzsek pihennek félig az iszapba fúródva. Ez ad búvóhelye a sok szárcsának, kacsának, akik az

Boldog Karácsonyt!

Békés, boldog karácsonyt kívánunk minden kedves Olvasónknak! Üdvözlő képünkön egy védett helyen szokatlanul korán szirmot bontó téliviolát láthatunk, teljesen stílusos, karácsonyi színekben. Ma délelőtt fényképeztem.

Idei bénázásaim - 1. fejezet: A lóbab

Sok elmaradásom van itt a blogon, rajtam kívül álló okok miatt már régen nem írtam, pedig bővelkedek ötletekben… Régóta ki akartam vesézni idei balfékségeimet, amik – a sok kísérletezgetés miatt – jócskán akadtak. Érdemes ezeken is rágódni egy kicsit, hiszen minden ilyen rosszul elsült termelési próbálkozásnak van tanulsága, nemcsak nekem, hanem másnak is. S szívem mélyén mindig remélem, hogy a soraimat elolvassa olyan gyakorlott személy, aki aztán kommentel is ráadásul, és hasznos tanácsokat kaphatok tőle a helyes nevelésre vonatkozóan. Az idei szezon elsőként elfuserált növénye a lóbab volt. A magját „fitnesz bab” néven vásároltam. A cifra név valami egészen újszerű kerti veteményre utalt, nem egy évezredek óta termelt kultúrnövényre, aminek a nevelésére vonatkozó 1908-as cikket már közzétettem hajdanán a blogon. (Tiszta vicc, nem?) Nos, a kis fitneszbabjaimat a kapott leírás szerint elvetettem márciusban. A magok laposak, világosbarnák voltak, semmihez se hasonlíthatók. Kicsit fé

Tarka lombok kertje 2. Fák

Egy kert függőleges dimenzióját a nagyobb cserjék és fák adják meg, más szóval ők a felelősek a távlatért, a háttérért. Az sem utolsó szemopnt, hogy önmagukban is díszesek, van amelyik virágjával, más a formájával, különleges karakterével vagy lombjával díszít. Ősszel ehhez csatlakozik a lombszíneződés is, különlegesen széppé téve a kerteket. Bejegyzésem már aktualitását vesztette, hiszen az őszi szelek, fagyok múltán a lombhullás már régen befejeződött, de a tervezésben, fajtaválasztásban úgy gondolom, hasznos lehet. Az őszi lombszín közt leggyakoribb a sárga, szépen színeződnek, de termetük miatt inkább a nagyobb kertekbe megfelelőek a hársfák. Halászi egyik kis dísze a Flórián-szobor körüli növénycsoport a hársakkal. szomorúfüzekkel. Ezek a fák adják a hátteret a színes lombú cserjéknek és talajtakaró rózsáknak. A házikertek kis világában akár a gyümölcsfák lombjára is számíthatunk. Szépen színeződik a megyy, az alma-körte , az őszibarack is. A nyírfa sárga őszi lombszíne, csüggő

Őszi tervezés, rendezés

Idén elég kevés energiát fordítottam a kertre, sőt azt terveztem, hogy ősszel aztán semmi újat sem ültetek. A kis "rendezőbogarak" viszont beindultak és megint tervet tervre halmoztunk, majd hagytuk ülepedni a sok zagyva ötletet. Most már az ültetőszezon a végére jár, úgyhogy ez a kotyvalék a következőre egyszerűsödött: Az év legfontosabb kerti eseménye a lugasépítés volt, ennek környékét szeretnénk tavasszal  majd rendezett formába hozni. Bár a szőlőtelepítést tavaly elkezdtük, de néhány kipusztult, így a hiányzó helyeken újabb hat tó csemegeszőlő felcsirkézett kupacai figyelnek. A megmaradt szőlőtövek alapos alakító metszésre várnak. A védett fekvésű lugas oszlopai mentén találtunk helyet a trombitafolyondárnak és a fügebokromnak, ők majd tavasszal költöznek végleges helyükre.  Vettem egy Flavortop fajtájú nektarinfát, hogy a ház mögötti védett rész utolsó négyzetméterét is kihasználjuk. A fa a kép bal oldalán csenevészkedik, elvileg középérésű, augusztusi fajta. A földk

Földi vagy földönkívüli?

A környéken mindenütt felszántott, felásott kertek, csak nálunk nem történt még semmi ilyesmi… Elmaradtunk a kerti munkálatokkal. Nem volt képem a gyomszárakkal és kóróval teli kertre idehívni a traktorost. Viszont mivel küszöbön a december, a kertet sürgősen elő kell készíteni a szántásra. Két hét óta szinte mindennap ezzel dolgoztam. Befejeztem elsőként az áttelelőzöldséges kiskertet azzal, hogy átpalántáztam a telelő keleket a szántandó területről a teleltetőre a salátákkal együtt, aztán ezt a részt karóval megjelöltem, hogy a traktoros tudja, meddig mehet el az ekével. Utána a földben maradt haszonnövények kiásása következett. Volt még szárzeller, ami idén igazán nyeszlett lett. A földicseresznye mellé került, és az teljesen a rovására terjeszkedett, agyonfojtotta. Azért valamennyit így is szüretelhettünk, de az közelébe se ment a tavalyi mennyiségnek. Volt még szedetlen, másodvetésből megmaradt Amszterdami sárgarépa, egyvödörnyit ástam fel. Retek is akadt még, illetve a póréhagy

Furmányos tákolmány

A hét első napjaiban a sűrű köd mellett jég „kandírozta” be az egész környéket, fehér burokkal bevonva a pókfonalaktól a kocsiszélvédőkön, kiteregetett ruhán, templomtornyon keresztül a fák ágáig mindent. Bizony utóbbiról eszembe jutott, hogy az ott keresgélő cinegék sorsa ezzel igencsak mostohára fordult, mert a zúzmara kéregszerűen bevonta a fák ágain levő petecsomókat meg az ott telelő rovarokat, sovány élelemforrásukat. Kell tehát, hogy etessem őket. Tulajdonképpen már felkészültem erre, jobban, mint tavaly, mert az egyik munkatársamtól vettem élelem gyanánt egy egész zsák – valahol az araki határban csencselt - napraforgót, hogy ne kelljen a vetőmagboltokból kilónként ( és arcátlanul drágán) hordanom a magot. Csak az etetővel volt gond. Jó, hogy megvan a tavalyi kis házikó-etető, de ezt nem találtam elegendőnek. Ezt ugyanis naponta kell töltenem, mert túl kicsi. Sok a madár, reggel mindig rohan az ember, este meg nemegyszer koromsötétben roszog haza, és tavaly is volt, hogy em