Zöld.ségek Amatőr kerti napló

Ha nincs üvegház vagy fóliasátor a kertben, jó ötlet a dombágyás építése, mivel meggyőzőek az előnyei. Ha a nap járásának figyelembe vételével helyezzük el, a növények a fekvésből adódóan jobban kihasználhatják a nap energiáját. A korhadó, komposztálódó növényi hulladékok hője talán lehetővé tesz némi fagyvédelmet és szezonhosszabbítást. Végül a durva, fás, nehezen kezelhető kerti hulladékokat  is eltüntethetjük hasznosíthatjuk. A faanyagok elvileg a vizet is hatékonyan tárolják.  Tehát nagyon praktikus dolog.  A képen egy sima földhányásnak látszik, de a belseje sok zöldhulladékot rejt. A permakultúrás Hügelkultur lenne az ortodox verzió, ott alulra farönköket helyeznek, aztán arra ágakat meg földet, föléje gallyakat,  aztán szénát. erről van a fórumukon egy jó kis képanyag.  A miénk ennek teszkógazdaságos, házi és lebutított  változata, abból, amink van.     A nyár végén Jani összeácsolta a régóta vágyott kerti asztalt és a padokat. A kiülőhöz készített kis kaviccsal borít

Egyik nap, ahogy a talicskát toltam a kert felé, észrevettem, hogy a kapun túl mozog a keserűfű az út mellett. Eleinte azt hittem, hogy a macskák mórikálnak megint a farakás mellett a gazban, de közelebbről nézve láttam, hogy egy növendék süni masírozik az út szegélyén. „Ha sünt szeretnél a kertben, akkor csinálj kint farakást!”-mondta egyszer egy kedves ismerősöm, amikor egy szép csillagos estén dunaszentpáli házuk udvarán a felújításból megmaradt bontott épületfa alól a lakásavató buli lármájával mit sem törődve két süni is előjött. Harmadik éve fűtünk fával, de csak most jutott eszembe ez a tanács, és ezek után nem is volt nehéz rájönni, hogy került jószágunk a kertbe. Sünikénktől öt méter távolságban volt a favágító, a nyáron kivágott moníliás cseresznyefa rőzsekupaca, és a télre felhasogatott tűzifa nagy rakása. Biztos innen jöhetett elő, de hogy mit keresett fényes nappal a kertben, az teljes rejtély. Mivel elég kicsi volt, valószínűleg anyukája mellől csavargott el,

Pár napja szaggatom a gazt, és a krumplit szedem fel alóla. Tavasszal írtam, hogy a tavalyi termés aprajának szebbjéből tettünk félre vetnivalót egy festékes vödörrel, összesen 150 darabot.  Ezt azért mertem megtenni, mert hitelt adtam a Sárpo Miráról szóló leírásnak, hogy nyugodtan visszavethető a gumó éveken keresztül, nem romlik le egyáltalán a fajta, mint más burgonyaféléké, amik egy év után csak rohadó termést produkálnak. Csírázatlanul teleltek át a kis gumók(egész jól, nem lett belőlük teszkókategóriás fonnyadék), és egy heti gyengéd csíráztatás után – egész pontosan emlékszem – március 31-én, szombaton Lacival ketten ültettük el azokat a porhanyósított földbe, bakhátakba.  A krumplik közé hagymákat is rakott Laci, mert azt hallotta valakitől, hogy az távoltartja a krumplibogarakat. A talajt előzetesen Dudarittal javítottuk fel. Mivel nem akartam a kórokozókat meg a krumplibogarakat szaporítani, a tavalyi ágyástól húsz méterrel odébb alakítottam ki az ideit, ott, ahol még so

Zöldséges Termegetnek a babok, szedtünk a héten egy kevés sárga- és zöldhüvelyű vajbabot, de a szárazság királya a kék hüvelyű futóbab. Úgy vettem észre, a lila fajták általában jobban bírják az eső nélküli, mostoha viszonyokat.  A karalábék szépe kifejlődtek a földibolhák általi tarrágás ellenére, igaz a szárazság miatt a tövénél némelyik fás. A paradicsomokon sok a zöld, de valahogy vonakodnak érni. Az idei év királya a sárga, körte alakú koktélparadicsom, a Yellow Goldfish. Paprikából viszont a fekete magyar csili, amit szorgalmasan fűzögetek fel és szárítgatok télire. Begyűjtöttem jó néhány csokor lestyánt és borsfüvet is, ezeket nagyon szeretjük. A zeller még csünt, remélem, hogy az őszi párásabb, hűvösebb idő helyrehozza.  A nyár folyamán mindenféle kerti hulladékból építettünk egy kis, 1 négyzetméteres dombágyást, erről még beszámolok. Ide kerültek tegnap délután az őszi és áttelelő zöldsaláták másodvetései: spenót, galambbegysali, rukkola, Téli vajfej saláta. Locsol

Mosonmagyaróváron a Kiskapu utca környéke egy meglehetősen fura része a városnak. Körben - a hajdani lőporgyár területén -  iparvágányok, régi, lerobbanó üzemcsarnokok, romos épületek, mindezt átszeli a timföldgyár felé tartó csővezeték. Az utca egyik fele füves rét, amely valamikor művelt terület lehetett, mert agg gyümölcsfák teremnek rajta, a másik oldalon árok, lakóházak, a Kiskapu nevű italkimérés, nagy előkertek, cserjékkel, virágokkal. És az egyik árokparton egy érdekes, nagy, gyönyörű virágú valami. Minden nap erre járok dolgozni, és már júliusban feltűnt, hogy milyen takaros növény vette birtokba az árokpartot. Lila virágokat bontott, amin pillangók ücsörögtek, egyre nőtt és terebélyesebb lett. Most már egész bokor, csípőig ér. És mivel minden nap itt tekerek el munkába menet és visszajövet, naponta kétszer is megcsodálhattam. Elsőre valami varfűfélének tűnt, aztán közelebbről megnézve még az én szerény botanikai tudásommal is meg tudtam állapítani, hogy ez val

Pontosabban a féltoronyi kastélyban . Régi vágyam  teljesült azzal, hogy eljuthattam a tőlünk alig 25 km-re megrendezett, Gartenlust néven futó pazar kertparédéra, amely egy komoly német-osztrák kertfesztivál-sorozat egyik állomása.  A helyszín a kastély gyönyörű, százados fákkal teli parkja és belső udvarai. Az utak mentén álltak fel a standok, mindennel, mi szem-szájnak ingere. Például régióbeli és helyi zöldségekkel-gyümölcsökkel.  Tarka paradicsomhalmok sokaságát kínálták, menő az ökörszív fajta és a sokféle, változatos színű és formájú mini koktélparadicsom.  Nemzeti sport lett a csilizés, sokan hoztak sokfélét, fajtanévvel címkézve, szárítmányokat, fűszerpasztákat és termő növényeket is. Apró szendvicsfalatkákat kóstoltattak és nagy szakértelemmel magyarázták az aromát. Teraszkertészkedőknek méregdrága, bútorszerű magaságyakat is ajánlottak, hagymával-salátával--csilivel-ananásszal! Dísznövényekből cserepekben minden elképzelhető fajt, fajtát és változatot á