Zöld.ségek Amatőr kerti napló

Csak, mert olyan ritkán látlak, és személyesen sosem tudod megnézni. Megmentetted a paradicsomok életét, bepárásodott a hálától a fényképező, nem a kép béna. Kikelt a saláta, amit vetettél Jó sűrű, lehet szétpántázni, igen, vihetsz majd haza. Ez jó: az eper közt kelt vad szarkaláb, amit sajnáltam kiszedni, aztán összekereszteződött a fehér egynyári szarkalábbal, és most kelt ilyen fehér, mini szarkaláb. Ez most vad vagy szelíd? Szerinted szaporítsuk? A füvünk fajgazdag, mert lusták vagyunk nyírni. Van benne nagy útifű. Csók, nemsokára megszűnök, holnap megyünk a Balcsira, meg kullancsostúrára a kedves Somogyba. : -( Szedek sok vadvirágmagot. Hétvégén tartsd a frontot.

Mivel sík vidéken, Szigetközben lakunk, nem tartom jó ötletnek, hogy mesterségesen sziklakertet alakítsunk ki, a telek adottságai sem teszik ezt szükségessé. Teraszunk ugyan van, de a telek keskeny, így földkupacból lejtőt építeni szerencsére nincs elegendő hely. Vannak igaz, ilyen betonból készült, "flórakosárnak" csúfolt szörnyszülemények, amivel a meredek rézsűk kialakítását tennék lehetővé, de az beültetve is ocsmány, aztán senkinek sincs kedve sziklamászás közben gyomlálni, így eddig az összes flórakosaras meredek rézsűből paréjok, csalánok, libatopok meredeznek a magasságos mennybolt felé. A természetben itt, helyben kavics az alapkőzet, tehát a kertben ezt lenne célszerű az épített részeken felhasználni. Terméskövet nem akartunk messziről fuvaroztatni (négy lépőkövem van mondjuk a kerti csap mellett, de ennyi untig elég). Sziklakerti növényekre viszont sok helyen szükségem van, más célokra kiválóan megtalálják a helyüket a kertben. Az ágyások járdához, gyephez csatla

Ez a paradicsom rothadása: Köztelek, 1908 április : Angyaltrombita szaporítása az 1934-es Hangya szövetkezeti földmíves kalauzból:

Tavasz elején már egyszer írtunk a pozsgásokról, ami családi szívcsücsök. Jópár fajta maradt ránk az évek folyamán. A terasz egy részét és a bejárati ajtó környékét általában ők foglalják el. Ott, ahol sokat süt a nap, a déli meg a nyugati fekvés a számukra fenntartott hely. Nemcsak cserepekbe, hanem ilyen-olyan talált edényekbe ültetem össze őket, fele virágföld-fele homokba, vastag kavicsrétegre, ezt azért, hogy ne álljon meg rajtuk semmiképp a pangó víz, mert az számukra halálos. Egy edénybe mindig többféle fajtát telepítek, jól mutatnak együtt. A bolondériám az, hogy a talajukat színenként válogatott folyami kaviccsal borítom, amit a kavicskupacból gyűjtögetek. A fehér mészkőkavicsok a legszebbek, de a sárga meg a szürke sem rossz. (Kertcentrumban van válogatott, mosott dekorkavics is a gyengébbek kedvéért, 1000 Ft/kg, körülbelül.) Külön elbánásban részesülnek, ami egy picit szárazabb tartást, ritkább tápoldatozást jelent. Volt, hogy kétszer ennyivel bajlódtam közülük, nyaranta

A zödségekkel kb. ugyanaz a helyzet, mint a tesóméknál, nálunk virágozni kezdett a sütőtök , sőt nekiállt csinos, koronás tökfejeket növeszteni. Ha valaki emlékszik a "tulipánból paprika - parikából Jancsika" hajtogatós játékra, engem arra emlékeztet. Igazán helyigényes, úgy négy méterre kígyóznak a hajtásai. Vaki kutya kennelkerítése mellett kikelt és szépen növekszik a méteresbab , kíváncsi vagyok, terem-e valamit, vagy csak a gazt nyomja el. A szomszéd dzsumbi aljnövényzetét kecskerágók alkotják, és ilyen dekoratív betegségben szenvednek. Tavaly egészségesek voltak,szerintem ez valami nedves idő miatti gombafertőzés. A dipladénia tölcsérében bújnak el a fülbemászók. Mályvarózsa porzóoszlopa: Végül tegnap este jobb híján videókat nézegettem, és találtam egy érdekes kis kincset. Magát a klipet valahogy nem sikerül beszúrni, béna vagyok, de érdemes megnézni. (Ripoff Raskolnikov). Pont a mostani hangulatomhoz illik.

Készítettem egy fotórejtvényt, találjátok ki, ezek micsodák. Segítség: részben kapcsolódik tesóm második sárgavirágos bejegyzéséhez. Van egy másik trükk is, aki ügyes, könnyen rájöhet. Tesóm az elsőnél nem találgathat, mert már látta a képet és a növényt is. Első kitalálandó: Második: Harmadik: Várom kommentben a megfejtéseket.

A nyári szaporítás elég jól alakul. Elsőnek a dugványok : Az elduggatott virágszárak közül a lizinka szépen fejlődik, a szarkaláb küzd az életéért. A krizantémokat felzabálták a csigák, úgyhogy az a vödör csigacsapdaként funkcionál a továbbiakban. A cserjék elég jól bírják a kiképzést, pardon iskolázást. A lila és fehér nyáriorgonák levele jórészt leszáradt, a szár még zöld, eleven. Remélem, hogy az alvó rügyek hamarosan kihajtanak. A tavalyi dugványozás -tesó, a tiéd- szépen bokrosodik, csak kissé csigarágott, Dorka pedig kukucskálja. Rózsaloncaim kis hajtásain a bimbók is kifejlődtek, virágoznak a cserépban, eddig minden jól halad, csak a teleltetést kel szerencsésen átvészelniük. A magvetések sokkal energikusabb képet mutatnak. A díszkáposztát azon ravasz fondorlat miatt ültetem, hogy télen a gyümölcsfákat hátha megvédi a nyúl-és őzrágástól, hiszen az erdő szélétől úgy fél kilométerre lakunk, a vadak kerítés híján akadály nélkül meglátogatnak bennünket és sajnos ha nincs jobb, a gyü

... megelőző héten - a szúnyoginvázió dacára - picit aktívabbak voltunk a kertben. Permeteztem: a még többé-kevésbé egészségesen megmaradt paradicsomtöveket fújtam le egy réztartalmú paradicsomvész elleni szerrel. A permetezés úgy tűnik, hatott, mert a meleg, de még mindig csapadékos idő ellenére a rothadás megállt. Az uborka menthetetlen, teljesen tönkrement. A néhány adag salátán és az öt nagy üvegen kívül nem tudtunk semmit sem elfogyasztani belőle. Az öt nagy üveg viszont legalább nem forrt föl, nem puhult be, mert a pince hűvösén lapul. Sajnos vennünk kell apró ubit, eltevésre. Sikerült a másodvetésű babot kitisztogatni. A paprikából és a petrezselyemből kazalnyi gazt rángattam ki. Végül Hédi kertjében csináltunk egy másodvetésű ágyást - a kirohadt paradicsom helyén, amibe spenót, új-zélandi spenót, leveleskel, lollo rosso és tépősaláta került. A szeles idő sok kárt tett a gyümölcsfákban, levert egy sereg gyümölcsöt. A körtefa még így is úgy teli van gyümölccsel, hogy drótkötélle

Sajnos olyan ütődött violtam, hogy az angyaltrombita szaporításáról összeállított anyagot a memóriakártyán felejtettem. Az meg pont nincs nálam, kárpótlásul csak az e heti vadvirág-képeimből tudok csak néhányat feltenni. Hédi mára úgyis tervez két bejegyzést, nem fogunk olvasnivalóban szűkölködni. Magas aranyvessző : sok helyen tömeges. Nem őshonos Magyarországon, invazív fajnak tartják, de ettől még állítólag jó mézelő és fontos gyógynövény. Egyik éven nekünk is kihajtott valamilyen szélhozta magból, szép volt, de millió terméssel terjedt volna. A rendszeres fűnyírástól azonban beadta a kulcsot. Nem is volt baj, a körtefák alatt nőtt ki, az meg nálunk az udvari dzsungel melegágya, legalább nem burjánzott tovább. Tesómnak is van azt hiszem, egy ilyen madárköpte töve. Vadrezeda : nem túl mutatós, de isteni illatú, eből kifolyólag olyan rovarforgalom van rajta, mint a bevásárlóköözpontokban aranyvasárnap. Hihetetlen helyeken képes hatalmasra megnőni. Hajdani győri lakos koromban a régi