Petrezselyem jégkocka

Ez az ötlet valami DIY oldalon jött szembe, rendes, tisztességes fagyasztós pestóként, bazsalikomból és olívaolajból.

Nálunk azonban most petrezselyemzöldből lett bőséges termés a nedves ősz után. A hagyományos tejfölöspoharas-alufóliás fagyasztással az volt a bajom, hogy nehezen adagolható és ha a pohárról lejön a fedés, márpedig lejön, akkor az egész nagy adag zöldfűszer bevesz valami rémes fagyasztószagot, ami a kész ételekből kiérződik.

Szedtem egy nagy zacskó petrezselyemzöldet, átválogattam-mostam, nagyjából lecsepegtettem, durván megvágtam, majd kevés étolajjal nem túl finomra turmixoltam. Szilikon jégkockatartóban egy napig fagyasztottam, majd egy jól záródó klipszes ételesdobozba rendezve visszatettem a kb. 50 petrezselyemadagomat a fagyasztóba, Zöldpetrezselymet igénylő ételbe elég beledobni egy-egy jégkockát, a többi pedig nem fog érintkezni a fagyasztó egyéb tartalmával.

Nagyon is megéri!

Két éve volt néhány posztom arról, hogy pénzügyileg mennyire rentábilis a kerttel bajlódni, a végén kb. 15000 Ft-nyi mínusz jött ki, de végül is ha a termett zöldséget bioterméknek, a rászánt időt pedig sportnak számoljuk, tulajdonképp megéri...

Idén a gyümölcsökre jó év volt, sok feleslegünk termett. Miután a befőzhetőt befőztem és a családon belül osztogattam, még mindig tizenkilók maradtak a fán, gondoltam, dobok fel egy-két hirdetést a közösségi és ingyenes apróhirdetési oldalakra.

Nem volt rossz ötlet, a termény nagy része elkelt a környező három utcában, de rég nem látott ismerősök is rám írtak, hogy vinnének egy keveset. Tök jól feldobták a gyed miatt kissé szegényes társaséletemet. A birsalma meg olyan izgalmat váltott ki í kedves, drága hetven körüli nénik közt, mint egy csapat chioppendale-fiú a boszorkányszombaton. Tuti kompót-, lekvár-, birssajtreceptekkel is gazdagabb lettem. A szőlőt olyan vitte el.aki hálistennek le is szedte, pálinkának.

	Eladva, kg	Ár
Őszibarack	13	250 Ft	3 250 Ft
Mogyoró	8	1000	8 000 Ft
Szőlő	120	50	6 000 Ft
Birsalma	80	250	20 000 Ft
			37 250 Ft

Így már azért eléggé pluszban van a mérleg. Igenis megéri kertészkedni.

Szivárványos Márton-napi búcsú

A szombat reggel olyan időjárással köszöntött be (nicsak, családon belüli erőszak a pokolban), amire azt mondanánk: veri az ördög a feleségét. Aranyszínű felhők, egészen valószerűtlen napsütés és szemerkélő eső egyszerre, majd pompás, teljes ívű, ragyogó kettős szivárvány a nyugati égbolton. A néhány perces csodás közjáték után a drága jó napocska többé elő sem dugta az orrát, biztos a felhők felett jól elvan...

Másnap következett kicsi falunk nagy ünnepe, a Márton-napi búcsú a csingislovak felvonulásával. Nem kis szervezés árán készült el a két fogat, de megérte: több százan bámulták meg a kikophatatlan helyi szokást.

A lovasbandérium vezette fel a menetet,

majd jöttek a feldíszített kocsik. 

Végül következett a vásári sokadalom a tengernyi bóvlival és az elmaradhatatlan kakasnyalókával. 

Volt egy családi ünnep is közben, középső fiam, Balázska négy éves lett. Ő a lehető legnagyobb traktorrajongó, tesóm ilyen tortával lepte meg:

Öröm volt nézni a büszke meghatottságot a kislegény arcán.

Soproni-hegység

Mentegetőznék, de... Tudjátok, három a legény nálunk, a legkisebb két hete lett egy éves. Mostanra vagyunk ott, hogy egy napra velük is bárhová, bármikor mehetünk. Még étterembe is:-). Jó kis dinamikus csapat ez a három fiúcska, nem semmi tartani velük a ritmust. Azért most már, ha a két nagy épp nem beteg, szeretnék blogolgatni, most éppen túrázós poszt jön. Később kertesek is.

Felpakoltuk tehát szombaton  a mi kis mozgó állatkertünket, mint a cirkuszosok, és körülnéztünk kedvenc városunk környékén.


 Fertő

Bizonyára olvastátok a térségre vonatkozó két fontos hírt, az egyik a cölöpházak leégése, a másik pedig a térség kiemelt turisztikai fejlesztési célponttá válása. Elvileg nemsokára dől a lé, jönnek a markolók és jön a balatonosítás.

Ennek egyelőre nincs sok jele, a hajók már pihennek, a romokat lassan eltakarítják a leégett klubházak helyén, lassan eltűnnek a szenes gerendák. Biztos, hogy más arculata lesz ennek a csodás kis szegletnek. Diszkók, bisztrók, nagyhajók... ki tudja...

Vagy nagyarcú turisták sok pénzzel és égig érő elvárásokkal, az osztrákok kedélyessége nélkül...

 Nyilvánvaló, hogy mekkora a potenciál a területben, mindenki látja hogy Illmitz és Podersdorf hol tart, hogy bőven verik a Balcsit is sok szempontból, de fejlődés lehetősége mellett van vesztenivaló is. A Fertő keleti partja fejlett, de vidékies hely, a parasztházas főutcákon a sok stube kötött ésszel járnak a mesés kabriók, nem arcoskodik senki, ízléssel-mértékkel használják a pénzüket a szomszédok. Túl nagy illúzióim nincsenek, de csalódott lennék, ha valamiféle Siófok-utánzatot rittyentenének ide pár év múlva.

Talán ez sem lesz többet a helyén, ahogy talán klubház sem  lesz meg a régi formájában. Nekünk hiányozni fog.

Gloriette

Nem a fertőbozi, Széchenyi-féle, hanem a Sopron, Vas-hegyi kilátó.

Takaros, kicsi gerendatornyocska, egy emelet magas. Jó kis gyerekszalasztó.

Látni a város egy részét, 

a  korlát mellett a mélységbe letekintve pedig 

 harangvirágokat. 

A Faber-rét felé

Néhány tíz méter után lombosból elegyesbe vált az erdő, bár a terep jó darabig lefelé lejt. 

 A levegő metsző, hűvös, tiszta.  Mohák, páfrányok szokatlanul gazdagon nőnek, az utakon pocsolyák, a vízmosások nedvesek. Fenyőpalánták burjánzanak. Szinte keressük a Pettson és Findus-könyvek kis lényeit, vagy Piroska farkasát.

 Szörnyláb. 

Árvacsalánok utolsó virágai.

Csillagmohák spórahozásban. 

Vas-hegyi páholy

Egy sziklaorom, egyszerű fakorláttal elkerítve szinte az egyik utca végén, ahonnan remek rálátás nyílik a városra, a környékbeli falvakra, a Fertő nádasaira-vizére és azon túl a nezsideri dombokra a számtalan szélerőművel.

Ez az egész túra a rengeteg érdekességgel, hegymászással, két kilátóponttal, táskányi tobozzal és makkal együtt nem volt több, mint három kilométer, időben pedig jó két óra. Ajánlom!