Azt hittem, a decemberi erdőjárásról havas vagy zúzmarás képekkel fogunk hazatérni, helyette az októberi túráéval tökéletesen azonos időjárási körülmények kényeztettek az év utolsó előtti napján. Ha azonban körülnézünk, azért jól látni, melyik évszakban kellene, hogy járjunk. A lombtalan erdőben ilyenkor tűnik fel a rengeteg sötétzöld borostyán. A talajt mindenütt sűrűn beszövi, számos fát teljesen beborít ez a mutatós kúszónövény. Érdekes, hogy a levelei azonos növényen is változó formájúak. Itt-ott csokrokban látni a fekete, felfelé szélesedő bogyóit is. A Kálnoki-Dunát követve nagy csobogásra lettünk figyelmesek. Ez a kis folyóág nemrég részesült abban a szerencsében, hogy kikotorták a medrét és így rehabilitálták. Újra megtelt vízzel és élettel, ezenkívül párával tölti meg a környező erdősávot, amit már természetközeli módon művelnek, az elpusztult, kidőlt fák egy részét a helyükön hagyják. Így az erdő egészen vadregényes képet mutat. A vízben természetes gátat képez az uszadék, m
Kerti és természetjáró kalandok