Zöld.ségek Amatőr kerti napló

Azt hittem, a decemberi erdőjárásról havas vagy zúzmarás képekkel fogunk hazatérni, helyette az októberi túráéval tökéletesen azonos időjárási körülmények kényeztettek az év utolsó előtti napján. Ha azonban körülnézünk, azért jól látni, melyik évszakban kellene, hogy járjunk. A lombtalan erdőben ilyenkor tűnik fel a rengeteg sötétzöld borostyán. A talajt mindenütt sűrűn beszövi, számos fát teljesen beborít ez a mutatós kúszónövény. Érdekes, hogy a levelei azonos növényen is változó formájúak. Itt-ott csokrokban látni a fekete, felfelé szélesedő bogyóit is. A Kálnoki-Dunát követve nagy csobogásra lettünk figyelmesek. Ez a kis folyóág nemrég részesült abban a szerencsében, hogy kikotorták a medrét és így rehabilitálták. Újra megtelt vízzel és élettel, ezenkívül párával tölti meg a környező erdősávot, amit már természetközeli módon művelnek, az elpusztult, kidőlt fák egy részét a helyükön hagyják. Így az erdő egészen vadregényes képet mutat. A vízben természetes gátat képez az uszadék, m

Nagyon vágytam arra, hogy élő virág is kerüljön a karácsonyi asztalra, de nem akármilyen, hanem lehetőleg saját nevelésű, kerti. Hát Ági felfedezte, amit nekem ne sikerült, az ő kertjük védett zugában már most pompáznak a halványsárga szártalan kankalinok. Rettentően szorítottam a kokárdavirágoknak, hogy kibírják karácsonyig, de a mínusz tizenfokos éjszakák elintézték őket. Ugyanígy járt az egyetlen megmaradt rózsabimbó is. Viszont december közepén a telelőben egy bimbós amarillisz fogadott, amikor fent jártam ellenőrizni. Az ünnepekre gyönyörűen kinyílt. Aggódom a telelőben lévő növényeimért, mert a leghidegebb napokban a máskülönben elég meleg helyiség erősen lehűlt. Amikor körülnéztem, azt vettem észre, a muskátlik levele mind megbarnult, a leanderek szerencsére épnek tűntek. Kíváncsi vagyok, milyen viszonyokat találok Vízkereszt után, amikor a kis gyökeres karácsonyfánkat felköltöztetjük, hogy meglegyen az átmenet a kiköltöztetéshez. Addig is örülök a januárban szokatlan napsütésne

Ezek azok a hetek, amikor a kertészkedés az ágyások, kapa, gereblye, permetező helyett a jó meleg radiátor mellett, kapa helyett sütivel a kézben az amatőr kertész fejben zajlik... Kell is ez, jobb, mint az újévi fogadalmakon agyalni... Mivel aránylag feltisztult a kert, most már tényleg a vetés "finomhangolásával", és nem a legelemibb gyomkiirtással kell foglalkoznunk, és ez nagyon jó érzéssel tölt el. Most megint szeretném sorra venni az összes növényt, és művelési módot, amit el akarok követni. Legalább ősszel visszakattinthatok ide, és lesüthetem őzikeszemeimet a földre: mire nem voltam megint képes, esetleg vállon veregethetem virtuálisan magamat: jól sikerült ez meg az a zöldség, gyümölcs, virág ... Talán ez utóbbit meghagyom Hédinek. Kezdeném a koraiakkal. Első a vetőmagbeszerzés. Sajnos egy helyen nem lehet megkapni mindent, ezért január-februárban sokszor nyitogatjuk a verőmagboltok ajtaját... Persze nem mindent szerzünk be szaküzletben, a szupermarketeknem kitett o

Karácsony másnapján kiparancsolódtunk erdővizitre, mivel januárban megkezdődik az erdőllő-favágó szezon a Bakony-ér mellett, bár vagy négy évre való tűzifa lapít apósom fáskamrájában… Jó is volt kicsit kimozdulni. Az előző napi mennydörgős-villámos viharnak, ami kocsikat csúsztatott árokba a 83-as úton, mintha nyoma se lett volna: ragyogott az ég. Azt hittem, bokáig fogunk a sárban cuppogni, de csak néhány tócsa jelezte az előző napi, tizennégy fokos meleggel érkező brutális karácsonyi zivatart. A hat nappal azelőtti, mínusz 13 fokban lehullt kapitális hótömegnek még csak a nyomai se látszottak. Az erdő se olyan fagyos-téli külsejű volt, mint amilyeneket korábbi decemberekben láthattunk. A fák között furcsa ládákra lettünk figyelmesek. Vajon mik? Aztán láttuk a táblát: „B. A. méhészete, Pápa”. De hogy kerültek ezek a kaptárak az erdő közepébe? Kíváncsiságból kinyitottuk az egyiket, ez volt benne: Hogy mi ez, nem tudom, de nagyon jó mézillat szállt ki. Aztán nemigen bolygattuk a kaptár

….inkább időjárási, mint kerti érdekességekkel szolgált: kezdődött csendes téli napokkal, aztán jött a vad havazás, a csikorgó fagyok, sokkoló enyhülés, tavaszi zivatar, áprilisi hőmérséklet. Nem irigylem szegény növényeket, elég lehet ehhez alkalmazkodni. És hát persze a házőrző kutyákat és a frontérzékeny embereket sem: biztos sok kellemetlenséget jelent nekik ez a sok időjárási változás. Az erős lehűlést már régebb óta ígérték. Így a telelőből a legkényesebb növényeket ideiglenesen behoztuk a lakásba. Ami kint lévő terményféle még akadt, azt a pincébe vagy a kazánházba becipeltük. A pincében tizenegy fok van egész télen: amikor lementem, szinte balzsamosan langyosnak tűnt a zöldségillatú levegő a fenti csikorgós fagyhoz képest. A rózsatövek és a kényesebb növények megkapták végleges lomb-és fűrészportakarásukat, amit három nap múlva harminc centi magasan lepett be a hó, végül a viharos szél eltakarította ezt a fehér leplet. Kellett is, hiszen volt olyan év, hogy enélkül megfagyott t

Régen, mamám fiatalkorában nem a beigli volt a karácsonyi asztal jellegzetes süteménye, hanem a Kisjézus kalácsa. Mi már sosem készítettük, mama elmondása alaján keltettem újra életre. Egyszerű kalácstészta, megfonva, kerekre formázva és lábasban megsütve. Gömbölyű formája a vételenséget idézi, díszítése pedig négy "rózsa", kereszt alakban bevágott négy tésztagolyócska, ami a négy égtájat jelképezi. A morzsáját sem dobták ki: másnap reggel a tyúkok eledelébe keverték. Akármennyire is kiszáradt, a karácsonyi étel "szent" volt, a legkisebb része sem veszhetett kárba. Ezzel kívánok mindenkinek szép ünnepet.

Deresen, havasan eljön a karácsony, csodafiú-szarvas föláll az oltáron, szép agancsa gyúlva gyullad: gyertya tizenhárom, gyertya tizenhárom. (Nagy László verse, a kép Papp György metszete.)