Zöld.ségek Amatőr kerti napló

A kert pont olyan undorítóan gazos, mint az elmúlt években minden júniusban. Igen, megint előre ittam a medve bőrére. A mi kertünk olyan volt a hónap elején,mintha nem is a mi kertünk lett volna. Aztán eltelt két-három hét, és a sok eső meg a földben lapító rengeteg gyommag biztosította a megfelelő gazutánpótlást. Komolyabb kertészkedésre nem volt idő: vagy esett, vagy más után kellett futkoznunk, a gyerekek is beszedtek valami bacit. A napok repültek, a gyom meg nőtt. Úgy tudtuk elkezdeni a múlt héten a gyommentesítést, hogy nagyjából kikutattuk, hol vannak az egyes veteménysorok. A sorközök motoros kaszával lettek kipucolva, utána járta meg Laci a kapálógéppel. Azért ez egészen vérfagyasztó: végül is először kaszálni kellet a gazt ahhoz, hogy a vetemény közelébe férkőzhessünk. A veteménysorokban kell csak gazolni, de ott aztán vannak térd fölé érő disznóparéjok. Egyes helyeken a hatvan centis térköz keskenynek bizonyult. A krumpli, bab, csoporthagyma úgy összefeküdt, hogy nem

Már lefaltuk a teljes termést a bokrokról, néhány fürtöcske jutott csak el a konyháig, ott is csak a pultig, nem ám a lekvárosüvegig! Idén a fagy tarolt, alig van gyümölcs, ezért is van ilyen nagy keletje. Meg finom is. Magyarországon egyedül a Szigetközben és a Hanságban fordul elő vadon ez a növény, védettek a populációi. Ami nekünk a kertben terem, az sem nemes oltvány, anyukám munkatársa adta vagy huszonöt éve Cikolaszigetről . Sok pici fürt van rajta, de édes, nem az a rém savanyú, mint a nemesített. Már korábban töprengtem azon, hogy lehetne felszaporítani ezt a növényt. Ez a tő valami helyi fajta, nyilván nem hozzáférhető minden kanyarban, jó lenne fajtját fogni. Egyetlen van csak belőle, öreg, vannak száraz részei, amiket már belepett a zuzmó, lehet, hogy egy-két év múlva kiveszik a kertből. Pár éve csak két kis hajtása volt már, abból újult meg.Tényleg nem halogathatom tovább a szaporítást. Ráadásul idén tavasszal ez az öreg tő bizonyított: amikor kétszer egymás után meg

a maga 27 négyzetméterével nagyon szépen összeszedte magát. Most legyek nagyképű? Igen, szépen néz ki. Nem számítottam arra, hogy ebből a feltöltögetett, cserépdarabokkal teli, csupa homok sarokban ennyi minden elfér, és az ilyen jól meg is él. Nagyon jó, hogy a pillanatnyi főzéshez valók, fűszerek, hagyma, zeller, petrezselyem, minden kéznél van, csak ki kell szaladni érte. Az is igaz, hogy itt a feltételek sokkal jobbak, többet tudok öntözni, és korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre arányag jó minőségű mulcsanyag: gyommal nem szennyezett nyesedék.A kertecske fele a diófa árnyékába esik. Őszre megér egy posztot majd, hogy élnek meg a fa alatt a zöldségek meg a virágok. Most azonban néhány kép: A csoporthagyma hamarosan szedésre érett, már néhányszor megmentett, amikor nem hoztam hagymát a nagykertből, mert elfelejtettem: A kelbimbó is egész nagy már: Ezt a mályvatövet Hédinél ástam fel. Ő mondta, hogy magról kelt vadonc, valószínűleg csúnya, piszkosfehér színe lesz,

Már nekem is kicsit uncsi, hogy hetedik éve állandóan a gazokról nyekergek itten. Sajnos a blog megkezdése óta sem tudtunk megküzdeni a kertben a gyomokkal. A saját táposságunk mellett közrejátszottak/közrejátszanak ebben a szomszéd kertekből átnövő perjék, csattanómaszlag-magok, acatpelyhek, kákicsok, a talajt meg elfertőzik az augusztusra nagyra nőtt egynyári paréjok, libatopok magjai. A helyzeten csak ront ez a tuti kis szigetközi agyagtalaj.   Tavasszal még valamennyire porhanyósítható, de nyár derekára fúrókalapáccsal kell fölaprítani, és kapálás után már a hajnali harmattól becserepesedik. Nem terméketlen, de igen nehéz művelni. Télen ezen töprengtünk, mert munka, háztartás, kisgyerekek mellett egy ilyen méretű és állapotú kertet rendben tartani ennyiünknek borzasztó nehéz és sok ideig tart, még ha nagyon szeretünk is ott tevékenykedni, örülni és enni a termést. Máshogy kell csinálnunk! Mindenekelőtt be kellett látnunk, hogy ez csupán kézi erővel nem megy, gépesítenünk kell. Már