Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: szeptember, 2009

Hédervár

Belejöttünk a tekerésbe, tettünk egy kis túrát a szigetközi bringaúton és mellékutakon. Célunk a hédervári kastély szabadon látogatható parkja volt. A faluban egyébként sok látnivalót találhatunk. Kapuőrök. Előző nap esküvő lehetett a kastélyszállóban, a különleges virágdekorációk még láthatóak voltak. A bejáratnál borostyánkoszorú, az oszlopokon is spirális borostyánfüzérek... A kastélyhoz csatlakozó kis épület ablakaiból szép kilátás nyílik az összes irányba. Képek keretben, facsoportok és tisztások. A Darnó-Hédervár csatorna rendezett partú patakként kanyarog a parkban, amúgy jót tesz a faluképnek is. Fa- és betonhidacskák ívelnek át rajta. Szemrevaló szobor, fejtörésre késztető történet: két kentaur , két nő. Óriási platán, a kastélytól balra az ér felőli oldalon. Olyan másfél méter lehetett a tövénél található "buckó" fölött az átmérője. Az őszi termések sokasága, többek között a kökény is érésnek indult. A galagonya is piroslik, a kecskerágók még halványak. Sóskaborb

Hídverés - harmadszor...

Hédivel folyamatosan nyomon követjük a halászi híd építését. Minden nap kisétálunk és fotózunk, hiszen egy hídépítés ugye - mint írtam-, nem mindennapos látvány. Néhány fotó, amit tesó nem örökített meg, vagy már nem láthatott: a régi híd összegraffitizett, ócskavasnak eladandó, szétdarabolt maradványai - azóta már talán a roncstelepen: Nyunyikám a markoló kanalában... Az ígéret szeint a tegnapi napon húzták volna pontonokon helyére a hidat. A nagy "attrakció" érdemi előkészítése már két napja folyt, szegeltek, kábelkötegeket hegesztettek. Fél kettőre ígérték a híd helyreúsztatását, ennek megfelelően egy óra után már jókora tömeg verődött össze a Mosoni - Duna két partján a nem mindennapi látványra. Megérkezett a tv, a megyei napilap újságírói, kamerásai, fotósai, mondenféle főmuftik. Interjúvolták a polgármestert, a művezetőket, meg Isten tudja kiket. Egyszerre csak felberregett az aggregátor, és a régi híd tetején kiáltás harsant "Indulunk!" A csörlők dolgozni kez

Még virágzanak

Még örvendezünk a huszon-fokoknak, de reggelente ködre ébredünk. Szedjük a terméseinket, de közben még egy kicsit nyár van. Ez a dáliák véleménye. Fáradhatatlanul virágzik a kóleusz és a vad nebáncsvirág, harmonikus összhatásban: Ősz közeledtével futóssá válnak a sarkantyúkák, megújul a levelük, kis parabolaantenna. Megszépülnek. Emberen is van olyan, aki élete vége felé közeledve éri el a legjobb formáját. Egy-egy mezei szegfű is virágzik. Szamárkenyér, most épp világoskék árnyalatban. Kitartó virág, olykor még decemberben is találni rajta fejet. Akkor a sok kis kék virág bimbóban marad, nem nyújtja ezt a térhatást. Azért van, aki kiabál: hiszen már ősz van! Ilyenek például az évelő őszirózsák. Hamvacska. Októberi-novemberi szokatlan színű díszt ad majd nyílás után, amikor csak a télizöld vagy örökzöld cserjék maradnak mutatósak az ágyásban. Utolsó szem erdei szamócák. Egyetlen vérborbolya egyetlen kis eldugott ágon hozott termést. Nekem mindegy, csak a színe legyen vörös. Közben lá

Hídcsere 2.

Kedd estére jórészt szétszedték a roncsot. Egy fél híd: Egy biciklisáv: A visszaúsztatott ponton: Folyó hídja nélkül: Kíváncsi leszek, mikor indul újból a forgalom.

Predátor

Egy csata állomásai. Hogy miért bízik egy ilyen oktalan kis állat magában? Aki keres... ... az talál. Aki mer.... ..az nyer. Tulajdonképp példát lehet venni róla.

Hídcsere1.

Pár képet készítettem a csütörtökön és pénteken elkezdett hídcserélési munkáról, amiről már Ági is írt tegnap. Ilyen a 17 évet szolgált, lestrapált híd: Ponton segítségével úsztatják át, érdekes a magas aládúcolás. A sín és a vontatásra szolgáló drótkötelek: Ilyen lesz az új, alig várom, hogy végigtekerjek rajta. Festés, útpálya kell még rá.

Szeptember harmadik vasárnapján...

... az időjárás szinte meghazudtolja az őszt, nyári meleg van! De a hűvös, hosszabb éjszakák már végérvényesen az idei nyár végét jelzik. Ez az igazi termésérlelő idő. Jó, hogy még nincs az a gusztustalan, nyálkás őszi időjárás az állandó köddel, a csípős reggelekkel, a nyálkásan csúszós falevelekkel, a halászi búcsúkor lehulló első hóval. A héten nemigen "villantottam" a kertben, csak szedegettük a termést, főleg a babot, kifejtőset is, meg szárazat és magnak valót. Inkább üvegszilánkba nyúlt kisrabszolgám pátyolgatásával töltöttem az időt. (Hat öltés a tenyéren, kötözött kéz ide vagy oda: még fölsunnyogott az almafára titkon, onnan le is esett. Még szerencse, hogy az almafa törzse csak húsz centi magas!) A kert egy része nyomasztóan kopár és ronda, a termést: a krumplit, babot behordtuk, a csemegekukorica kóróit - részben - levagdostuk. Úgy fest a májusban még viruló helyszín, mint egy rosszul megpucolt és úgy megsütött csibefarhát: És Isten bocsássa meg szörnyű bűnömet