Zöld.ségek Amatőr kerti napló

Belejöttünk a tekerésbe, tettünk egy kis túrát a szigetközi bringaúton és mellékutakon. Célunk a hédervári kastély szabadon látogatható parkja volt. A faluban egyébként sok látnivalót találhatunk. Kapuőrök. Előző nap esküvő lehetett a kastélyszállóban, a különleges virágdekorációk még láthatóak voltak. A bejáratnál borostyánkoszorú, az oszlopokon is spirális borostyánfüzérek... A kastélyhoz csatlakozó kis épület ablakaiból szép kilátás nyílik az összes irányba. Képek keretben, facsoportok és tisztások. A Darnó-Hédervár csatorna rendezett partú patakként kanyarog a parkban, amúgy jót tesz a faluképnek is. Fa- és betonhidacskák ívelnek át rajta. Szemrevaló szobor, fejtörésre késztető történet: két kentaur , két nő. Óriási platán, a kastélytól balra az ér felőli oldalon. Olyan másfél méter lehetett a tövénél található "buckó" fölött az átmérője. Az őszi termések sokasága, többek között a kökény is érésnek indult. A galagonya is piroslik, a kecskerágók még halványak. Sóskaborb

Hédivel folyamatosan nyomon követjük a halászi híd építését. Minden nap kisétálunk és fotózunk, hiszen egy hídépítés ugye - mint írtam-, nem mindennapos látvány. Néhány fotó, amit tesó nem örökített meg, vagy már nem láthatott: a régi híd összegraffitizett, ócskavasnak eladandó, szétdarabolt maradványai - azóta már talán a roncstelepen: Nyunyikám a markoló kanalában... Az ígéret szeint a tegnapi napon húzták volna pontonokon helyére a hidat. A nagy "attrakció" érdemi előkészítése már két napja folyt, szegeltek, kábelkötegeket hegesztettek. Fél kettőre ígérték a híd helyreúsztatását, ennek megfelelően egy óra után már jókora tömeg verődött össze a Mosoni - Duna két partján a nem mindennapi látványra. Megérkezett a tv, a megyei napilap újságírói, kamerásai, fotósai, mondenféle főmuftik. Interjúvolták a polgármestert, a művezetőket, meg Isten tudja kiket. Egyszerre csak felberregett az aggregátor, és a régi híd tetején kiáltás harsant "Indulunk!" A csörlők dolgozni kez

Még örvendezünk a huszon-fokoknak, de reggelente ködre ébredünk. Szedjük a terméseinket, de közben még egy kicsit nyár van. Ez a dáliák véleménye. Fáradhatatlanul virágzik a kóleusz és a vad nebáncsvirág, harmonikus összhatásban: Ősz közeledtével futóssá válnak a sarkantyúkák, megújul a levelük, kis parabolaantenna. Megszépülnek. Emberen is van olyan, aki élete vége felé közeledve éri el a legjobb formáját. Egy-egy mezei szegfű is virágzik. Szamárkenyér, most épp világoskék árnyalatban. Kitartó virág, olykor még decemberben is találni rajta fejet. Akkor a sok kis kék virág bimbóban marad, nem nyújtja ezt a térhatást. Azért van, aki kiabál: hiszen már ősz van! Ilyenek például az évelő őszirózsák. Hamvacska. Októberi-novemberi szokatlan színű díszt ad majd nyílás után, amikor csak a télizöld vagy örökzöld cserjék maradnak mutatósak az ágyásban. Utolsó szem erdei szamócák. Egyetlen vérborbolya egyetlen kis eldugott ágon hozott termést. Nekem mindegy, csak a színe legyen vörös. Közben lá

Kedd estére jórészt szétszedték a roncsot. Egy fél híd: Egy biciklisáv: A visszaúsztatott ponton: Folyó hídja nélkül: Kíváncsi leszek, mikor indul újból a forgalom.

Egy csata állomásai. Hogy miért bízik egy ilyen oktalan kis állat magában? Aki keres... ... az talál. Aki mer.... ..az nyer. Tulajdonképp példát lehet venni róla.

Pár képet készítettem a csütörtökön és pénteken elkezdett hídcserélési munkáról, amiről már Ági is írt tegnap. Ilyen a 17 évet szolgált, lestrapált híd: Ponton segítségével úsztatják át, érdekes a magas aládúcolás. A sín és a vontatásra szolgáló drótkötelek: Ilyen lesz az új, alig várom, hogy végigtekerjek rajta. Festés, útpálya kell még rá.

... az időjárás szinte meghazudtolja az őszt, nyári meleg van! De a hűvös, hosszabb éjszakák már végérvényesen az idei nyár végét jelzik. Ez az igazi termésérlelő idő. Jó, hogy még nincs az a gusztustalan, nyálkás őszi időjárás az állandó köddel, a csípős reggelekkel, a nyálkásan csúszós falevelekkel, a halászi búcsúkor lehulló első hóval. A héten nemigen "villantottam" a kertben, csak szedegettük a termést, főleg a babot, kifejtőset is, meg szárazat és magnak valót. Inkább üvegszilánkba nyúlt kisrabszolgám pátyolgatásával töltöttem az időt. (Hat öltés a tenyéren, kötözött kéz ide vagy oda: még fölsunnyogott az almafára titkon, onnan le is esett. Még szerencse, hogy az almafa törzse csak húsz centi magas!) A kert egy része nyomasztóan kopár és ronda, a termést: a krumplit, babot behordtuk, a csemegekukorica kóróit - részben - levagdostuk. Úgy fest a májusban még viruló helyszín, mint egy rosszul megpucolt és úgy megsütött csibefarhát: És Isten bocsássa meg szörnyű bűnömet