Hédervár

Belejöttünk a tekerésbe, tettünk egy kis túrát a szigetközi bringaúton és mellékutakon. Célunk a hédervári kastély szabadon látogatható parkja volt. A faluban egyébként sok látnivalót találhatunk.

Kapuőrök.

Előző nap esküvő lehetett a kastélyszállóban, a különleges virágdekorációk még láthatóak voltak. A bejáratnál borostyánkoszorú, az oszlopokon is spirális borostyánfüzérek...

A kastélyhoz csatlakozó kis épület ablakaiból szép kilátás nyílik az összes irányba. Képek keretben, facsoportok és tisztások.

A Darnó-Hédervár csatorna rendezett partú patakként kanyarog a parkban, amúgy jót tesz a faluképnek is. Fa- és betonhidacskák ívelnek át rajta.

Szemrevaló szobor, fejtörésre késztető történet: két kentaur, két nő.

Óriási platán, a kastélytól balra az ér felőli oldalon. Olyan másfél méter lehetett a tövénél található "buckó" fölött az átmérője.

Az őszi termések sokasága, többek között a kökény is érésnek indult. A galagonya is piroslik, a kecskerágók még halványak. Sóskaborbolyát is láttunk, a termése összeaszalódóban.

Lipót felé félúton: halványlila virágú seprence. A fehér mindenütt előfordul , Héderváron a lilás van többségben az árokpartokon. Ezt a színváltozatot sok helyen a kertekbe is ültetik, a piacon árusított csokrokban az őszi virágok kísérőjeként használják. Dédi például lángvirágokkal vegyesen ültette el a kertjében, tőle az ötlet, hogy vadvirágmagvakkal, tövekkel is érdemes bajlódni.

Vadkamilla virága, még jó néhány tő virít mindenfelé.

Lipótról Darnózselire vezet a védett vadgesztenyesor. Potyogtak a termések a fejünkre.

Az utolsó szakaszon kipróbáltuk a szigetközi bicikliút utolsónak elkészült, Darnózselin átvezető szakaszán, megállapítottuk, hogy különb, mint a többi. Kellemes délutáni program volt, lesz még több hasonló.

Hídverés - harmadszor...

Hédivel folyamatosan nyomon követjük a halászi híd építését. Minden nap kisétálunk és fotózunk, hiszen egy hídépítés ugye - mint írtam-, nem mindennapos látvány. Néhány fotó, amit tesó nem örökített meg, vagy már nem láthatott: a régi híd összegraffitizett, ócskavasnak eladandó, szétdarabolt maradványai - azóta már talán a roncstelepen:Nyunyikám a markoló kanalában... Az ígéret szeint a tegnapi napon húzták volna pontonokon helyére a hidat. A nagy "attrakció" érdemi előkészítése már két napja folyt, szegeltek, kábelkötegeket hegesztettek. Fél kettőre ígérték a híd helyreúsztatását, ennek megfelelően egy óra után már jókora tömeg verődött össze a Mosoni - Duna két partján a nem mindennapi látványra. Megérkezett a tv, a megyei napilap újságírói, kamerásai, fotósai, mondenféle főmuftik. Interjúvolták a polgármestert, a művezetőket, meg Isten tudja kiket. Egyszerre csak felberregett az aggregátor, és a régi híd tetején kiáltás harsant "Indulunk!"

A csörlők dolgozni kezdtek, a kábelek megfeszültek (amik az új híd kék lábazatával párhuzamosan, a régi híd betonlábazatának támasztott deszka és a dagi bizonsági őr bácsi válla közt, fehér csíkként észlelhetők. Sajnos nem engedtek közelebb...) egyre és egyre feszesebbek lettek, végül vízszintesen álltak. Az új híd megindult a pontonok felé...Lélegzet-visszafojtva bámult mindenki. A régi hídon faggatták a munkásokat "Gyuri bá, hogy haladunk?" - "Jól, oldalról is szépen csúszik" Öröm, ragyogó szemek. Lesz híd, hétvégén már a bicikliúton mehetünk Óvárra!

Egyszercsak fémes csattanás, és lefagy az idill: az összes vontatókábel szakadtan csüngött a vízbe a ponton kék-sárga széléről...Ma már nem lesz hidunk... Este még kisétáltunk, a kábeleket rohamosan javították, de még nem voltak kifeszítve. Az alkonyi kép egészen hasonló, mint tesómé, a folyó - még mindig a vágyott híd nélkül. Az alkonypír csak a régi roncsokat színezgeti.Ma még nem jártam arra, talán Hédi fotóz, de a webkamerán láttam, már kifeszítették a kábeleket. Nagyon várjuk a folytatást!

Még virágzanak

Még örvendezünk a huszon-fokoknak, de reggelente ködre ébredünk. Szedjük a terméseinket, de közben még egy kicsit nyár van. Ez a dáliák véleménye.

Fáradhatatlanul virágzik a kóleusz és a vad nebáncsvirág, harmonikus összhatásban:

Ősz közeledtével futóssá válnak a sarkantyúkák, megújul a levelük, kis parabolaantenna. Megszépülnek. Emberen is van olyan, aki élete vége felé közeledve éri el a legjobb formáját.

Egy-egy mezei szegfű is virágzik.

Szamárkenyér, most épp világoskék árnyalatban. Kitartó virág, olykor még decemberben is találni rajta fejet. Akkor a sok kis kék virág bimbóban marad, nem nyújtja ezt a térhatást.

Azért van, aki kiabál: hiszen már ősz van! Ilyenek például az évelő őszirózsák.

Hamvacska. Októberi-novemberi szokatlan színű díszt ad majd nyílás után, amikor csak a télizöld vagy örökzöld cserjék maradnak mutatósak az ágyásban.

Utolsó szem erdei szamócák.

Egyetlen vérborbolya egyetlen kis eldugott ágon hozott termést. Nekem mindegy, csak a színe legyen vörös.
Közben láttam az időjárás-jelentésben, hogy jönnek szép sorban az őszi frontok, ez az egyensúly átadja a helyét egy másiknak.

Hídcsere 2.

Kedd estére jórészt szétszedték a roncsot.

Egy fél híd:

Egy biciklisáv:

A visszaúsztatott ponton:

Folyó hídja nélkül:
Kíváncsi leszek, mikor indul újból a forgalom.

Predátor

Egy csata állomásai.
Hogy miért bízik egy ilyen oktalan kis állat magában?

Aki keres...

... az talál.

Aki mer....

..az nyer.
Tulajdonképp példát lehet venni róla.

Hídcsere1.

Pár képet készítettem a csütörtökön és pénteken elkezdett hídcserélési munkáról, amiről már Ági is írt tegnap.

Ilyen a 17 évet szolgált, lestrapált híd:

Ponton segítségével úsztatják át, érdekes a magas aládúcolás.
A sín és a vontatásra szolgáló drótkötelek:
Ilyen lesz az új, alig várom, hogy végigtekerjek rajta. Festés, útpálya kell még rá.

Szeptember harmadik vasárnapján...

... az időjárás szinte meghazudtolja az őszt, nyári meleg van! De a hűvös, hosszabb éjszakák már végérvényesen az idei nyár végét jelzik. Ez az igazi termésérlelő idő. Jó, hogy még nincs az a gusztustalan, nyálkás őszi időjárás az állandó köddel, a csípős reggelekkel, a nyálkásan csúszós falevelekkel, a halászi búcsúkor lehulló első hóval.

A héten nemigen "villantottam" a kertben, csak szedegettük a termést, főleg a babot, kifejtőset is, meg szárazat és magnak valót. Inkább üvegszilánkba nyúlt kisrabszolgám pátyolgatásával töltöttem az időt. (Hat öltés a tenyéren, kötözött kéz ide vagy oda: még fölsunnyogott az almafára titkon, onnan le is esett. Még szerencse, hogy az almafa törzse csak húsz centi magas!)

A kert egy része nyomasztóan kopár és ronda, a termést: a krumplit, babot behordtuk, a csemegekukorica kóróit - részben - levagdostuk. Úgy fest a májusban még viruló helyszín, mint egy rosszul megpucolt és úgy megsütött csibefarhát:És Isten bocsássa meg szörnyű bűnömet (de a szomszédok is): kedd este égettem a gyomszárakat meg a kórót, és horribile dictu: rádobáltam egy csomó régi újságot is! Kis Nyunyum buzgón asszisztált minden intelem ellenére, ezért a gézkötés a balján hamarosan koromfeketében pompázott... Szerencsére csendes este volt , hét óra után gyújtottam meg a hatalmas asztag gazt. A füstöt nem nyomta le semmi, szépen felfelé ment, aminek örültem. De aztán a szemközti házsornál láttam, hogy jól lecsapódott, gondolom, hogy szidták a túlnan lakók azt, aki égetett! Már aki kint volt a sötétben. Szomszéd néni egyszer kukkantott csak ki, de nem volt morgás, hamar ellobbant a máglya, vizet rá, vacsora, fürdés, mese, fekvés... :-)

A babszüret megelégedéssel töltött el minket. Bár tavaly több bab lett, idén is jól ellátott minket a kert, annak dacára, hogy tavasszal a futóbabbal sokat piszmogtunk, mire kikelt, mert a földben berohadtak az első vetés babszemei. A kukoricában levő tűzbab csak félig van leszedve. De el fog fogyni: idén valahogy rákaptunk a chilis babra! A képen a dobozban elegyesen vannak a tűzbab és a Juliskabab barna szemei. A babfejtést kisrabszolgám követte el a sebes kis kezével, a drága ki nem maradt volna belőle! Azért is ment mindenféle bab egybe. Sebaj, kiválogatjuk. Vetnivalót is jócskán fogtunk ki a termésből.

A harmadvetésű retek szépen fejlődik, bár még az ehető méret alatt van. A másodvetéssel elültetett téli kel szintén még elég aprócska, remélem, gyorsan erősödik majd, egy kis tápoldatot kap. A saláta viszont összecsípte magát:

A meleg őszi nap megpirította a kaliforniai és paradicsompaprikákat. Anyuci a napokban készíti el kedvenc marinált paprikáit belőlük.
A paradicsom szintén pirulgat, de már sokkal kevesebb rajta a termés. Nem baj, lecsó a fagyasztóban, paradicsomlé és tizenöt üveg házi ketchup a spejzban. Ahhoz bőven elég már, amennyit frissen megeszünk.

A korábban lekopasztott és visszanyírt petrezselymet elkezdhettük szedni, nagyon szép a zöldje, semmi lisztharmat nem látszik. A sárgarépa levelei már barnulnak, hamarosan elkezdhetjük felásni.

A virágok már nem a virulásra, hanem magérlelésre helyezik a hangsúlyt, de ezen ilyenkor nem kell csodálkozni. A csodatölcsér intézi egyfelől a jövő évi önelvetést is, a fekete, gömbölyű mag ott lapul a bimbók meg a kanyvadozó virágok közt,

de a legényfogó elvárja, hogy mi szedjünk róla magotA héten valószínűleg már csak a betakarításon lesz a hangsúly, a gazokat ott egye a fene, ahol vannak, majd a fagy elintézi őket... :-) Idén úgyse olyan vészes a helyzet, különösen hogy a krumpli, hagyma felszedése után aránylag tiszták maradtak a parcellák.

A főzés is ment: volt rántott cukkini, fejes sali, alma-és körtekompót, zöldséges - sonkás pizza, krumpliköret, babfőzelék, rakott brokkoli, káposztasaláta. Megettünk ezen kívül többkilónyi nyers paprikát, paradicsomot meg póréhagymát. Utóbbira idén szintén igencsak rákaptunk, talán azért, mert kevés vöröshagyma lett.

Végül pár érdekesség.

Először is: ha már hernyóról van szó, ezt tegnap gyűjtöttem be a brokkolival együtt: cukimuki - tündibündi édibédi kis káposztalepke-hernyó.Ez a pók viszont egy igazi szépség. A brokkolilevelek közé bújva őrzi a - minden bizonnyal - kicsinyeit rejtő barna gombócot. Ezentúl mindennap lesem őkelmét, és várom a kis pókok születését!Másodszor: tesóm egyik kolléganője hozott nekünk két cicát, bár csak egyet szerettünk volna. Persze most ők a fő kedvencek. Állandóan a kazánház ajtajában, a deszkának támaszkodva ülnek, és fülrepesztően nyervognak. Tegnap kinyitottam az ajtót, és bedőlt a két kismacska, mint a zsák, mert az ajtónak dőlve aludtak.A harmadik: a halászi híd építése. Ezt már érintőlegesen említettük a blogban. A lényeg: az 1992-ben leszakadt híd helyére két évre ideiglenes hidat - egy rozoga vasúti híd darabját - építettek be. Ez a híd 2009-ig - a kettő helyett 17 évig - állt, az állapota életveszélyes és botrányos volt. Idén épül újjá a híd. Márciusban zárták le a régit, közben megindult az új építése. Az Óvár felőli oldalon szerelte össze egy helyi cég látványosan és gyorsan az új hidat, ellenben az innenső, a falu felőli oldalon a mélyépítők valami hihetetlenül lassú és tapitnya munkát végeztek. Pénteken ott már senki sem dolgozott, míg a vasasok szemben még vasárnap is nyomták... Meg is csúsztak beúsztatási határidővel rendesen... Az első július vége körüli időpont volt, aztán augusztus 20.-a körüli hétvége, és most nagy sokára sikerült megkezdeni a beúsztatást. A régi hidat drótkötéllel-csörlőkkel vontatták ki csütörtökön. Az új híd meg pontonokon úszik be a helyére. Nem mindennapi látvány, tömegek vannak kint nap, mint nap. Megéljenezték, amikor csütörtökön a régi híd elkezdett a drótkötélen kifelé csúszni a helyéről! Nagyon várja mindenki az új hidat, bár biztos nagy lesz a forgalom. Azt az egyet nem értem, hogy egy 45 méteres híd megépítése miért tart 2009 március 15-től 2010. március 31-ig. Ennyi idő alatt a köröshegyi viaduktot is fel lehetne építeni. De hát ez van, ha ez kell ahhoz, hogy a régi, életveszélyes roncs eltűnjön! Pénteken voltunk kint, a látvány nem mindennapos, jobbra a régi roncs vége, bal kéz felől pedig az új sarka, alul a pontotok. Hatalmas a tömeg, a rengeteg bámészkodó. Ha ezt tudtam volna, Isten bizony fagyizót vagy kimérést nyitottam volna ott, agyon kerestem volna magam! :-)
És itt megláthatjátok, hogy hány olyan furkó alak van, aki épségre, balesetveszélyre nem gondolva - kiáll az új híd vasbetonszerelvényeinek sarkára. A kamera a Halászi felőli oldalon van, a roncs jobb sarka felett, ezen nyomon lehet követni az egész építést, valahol engem és tesómat is, és azt is, hogy a biztonsági őr minden este pcázik! Péntek este láttam egy olyan ősállatot is, aki a gyerekével együtt mászott ki a vasakra! Ordítoztak is neki, hogy menjen vissza, de minek?

Tesóm zseniális fotókat készített - biztos vagyok benne, hogy felteszi majd ide. Én nem mertem ennél meredekebb szögből fényképezni, mert Nyunyi velem volt, a bámulók közt felfedezte az ovistársait, és nagy csiripelős tomboldázásba kezdtek, mivel a sebesülése miatt a héten nem volt oviban.

Ha valamelyikőtöket érdekli a régi híd összedőlése, a 17 évig álló életveszélyes szükségmegoldás híd és az újjáépítés, kattintson ide! A megyei napilap is sok érdekes dolgot megírt róla. Hédi fotóit pedig várjuk egy új bejegyzésben!