Lehet, hogy most nevetségessé válok, hogy egy év alatt jöttem rá... Andris fiam nem egy kimondott mormota, ha csak négy-ötször ébred egy éjjel, már jó éjszakánk volt. A felkelek-hozzá-és-visszateszem sosem működött, ha matracot ért a popója, azonnal felriadt. A sokszori felkelés (ki ne tudná, aki anya) kimerítő is volt. Már régóta vágytam egy "oldalkocsira", amit az ágyunk mellé lehet állítani, de külön megvásárolva bizony súlyos tízezrekbe került volna. Nemrég eljött az a pillanat, hogy a kislegény megtanult az ágyra, kanapéra fel- és lemászni, ettől fogva egyáltalán nem volt hajlandó megmaradni a kiságyban, viszont a mellette lévő összecsukható fotelágyban vígan elaludt. A rácsos kiságy pedig olyan darab, ami igazán közel áll a szívemhez: hajdan az enyém volt, a tesóm is innen nőtt ki, tesóm Juditkája is, így természetes volt, hogy Andris is megkapja ezt az ugyancsak retrós, de felújított és masszív bútordarabot. Sajnáltam volna felvinni a padlásra a lomok közé, így a p
Kerti és természetjáró kalandok