Zöld.ségek Amatőr kerti napló

Lehet, hogy most nevetségessé válok, hogy egy év alatt jöttem rá... Andris fiam nem egy kimondott mormota, ha csak négy-ötször ébred egy éjjel, már jó éjszakánk volt. A felkelek-hozzá-és-visszateszem sosem működött, ha matracot ért a popója, azonnal felriadt. A sokszori felkelés (ki ne tudná, aki anya) kimerítő is volt. Már régóta vágytam egy "oldalkocsira", amit az ágyunk mellé lehet állítani, de külön megvásárolva bizony súlyos tízezrekbe került volna.  Nemrég eljött az a pillanat, hogy  a kislegény megtanult az ágyra, kanapéra fel- és lemászni, ettől fogva egyáltalán nem volt hajlandó megmaradni a kiságyban, viszont a mellette lévő összecsukható fotelágyban vígan elaludt. A rácsos kiságy pedig olyan darab, ami igazán közel áll a szívemhez: hajdan az enyém volt, a tesóm is innen nőtt ki, tesóm Juditkája is, így természetes volt, hogy Andris is megkapja ezt az ugyancsak retrós, de felújított és masszív bútordarabot.  Sajnáltam volna felvinni a padlásra a lomok közé, így a p

Mintha nem is ugyanarról írnék, mint amiről Hédi két héttel ezelőtt. Bizony, a vadul kavargó böjti szelek és a langyos napfény kikezdte a tél szigorát, a folyók jegét. Tíz nappal ezelőtt még el se tudtuk képzelni, hogy ilyen enyhülés jöhet, babakocsival is lehetett a Dunán sétálgatni, a reggeli előtti bevezetés háromszor is hólapátolás volt. A változás elképesztő. Nyílegyenesen haladunk a tavaszba, a munkahelyem ajtaján kilépve nászrepülő ölyvek lebegnek tova a levegőben, a nap melegen süt, és még a varjak is vidámabban kárognak, pedig igen soványak. A hatalmas hókupacok egyre apadnak, helyükön tócsák, amikben bárányfelhők tükröződnek. A tócsákból meg sár lesz.... Így a tavaszt jelzi az is, hogy hónaljig sárosan jön Nyunyi az iskolából, nyargal, mint egy kis csikó, és a maradék hókásakupacba törli elképesztően mocskos csizmáját. A jégre meg már gondolni se lehet. Igaz, a Lajta még nehezen boldogul a nagy jégtáblákkal, amelyekbe belefagytak -lassan már egy hónapja - a park platánjának

Szezonkezdésre úgy gondoltam, meglepem magam és a családot egy  kis várva várt friss zölddel. Egy ládaalátétből, három kivisdobozból, két liter virágföldből és néhány csipet magból kis "salátaágyást" szerkesztettem. A kivisdobozok használata azért fontos, mert ezzel házilag újrahasznosítok valami szemétbe valót! Biztos Ti is elrakjátok a tartósabbnak kinéző csomagolóanyagokat, kíváncsi vagyok, ki mit mire használ még. Vetettem  zsázsát (igazi turbó téli zöldség, hiszen egész évben vethető és úgy 10-14 nap alatt termést ad), rukolát és madársalátát. A képeken az alsó, zöld leveleket bemutató rész a zacskó fotójáról kiemelt részlet, előlegezi a végeredményt. Mindegyikkel vesződhettem volna már korábban is, hiszen ezek a növények lakásban nevelésre bármikor vethetők. A zsázsa kis pirosas magvai csíranevelésre is alkalmasak, de én inkább a szendvicsfeldobós változatra gyúrok. Aztán rukolát, ami a februári hidegekkel végképp megadta magát a kertben. Magjai mint egy kis repce

 A hetek óta tartó fagy vastag jégpáncéllal borította be a Mosoni-Dunát. Nagyon ritka, talán húszévente adódó alkalom, hogy télen száraz lábbal sétálhattunk át a folyó túlpartjára. Nem volt ez  veszélytelen ötlet, de ezt az utat előttünk többen quaddal is megtették és szemlátomást épen át- és visszaértek, így mi is követtük őket. A vastag jégen oda gyalogolhattunk be, ahova csónakkal, kenuval is bajos nyáron bejutni a bozót és az uszadék miatt.  Kezdjük a szelíd, lakott résszel, a strand környékével meg a játszótérrel:  Gázló:  Nem út van a kerítés mögött, hanem folyó  Híd a hó fölött.  Kemence, mögötte a láthatatlanná vált Duna. Ez a Kálnoki-ér  torkolata a Duna közepéről: Quadnyomok:  (Nem tudom hogy van ez, most már minden második hátsó udvarban  van quad? Tizenéves hülyegyerekek repesztenek át a recsegő jégen oda-vissza, tízéves kiskölykök meg futnak utánuk gyalog. Csoda, hogy nem történt tragédia. Akinek quadot ad a Jóisten, észt nem biztos, hogy ad mellé eleget.) A vadvize

Nálunk fátyolfelhős napsütés hívogat sétára, míg mások a havat lapátolják szorgosan. Itt egy milliméter hó sem esett, viszont beállt a folyó. Vékonyan, hézagosan ugyan, de már majdnem összefüggő jég borítja a vizet. A kacsák is átköltöztek a Kálnoki-érhez, annak sebesebb vize még csordogál. Az értorkolatnál látni szabad vízfelületet.  Nappal -7°C van. ami még tűrhető. Éjjel úgy -12 és -15°C közötti a hideg, ez már nehezebben bírható. 1992-ben, húsz éve annyira befagyott a Duna, hogy átsétáltunk a túlsó partra gyékényt szedni. Tizenhat voltam, és eszembe sem jutott, hogy bajom lehet. Most már tisztában vagyok a korlátaimmal és a törékenységemmel. Azt a  réges-régi gyékényt jól befújtam nagyflakonos hajlakkal, így csak tavasszal pergett szét. Amikor a gyékénymagok már földbe, vízbe, szélbe kívánkoztak, csúnyán szétfoszlott a buga. Én a kukába dobtam a pormacskaszerű izét. Ezek pedig a pajzsoscserje (dipelta floribunda) termései a focipálya kerítésében.