Nyitra és az ő Zobor-hegye

 Nyitra tőlünk kb. ugyanolyan messze van, mint Sopron, és hasonlóképp a neolit kortól lakott hely. Hosszú évek óta készültünk a város meglátogtására, amihez most jött el a megfelelő alkalom. 

A Zobor-heggyel kezdtük a kis túránkat. KIs utcákon át követtük a Google-térképet, majd a  Szt. Szórád-kórház mellett találtunk parkolót. Vasárnap délelőtt, optimális túrázóidőban egy kis várakozással sikerült parkolóhelyet találni, sokan voltak a hegyen kisgyerekes családok, kutyasétáltatók. Mi az alacsonyabb hegyet, a Piramist jártuk meg. Ez  a kisebb csúcs 553 m magas, a felvezető túra szintkülönbsége kb. 300 m. 

Virágos növényzete gazdag, a terület védett, a a Zobori erdősztyeppe természetvédelmi rezervátum része. Ahogy haladunk a kaptatón felfelé, más-más szögből látunk rá az alattunk elterülő városra. Törekednek az erdő természetes állapotának megőrzésére, így jó sok a kidőlt fatörzs, amelyek a vízmosások felett kis hidakat alkotnak, ezeken nagy élvezettel és jó hosszú ideig mászkáltak oda-vissza kettő vagy négy lábon a gyerekek. 

A túra befejeztével körbesétáltunk a városban. A látképet meghatározza a vár és környéke, de a belváros a sétálóutcával is bőven kínál látnivalókat. Az első, amivel szembesültünk, az a vörösre festett körmű, házat a vállaival megtartó titán szobra egy gyönyörű, parkosított barokk tér sarkán. Gondolom, afféle kelet-euópai groteszk humorú diákcsíny lehet, de csak 4 lábujja van, akárcsak a rajzfilmfiguráknak.

A vár stílusát, formavilágát meghatározza a barokk, de a gyökerei sokkal régebbre, a IX. százdra nyúlnak vissza, a múlt rétegei egymást fedik egészen napjainkig. A vár temploma, a Szent Emmerám Székesegyház  egyaránt őriz honfoglalás előtti, Árpád-kori, barokk és napjainkban elkészült elelmeket. Az állagmegóvásra gondosan figyelnek, minden csillog-villog, látszik, hogy jó gazdája van. 

Csengősperselyt hordozó ministránsfiú szobra

Egy oldalkápolnában szentek ereklyéi tekinthetők meg, min porhüvelyük földi maradványai csontdarabkái arany és ezüst ereklyetartóba zárva. Egészen hihetetlen és hátborzongató látvány. 

Ebben az ereklyetartóban a szent koponyaereklyéje
található, a díszes gyolcson áttűnik a halálfej,
emlékeztetve mindannyiunk mulandóságára

Kilátás a várból a város keleti részére és a Zobor-hegyre

A belépő árában benne volt egy vezetett séta a templmtoronyba, amely során egy rövid filmhíradó-összeállítást tekinthettünk meg arról, hogyan bombázták le a Vörös Hadsereg repülőgépei  a székesegyházat, hova hullottak a harangok darabkái, hogyn találták meg a maradványokat és hogyan építették újra a sok világháborús kárt elszenedett épületegyüttest. Lehetőség volt körbesétálni a torony teraszszerű párkányán és megcsodálni a belvárosra nyíló, térképszerű kilátást. 

A torony előterében egy furcsa írásra lettem figyelmes, ez ószláv nyelvemlék, glagolita írással, amelyet Szent Cirill és Metód  honosított meg a területen. Nem volt könnyű sem a munkálkodásuk, sem az utóéletük, amikor a politika rátelepült a történelem értelmezésére, pedig munkásságuk mélyen beépült a térség kultúrájának fejlődésébe. 

Végül a városnézést a sétálóutcával fejeztük be. Kellemes szombat délutáni nyüzsgést tapasztaltunk, ingyenes koncerttel, esküvői menettel és cukrászdákkal-kávézókkal. Itt van Közép-Európ egyik legnagyobb zsinagógája. 

Érdekes, hogy van egy nagyon kedvező árú tortabolt, ahol 9-15 eurókért kisebb egész tortákat, 2-3 euróért pedig tortaszeleteket vásárolhatunk elvitelre. Sajnos, valószínűleg nem a legjobb minőségű alapanyagokkal dolgoznak, a tésztaréteg szárazon morzsás, a krém, nehéz, margarinos és nagyon cukros volt. 

Viszont a valódi cukrászdában regionális csemegéket kóstolhattunk: elsőrangú pozsonyi kiflit és a nálunk "csehszlovák kifli" néven futó kókuszos-habos mutatós édességet. 

A legutolsó állomás a városszéli Tesco volt, ahol is a másnapi pörkölthöz előfőzött friss knédlit, Kofolát, Deli csokit és Gambrinus sört vittünk haza vásárfiának. Rendzett, civilizált város, jó volt itt lenni.