Palántázási előkészületek

Karácsonykor a két ünnep közt már régen nem volt időm annyit lustálkodással tölteni,mint most. Igen gyorsan eljött az az állapot, amelyben már kínomban nem tudtam, mit csináljak… és előszedtem ekkor a tavalyról maradt vetőmagokat és a kertészvödrömet, hogy rendet csináljak benne. Előkerestem a könyvespolcról a kertésznaplómat is, és elmélkedni kezdtem azon, hogy a tavalyi évben mi sikerült és mi nem. Hamar rájöttem, hogy tavalyi év nagy sikerületlensége a palántázás volt.

Hiába kaptam takaros palántázótálcákat, szereztem be a jó minőségű magokat, tisztára felesleges volt.  Az alap: a jó palántázóföld hiányzott. A palántaneveléshez a homok, minőségi kerti (vakondtúrás)föld és tőzeges virágföld 1:1 arányú keverékét szoktam használni. Ti is tudjátok, milyen volt tavaly a tél, az udvaron a 35 centi hó alatt levő, csonttá fagyott vakondtúrásokhoz és homokhoz nem tudtam hozzáférni. Jobb híján egy minőséginek tűnő virágföldet használtam. A felbontás után kiderült, hogy az egész csurig van csigaházakkal. Máig szeretném megtudni, hogy mit keres kilónként  vagy harminc kisebb-nagyobb csigaház egy rostált virágföldben. 

A cuki, vadiúj, mini üvegház szabású palántázótálcámat megtöltöttem – jobb híján – ezzel a csigabigás virágfölddel. Szemenként vetettem el a magokat a tálca rekeszeibe. Eleinte még szépen fejlődtek a palánták, pedig az igen alacsony kinti hőmérséklet miatt a folyosó szigetelt ablakai mellett sem volt meg szerintem a megfelelő csírázási hőmérséklet. Ráadásul a napfény sem volt nekik túl sok az állandóan felhős ég miatt. A problémák igazából a serdülő paprikapalántáknál jelentkeztek.  Mire picit nagyobbak lettek a növények, a virágföld teljesen összerogyott alattuk, szinte eltűnt. A tápanyagtartalma és nedvességmegtartó képessége valószínűleg a nullával volt egyenlő. Próbálkoztam  a föld pótlásával, tápoldattal is, de csak egy segített: az, hogy a nyeszlett palántákat kiültettem a kertbe. Ott már hamarabb erőre kaptak. Évek óta nem voltak ilyen pocsék palántáim, mint tavaly, szégyenletes! A palántahiányt a kertészeti kísértés megtestesült színhelyén, a megyeszékhely virágpiacán pótoltam. A palántás néni harminc kardvirághagymával honorálta a vásárlásomat… Így tavaly „bolti” palántákból nevelt paprikák teremtek meg a kertben, a pénztárcámat lapítva és a palántázásra vonatkozó tapasztalataimat gyarapítva. 

Így elmondhatom, full égés volt az egész, beletört a nagy tudományom egy ilyen egyszerűnek tűnő dologba.  Persze most fogadkozom, hogy idén aztán világtuti módon fogok mindent csinálni. Jó előjel az, hogy a tavaly tavasszal a szekrény mögé esett magokat ki tudtam szedni. Nyár végén ugyanis három hórukkemberrel kiemeltük a kazánházból azt a bizonyos remájzlis szekrényt, persze nem a magok miatt, hanem hogy a helyére tűzifát halmozzunk. Az összes mag épen és sértetlenül megvolt a borítékban a gázcsövön fennakadva, pókhálóval belepve. Tulajdonképpen a legjobb helyen voltak, hiszen a szekrény háta mögött száraz, hűvös és sötét volt. Igaz, tavalyelőtti magok, de a csíraképességüknek ez elvileg nem szabadott, hogy megártson.

A cuki és már kevésbé vadiúj palántázótálca beültetős része laza mozdulattal ment a szelektívbe mint műanyag szemét, különösen azután, hogy a széle megrepedt, és elvágta a kezemet. Az alátétes részét és a tetőt azért megtartottam. A beültetős betét helyére sima két és fél decis poharakat fogok megtölteni földdel, és szintén szemenként vetek bele, de csak annyi palántát nevelek, ami éppen kell. Az idei kertes fogadalmam ugyanis az, hogy semmi extra melót jelentő növény tartásába és nevelésébe nem bocsátkozom. Ezt eddig sikerült is tartanom, hiszen még nem vetettem semmit… A viszonylag enyhe időt pedig ki tudtam használni a megfelelő minőségű termőföld és homok gyűjtésére. Vakondtúrásunk idén nincs, Cirmi kipiszkálta az utolsó vakondot is a járatából nemrég, és megelégedetten hozta a lefejezett ásóbajnokot a kazánházküszöbre mutogatni.  Náluk a macska nem a vakondokra, hanem inkább a kutyatáp, illetve időnként a papagáj illetve egér elfogyasztására specializálódott.  Az udvarukon nem sok volt, de a kerítésüket képező elevensövényen átmászva a házuk mögött levő üres telek szélén egészen kiváló, porhanyós, hatalmas vakondtúrások voltak, ebből gyűjtöttem. Betöltöttem az edényeket, az ablakban melegszenek, jöhet  a vetés. Január végére szeretnék mindent elvetni, paprikát,paradicsomot és padlizsánt is. A többit majd még meglátom, egyenlőre ennyi a tervem. A kiültetés és a további nevelés egy külön történet lesz majd. Rögös tehát az út a nagy, színes, édes vagy kellemesen csípős paprikákig, az ecetespaprikával teli üvegekig és a pritaminkrémig meg a töpörtyűkrémes kenyérig, amely mellett piroslanak a paradicsompaprika-szeletek. De próbálkozom, és bízom benne, hogy idén jobban megy majd.