Alighogy beköltöztünk új házunkba,
ezek az utálatos kis jószágok beleptek mindent. Oké, hogy a
szemétben, erjedő gyümölcsökön ott tanyáznak, ha a közelükbe
megyünk, felhőkben szállnak fel. De kérdem, ha az ember lánya
kisikálja a kukát és kiszór minden poshadó maradékot, akkor
miért még mindig 257*859 darab idegesítő, gusztustalan muslica
gomolyog elő a mosott ruhából, a fagyasztóból, a hideg
kandallóból, az elszívóból, a babajárókából és a Jóisten
tudja, honnan? Ez már tényleg invázió.
Hogy honnan került ide
ennyi, teljesen rejtély. Kajának valót nem hagytam elöl nekik.
Cserepes virág földjében is tenyészhetnek, de nincs cserepes
virágom, ahol megélhetnének. Biztos közrejátszik ebben a szokatlanul enyhe idő is, ha fagyna, nem keringőznének ennyien.
Ki kell őket irtani, de
hogyan? Nyilván nem úgy, hogy a levegőbe lövök egy kis
rovarirtót, hadd nyeljék a muslicákon túl a gyerekek is.
Ökoháztartási megoldást kellett találnom, ha már zugpóknak nem csaphatok fel, hogy összefogdossam őket.
A legteljesebb
felvilágosítást a muslicák életviteléről és kinyírhatóságáról
a boltban kaptam. (Hiába, ezért jó falun... A hipermarketekben
maximum Chemotox van, a falusi kisboltokban a rárói kenyér és a
savanyúkáposzta meg a rózsaszín gyújtós mellé szakszerű és
öko jellegű tanácsadás jár muslicaügyben. Persze az információk
egyes elemei kissé meglepőek, de hatásosak!)
Tehát az életvitelük: a
cserepes virág, rohadt gyümölcs, kuka mellett előszeretettel
tanyáznak a lefolyó és a bontott szeszesitalos üvegek környékén,
kivéve a snapszot-fene a gusztusukat! Ezek a szokásaik az alapjai a
szakszerű házi kiirtási eljárásoknak. Mindezek pontokba szedve:
Első: a muslicairtó
személyének erénye a türelem. Az öko irtás nem olyan, mint a
rovarirtó spray az azonnali hatásával. Az irtás a rovarok
begyűjtésével és kinyuvasztásával zajlik, tehát nincsenek
szétszórt légyhullák meg éktelen vegyszerszag a lakásban. De
pár napig még el kell tűrnünk az irtás megkezdése után a már
egyre kisebbedő rovarfelhőket.
Második: a lefolyót
tartsuk ledugózva a konyhában!
Harmadik: ez egy igazán
téli hangulatú megoldás. Szükséges hozzá 1 db kicsi
befőttesüveg. Ezt belülről be kell úgy olajozni, hogy a fala is
olajos legyen, az aljába egy kanál mézet, pár kis almadarabot és
egy pici fahéjat kell tenni. (Tényleg már csak a szaloncukor
hiányzik a felsorolásból.) Az üveg szájára alufóliát kell
rakni, késheggyel akkora lyukakat kell rászurkálni, hogy a
legyecskék beférjenek, és ezt a csapdát oda kell tenni, ahol a
legsűrűbben rajzanak. Na ezzel gondom volt: mindenhol ott
imbolygott a légyfelhő... Végül a szemetes mellé raktam. A kuka
mellett a kredenc szélénél ugyanis ott kotlott néhány muslica,
arra várva, hátha hull valami préda a szemetesbe. Az eredmény nem
túl meggyőző, pár legyecske ült csak fel a csapdának, és
öngyilkolta bele magát az édes halálba. Az üveg oldalán látszik, hogy az elfogási technológia kettős: van, amelyik legyecske az olajba ragadt oldalt, van olyan, ami a mézbe fulladt. A hatásfoka ezzel együtt azonban kicsi.
A negyedik tanács volt
igazán jó, ami egy másik irtási mód. Ez a muslicák alkoholista
hajlamát is bizonyítja. Ehhez kell szintén egy kisméretű
dunsztosüveg, fél deciliter nem tömény alkohol: sör, bor vagy
pezsgő. (Még jó, hogy nem Jäger vagy Becherovka kell a
pofájuknak!) Az üvegbe töltött italba bele kell tenni 1 csepp
mosogatószert. Utána a csapdát szintén le kell fedni alufóliával,
amit késheggyel ki kell lyuggatni. A működési elv a következő:
az alkoholszagra odagyűlnek, a fólia lyukain betolonganának a
szeszhez és nyakalnák, de a mosogatós oldatra szállva nem tudnak
elszabadulni, belefulladnak a keverékbe. Azok a legyecskék pedig,
amelyek bár beszállnak az üvegbe, de balsejtelmektől gyötörve
nem akarnak vedelni, szökni már nem tudnak, mert az üveg szájára
tapasztott fólia lyukacsossága ellenére is visszatartja őket.
Nos, ennek értelmében
én is vételeztem apjuk vasárnap esti azélethabosoldalás üvegéből
(amit a jól végzett garázstakarítás után utalt ki magának a
hűtőből) vagy fél decilitert, és elkészítettem a csapdát.
Másnap már jó sok kis légy úszkált az üvegben. Itt a hatásfok lényegesen jobb!
Ötödjére azt a tanácsot
kaptam még, hogy pár naponta frissíteni kell az éppen használt
keveréket, mert a pár nap után büdösödni kezdő kotyvalék még
több muslicát csal elő.
Ma reggel viszont
eltöltött a bánat. Kiirtottam a díszes társaságot a konyhából.
Reggel aztán, amikor a picit a gyerekszobában pelenkáztam, megint
ott gomolygott egy kisebb felhő. Tenyészőhelyük gyanánt az
ottfelejtett, kiürült Sudocrem-es doboz szolgált... Így már a
gyerekszoba párkányán is ott a sörcsapda, és vigaszágon a
Sudocrem-es doboz is. A dobozban a kenőcsmaradékban már volt pár
beragadt példány, bízom benne, hogy ragad még bele néhány, és
talán egyszer nemcsak megritkulnak, de el is tűnnek ezek az utálatos legyecskék a
lakásból.
Sudocrem? Ingyenkozmetika a sejhajuknak? Hihetetlen...
VálaszTörlésNálunk is voltak jó sokan a nyáron - én ecetbe csorgattam mosogatószert - rengetegen ragadtak bele. De nem szeretik a huzatot sem - igy huzatot csináltam és egy konyharuhával próbáltam terelgetni őket az ajtó felé... egyszer csak eltüntek... Nálunk a közelben levő cukorgyártól jöttek állitólag - nem mi voltunk a hibásak.
VálaszTörlésBocsánat, de nagyon jót vidultam: a stílusodon,ahogy előadtad!:)
VálaszTörlésÉn is utálom őket!!!!! Néhány nálunk is keringett,de gyorsan a citromot a hűtőbe raktam.
Hát jó sok tippet elraktároztam most: én volt,hogy már tettem ki nekik alkoholt, de fólia nélkül,így csak jóltartottam őket: meghívtam a bandát egy körre.
A lefolyó bedugaszolása is tök jó ötlet!
És a mosogatószeres koktél! nem semmi!
Kívánok minél hamarabbi tiszta levegőt a dögök nélkül!
Van még ennek a fajnak egy másik ága,amelyik se nem muslica,se nem pici légy. Imádták a virágföldet.Na,azoktól is nehéz volt megszabadulni néhány éve.
Válogatósak, igaz? Cukorgyár, alkohol, méz, alma, sör, Sudocrem....
VálaszTörlés