Oldtimer show

Most hétvégén ez volt a legkellemesebb program.

Három fiúval mi lenne izgalmasabb, mint egy szabadtéri veteránautó-kiállítás. Nekünk gyerekkori nosztalgia, a kicsiknek kifogyhatatlan látnivaló.

100 forintért mászható traktor

A képek magukért beszélnek. No meg persze lángos, kürtős, fajátékok, szalmakalap, őstermelők. És ez még nem minden: hétvégén jön a felvonulás, roncsderbis veteránautós csillagtúra zárásaképpen. 

Szivárványos Márton-napi búcsú

A szombat reggel olyan időjárással köszöntött be (nicsak, családon belüli erőszak a pokolban), amire azt mondanánk: veri az ördög a feleségét. Aranyszínű felhők, egészen valószerűtlen napsütés és szemerkélő eső egyszerre, majd pompás, teljes ívű, ragyogó kettős szivárvány a nyugati égbolton. A néhány perces csodás közjáték után a drága jó napocska többé elő sem dugta az orrát, biztos a felhők felett jól elvan...

Másnap következett kicsi falunk nagy ünnepe, a Márton-napi búcsú a csingislovak felvonulásával. Nem kis szervezés árán készült el a két fogat, de megérte: több százan bámulták meg a kikophatatlan helyi szokást.

A lovasbandérium vezette fel a menetet,

majd jöttek a feldíszített kocsik. 

Végül következett a vásári sokadalom a tengernyi bóvlival és az elmaradhatatlan kakasnyalókával. 

Volt egy családi ünnep is közben, középső fiam, Balázska négy éves lett. Ő a lehető legnagyobb traktorrajongó, tesóm ilyen tortával lepte meg:

Öröm volt nézni a büszke meghatottságot a kislegény arcán.

Soproni-hegység

Mentegetőznék, de... Tudjátok, három a legény nálunk, a legkisebb két hete lett egy éves. Mostanra vagyunk ott, hogy egy napra velük is bárhová, bármikor mehetünk. Még étterembe is:-). Jó kis dinamikus csapat ez a három fiúcska, nem semmi tartani velük a ritmust. Azért most már, ha a két nagy épp nem beteg, szeretnék blogolgatni, most éppen túrázós poszt jön. Később kertesek is.

Felpakoltuk tehát szombaton  a mi kis mozgó állatkertünket, mint a cirkuszosok, és körülnéztünk kedvenc városunk környékén.


 Fertő

Bizonyára olvastátok a térségre vonatkozó két fontos hírt, az egyik a cölöpházak leégése, a másik pedig a térség kiemelt turisztikai fejlesztési célponttá válása. Elvileg nemsokára dől a lé, jönnek a markolók és jön a balatonosítás.

Ennek egyelőre nincs sok jele, a hajók már pihennek, a romokat lassan eltakarítják a leégett klubházak helyén, lassan eltűnnek a szenes gerendák. Biztos, hogy más arculata lesz ennek a csodás kis szegletnek. Diszkók, bisztrók, nagyhajók... ki tudja...

Vagy nagyarcú turisták sok pénzzel és égig érő elvárásokkal, az osztrákok kedélyessége nélkül...

 Nyilvánvaló, hogy mekkora a potenciál a területben, mindenki látja hogy Illmitz és Podersdorf hol tart, hogy bőven verik a Balcsit is sok szempontból, de fejlődés lehetősége mellett van vesztenivaló is. A Fertő keleti partja fejlett, de vidékies hely, a parasztházas főutcákon a sok stube kötött ésszel járnak a mesés kabriók, nem arcoskodik senki, ízléssel-mértékkel használják a pénzüket a szomszédok. Túl nagy illúzióim nincsenek, de csalódott lennék, ha valamiféle Siófok-utánzatot rittyentenének ide pár év múlva.

Talán ez sem lesz többet a helyén, ahogy talán klubház sem  lesz meg a régi formájában. Nekünk hiányozni fog.

Gloriette

Nem a fertőbozi, Széchenyi-féle, hanem a Sopron, Vas-hegyi kilátó.

Takaros, kicsi gerendatornyocska, egy emelet magas. Jó kis gyerekszalasztó.

Látni a város egy részét, 

a  korlát mellett a mélységbe letekintve pedig 

 harangvirágokat. 

A Faber-rét felé

Néhány tíz méter után lombosból elegyesbe vált az erdő, bár a terep jó darabig lefelé lejt. 

 A levegő metsző, hűvös, tiszta.  Mohák, páfrányok szokatlanul gazdagon nőnek, az utakon pocsolyák, a vízmosások nedvesek. Fenyőpalánták burjánzanak. Szinte keressük a Pettson és Findus-könyvek kis lényeit, vagy Piroska farkasát.

 Szörnyláb. 

Árvacsalánok utolsó virágai.

Csillagmohák spórahozásban. 

Vas-hegyi páholy

Egy sziklaorom, egyszerű fakorláttal elkerítve szinte az egyik utca végén, ahonnan remek rálátás nyílik a városra, a környékbeli falvakra, a Fertő nádasaira-vizére és azon túl a nezsideri dombokra a számtalan szélerőművel.

Ez az egész túra a rengeteg érdekességgel, hegymászással, két kilátóponttal, táskányi tobozzal és makkal együtt nem volt több, mint három kilométer, időben pedig jó két óra. Ajánlom!

A mosoni piacon

Gondolom, nem árulok el titkot, hogy nagy piacrajárók vagyunk. Abban a szerencsében is részünk van, hogy Mosonmagyaróváron, más dunántúli kisvárosokhoz hasonlóan, megőrződött a hetipiac, amelynek napja csütörtök és szombat. Nos, nem éppen biopiac, de van minden, ami kell...

A piactér és a mosoni városrész központja nemrég újult meg, ezzel az ősibb, de szegényebb városrész is mondhatjuk, hogy visszakapta régi rangját. A piac pedig a turistacsalogató látványosság szerepét kapta. Egyelőre még nincs az az őrült nyüzsgés a télre való tekintettel, de a napsütés pár száz embert kicsalt a piacra. A helyieken kívül a kocsik rendszámából ítélve sok volt a szlovákiai magyar, hozták a most jó sokat érő eurójukat.

Lássuk, milyen portékát vonultattak fel az árusok. Kínai ruhát meg használtcikket természetesen, aztán erdélyiek káposztásfazekakkal meg fatalicskákkal - instant Korond. (bocsi a fotók minőségéért, 1 megapixeles régi telefonnal készültek, de remélhetőleg a hangulatot azért közvetítik)

Kosarasok és ócskások Kosárból minden elképzelhető forma, a használtcikkesek most a mozsarakon meg ócska, koszos használt játékokon kívül ilyen méretes fémszitakötőt hoztak.

Mézesek hoztak mindenféle mézet, propoliszt, mézes magokat megfázás ellen, meg viaszgyertyákat. A húsosok főleg a környékbeli kisebb húsüzemek portékáját árulták, de van igazi disznótorost meg régimódi, rendesen megfüstölt sonkát árusító helyi húsárus is.

Az elmaradhatatlan, de immár nem is olyan olcsó keleti ruha is szerves tartozék, enélkül itt piac nem lehet. Meg kell nézni mit veszünk, mert például Magyarországon varratott, jóféle gyerekruhával több árus is foglalkozik.
Savanyúságosok is jöttek, mindenféle eltett zöldséggel, szörppel meg kompóttal.

 

Virágosok és zöldséges őstermelő nénik-bácsik. Őket tartom a legtöbbre. Kínálatuk az, ami az éghajlatunkon megterem és mindenféle rafinált üzemi praktika nélkül ad olcsó, egészséges és változatos vitaminforrást. Általában ennek volt mindenütt szezonja: zeller- és petrezselyemzöld, sarjadékhagyma újhagymának, póré. pasztinák, sárgarépa-petrezselyem-zeller-karalábé. Aztán sütőtökből sokféle, fekete retek, cékla salátának. Kelkáposzták, fejes- és vöröskáposzták, sok helyen savanyúkáposzta is, aztán teleltetett apró karfiolok. Gyümölcsnek almák, körték, aszalványok, meg dió és mandula. 

Voltak olyanok is, akik a nagybaniról hozták a zöldséget, őket a nagy árumennyiségről, a sztenderd rekeszekről és a déligyünölcs-halmokról lehetett megismerni. Szerencsétlen hétvégéken simán vehetünk tőlük fagyott banánt, kivit.

Nemcsak a szemünket legeltettük, hoztunk vásárfiát is:

Csingislovak 2011

Korábban már írtunk a Szent Márton napi búcsúról és a helyi időjóslásokról. Idén így zajlott közösségi ünnepünk egyik nevezetes eseménye, a csingislovak és a lovasbandérium felvonulása: