Haranglábak

Csodás, régi, parasztkerti virágok, amelyek meglehetősen otthonosan érzik magukat a kertemben. Ezt az is bizonyítja, hogy szaporodnak, nem is akárhogy. Budaházy Edda is büszke lehetne rájuk. 

Szóval, volt egy magról nevelt bordóm. Magányos szingliéletet élt évekig, bulizott a méhecskékkel és semmi magonc, sehol egy palánta.

Aztán, pont amikor kívánós terhes voltam, megkívántam ezt a lila-fehéret az egyik soproni kertcentrumban. 

Kicsi volt, de tökös dögös és hamarosan szerelembe esett a bordóval, de azért lehetett ivari elhajlás a dologban, mer mind a kettő őrülten magzani kezdett. Ősszel még a járdarésből is kis harangláb-magoncok kandikáltak pajzánul. 

Most már látszik az eredmény, az egyik sarj fehér, a másik rózsaszín, de a legtöbb sötét. Bordó. 

Ha rajtuk múlna, az egész előkertet Kárpát-medencét betöltenék.  Az ő magjaik is majd kikelnek a maradék résekben és felnőnek szépen.  Betöltik a szabad helyeket a bokrok alatt és nem engedik elszabadulni a galád borzaskaták invázióját. De ha keverednek? Jajj, hát akkor összeomlik az ideológiánk?  A virágoknak könnyű, ők felnőnek, a gyerekeinket viszont sok-sok szeretettel nevelgetni kell. 

Nyárközepi tarka

 Betört a kánikula és kis családom összes tagja nagy szuszogva sziesztázik, minden fekhelyet elfoglalva, így a legjobb, amit tehetek, az a blogolás. Jani kész van a téli tűzifa betárazásával, most már a nagyja fedett helyen szárad. 

 Nyár közepéhez közeledve már kisebb a virágözön tarkasága, most jönnek sorra az  elegáns évelők meg a cserjék. Pirosak, fehérek, rózsaszínek kavalkádja. Harmonikus lenne, de a fű már kezd sárgásra váltani. Hogyne tenné, magzik fel benne az útifű meg a katáng.

 Fáklyaliliomok. A színátmenet miatt szeretem, akármilyen rövid ideig is tart.

Füzérajak, elragadó ritmusban.

 Hortenzia, most már biztos, hogy őszig gyönyörű lesz, megszáradva és elhalványodva is.

 Liliomok

 Magról kelő, szanaszét megjelenő mályvarózsák

Törökszegfű, csupa energia

Újdonság az ablakládába ültetett szagosbükköny, az illata könnyű és édes, mint az estikének vagy a petúniáknak. Úgy tűnik, érdemes lesz a magjait begyűjteni.

 A zöldséges kissé már dzsungelszerű. Nem kapálok, csak a nagyja gyomokat húzgálom ki. Kisebb kirándulással ér fel a behatolás ebbe a káoszba, de megéri, mert cukkinivel, patisszonnal, uborkával, répával vagy karalábéval, nyíri spenóttal megrakodva mászom ki, mikor mivel. Lusták lettünk a  fűnyíráshoz, mert már nem férünk be mulcsozni. 

 Azt főzöm, amit találok, nem azt, amit kívánok. Ez a rugalmasság szükséges ahhoz, hogy jóban legyek a  kertemmel. Jó, a rántott cukkiniből már elég, jöhetne a lecsószezon.

 Van szerencsére segítőm is.

Mozgalmas virágképek

hervadó babarózsáról

 bimbós évelőkről

 legkorábbi fehér íriszemről

 szellőrózsáról

 szőlő jövéséről

 tátikáról és büdöskéről meg salátáról

illatos ternyéről meg szagosbükkönyről

Gallyak hasznosítása

Nálunk örök probléma a sok ág, ami metszésnél, kertalakításnál keletkezik és nagy kupacaival elcsúfítja az udvart. Kezelésére a gazégetés gaztett, de szalonnasütés már elfogadhatóbb mód. A kertben van egy kis nyitott, maradék téglából készült sütögető, szezonjában egész sokat használjuk is. A gallyak mennyisége azonban annyi, hogy kb. minden nap sült szalonnát vacsorázhatnánk a kertben, ami azért nem működőképes megoldás.  Hosszú távon, ha elkészül a melléképületünk, biztosan hasznát vesszük majd egy takaréktűzhelynek, de addig is kell valamit kezdeni az ágtömeggel. 

Fogy valamennyi ág, mint babkaró, paradicsomtámaszték, dísznövényfuttató, lehet fonni is a szőlővenyigékből, meg biztos lehet más tippeket is kiokoskodni, de azért ott áll az udvaron az a két köbméternyi ághalmaz, ami idén keletkezett a kertalakítás során. Normál években úgy fél m3 keletkezik. Foglalja a helyet, kirohad alatta a fű, belenő a csalán meg a szulák. 

El lehet tüntetni  többféleképpen. Ha konténer bérelnénk, az úgy  kb. 20000 Ft-ba fájna. Vettünk inkább egy elektromos ágdarálót, ami a kérget is megeszi, néhány ezer forinttal drágábban. Tény, hogy pénzbe kerül az áramfogyasztása, meg kell egy ember, aki eteti, de pipec mulcsot készít.

A mulcs készen megvásárolva nem is olyan olcsó dolog, pedig hasznos is és mutatós is. Kilója a webshopban kiszereléstől függően akácból 20 Ft/l fenyőből 32 Ft/l, vegyes aprítékmulcs 9 Ft/l. 

Egyszerűség kedvéért legyen mondjuk 10 Ft litere a házilag előállított daráléknak a saját munkaidőnket is beleszámolva, így a harmadik évben simán megtermeli az árát, a három virágágyás meg a bokrok alja pedig végre minimális kapálással és gyomlálással rendezett lesz. Nekem jó megoldás, örülök is az új kütyümnek fenemód. 

Kék halál, fehér pók, zöld harkály, tarka kert

Jó öreg Windowsunk villantott egy kéket, aminek köszönhetően háromhetes mentési-szerelési szünet és netmegvonás nehéz időszaka köszöntött ránk, Közben azért a fényképezőgépemet elő-előszedegettem, mert állatvendégek jártak nálunk. Elsőként viráglakó karolópók költözött a bíbor kasvirágunkba. A képen csinos, teltkarcsú menyasszonyt láthatunk, aki várja a kis tökös karolólábas vőlegény lábatlankodását. 

Eső után zöldharkály turkálta a füvet az udvarunkban (bocs az überszar képért, a lelkesedésben elfelejtettem, hogy szúnyoghálón át fotózok.)

A zöldségesben elég helyesen megújultak a földibolha-invázió után megmaradt növények: a brokkoli és a sarkantyúka. Előbbi termésével, ha egyáltalán terem valamit, benevezek Meli és Piszke nanozöldség-termesztési versenyébe:-). Bár az egy szem termést tartalmazó kifejtőbabok is sanszosak.

A kerti munkák közül a héten terítéken volt a kapálás, fűnyírás és mulcsozás, meg kikelt a szép egyenes sorokban növő bab másodvetésem. Józanul vetettem, komolyan!

Az új-zélandi spenót: integrált gyommá vált a kertben, a la Gertude néni. De legalább ehető, nem mint a fehér mustár.

Jani olyan projektbe kezdett, ami potenciálisan anyagi végromlásba döntheti a családot, nekiállt a 150 m összhosszúságú kerítés házilagos kivitelezésének. A telket hátul záró bokorsort jól meg kellett nyesni, most ez a gyönyörűség díszíti az udvar közepét szoliterként.

Viszont az oszlopok már állnak, sőt az ég felé merednek. Jani többet használta a vízmértéket, mint a betonkeverőt, az eredmény olyan mérnökös. Ha meglátja a fotómat, odalesz a családi béke, mivel nálunk a merőleges sosem elég merőleges, a párhuzamos sosem elég párhuzamos. 

A virágaimmal azért ezen viszontagságok után is vigasztalódhatok. Szél hozta magból nőtt a komposzt melletti földkupacon ez a gyönyörűség.

Új bolondériám az ültessük-a-dézsásokat-nyárra-szabadföldbe. Az enciánfa elég jól viseli. 

Sikerült Mária-virágot szereznem, méghozzá halványlilát. Egy csepp boldogság a javából!

A lugas oldalán találtunk helyet a trombitafolyondárnak. Megszerette. Mi is.

Esténként pedig borozunk a lugasban a villámok fényénél. Mára virradóra például az éjjeli vihar után, amelyben elszállt a környék közvilágítása, megint esett vagy 50 mm eső, el sem fért a vízmércében. Hihetetlen ez a nyár!

Házunk tája

Régen írtam arról, hogyan alakul, fejlődik idén a kert. Idén nem vezettünk be őrült nagy változásokat, csak olyan apróságokat, amelyek kellemesebbé teszik az életünket.

Kerti szobánk
A lugasunk már sokkal barátságosabb képet mutat, ahogy lassan befutja a szőlő, be is rendezkedtünk alatta. 

Tavaly ősszel még így festett:

Újrahasznosítósdi a gyerekek kedvéért

Szomszédságunkban van néhány kertvárosi pógár, megismerni őket az udvarukban meredező játszóvárról és trambulinról. Mi csórik vagyunk hozzájuk képest, de az összes kertvárosi gyerek a mi kavicskupacukban koszítja az Adidast:-))  A képen mindenesetre a saját házunk népe díszeleg.

Nincs nagy versengési görcs velük szemben, de azért a következőtől elképedtek. Jani szervált egy kimustrált, lyukas Optimist tanulóhajó-testet  (amivel, talán emlékeztek,  az Ötvös Csöpi filmekben veretnek az apróságok). Az ormótlan  műanyag kasztnira az extulaj már erősen fente a flexét, így ingyen odaadta.  A szomszéd falu kavicsbányájából pedig utánfutóval hoztunk néhány száz forintért finom, tapadós homokot. Raklapdeszkákból kétrészes, macskabiztos fedelet is barkácsolt hozzá  a mi házi ezermesterünk. 

Becsukva

Kinyitva

Használatban

Ablakpárkányok

Olyan cserepek csücsülnek az ablakpárkányokon, amelyekben az idei újdonságok növekednek vagy virágoznak. Elsőnek egy kis palántamustrát ajánlok, ez a jól elbokrosodott földimandula.

Két rebarbarapalántánk maradt életben, amelyek jó erőteljesek, lassan a kiültetésükre is sort kell keríteni.

A virágzók közül az egyik érdekesség a virágzó Echeveria:

A másik a gyermekkori hangulatokat idéző estike, amelyhez az ösztönzést mangorlo 2009-es bejegyzése adta. Este, amikor Andris már alszik, mindennap kimegyek hozzá és töltődöm az illattal. Főleg akkor, ha nagyon elfáradtam. 

Nekem ettől jó az estém, Nektek is jó estét! (Bocs!)