Schneeberg

 Mostanában gyakran járunk kirándulni Ausztiába, mert a magyar lehetőségeket eléggé kimerítettük már. Ausztria legkeletebbi kétezrese már vagy két évtizede szemezett velünk, de idén végre rászántuk magunkat a randira a heggyel. 

Néhány nappal korábban online vettünk jegyet a Schneebergbahnra, ami Puchberg községtől felvisz az 1800 m magasan található Hochschneeberg állomásra. 40 percig ment felfelé az egyedi kinézetű vonat a fogaskerekűekre tervezett pályán. Közben megcsodálhattuk a növényzet övezetességét, ahogy a lomberdők fenyvesekbe, majd törpefenyvesekbe váltanak. A törpefenyveseket részben havas területek váltogatták. 

Két rövid alagúton is áthaladtunk a pálya vége felé, mielőtt elértük a végállomást. Május 1. volt az eredeti tervünk, de arra a napra a hegyről lefelé már nem lehetett volna helyet szerezni online, így előtte napra, április 30, keddre tudtunk csak retúrjegyet foglalni. A vonat zsúfolásig tele volt, pedig csak néhány napja indult a szezon. 

Az előrejelzés 15 fokot mutatott, de a valós időjárási és terepkörülményekhez képest kicsit alulöltöztünk a magasszárú túracipő-pufimellény kombóval. A havat még csak-csak állta volna a cipőnk, de a kőzetréteg feletti viszonylag vékony talajban még februárnak megfelelő állapotban "aludtak" a füvek, a felej felázott és a meredek részeken irgalmatlanul csúszott. Amivel még nem számoltunk, az a hegytetőn viharossá  erősődő szél. Volt, hogy a hétéves kis Kikinket 1 méterrel csak úgy arrébb nyomta a lejtőn. 

A fennsíkom körbevezet egy kényelmesen járható és jól is jelölt út a csúcsig, de van két egészen meredek kaptató fel és le, az egyik a GSM toronyig -a mobilnet hasított- , a másik a Fischerhüttétől lefelé. A csúcsközeli részekről jól belátható szinte az út egésze, bátran mehettünk akár "toronyiránt" is. 

A középen lévő kiemelkedés a csúcs a GSM toronnyal, 300 m szintkülönbség várt ránk még odáig. Maga az út kb. 7 km hosszú és egy hurkot ír le, ami visszavezet a vasútállomásra. Úgy foglaltuk a jegyünket, hogy 4 órát töltsünk fenn a hegyen, és ez a három gyerekkel mosdóval-ajándékbolttal-hóban játszással együtt pont kellemes időtartam volt. 

Ezt a kaptatót a hólétől felázott, csúszós-sikamlós talaj miatt elég kellemetlen volt megmászni, de azért sikerült. Visszatekintve fantasztikus rálátás nyílt a környező hegykre. 

Ez a csúcskereszt, 2076 m-en.

Leereszkedés a havas lejtőn toronyiránt.

A Kisalföldön április vége van, a hegyen csak február. Azért fotóztunk pár csinos havasi növényt, és a Plantnettel megpróbáltuk beazonosítani őket. Hozzáértőbbek nyugodtan javítsanak ki. 

??? Borzas ibolya (Viola hirta)???

??? Primula minima???

??Havasi daravirág(Draba aizoides) ??

Az utat számunkra az Erzsébet királyné tiszteletére épített hegyi kápolna zárta. A kis kőfallal kerített udvaráról káprázatos kilátás tárul a völgyekre. 

A végén, 15 óra körül felszálltunk az aznapi utolsó vonatra. Az ajándékboltos srác bezárt, felszállította az utasokat a vonatra, vagyis segített a beléptető vonalkódolvasónál, majd velünk együtt lejött a vonattal a hegyről. Csak az elszánt gyalogos turisták maradtak a hegyen, akikre még 10 km és kb. 1200 m szintkülönbség várt lefelé a faluig.