Nyári vegyes

Megint mentegetőzhetnék, hogy miért is nyomom a szunyát egygyerekes gyeses üzemmódban az egyelőre egyszem fiacskámmal blog-dologidőben, de hát...

Szóval rengeteg minden történt az egy hónap alatt. Kifestettünk, elkészült a kerítésünk, gyomos dzsungel lett a kertünkből, a gyomok közé csak szüretelni járunk. Közben bálnásodom erősen (kinyúltam az előző gyereknél vagy mi, de hatalmas a hasam), befőzögetek, rendezkedek, mosok, pisit törlök innen-onnan, terelgetve a kisfiamat a szobatisztaság rögös útjain. Zajlanak azok a jó hasznos, dolgos hétköznapok. Mondom sorjában.

Felújítósdi

Hat éve lakunk bent a házban, a nappalira már igencsak ráfért egy festetés. Mostanra kitapasztaltuk a koszos zónákat, ide falburkoló került, a falakra pedig egy kevésbé kényes, erőteljesebb szín. A tisztább részek maradtak halvány pasztell tónusban. Ilyen volt-ilyen lett:

Jani február óta tervezte, reszelte és hackelte különféle vasakból az utcafronti kerítést, hajós témában. Végül elkészült, olyan lassan, mint a Luca széke. Megérte várni rá.

Készül a gyerekszoba, Andris is és a leendő kistesó is kapott új ágyat. Még nem tudom, hogy fér el majd mindez a 12 m2-es nagyobbik szobánkban. Van még négy hónapom kitalálni.

Virágoskert
Tobzódnak a nagy évelőink fehér és kékeslila színekben. Rajtuk eszméletlen sokféle darázs, méh és poszméh.

Gyöngyvessző és fonalas agávé

Szamárkenyér és muskotályzsálya

Öngyógyítós részleg

Ez a dzsungel a répa-hagyma-paradicsom trió ágyása. Gyomból elég kevés tud kikelni, répazölddel és paradicsomkaccsal is mulcsozom a területet. 

Ez a karalábé-cukkini részleg, sok körömvirággal. A sok salátasor titka annyi, hogy ilyenkorra mind kifogy, mert kiesszük vagy felmagzik. Mulcsnak a szárba szökkent saláta is jó, a körömviurág is meg a gazok is. Terem becsülettel, bár a sárga patisszon csak mostanában kelt ki.

Papírmulcs gyümölcsfáknak

A körtefák, almafák idén minden elképzelhető nyavalyát elkaptak, gomba, baci, bogár jött csőstül.  Az alattuk lévő területet nem is hasznosítottuk, szinte belegyógyult a létra a földbe. Vagy ágakat vágtunk, vagy permeteztünk. Közben a terület jól elgazosodott, hetente kellett kapálni amúgy üresen. A festők által itthagyott újrapapírból, amivel a padlót takarták lépésálló fólia helyett, papírmulcsot készítettem, belocsolva. Lenyírt fűvel fogjuk takarni. Így talán megszabadulunk a területen elszabadult szulákoktól, tarackoktól. 

Jó kis találmány ez az újrapapír henger, 1,21 m széles tekercsben kapható, 1700 Ft a 25 méteres tekercs, kiválóan fog rá az aszfaltkréta, a sima kréta, a festék, a filctoll, minden. Érdemes az apróknak is beszerezni egyet, kreatív célokra. A gazdaboltokban, festékboltokban egyaránt kapható.

Málna

Nos, nekünk csak pár szem termett az őszi telepítésből, kóstolónak. Az FN híre temeti a magyar málnát. A Rábaközből egy kedves ismerősünk a szupermarketes ár töredékéért hozta kilóját a málnásgazdáktól, gurulósan, konyhakészen. A Sokoróalján 4-500, a Rábaközben 700-1000 Ft-ért lehet háztól vásárolni.  Hálásak, hogy ennyiért megvesszük tőlük. Sajnos, tényleg egyre ritkábban kapható. Mi négy ládányit, hét kilót vettünk tesómmal felesben. Fagyasztottuk, befőztük. Perverz módon én halálcukros, zselésítős hitlerszalonnát készítettem belőle, buktának... no meg kevert omlós málnás pitét.

Toldozás-foldozás

Nincs olyan, legalább egy tenyérnyi kerttel rendelkező ember, aki ebben a gyönyörű időben ki ne látogatott volna a kertbe, nekem is ide vezetett az első utam, mihelyst megtehettem. Határozott céllal indultam hátra: a telelő zöldségek ágyásában levő kifagyott növényeket szerettem volna újakkal, friss vetéssel pótolni. A kertben igazi tavaszi hangulat: a túlnani második szomszéd éget, azontúliak bömbölve hallgatnak valami reggae-t, odább vakbuzgalommal egy robikapát óhajt berántani a harmadik szomszéd, miközben hangosan szitkozódik, többi családtagja mellette áll, és csípőre tett kézzel bámulja. A szomszéd rottweilere ugyanolyan büdös, mint tavaly, és ugyanolyan szeleburdin egyensúlyoz az ól tetején. Tartós melegedést jósol, hogy Mosonból megint idehallatszik a motorvonatok tülkölése, a föld valami egészen elképesztő illatot áraszt, sanyibogarak pirulnak a kerítés tövén. Minden csupa élet és mozgás. Cipeltem az egyetlen kapát és gereblyét, ami tavaly őszig nem esett le a nyeléről, Nyunyi buzgón kísért, ő is kertészkedni akart. Felszerelkezett: hozott magával egy plüss nyulat, egy kismalacot, egy esernyőt, egy polifoamot, két fej ezüstfehér hagymát, egy üveg csapvizet, egy DM-es szatyorban kis plédet, kiskapát, kisgereblyét és lapátot, illetve üres műanyag edénykéket, meg egy locsolókannában vizet. Mindezt egy kis laftikában húzta maga után.

Az érintett kertrészt alaposan megvizsgálva még elszomorítóbbnak látszik a helyzet: gyakorlatilag alig maradt valami, amit a fagy, a varjak ne tettek volna tönkre. A kárt már múlt héten leírtam, most a helyrehozatal módját részletezem.

A fokhagyma sorában a hiányzó részekre pótgerezdeket duggattam. Nem lesz egyöntetű az ágyás, de inkább legyen kusza, mint üres. A spenótvetés egy része is hiányos. Itt nem a fagy tett károkat, hanem egész egyszerűen ki se kelt a vetés. Nos, itt az űrt madár-és tépősalátával töltöttem ki. A mákot is pótolnom kellett. Az ősszel kikelt mák még messziről se hasonlított a tavalyelőtt áttelelt dús rengeteghez, orromat a földbe verve kellett megvizitálnom, hol vannak a kis növénykék, hol éltek meg olyan sűrűségben, hogy érdemes meghagyni őket, és mi a kifagyás határa. (Biztos is voltam benne, hogy a robit berántani próbáló família félhalkan röhög rajtam, vagy azt gondolják, mohamedán hitre tértem…) Utána gyengéden felkapáltam a földet, s a beáztatott tavaszi mákmaggal kipótoltam a sorokat. Furán fog kinézni, ha majd hajtani és virágozni kezd, de oda se neki!

Az áttelelő káposztafélékből ha tíz tő megmaradt, akkor sokat mondtam. A kidöglötteket szívfájdalom nélkül kikapáltam, és a helyére hagymapürével csávázva retekmagokat vetettem. Lett így egy olyan ágyásom, ami meglehetősen kusza képet mutat, ha hajtani kezd. Sebaj!

Közben Nyunyi mérgesen bőgni kezdett. Faggattam, mi a gond, végül kivallotta: ő azért hozta hátra a két fej fehér hagymát, mert ő azt el akarta ültetni, hiszen azt mondtam, hogy fokhagymát is duggatunk, nem? Elszégyelltem magam: ontom a sok kerti okosságot, a lányom meg azt se tudja, hogy a cseh fehér hagyma nem fokhagyma! És ezzel eszembe juttatta, hogy ebből a cseh hagymafajtából szerettem volna nagy hagymafejeket is ültetni, magneveléshez! Így szegény leánykám anyai oktatásban részesült a fok-és vöröshagyma közti különbségről, aztán nagy szorgalommal elültette a nagy hagymafejeket, és megígérte, hogy gondoskodik majd róluk.

„Nagy” veteményezésbe, tehát borsó, hagyma, zöldség, virág vetésébe még nem fogtunk bele, a kert tárcsázatlan. Kaptam ígéretet még egy darabka felásására, utána fogok belevágni a nagyobb projektekbe. Ettől még izomlázam se lett, igaz, a hantok a téli fagyban teljesen széthullottak.

Előrefelé ballagva bizony levontam a tanulságokat az áttelelő vetésekről.

Idén is szeretnék teret hagyni ezeknek a veteményeknek. Kapható áttelelő vöröshagyma és zöldborsó, fejes káposzta és téli brokkoli, dőreség lenne ezeket kihagyni. Viszont azzal is tisztában kell lenni, hogy az ilyen veteményezés sokkal jobban függ az időjárástól, és az erős hideget a télállónak mondott zöldségek legalább annyira megsínylik, mint a kánikulát. Jobban kell hát védeni őket. Mindenekelőtt erős, fejlett növényeket kell kiültetni, nem ujjnyi palántákat, ehhez már augusztusban el kell kezdenem az előnevelést, a telelő póré magjait pedig már júniusban el lehet ültetni. Az se megoldás azonban, ha egészen nagy növényeket ültetünk ki, mert azoknak a nagy levelei sokkal érzékenyebbek a fagyra.

A talajt mindenféleképpen takarni kell. Ez a hidegtől is véd, megfelelő az avar is, vagy bármilyen nyesedék. Az őszi hagymavetésekre azonban nincs mese, hálót kell tenni. Bizony, a közeli diófán egész varjúcsapat tanyázott, és nemegyszer láttam, buzgón guberálják a kertet. A kis hagymákra vadásztak. Csak a háló segít ilyenkor, jó erősen a földbe rögzített sarkakkal. A legfontosabb: itt lelkiismeretesen kell ezeket a feladatokat elvégezni. Nyáron az ember nemegyszer úgy van: „á, ma nincs kedvem öntözni” vagy „majd lemulcsozom,ha olyan hangulatom lesz…” A melegben még ez elmegy, a növény eléldegél azért mindennapi víz nélkül, pláne ha esik is közben, mulcs nélkül is megvan. Télen nem lehet ennyit gatyázni, a növények élete múlik a lustaságunkon. Részben én is magamnak köszönhetem a tavalyelőtti vetések szép fejlődéséhez képest vett balsikert: kicsi növények kiültetése és nem tökéletes takarás után jött a hatalmas fagy. A tanulságok ismételt levonása után ősszel más taktikát próbálok majd bevetni a hajtatáshoz. Bízom benne, hogy most már minden sokkal jobban fog menni!

Előkészületek tavaszra – odakinn

Ez a bejegyzés nem született volna meg, ha csütörtökön nem lett volna 10 fok körüli meleg és ragyogó napfény. Bizisten ki se dugtam volna az orromat öt fokban vagy havazásnál. Ez a gyöngy idő azonban kicsalogatott, és arra csábított, hogy kint is rendezkedjek egy kicsit.

Nem kell mondani, hogy akinek legalább egy tepsi nagyságú kertje van, már az is talál szöszmötölnivalót szabad idejére. Hát még én! Először is felmértem a terepet. Olyan takaros téli virágokat nem tudok felmutatni, mint tesóm, azért egypár barka akad, a hóvirágok már bimbóikkal döfködnek a levegőbe, 

és egy-két elszánt kákics,

 meg százszorszép is kivirult. A krizantémok is kinövesztették már az idei hajtásaik kezdeményeit. 

Az árvácskák is elég jól tartják magukat, vagy talán mirelitek lettek? :-)

Aggódom is egy kicsit a túlzott enyheség miatt. Bár nem kell annyit fűteni, azért nem akarom, hogy majd valami kései hideghullám tegye tönkre a pukkadozó rügyeket és az idő előtt előtolongó hajtásokat, bimbókat.

Az áttelelő zöldségek kertjét is megszemléltem. A csapadék végett sziklevélből rendes, kicsi levelekbe ment át a spenót.

Az áttelelő póré inkább valami fagyott gyomszárkupacra hasonlít, mégis él, sőt hajt is. És még azt is tudom, mit rontottam el vele kapcsolatban. Túl kicsi, vékony hagymákat ültettem ki. A pórék csak telelni tudnak, de télen növekedni nem. Ha már a teleltetéssel vacakolok, és érdemi termést akarok a tél folyamán, akkor korábban ki kell majd ültetnem a hagymapalántákat, hogy nagyobbak legyenek, mire jön a november, mert úgy lesz a hidegebb hónapokban komolyabb szednivaló, nemcsak ujjnyi hagymácskák. 

A zöldjéért visszaültetett petrezselyem úgy hedereg a fölben, ahogy november elején leástam. 

Az enyhe időben a kelfélék is hajtani kezdtek, 

a mák elbokrosodott, de így is kicsi a tavalyi vetés 2011. januári nagyságához képest. Kevés volt neki vetéstájt a csapadék, ilyenkor meg még nem növekszik. 

A fokhagymából a varjak – minden takargatás ellenére – többet felhúzkodtak. Már nincs ötletem, mit tegyek rá, hogy ne szedjék ki ezek a drágalátos madarak a gerezdeket. A háló alól kipiszkálják, a deszka alatt sötét van, a fólia alatt berohad.  Rendületlenül kotornak emellett a kert kalapnyi hantjai között, meg a hamuban is. A kevés maradék foki azért nődögél, 

és nagy csodálkozásomra kikelt néhány abból a félig berohadt dughagymából is, amit ősszel találtam a sufniban, és nem elduggattam, hanem csak úgy beszórtam egy kihúzott üres sorba, hátha kihajt. (Vajon miért nem húzták ki ezt a varjak? Ezt nem sajnálnám annyira, mint a fokhagymát.)

Az ágyásszegély betonkeményre taposott földjén és a szántott részen is apró, sárgászöld növényekre lettem figyelmes, amik nemigen hasonlítottak semmihez, csak a salátamagoncokhoz. És rájöttem, hogy mik ezek. A magoncok helyén voltak a magszárba ment római saláta kórói ledobálva még az ősszel, az égetés előtt. A magházakból kiszóródott magvak keltek ki, és a mínuszokkal dacolva kihajtottak. Igen megörültem a kis növényeknek, mert a Téli vajfej saláta igencsak ócskán sikerült a gyenge minőségű mag miatt. Úgy látszik, ez a salátafajta nemcsak a nagy hőséget viseli jól, hanem a hideg sem árt meg neki. 

A mustra után előkotortam egy vödröt, és a gyümölcsfák alsó ágairól elkezdtem leszedegetni a rászáradt gyümölcshullákat, amikből még akadt a gallyakon.

 A kannányi ramatyot beborogattam a kazánba.

Közben összeszedtem a palántázóedényeket, hogy tavasszal kéznél legyenek. Utána egy vödörbe engedtem forró vizet, bele fertőtlenítőszert, és elkezdtem a ládákat meg az alátéteket mosni. Bár utálok ilyet csinálni, ezt kifejezetten élveztem. Ez már olyan „előremutató” feladat, nem a tavalyi év ramatyainak eltakarítása, vagy tétlen várakozás a majdani termésre. Mindent kisúroltam. Megállapítottam, hogy az alátétek száma igen megfogyatkozott, ezt pótolnom kell. Viszont helyette egy ismerősömtől kaptam nemrég olyan palántázótálcákat, amelyeket a virágkertészetekben használnak. Igaz, nem újak – így mindet ki kellett alaposan sikálnom – de ötven palántának jut bennük hely, erősek. 

Utána – bár már sötétedett – még körül akartam nézni vakondtúrásföld-ügyben. A palántázáshoz ideális a vakondtúrások földje: mivel a föld felszíne alól túrja ki a vakond, nincsenek benne gyommagok, a túrás miatt a föld omlósan morzsás. A korábbi években így januárban már többször felszedtem túrásokat, hogy a kupac anyagát homokkal és palántafölddel bekeverve és a kazánházban átmelegítve használhassam palántázáshoz.  Egy földhányást se találtam, csak egy lyukat. És mellette ezt:

És a tettesek is megvannak: a három (kan)grácia, az udvar rémei.

A szomszédból a föld alatt érkező vakondot is kipiszkálták a járatából és elkapták, aztán hamarosan meg is ették. Úgy tűnik, kitört rajtuk a házőrző ösztön. Igaz, egerünk sincs, még a tyúkólban sem, pedig oda rendszeresen jöttek a búzára. De a madarak sem jöhetnek. Ezt találtam az udvar sarkában:

 Nem gondoltam, hogy ilyen vérmes jószágok. Különösen a vakondot sajnálom, hiszen hasznos. De kénytelen vagyok belenyugodni a garázdálkodásukba, mert az egeret ki nem állhatom, mint tudjátok. 

Így le kellett mondanom a palántaföld összeállításáról. Azonban nem vagyok elkésve, egypár hét van a vetések megkezdéséig.

Még egy jókora kosár tűzifát vittem be, és aznapra befejeztem. Másnapra megérkezett a havas esővel kísért viharos szél, ki sem dugtam az orrom. Úgy gondolom, kezdésnek ez egyenlőre bőven elég!

Idei bénázásaim-2. fejezet: Okra

Második fejezet következik az elbaltázott vetemények házikerti történeteiből. Okrát, avagy bámiát kíséreltem meg termelni a kertben, sovánka eredménnyel, inkább masszív balszerencsével.

Már két éve kísérleteztem ennek a növénynek a meghonosításával a kertben, hiszen számtalan helyen lehet olvasni, hogy ez az eredetileg trópusrajongó növény vígan eléldegél a mérsékelt égöv melegebb nyarain, így kis hazánkban is, bár fagyérzékeny.

A tavalyi évben próbáltam meg először meghonosítani. Mindenekelőtt gyűjtöttem a tudnivalókat, hogyan neveljem. Valahol azt olvastam, hogy igen rossz kelő, lassan csírázik, és mindenféleképpen palántát kell nevelni, hogy normális növény legyen a magból. A magokat pedig fényre csírázónak írta. A beszerzett szegfűbors-szerű magvakat ezért tejfölösibrikbe vetettem el, mindenfajta takarás nélkül. 

A kelés igen jó arányú volt, és meglepően gyors, de a csírák nem fejlődtek tovább, és végül az összes növény elpusztult. 

Nem a palántadőlés végzett velük, hanem egyszerűen a sziklevelekből előbújó kis hajtás gyatrán nevelt zöld leveleket, sárgásfehér maradt, majd kornyadozni kezdett és kimúlt. Gondoltam fényhiányra is, de mellette a másik ládában robusztusra fejlődtek a paprikapalánták. Nem jöttem rá a hiba okára.

Így másik lehetőségként csak a szabadföldi nevelés maradt. A magokat májusban, a fagyosszentek után vetettem el. Igen ám, de hamarosan jött az az időszak, amikor egy héten át mindennap zuhogott az eső, a kert földje agyagtömbökké alakult, és a hatást egy laza jégeső is kiegészítette. Az egész nyár ilyen hűvös és esős volt, ti is tudjátok. Szeptemberre az okráim fele ki se kelt, a másik fele olyan tíz centi magasságot ért el. Aztán jött a fagy, és mindennek vége volt.

Idén már ennél tovább tudtam lépni. Volt még magom a tavalyi évről, amiről azonban megfeledkeztem. Június elején – tehát kicsit későn -  valami apróságot kerestem a kazánházi remájzliban, amikor a kezembe akadt a kis tasak. Hamar-hamar elvetettem, de nem takarás nélkül, hiába fényre csírázó: olyan egy centi mélyen került a föld színe alá. Esőt is kapott, meleg is volt: a kis növények gyorsan fejlődtek. 

Eleinte babszerűek voltak sima levelekkel, azon pedig sárgás foltokkal (amire azonnal azt hittem, hogy betegség), aztán felvette a várt cakkoslevelű mályvafazont. Nagyon megörültem neki, hogy hamar karcsú bokorrá fejlődtek. Közben szépen begazosodott a sora, és Laci ezt is gaznak nézve, ugyanúgy, mint a lóbabnál, megkaszálta az ágyást. Itt azonban a kimenetel nem lett olyan katasztrofális, mert a nyolcból négy tő megmaradt, ezeket pátyolgatva neveltem tovább. És rá kellett jönnöm, hogy egy tisztára rossz helyet találtam ki neki. Azok a növények ugyanis, amelyek a fojtogatóan tűző napra kerültek, vígan megéltek, amelyikre azonban – és ez a többség – a kukoricatábla árnyéka vetült, nem mentek semmire. Azért nem kellett elkeserednem, mert a tűzőnapos okratársaság bimbókat hozott, és csodás virágokat nyitott, amit naponta háromszor néztem meg. J

Nagyon vártam, hogy termés is kifejlődjön a virágokból. Bár kíváncsi voltam az ízére, a megszülető zöld kúpokat nem akartam megenni: ehhez egypár termés édeskevés. Inkább azt akartam megtudni, hogy beérleli-e magvait a növény, jövő évi vetőmagnak. A termés kúpja már megbarnult, benne kitapogathatóak lettek a kemény magkezdemények, de ekkor megérkeztek a korai, októberi fagyok, és vége lett az idei okratermesztési kísérletemnek.

Azért ez is igen sok tapasztalatot adott. Megtanultam, hogy nem érdemes palántával veszkődni, a korai vetést, a hidegebb napokat sokkal rosszabbul tűri, mint a szomszéd ágyásban levő, és szintén idén először próbált földicseresznye (ez a kisebb tavaszi és őszi fagyokat is átvészelte, gyümölcséből még most is van egy kisvödörrel, kifogástalan minőségben!). Nem kell külön elbánás neki sem, csak özönlő napfény. A virágja csodálatos. Csak az ízét nem volt alkalmam megismerni. Így végül is mindent tudok róla, csak a lényeget nem: milyen a kajában…

Remélem, jövőre azt is megtudom, mert ha már ennyi tapasztalatom összegyűlt, olyan nincs, hogy ne próbáljam meg még egyszer! Addigis nagyon örülnék, ha megosztanátok velem a ti tapasztalataitokat!

Tervek, fogadalmak

Ma reggelre kelve - 4 fok fogadott. A veteményes még egy hónappal ezelőtt is terményektől (és gyomoktól) vígan zöldellő parcelláin csak elfagyott gyomszárak, felbolygatott rögök, egypár kinnfelejtett karalábé van, a telelő vetemények ágyáskája hasonlít egyedül a korábbi kerthez. Most van itt az az az időszak, amikor a hosszabb estéken ki lehet elemezgetni az év eredményeit, próbálkozásait, és át lehet gondolni, hogyan nevelgessük jövőre a zöldségeinket. Majdnem tíz ötletet akartam kivitelezni az év folyamán, most kiértékelgethetem, mennyire sikerült ezeket megvalósítanom.

1.) Már a magok megvásárlását is megpróbáltam egységesen megoldani, de aztán - szokás szerint - kísértésbe estem a vetőmagboltokban, és sokkal többet vettem meg mindenből, mint amire valójában szükség volt. Persze minden vacak a földbe került, és más veteményeknek alig maradt hely. Erről valahogy le kell magamat nevelnem.

2.) Ráadásul tavaly megfogadtam, hogy papiroson vezetendő kerti naplót is fogok vezetni, már csak a tanulságok levonásának céljából is. Egészen júliusig sikerült is írnom, aztán valahogy elsikkadt az egész. Bezzeg tesómnak fotókkal illusztrált naplója van (lelkifurdalás....)!

3.) Nagy dumát lenyomtam arról, miféle paradicsomok lesznek, milyen megfontolásból. Aztán kísértésbe estem, és összevettem mindenféle marhaságot is, végül volt húszféle paradicsomom, ami aztán dzsungellé vált, szerencsére azért a betegség nem tette tönkre az állományt. Jövőre szigorúan lesz koktél, Golden Königin, Yellow Goldfish, Malinowy Ozerowski, Zömök, Black Krim, és esetleg egy-két más fajta. Nem kell ész nélkül minden marhaságot összevenni és kinevelni más fontosabb termények helyett, na!

4.) A hálón nevelés bevált, megérte vele pepecselni. Eleinte sok volt vele a munka, de utána sokkal egyszerűbb volt. Úgy helyeztük el, hogy lehessen tőle szántani, ne kelljen ősszel kiszedni a hatalmas gerendákat. Ezzel szemben a hozzá tervezett és barkácsolt csepegtetős öntözés nem készült el. Igazából olyan szörnyű nagy szükség nem volt rá, egyfelől az időben érkező eső miatt, másrészt meg pont a háló mellé tettem egy háromszáz literes pléhhordót teli vízzel, onnan könnyűszerrel locsolt még Nyunyi is a kis kannájával.

5.) A hagymafélék nevelgetése - palántáról és dughagymáról- jövőre már a begyakorolt módszerrel fog zajlani, ez jól tervezhető. Még a telelésre képes póréhagyma „magaviseletére” vagyok kíváncsi a téli hónapokban, de mivel ott van a kertben, márciusra megtudom, mennyire érdemes ezzel a későbbiekben foglalkozni.

6.) Fogadkoztam, hogy több káposztaféle lesz. Több is lett, de nem úgy, ahogy képzeltem. Tavalyelőtt gyönyörűek voltak a lila- és pagodakarfiolok, ezekből szerettem volna többet, ehelyett lett belőlük egy nagy nulla. Vigaszágként azonban sikerült az áttelelő kel, szép karalábéjaim lettek – köszönhetem Timinek – és a brokkoli is jó lett.

Nagyon nem merülhettem azonban a brokkoli nyújtotta gyönyörűségekbe, mert egy titokzatos tolvajnak és anyukájának köszönhetően a friss rózsáknak mindig lába kélt… J

7.) A telelő zöldségekkel bonyolított tavaly téli kísérletem eléggé jó eredményekkel kecsegtetett, ezért is készítettem el a telelő zöldségek kicsi kertjét, amelyben a jelen pillanatban kikelt a nemrég elvetett őszi mák, a dughagyma és fokhagyma, zöldellget a telelő saláta, póré, leveles és Adventi kel meg az édeskömény, és van pocsékul kikelt spenót is. Kár, hogy az ősz elég száraz, így a múlt héten a kerti hordó maradék vizét öntözésre használtam, hogy kicsit létrekeljenek a vetemények. Takarás és varjúvédelem még nincs rajtuk, ezt ki kell alakítanom a jövő héten.

8.) Gyümölcsfát is akartunk telepíteni, őszibarackot. Ehelyett Laci vett egy cseresznyefát, ami ki is döglött a monília miatt. A nyáron a szilvafa is kiszáradt. Viszont jövőre kapni fogok szeder- és folytonérő málnatöveket remélhetőleg, így fák helyett a cserjék telepítése már majdnem biztos.

9.) A konyhakert virágokkal való feldúsítása részben sikerrel járt, jövőre ezt folytatni fogom.

10.) Újfajta zöldségek kipróbálásával való idióta kísérletezgetéseim vegyes eredménnyel zárultak. Ez úgyis egy külön poszt témája lesz, most nem akarom boncolgatni

És most jöhet a 2012. év szentfogadalmainak sora. Van, ami a tavalyit ismétli…

a.) Nagyobb energiát kell fordítanom a talaj javítására és a gyommentesítésre. A gyomhelyzet tavaly óta sokat javult, de jövőre még jobban figyelembe szeretném venni a gyomfojtó és gyomirtó hatású kerti vetemények megfelelő telepítését. Egy folt van, amelyben még éldegél a tarack, ezt kell kiemelten kezelnem a gyökerek kiszedésével, illetve csemegekukorica rátelepítésével. Sokat segített még a helyzeten a növendék gyomszárak elégetése, amelyeknek nem volt alkalmuk így elhinteni a magjaikat. Az égetést mindig a kert földjén – és nem különálló „vesztőhelyen”, mint tavaly – végeztem el, így a növények hamuja a talajt gazdagíthatta. A fűtésből származó fahamut és mindenféle növényi részt már most kihordtam a kertbe javítási célzattal. Azonban most is megvan még az örökös komposzt-és ganéhiány, így jövőre Dudarittal próbálom meg egy kicsit javítani a talajt, ha hozzájutok. Az öntözésen is javítani kell, jó lenne már tényleg kivitelezni azt a csepegtetős szerkentyűt, amit tavaly kitaláltam.

b.) Le kell állítanom magam az ész nélküli magvásárolgatásokról. Ezzel együtt azonban ki szeretném próbálni, mennyire életképesek és fajtamegtartók a házilag szedett magok. Már idén nagy mennyiségű magot szereztem be különféle kerti veteményekről, egy részét saját magam szedtem, máshoz csereberéléssel (köszönöm!), ajándékozással, kerítésből kilógó magszáras virágfejek lecsippentésével stb… jutottam hozzá. Ezeket mind szeretném kinevelgetni. Azt is tesztelni szeretném, hogy a Sárpo Mira krumpli alkalmas-e visszavetésre.

c.) A napló… Már megvettem a szép kis könyvecskét, s fogadalommal fogadom, folytatni fogom a feljegyzéseket!

d.) További virágosítások is szükségesek. A kert egy pontja drót-és fonalférgekkel igencsak fertőzött. Több féregriasztó virágra, különösen büdöskére lesz szükség. A góc környékére ültetve remélem, jó hatású lesz talajfertőtlenítő helyett. És a praktikus szempontokon túl: még pezsgőbb életet szeretnék, sok pillangót, tarkaságot! És ezzel a fogadalommal könnyen lehetek, hiszen Nyunyi már idén ennek a munkának legalább a felét átvállalta tőlem, mint afféle virágkedvelő kislány. A legényfogókat ő vetette, öntözte, mindig szedett belőle, és magot is fogott. Ezt tehát nyugodtan rábízhatom.

e.) Fehéret, feketét, tarkát… A jövő szezonban a babfélék fognak kiemelt szerepet kapni a lóbabtól az eccembabig. Babgáz ide vagy oda, én nagyon szeretem ezt a terményt, és enyhén szólva meguntam, hogy mindig csak a nagy szemű tarkabab, vagyis hát a törökbab van terítéken. Mindenféle fajtát kerítettem most is a háziszedettől a szomszédnéni- félén és cserélten át a kerítésről csentig. Mindenféle lesz, ami belefér.

f.) Ugyanígy leszek a káposztafélékkel is. Legyen megint brokkoli, karalábé, karfiol, kelkáposzta, leveles kel, mindenféle. Nagyobb gondot kell fordítanom a megfelelő palántanevelésre, mert idén a hibás palántanevelés – túl kicsi cserép, megázás – miatt bukott be a káposztás mutatvány.

g.) Új zöldségfajták, természetesen. Újra azok, amikkel idén beégtem, és még egypár-féle ismeretlen. Hogy mik, még nem egészen tudom pontosan, de majd kiderül jövőre.

Többre egyenlőre nem merek vállalkozni. Az eredeti terveim általában úgyis már pár hónap múlva – legalábbis részben- a feje tetejére állnak. Szükséges mégis, hogy a jövő évi kertészkedésnek valami vezérfonala legyen. Még ha itt-ott derkig érő gaz van, és az ágyások kusza összevisszaságban kavarognak, legalább én tudjam, hogy itt mégiscsak van valami rendszer, ami alapján legalább egy csokor petrezselymet megtalálok a nagy kuszaságban!

Téli zöldségek kicsi kertje

Idén áprilisban - a néhányféle áttelelő zöldséggel kapcsolatos tapasztalataimat összegezve - megfogadtam, hogy egy egységes, kompakt kis kertet fogok létrehozni tél alá vetendő zöldségeim számára egy, a szántás alól kivont kis területen. Terveim szerint itt majd szép sorokban termett volna a sok hidegtűrő levélzöldség és hagymaféle. Nagy reményeket fűztem az ezidőtájt megvett kistrakihoz is a majdani ágyás kialakításánál. Most, így október vége felé ballagva leírhatom, hogy sikerült a kis kertet összehoznom - ó, de még nagyon messze járok az általam elképzelt tuti kis teleltetős parcella ideáltípusától! Azért valami eredményről beszámolhatok.

Először a kialakításról. A kert elején jelöltem ki egy 40 m2-es parcellát a telelő vetemények számára, ez már az eredeti terveimben is így szerepelt.

A placc első felén tavasszal korai zöldborsó volt, utána lerobiztuk, kiszedtem a tarackgyökereket, és csemegekukoricát ültettem a helyére. Ez letermett szeptember végére, lenyestem a töveket, a tuskókat kiszedtem a földből. És kiélvezhettem, hogy a kukorica gyomirtó hatású növény.... mert a kert egyik leggazosabb része volt itt tavaly, méteres tarackgyökerekkel a földben. Most meg az egyszeri gyökérszedés és a kukoricaültetés után a tuskókkal együtt csak paprikagyomot szedtem ki, meg egy-két acatot. Elegendő volt kapával leművelni a területet, ami itt igen nagy szó.

A másik részben termett a Malinowy Ozerowski paradicsom, meg egypár tő paprika. Ezeknek is már leáldozott, meg is tisztogattam a helyüket, a karókat kirángattam, a szárakat eltüzeltem. Ennek a helyén még furkós a föld, megkapálni nem volt időm, szerencsére annyira nem gazos, bár a terület másik fele patyolat hozzá képest. Végre egységes a vetés helye, nem itt-ott szétdobált parcellákban teremnek a zöldek. Így sokkal kezelhetőbb is.

Másodjára pedig a szépen kitervelt ültetés megvalósításáról.

Az áttelelésre szánt póréhagymám egész takaros.

Egy kört tavasszal neveltem már sarjhagymával együtt kiültetésre, azt Laci lekaszálta véletlen a motoros kaszával. Így - próba, szerencse - májusban csináltam ládába egy pótvetést, amit júliusban palántáztam ki. Ebben már sarjhagyma nem volt, csak áttelelő póré. Most már fajtát is célirányosan választottam. Két igazán jól telelő fajta van, a Tétényi áttelelő és az Elefánt. Nekem az Elefántot sikerült beszereznem, és kinevelnem is. És az a gyanúm, hogy a kikaszálás utáni pótvetés ideje még alkalmasabb volt, mintha már tavasszal kipalántáztam volna ide a hagymákat, aztán egész júniusban senyvedeztek volna a dög melegben. Így sarjhagyma nincsen. Helyette a maradék dughagymát raktam el, meg két fej fokhagymát szétszedve. Nem tudom eléggé megköszönni Fernel kedvességét, aki küldött nekem elevenszülő fokhagymát, ezzel is bővülhetett az ágyás. Madárhálót kell majd kerítenem rá, hogy a szomszéd diófáján kotlászó varjak ki ne huzigálják a tél folyamán a hagymákat, más gondom nem lesz vele.

Matador spenótot is vetettem, a fele ki sem kelt.

Reménykedem, hogy az eső még megindíthatja a kelést. A másik sor csírázása azonban megfelelő.

Kínai kelem idén nem is volt, mert egész egyszerűen nem kaptam magot. Annyira nem is hiányzott, hogy őszinte legyek.

Vetettem a Téli vajfej salátából. Ez igen pocsékul kelt szintén, de ennek általam ismert két oka van: 1.csak a leggagyibb magfajtából volt kapható akkor, amikor kerestem, 2.mögé volt telepítve az augusztusban vetett zöldborsó, amit Nyunyi csemegézési célzattal sűrűn látogatott, zsiráfmintás rózsaszín gumicsizmájával átgázolva az ültetvényen, minden szülői intelem ellenére. Azért egypár tövecske van, de a tavalyi levélbőségről - amikor még karácsonykor is ezzel díszítettük a vacsorástálat - letehetünk.

Az őszi mákot elvetettem két hosszú, girbegurba sorba, remélem szebb lesz, mint az idei tavaszi. A magok még bent kuksolnak a földben, a mai eső és a jövő hétre beígért enyhécske idő talán csírázásra serkenti őket.

Sikerült leveles kelt és áttelelő kelkáposztát (Adventit) is vetnem. Most palántakorúak, de nem a teleltetős kertecskében vannak még. A héten tervezem őket odatelepíteni. Nyunyi a színes vetőmagtasakokból - amikkel az elvetett sorokat megjelöltem -, kukoricacsutkából, borsóhéjból és virágszirmokból sárral elegyített tortát főzött, amíg én mással foglalkoztam a kertben. Így nincs semmi, ami alapján meg tudnám különböztetni az egy ágyásba, de külön félsorokba rendezett palántákat: melyik a leveles, és melyik a fejes kel. Mindegy, tágas kötésbe rakva majd jövő tavaszra kiderül, minek kell leveledzenie vagy fejesednie.

Így részben teljes az áttelelő kert. Ami még hiányzik, az a petrezselyem, ezt vetni nem fogok, csak a kiszedett nyamvadék petrezselymekből ültetek majd vissza pár tövet zöldnek. Megkísérlem a szárzeller átteleltetését, mert úgy vettem észre, elég jól bírja a fagyot. Csodát tőle nem várok, csak egy kis zellerzöldet... Ugyanígy becsoportosítottam egy nagyobb édesköménytövet is, ami egypár fokban is friss zölddel szolgál.

A bimbós kel kimaradt, téli vetésű zöldborsóval meg nem szeretnék foglalkozni. Igaz, hogy sokkal korábban hajtott, de csak egy héttel hamarabb termett.

A zsebkertben elvégzendő még a komplett gazolás, a tél előtti porhanyító kapálás, erős fagy és varjak elleni védelem, petrezselyemsuli készítése és palántázás. Ezt még ebben a hónapban be szeretném fejezni. Aztán jöhet az utolsó lépés: hozok három karót, és egy tízméteres bálamadzagot. A három karót leütöm, közé madzagot húzok, ráakasztok valami színes rongyot, hogy a traktoros bácsi tudja majd a szántáskor: eddig és ne tovább, a telelő zöldségek kis birodalmába ekével belépni tilos!

Babakert

Andris baba pont úgy időzítette az érkezését, hogy dúskálhatott a sok zöldségben-gyümölcsben, mire eljött a hozzátáplálás ideje. Az volt az eredeti szándékom, hogy a saját kertünkben termett zöldségekből, gyümölcsökből álljon a tápláléka. Én leszek a babaételek készítésének nagymestere, na persze! Aztán az élet úgy hozta, hogy a naivan elgondolt elveken folyamatosan lazítottam :-)

A hathónapos kizárólagos szoptatás két hét híján sikerült, öt és fél hónaposan a bébi uzsonna utántól egészen estig raplizott-nyűgödködött, hiába kapott cicit. Egy hét után, amikor már elegem lett a csontkemény ínyharapásokból (nyolc kék folt), turmixba dobtam egy fél felszeletelt almát, amit ügyesen, de malac módon hagyott bekanalaztatni,  helyreállt a házi béke. Aztán kiderült, hogy meglehetősen nagyétkű a babám, hat és fél hónapos korától szívesen legurítja az akár 2,5 dl-nyi főzelék- gyümölcs- és kásaadagokat. Szívesen olvasgattam W. Unvári Renáta szoptatási tanácsadó blogját, ahol az egyik bejegyzésben a hozzátáplálás késleltetéséről és a rossz evő kisbabákról volt szó. Minden házban más a gyakorlat, de nálunk ez azt hiszem, bőven a gyerekkínzás tartományába esett volna... Az alapban mindig meghivatkozott WHO-irányelvek magas tökéletességét mi sem értük el, de jelentősen könnyebb lett volna az életem, kevesebbet bénáztam volna, ha ezt a csecsemőtáplálási ajánlást nem csak ma reggel találom meg a neten. Minden jótanács ennek a dokumentumnak a tartalmát  színezi-variálja, a régi gyakorlattal ötvözve, ebből ered a káosz, amely szerint mindent szabad, de minden potenciálisan ártalmas és alapból érezz bűntudatot mindenért, hiába fejlődik rendesen a gyereked, és hallgatólagosan mindenki beleérti, hogy fingfelhő az egész, mert ugyebár a genetika...  arról meg semmiféle konkrétumot nem tudni, csak a tapasztalatokat ráfogni. Uff. Ja, meg mi már állítólag háromhónaposan toltuk a töltött paprikát, mégsem lett semmi bajunk tőle. Uff-uff.

Aztán a Kérj tanácsot blog rutinos, négygyermekes Zsófija világosított fel, mikor is jó az üveges étel. Nyaraláskor láttam be, mennyire igaza volt. Azóta nem görcsölök a külön főzés miatt, nem gyakorlom hősi fokban a konyhatündéri erényeket, inkább nagyobb adagokat készítek idényzöldségből és töltöm a fagyasztót ínségesebb vagy sietősebb napokra. Négy-öt üveg bébikaját most már tartok a kamrapolcon készenlétben.

A kertészkedéssel kapcsolatos elveim is változtak, a gyomokkal szemben eddig is toleráns voltam, de most már a lehető legtoleránsabb lettem. Csak igénytelen zöldségnövényekkel foglalkoztam ebben az évben és nem akartam mindent egyedül megoldani. Szerencsére a család segített, életem párja az "erőmunkáknál" -ásás, komposzt, dzsungelirtás-, tesóm pedig a palántázásban. Egyedül nem ment volna, különösen a kora tavaszi időszakban, amikor még alig lábaltam ki a gyerekágyas időszakból. Szóval letettem arról is, hogy a kerti munka hőse legyek, főleg mert megtapasztaltam, hogy az egymást az elején oly sűrűn követő növekedési ugrások időszakában tényleg csökkentette az intenzívebb fizikai munka Andris kajaadagját. Nem volt kellemes...

Így csak áprilisban álltam neki az alapzöldségeknek és a továbbiakban is csupa olyasmit vetettem, ami minimális munkával ad elfogadható eredményt. Letettem arról is, hogy ezerrel a téli szükségleten görcsöljek, a kiskertem most inkább szabadtéri éléskamraként működik, ahová pillanatok alatt el lehet szaladni némi főzési munícióért.

Lássuk a növénylistát. Van a kertemben egy kis tábla sárgarépa, petrezselyem. Fontos a húsleveshez, ez az egyik alapkaja a családnak, meg fontos a zöldséglevesekhez. A répapürét magában viszont köpi kifelé a ded. A káposztafélék világából van pár tő karalábé, egyelőre csak a nagykorúaknak, valamint leveses leveles kel. Top igénytelen mind a közönséges, mind az új-zélandi spenót, három-négy kétméteres, de erősen hiányosan kelt sorom (a sor, mint mértékegység kb. 2,5 folyómétert akar jelenteni) van. Ez megint egy sokféleképp felhasználható alapkaja. Összesen 3-4 sornyi, többféle fajta saláta és rukola a szendvicsekhez, gyors vacsorákhoz. Tökfélék, fajtánként egy-két bokorral: cukkini, patisszon, főző- és sütőtök. Az a fránya főzőtök, a hideg ráz tőle már hámozás közben is, a baba pedig kilószám eszi a zsengéjét... Volt Áginak hála zsenge zöldborsó tavasszal a felnőtteknek, a fagyasztóbelit lassan megkóstolhatja majd a pici. A négy sor zöldbab megtöltötte a fagyasztó egyik rekeszét, amit pedig  nem volt időm leszedni, már a fejthető állapothoz közeledik. Van másodvetett cékla és feketeretek, ez utóbbi apának, volt tavasszal hónapos retek is. Alapvető a hagyma, fokhagyma, enni-főzni-fűszerezni, de a múlt héten el nem árulom, mekkora gazból bűvöltük elő a termést. Mindegy, az őszt kihúzzuk vele. Ági adott és ültetett paprika- és paradicsompalántákat, uborkát, méteresbabot, hála neki, ezek még fejlődőben vannak, szintén inkább felnőttkajának valók. A paradicsommal nincs szerencsénk, a rézoxiklorid ellenére a klinikai halál felé közelít - esszük a boltit, a piacit, a tesómtól lopottat. Fontosak még a zöldfűszerek, de ezek jó része évelő, csak szedni kell. Nincs semmi extra, nincsenek vízigényes növények, a paprika mondjuk az lenne, de a Mindenható eddig remekül gondoskodott róla. Nincsenek trópusi kísérleti növénykülönlegességek, nincsenek gyöngyörgetnivaló karfiolok.

Nincs pár olyan növény sem, ami az igénytelenség okán bekerülhetett volna a körbe - kelbimbó, brokkoli, csemegekukorica -, de időm-kedvem-energiám nem volt palántázgatni, soron kívül vetegetni. A gyomok listája pedig: apró szulák, komló, aszat, muhar, papsajt, cickafark, paréjok és libatopok, keserűfüvek, nebáncsvirág, elszabadult egynyári virágok és még ki tudja, mi minden. A répa között magról kelt citromfű is gyomosít!

 Az alaphelyzet az, hogy általában  gyerkőc alvásidejében  sikerül kirohanni, elvégezni a legégetőbb munkákat, márpedig Andris sem éjjel, sem nappal nem alvóbajnok. Vagy pedig az apja segítségét kérni, erőmunkákhoz a fizikai erejét, észmunkához pedig megkérni, hogy vigyázzon a picire. (Bocs, Jani:-) Egyedül nem menne, ez tény. Próbáltam háton hordozva kapálgatni, de sajnos a kilenc kilót már elhagyott gyerekkel eléggé elgyötri a porcleválásos térdeimet, meg balesetveszélyes is az alacsony gyümölcsfák miatt. .
Kb. így zajlott a babakert idei éve:
Április:
- gereblyézés (kb 1,5 óra)
- répa-, petrezselyem-, hagymavetés (kb 1 óra)
-saláta, retek vetése (kb. fél óra)
-spenótszedés 4-5 alkalommal 5-5 perc
Május
- Cukkini, patisszon, tök, bab új-zélandi spenót, rövid tenyészidejű karalábé helybevetése (1 óra)
-saláta-, retek-, hagymaszedés (alkalmanként 5-5 perc)
-néhány virágmag vetése cserépbe (Kb. 15 perc)
Június
-felmagzott retkek, saláták kitakarítása (fél óra)
-eperszedés, alkalmanként 10-10 perc
-ribizliszedés, kb. 2 óra
-meggyszedés, kb. fél óra
- a hónap közepétől sárgarépa, petrezselyem ritkítása, egyúttal a zsenge növénykék felhasználása a baba ételeihez (alkalmanként 10-10 perc)
- paprika, paradicsom, uborka palántázása (Tesóm végezte, alkalmanként 10-10 perc). Ha tesóm nem lett volna ilyen rendes, ezeket a palántákat piacon vettem volna meg, nem bajlódok a palántákkal
-általános kapálás (2 óra, felét Jani végezte)
Július
-kabakosok leszedése (4-5 alkalommal 5-5 perc)
- sárgarépa, petrezselyem, hagyma szedése a főzési igényeknek megfelelően
-vajbab szedése, 2 alkalommal 20-20 perc
-cékla, retek, rukola vetése az üres helyekre (1 óra a talaj előkészítésével együtt)
-sárgabarack szedése (2 alkalom, fél-fél óra)
-mák leszedése (fél óra)
-általános kapálás
Augusztus 
-a júliusi teendőkből a sárgarépa, petrezselyem, kabakosok folyamatos szedése folytatódik
-hagyma felszedése, szárításra előkészítése (1 óra)
-rukola, paradicsom, paprika szedése (alkalmanként 5-5 perc)
-nyári körte szedése (részben folyamatos, egy alkalommal kb. 20 perc lerázással)
-általános kapálás, gazolás
 Itt tartunk most. A gyakorlatban az vált be, hogy a folyamatosan végzendő szedegetést egy gyors reggeli körüljárás során elvégzem, közben kihúzom a már eget közelítő paréjok, labodák közül a leginkább szemet szúrókat, aztán betervezem a másnapi nagyobb teendőt. A délelőtti alvás alatt, még a kánikula előtt szoktam hátraszaladni és dolgozgatni, de ha nagyon körmömre ég a munka, mindenképp segítséget kérek. Az őszi-téli időszakról majd még beszámolok.

Késő délután, amikor már nincs túl meleg, szánok egy kis időt a virágoskertre is, ez csak locsolásból, tápoldatozásból, némi gazolásból-kapálásból áll. A legtöbb dísznövényem évelő, tehát képes tutujgatás nélkül is önállóan boldogulni.

A gyümölcsfák már elég bőven teremnek, különösen a sárgabarack. Ebből befőztünk egy keveset. Ribizli bőven termett, egy kevés eperrel-meggyel összefőzve dzsem készült belőle. Meggyből csak friss fogyasztásra és sütibe szedtem, nem főztem be, hiszen nem termett túl sok. A nyári körte egy áldás volt a babának, kilószám ette. Főztünk kompótot is belőle, de azért nem az örökkévalóságnak. Ágiéktól kaptunk finom, szaftos nyári almát és nektarint, sokat. Köszönjük az eklézsia nevében:-). A befőzést úgy oldottam meg, hogy a mosós-tisztogatós, megszakítható munkákat szép lassan elvégeztem, ha félre kellett tenni a gyümölcsöt, bepakoltam a hűtőbe és amikor jött a főzésnek a kimeregetős-dunsztba rakós, legkényesebb félórája, akkor összefogtunk a gasztronómia gyakorlati oldala iránt egészen nyitottá váló életem párjával, felváltva egyikünk gyerekezett, a másikunk befőzött. Nem volt egyszerű, egyedül ez sem ment volna.

Különben egészen hasznos holmi a botmixer! Jó kis házi gyümölcsleveket lehet készíteni a túlérett körtéből, őszibarackból leturmixolva, esetleg teaszűrőn leszűrve, jéghideg ásványvízzel hígítva. Kis poharakban jó sok adag gyűmölcspürét is szórtam a fagyasztóba a kicsinek, tízóraira-uzsonnára való adagokban. Desszertnek sem rossz a gyümölcspüré vaníliapudinggal, piskótával rétegezve, tejszínhabbal a tetején.

Szóval a nagy szövegek, elvek szépen megszelídülnek a hétköznapi rutin vasmarkában. Ti hogy vagytok vele?

Nyárközépi helyzetkép

Nem múltunk ki a blogolásból, csak hát… (Mert hát mindig a „csak” meg a „de”után jön a lényeg.) Szóval, tesómat egy bizonyos fiatalember tartja állandóan lekötve, és ha nekem valami közbejön, akkor szünet következik be a blogírásban. És persze hogy közbejött, ott porosodnak a pendrájvon a félig megírt bejegyzések, amelyek közül egy se jut el a netig. Még az a jó, hogy a közbejött tennivaló-tömegemet ezidőtájt alaposan sikerült kivégeznem, így visszatérhetek.

Istenigazából a kerthez sem volt az utóbbi két hétben sem túl sok időm, csak olyasmikre futotta, hogy gazolás, egy kis mulcsozás meg néha öntözés. Volt nagy meleg, hűvös, zivatar, szivárvány, viharos szél, de szerencsére a jégesőt megúsztuk. És ezeknek megfelelően a kert teljesen átalakult. Nem akarok ezen hosszasan elmélkedni, inkább néhány képet rakok fel. A hetekkel ezelőtti állapothoz képest a változás szembetűnő pozitív és negatív irányban egyaránt.

A tavaszi kép: aránylag tiszta ágyások, viszonylag kisebb növények, kevés gaz – már rég a múlté. Igazán nyárias a külső: érő termények, magasra nőtt vetemények, és még magasabbra nőtt masszív paréjok meg másféle gazok. A kert örök problémáját okozó két gazféleségtől: az acattól meg a franciaperjétől való megszabadulási stratégiám megvalósíthatósága az elmúlt két heti kertészeti kiesés miatt eléggé lecsökkent. Sajnos olyannyira, hogy találtam virágszárba menő, pelyhes terméseit kifejlesztő acatot.

A perjéből valahogy kevesebb van – én ezt a kistraktorozásnak meg a kétszeri gyökérkiszedegetésnek tudom be – , de van egy másféle, embermagasra megnövő fűféle (ezt a kertszomszéd néni muharnak hívja), amiből rengeteg van, több, mint tavaly perjéből. Egy sikerült tulajdonsága van a perjéhez képest: bár hatalmasra megnő, ha egyszer kitépem, nem érez ingert, hogy gyökérből újra kihajtson, csendesen kidöglik. Sajnos azonban számtalan magot érlel, de még így is kezelhetőbb burjánzó gyökerű rokonánál.

Veteménykörkép:

Babfronton a helyzet sz@r, de nem reménytelen. A száraznak való babok megfelelően fejlődnek, de a vajbabnak valók… Hát… tavaly bizony szebbek voltak. Olyan csököttek, nem virágzanak egy szemet sem. Csak a fekete bab hozza a formáját,

és a török bab nevelt ki eddig méretes hüvelyeket.

A paprika már ehető, ez például a Hungarian Wax:

Idén a tavalyi egy helyett már 8 tő fekete csilipaprika hozza a terméseket az ecetespaprikásüveg számára.

És van egy furcsa termény. Amikor a paprikákat palántáztam, volt a szálas palánták ládájában két darab furi külsejű, de egészen paprikaszerű növény, amely gazra is hasonlított. Nem tudtam őket hova besorolni, aztán felderengett, hogy én vetettem anno padlizsánmagot is, és az egész csomag magból ez a két növényke volt az, amely kibírta a palántázási módszereimet. Szerintem megkönnyebbülés volt nekik a kertbe kikerülni. Ezért is elég gyorsan fejlődésnek indultak, bár nagy reményeket nem fűzök hozzájuk, de ki tudja?

A kabakosok háza táján sok érdekes nincs. Idén először próbálkoztam kígyóuborkát termeszteni. Hatalmasra nem nőtt meg, még helyesnek se mondhatom a termést, de azért meg lehet enni. Meg hát az én tehénkém bornya ez is…

Az eltenni való uborkák nagyon megsínylették ezt a dög meleget, az uborkáik megtökösödtek, magvasak.

Na a cukkinik meg a patisszonok… Mint írtam, házilag szedett magból is vetettem. Ennek eredménye, hogy fehér, diszkosz alakú patisszonunk és zöld cukkinink nincs. Van citromsárga patisszon, fehér tök alakú, végén patisszonszerűen hullámos izé, és sárga cukkini, zöld véggel. Szóval kedves tökféléink belemerültek az erkölcsi mocsárba, de nemcsakhogy ők, a bűnös viszonyba belépett a szomszéd spárgatöke is. igazán jeles egy társaság.

Csemegekukoricát már kétszer főztünk, róla nincs mit mondanom.

A paradicsomok már pirulva pirulnak, illetve sárgulnak. Hiába vettem mindenféle csodakorai magokat, legelőszörre – pont úgy, mint tavaly – a sárga paradicsom

meg a Zömök

és a koktél kezdett el érni.

A Zömök fajtájú is pirul. Igaza volt Inlandirnak, amikor azt mondta, hogy a Zömök termése neki túl savanyú. Tényleg nem túl édes, viszont kemény, eltartható, abszolút piacos, nem repedő paradicsom érett a bokrokon. Mindemellett már nagyon várom a többi, édesebb fajta érését. Szerencsére eddig rohadás nem lépett fel, de az esők után megint permetezni kell rézzel, megelőző jelleggel. Idén nem molyoltam rézdrótozással és hasonló értelmes dolgokkal, mert rájöttem, hogy időpocsékolás.

A földicserkó kis lampionokat nevelt. Kedvem lett volna egyet felboncolni közülük, de nem tettem meg, nincs belőlük túl sok. Pedig állítólag a trópusokon egy-egy tő háromszáz gyümölcsöt is terem! Borzasztó kíváncsi vagyok, mi lesz belőlük.

A krumpliágyásban van érdekesség. A Sarpo Mira hatalmasra megnőtt, alatta nincs sok krumpli – mondjuk egy tő alatt öt-hat – de azok irdatlan nagyok. A szomszédban már mindenütt megy tönkre a krumpli, ez meg még mindig zöldell, a levelei nem betegek. Ennek megfelelően egészen bő mennyiségben terem rajta krumplibogár is. A kiflikrumpli szárai, levelei már eléggé ramatyul néznek ki a különféle betegségektől, amelyeket a Sarpo nem kapott el, azonban a föld alatt egészen sok van a termésből. Persze ez nem az ég csodája, hanem a bakhátba vetés miatt van szerintem.

Mi van még érdekes? A karalábék dagadtra híztak, de nem fásak, amit sikerként könyvelek el.

Ez a siker azonban mégiscsak soványka, mert felrepedtek, de hogy mitől? Ráadásul vetettem cserépbe brokkolit palántának, amit később aztán kiültettem, és abból is mind karalábé lett. Most én vagyok dilis, és összekevertem a magokat, vagy eleve rosszul volt felcímkézve a zacsi? Lehet, hogy mindkettő…

A hagymák beérőfélben vannak, jó nagyok. Fokhagymám nincs, elfelejtettem ültetni (!), így a felénk járó makói fokhagymaárustól vettem három kilót, ezt a problémát megoldandó. Ami érdekes lehet, az az áttelelő póré. Már korábban elvetettem, el is feledkeztem róla, aztán valamikor június végén eszembe jutott, hogy nekem ilyen is van, és kipalántáztam. Egy félkilós hantot sem adtam volna a nyaffadt palánták életéért, de - mint annyi minden más - a kert talajában ezek is összekapták magukat. Remélem azért nem fagynak ki télen, képesek lesznek annyira megerősödni addigra.

Az okráim egy hónap alatt nagyobbra nőttek, mint egész évben tavaly. Elvileg 7 hét alatt kell, hogy termőre jöjjenek, de valószínűleg ez csak a trópusokon van így. Itt több idő kell nekik. Mindenesetre a dög meleget szerintem ők élvezték a legjobban, nagyot nőttek. Most úgy néznek ki, mint valami maxi papsajt. Hiába, mályvafélék.

A bazella is fejlődik, de hogy mivé válik, még rejtély.

Aminek örülök, azok a kerti virágok. Nyunyi vetette őket nagy műgonddal, de egy hirtelen zápor úgy megtömte a talajt körülöttük, hogy azt hittem, ki se keltek. Még én lepődtem meg a legjobban, amikor megtaláltam a néhány szál pillangóvirágot, búzavirágot,

menyecskeszemet.

Vágni nem elég, viszont magfogásra bőven, így jövőre teli lesz a kert ezekkel az egyszerű parasztkerti virágokkal. Természetesen a kedvenceim nem hagynak cserben, bőven virágoznak:

Tavaly a legextrább színekről magot szedtem, hogy idén is azok fejlődjenek, de most is mind rózsaszín.

Ezek a kerti hírek pillanatnyilag. Szerencsére a hajtós időszak már letelt, most több időm lesz a kerttel és a bloggal is foglalkozni. Témám is van, így hamarosan újabb olvasnivalókkal szolgálhatok remélhetőleg.