Zöldségesünk októberben

Az a nagy helyzet, hogy ez az év nem a zöldségek éve... A legjobb termésátlagot a ház előtti homokkupacban növő gyapjas tintagomba adta. Még azért reménykedek egy kicsit a brokkoliban meg a cukkinikben, talán adnak egy-egy evésre valót. 

Az idei ősz másik ásza az az egy tő, figyelmetlenségből meghagyott dísztökféle, ami a kert negyed részét befutotta és legalább két vödör csíkos-sárga dekoratív terméssel lepett meg. A fél szomszédság  lépcsője ezekkel van megrakva. Zsengén biztos ehető, lehet, hogy egyszer megtöltöm valami darált húsos cuccal.

A karalábék ügyesek voltak, nyolc-tíz, most is hízó kis gömböc csücsöl még a kertben. Ebből az egyből önellátók lettünk.

Lesz egy kevés csemegekukoricánk is.

A sárgarépa idén a nullával egyenlő. November elején aztán a petrezselymek és zellerek kivételével feltakarítok mindent, mert hoztunk anyutól tyúkganét és kiszórjuk. Jövőre pedig öngyógyítunk ezerrel!

A Krisna-völgy biokertje

Ha már Somogyvárt bejártuk, amint azt az előző posztban megírtuk, útba ejtettük a csak macskaugrásnyira található Somogyvámost is Krisna-völggyel. Kíváncsi voltam, milyen egy működő ökofalu és azon belül milyen a gyakorlatban profik által irányított biokert.  Nem csalódtam.

Néhány képet készítettünk a völgy természeti és épített környezetéről, hogy látható legyen az ember és a természet alkotta dolgok összefonódása.

 Hoztunk szuvenírképpen egy nagyon gyakorlatias kis kézkönyvet, egy afféle beszélgetős túlélőkalauzt. A könyv  a fenntartható életmód, gazdálkodás  Krisna-völgyi gyakorlatáról szól, Beszélgetések az önellátásról címmel.  Kun Andrással osztják meg tapasztalataikat a biofarm vezetői biokertészkedésről, befőzésről, szántóföldi növénytermesztésről,  az iparszerű mezőgazdálkodás miatt lepusztult természeti környezet lassú gyógyulásáról, veremépítésről, fűtésről,  tömegkályháról, mécses-gyertya világításról, kútépítésről, kúttisztításról, víztakarékosságról, öko mosásról és szennyvíztisztításról,  a ruházat házi előállításáról. No meg még sok másról is, olvasmányosan, sallangoktól mentesen. Ha a válságok miatt rövid időn belül belül nagyon megváltozna az általunk ismert világ, ehhez a könyvhöz bátran fordulhatnánk tanácsért. 

A biokertes fejezetben leírtak teljes mértékben megvalósulnak a gyakorlatban. Alkalmazzák az Öngyógyító kiskert praktikáit (társítás, váltósorok általában ikersorokban, mulcsozás, komposzt, növényi levek), de még sok mást is. Megtudhatjuk, melyek a visszavethető magok, mik a házi magfogás fortélyai, hogyan komposztáljunk, melyek a legfontosabb növényi trágyalevek, hogyan bánjunk a fahamuval a talajjavításban, és még számos hasonló kérdésre is válaszolnak az ezzel foglalkozók. A könyvben leírtakat jól illusztrálják a látottak. Alaposan körbejártuk a zöldségest, a tehenészetet, körüljártunk egy-két szántóparcellát és a következőket tapasztaltuk:

A szántóföldön a munkák nagy részét állati erővel, ökörvontatású gépekkel végzik. Több parlagon heverő földdarabot láttunk, ennek magyarázata a hatos vetésforgóba beállított talajpihenő év.
A tejet és az igaerőt úgy negyven  bánatos szemű ökör és boci biztosítja. Rendezett istálló, tágas kifutó biztosítja a jólétüket, szívesen lenék én is krisnás boci. Szép kiállítás látható a tehenészet körül ma is használt régi faekékből, boronákból. Sok a légy, sok a fecske is. A madárkák meglehetősen bizalmasak az emberrel, közel jönnek, de a ragadozó madarak sem zavartatják magukat. Tőlünk két méterre kapott el egy gyengébb fecskefiat valamilyen gyors röptű, vércseszerű ragadozó madár.
Az ökrök szorgosan húzzák az igát. 

A zöldséges 2500 m2 területű. Nagy virágoskert tartozik a veteményeshez

A kertbe lépve elsőként az üvegházakkal, fóliasátrakkal találkozhatunk. Itt nevelik a melegre igényes zöldségféléket. Ajtajuk nyitva áll, bárki bekukkanthat. 

Okrák hegyezik terméseiket.

Bőven teremnek a mulcsozott talajban a padlizsánok.

Uborkasorok

Paradicsom, vastag mulccsal, büdöskével társítva, vastagabb héjú fajtaválasztékkal. Egy-egy száraz levelet látni, de alapvetően egészségesek. Sokkal szellősebben telepítették őket, mint a burgenlandi intenzíven, hagyományos (vegyszeres)  módon nevelt paradicsomültetvényeken. 

Óriási, felkötözve nevelt paprikanövények.

A szabadföldben nevelt zöldségeket ikersorokba telepítik a gondos kezek. Általában vastag, 10-15 centis szalmamulcs van kiterítve (kivéve az épp kiültetett kis palántákat).

 Csepegtető öntözés biztosítja a növények vízellátását, előnye a víztakarékosság és a gombafertőzések megelőzése.

Felnagyítva talán megfigyelhetőek a használt társítások. Itt a zeller szomszédai az apró, nemrég ültetett leveleskel-palánták.

Megfigyelhető a képen a kertet övező sövény, amely megfogja az északi szeleket. A padlizsán párja az erősen illatozó édeskömény.

Krumplibogarak azért itt is vannak, de kevesen, nem látni a hagyományos kertekre jellemző féktelen inváziót.

Viszonylag kis területen sok ember élelmezését oldják meg sikeresen, hiszen a völgy laktovegetáriánus lakói egészséges táplálásában igen nagy szerepe van a sok zöldségfélének. Gyakorlatuk igazán figyelemre méltó.

Bénázásaim- 3. fejezet: Káposztafélék

Már nem biggyeszthetem az „idei” szót a cím elé, mert 2012-t írunk, de ettől még van mit felsorolni a balsikersztorikból. Most nem a ritkábban termelt zöldségekkel kapcsolatos szerencsétlenkedéseimet akarom elemezgetni. Be tudok én égni a legközönségesebb kerti veteménnyel is… Ráadásul nemcsak egyfélével, hanem egy egész fajtasorral.

Tavaly januárban fogadkoztam, hogy milyen csodás káposztaféléim fognak teremni. Az eredmény egészen gyengécske, pedig úgy gondolom, sokat dolgoztam a növényekkel.

Anyósom karácsonykor egy hatalmas hentesládát mutogatott, teli emberfejnyi káposztákkal, és kijelentette: „Idén ilyen rosszul sikerült a káposzta!”. Csak pislogtam: ha ilyen itt a rossz termés (a káposztával beültetett terület nagyságához viszonyítva), akkor milyen a jó? Mert a saját nevelésű káposztaféléim ennek nyomába se léphettek! A bénázás különösen ciki annak fényében, hogy a Szigetköz az ország egyik legnagyobb káposztatermő vidéke. Ami miatt meg leginkább pirulok, hogy a szomszéd kertben bezzeg ott vannak a hatalmas fejek, nálunk meg semmi, csak potlohók. És ahogy visszagondolok, sose sikerült – még kis koromban sem – normális lila-vagy fehérkáposztafejet, karfiolt, karalábét és kelt kinevelnünk. Pedig időben vetettem, szabályszerű palántákat neveltem, védtem a bolhától, kiültettem, mulcsoztam, locsoltam, próbáltam fő-és másodveteményként, semmi eredmény! Kísérleteztem vett palántákkal, fajtákkal és ültetési időkkel, csekély sikerrel. Máig nem tudom, mi a gond az eljárással, a beleölt munkához képest miért olyan silányka a termés. Még az a szerencse, hogy a semmirevaló fejek a tyúkok kedvenc csemegéi. De én nem a tyúkok táplálására óhajtok zöldséget nevelni!

Azért a sok kísérletezgetés nem volt elpocsékolt idő, valamennyi tapasztalatom összegyűlt, és ezt-azt ki tudtam nevelni, de a termést még szeretném fokozni. Hiszen ha a szomszéd tíz méterrel odébb szép káposztát, gyönyörű karfiolokat és söröskorsó nagyságú brokkolikat termel, akkor nekem miért ne menne?

Az egyes fajtáknál az alábbi gondok jöttek elő: 

Ahogy  a vörös-, úgy a fehérkáposzta sem volt hajlandó befejesedni, a levelek lazák maradtak, így maximum főzeléknek voltak alkalmasak. Salátához, savanyúsághoz nem feleltek meg ezek a lapuk. Semmirevaló veteménnyel dolgoztam ilyen sokat, jobban jártam volna, ha a helyére vajbabot ültetek – mérgelődtem.

A brokkoli már egész jól sikerült, 2010-ben bőven ettük, fagyasztottam is le belőle. (A tavalyi termésről nem tudok nyilatkozni, mert tesóm egész nyáron lopta…)  A szabadföldi nevelés persze nem ad akkora rózsákat, mint a szupermarketekben kapható import hajtatott melegházi növény, de egész tűrhető.

A karalábé régebben – akármilyen fajtával próbálkoztam is – mindig csak tojásnyi lett, a belsejét meg mintha faforgáccsal spékelődött volna meg. Tavaly azonban Timi javaslatára a Gigant fajtával próbálkoztam, és végül egész jó karalábéjaim teremtek. És bár köztudott, hogy nem a méret a lényeg, azonban a kétkilós karalábékat úgy vágtuk fel, hogy a húsvágó bárdot a termésre illesztettem, a fokát meg kalapáccsal ütöttem, aztán amikor kettérepedt, késsel aprítottam tovább. A kemény héj ellenére nem volt fás a belseje, siker! Idén se pepecselek másfélével, ez végre bevált.

A karfiolfélék nevelgetésébe is egy kicsit kezdek beletanulni. Eddig csak másodvetésként termeltem, mert a nyári melegben sokszor semmire sem mentek a növények, gyerektenyérnyi, megfeketedő rózsákat hoztak. Az ősz eleji, hűvösebb napok azonban hozzásegítették a növényeket a nagyobb, formás rózsák kineveléséhez. 

Nem valami hatalmas, de azért tűrhető fejek lettek a lila karfiolon, és lett egy jókora pagodakarfiolom. Ennek a kifejlődéséhez szerintem azért szerencse is kellett, mert előző évben csak görbe kis rózsákat hajtott a növény.

Az áttelelő (Adventi) kelkáposzta nevelése az, ami még sikerült. 

A hagyományos kelkáposzta ugyanolyan nyominger lett, mint a fejes, sőt magszárba ment, de ez a hidegrajongó fajta megfelelő gombócokat növesztett, sőt amikor kivágtam egy kisebb fejet, és a torzsa bennmaradt a földben gyökerestől, a gyökér új – bár kisebb – kobakot hajtott.

A kínai kel nekem nem lett olyan alakú, mint ami a boltban kapható, inkább olyan kelkáposzta szabású lett, de attól még megettük. Sajnos mivel ez a legzsengébb levelű káposztaféle, a csigák is eléggé rájártak, berágták magukat a levelek közé. Elég gusztustalan volt, amikor kettévágtam egy fejet salátának, és egy ötcentis csiga folyt ki belőle.

A leveles kel megbízhatóan terem, bár ennek az ízét nem mindegyikünk kedveli, mert a rostjai elég erősek. 

A bimbós kel meg olyan hol sikerül, hol nem növény. Valamennyi minikáposzta mindig van rajta, de nem az igazi, a piacokon meg a szomszédban sokkal szebb a termés. 

Végül is – a káposzta kivételével –  a növények legnagyobb részéből sikerült valamilyen emberi fogyasztásra alkalmas részt kicsikarni, de a belefektetett munkához képest igen keveset és rossz minőségűt.

A káposztaféléket nemcsak én szeretem, hanem a tyúkok is, de rajtunk kívül még jelentkezik rá a sok káposztalepke-hernyó és a liszteskék is. 

Más betegségeket nem vettem rajta észre.

Második szomszéd néni szerint ezeket a növényeket a legkönnyebb termelni a kertben, de nekem nem sikerül. Most kell kinyomoznom, hogy mitől ilyen keserves a legszélesebb körben nevelt vetemények termelése nekem, mert idén szeretnék egy elfogadható termést produkálni. Van valami tanácsotok, hogyan álljak neki?

Téli zöldségek kicsi kertje

Idén áprilisban - a néhányféle áttelelő zöldséggel kapcsolatos tapasztalataimat összegezve - megfogadtam, hogy egy egységes, kompakt kis kertet fogok létrehozni tél alá vetendő zöldségeim számára egy, a szántás alól kivont kis területen. Terveim szerint itt majd szép sorokban termett volna a sok hidegtűrő levélzöldség és hagymaféle. Nagy reményeket fűztem az ezidőtájt megvett kistrakihoz is a majdani ágyás kialakításánál. Most, így október vége felé ballagva leírhatom, hogy sikerült a kis kertet összehoznom - ó, de még nagyon messze járok az általam elképzelt tuti kis teleltetős parcella ideáltípusától! Azért valami eredményről beszámolhatok.

Először a kialakításról. A kert elején jelöltem ki egy 40 m2-es parcellát a telelő vetemények számára, ez már az eredeti terveimben is így szerepelt.

A placc első felén tavasszal korai zöldborsó volt, utána lerobiztuk, kiszedtem a tarackgyökereket, és csemegekukoricát ültettem a helyére. Ez letermett szeptember végére, lenyestem a töveket, a tuskókat kiszedtem a földből. És kiélvezhettem, hogy a kukorica gyomirtó hatású növény.... mert a kert egyik leggazosabb része volt itt tavaly, méteres tarackgyökerekkel a földben. Most meg az egyszeri gyökérszedés és a kukoricaültetés után a tuskókkal együtt csak paprikagyomot szedtem ki, meg egy-két acatot. Elegendő volt kapával leművelni a területet, ami itt igen nagy szó.

A másik részben termett a Malinowy Ozerowski paradicsom, meg egypár tő paprika. Ezeknek is már leáldozott, meg is tisztogattam a helyüket, a karókat kirángattam, a szárakat eltüzeltem. Ennek a helyén még furkós a föld, megkapálni nem volt időm, szerencsére annyira nem gazos, bár a terület másik fele patyolat hozzá képest. Végre egységes a vetés helye, nem itt-ott szétdobált parcellákban teremnek a zöldek. Így sokkal kezelhetőbb is.

Másodjára pedig a szépen kitervelt ültetés megvalósításáról.

Az áttelelésre szánt póréhagymám egész takaros.

Egy kört tavasszal neveltem már sarjhagymával együtt kiültetésre, azt Laci lekaszálta véletlen a motoros kaszával. Így - próba, szerencse - májusban csináltam ládába egy pótvetést, amit júliusban palántáztam ki. Ebben már sarjhagyma nem volt, csak áttelelő póré. Most már fajtát is célirányosan választottam. Két igazán jól telelő fajta van, a Tétényi áttelelő és az Elefánt. Nekem az Elefántot sikerült beszereznem, és kinevelnem is. És az a gyanúm, hogy a kikaszálás utáni pótvetés ideje még alkalmasabb volt, mintha már tavasszal kipalántáztam volna ide a hagymákat, aztán egész júniusban senyvedeztek volna a dög melegben. Így sarjhagyma nincsen. Helyette a maradék dughagymát raktam el, meg két fej fokhagymát szétszedve. Nem tudom eléggé megköszönni Fernel kedvességét, aki küldött nekem elevenszülő fokhagymát, ezzel is bővülhetett az ágyás. Madárhálót kell majd kerítenem rá, hogy a szomszéd diófáján kotlászó varjak ki ne huzigálják a tél folyamán a hagymákat, más gondom nem lesz vele.

Matador spenótot is vetettem, a fele ki sem kelt.

Reménykedem, hogy az eső még megindíthatja a kelést. A másik sor csírázása azonban megfelelő.

Kínai kelem idén nem is volt, mert egész egyszerűen nem kaptam magot. Annyira nem is hiányzott, hogy őszinte legyek.

Vetettem a Téli vajfej salátából. Ez igen pocsékul kelt szintén, de ennek általam ismert két oka van: 1.csak a leggagyibb magfajtából volt kapható akkor, amikor kerestem, 2.mögé volt telepítve az augusztusban vetett zöldborsó, amit Nyunyi csemegézési célzattal sűrűn látogatott, zsiráfmintás rózsaszín gumicsizmájával átgázolva az ültetvényen, minden szülői intelem ellenére. Azért egypár tövecske van, de a tavalyi levélbőségről - amikor még karácsonykor is ezzel díszítettük a vacsorástálat - letehetünk.

Az őszi mákot elvetettem két hosszú, girbegurba sorba, remélem szebb lesz, mint az idei tavaszi. A magok még bent kuksolnak a földben, a mai eső és a jövő hétre beígért enyhécske idő talán csírázásra serkenti őket.

Sikerült leveles kelt és áttelelő kelkáposztát (Adventit) is vetnem. Most palántakorúak, de nem a teleltetős kertecskében vannak még. A héten tervezem őket odatelepíteni. Nyunyi a színes vetőmagtasakokból - amikkel az elvetett sorokat megjelöltem -, kukoricacsutkából, borsóhéjból és virágszirmokból sárral elegyített tortát főzött, amíg én mással foglalkoztam a kertben. Így nincs semmi, ami alapján meg tudnám különböztetni az egy ágyásba, de külön félsorokba rendezett palántákat: melyik a leveles, és melyik a fejes kel. Mindegy, tágas kötésbe rakva majd jövő tavaszra kiderül, minek kell leveledzenie vagy fejesednie.

Így részben teljes az áttelelő kert. Ami még hiányzik, az a petrezselyem, ezt vetni nem fogok, csak a kiszedett nyamvadék petrezselymekből ültetek majd vissza pár tövet zöldnek. Megkísérlem a szárzeller átteleltetését, mert úgy vettem észre, elég jól bírja a fagyot. Csodát tőle nem várok, csak egy kis zellerzöldet... Ugyanígy becsoportosítottam egy nagyobb édesköménytövet is, ami egypár fokban is friss zölddel szolgál.

A bimbós kel kimaradt, téli vetésű zöldborsóval meg nem szeretnék foglalkozni. Igaz, hogy sokkal korábban hajtott, de csak egy héttel hamarabb termett.

A zsebkertben elvégzendő még a komplett gazolás, a tél előtti porhanyító kapálás, erős fagy és varjak elleni védelem, petrezselyemsuli készítése és palántázás. Ezt még ebben a hónapban be szeretném fejezni. Aztán jöhet az utolsó lépés: hozok három karót, és egy tízméteres bálamadzagot. A három karót leütöm, közé madzagot húzok, ráakasztok valami színes rongyot, hogy a traktoros bácsi tudja majd a szántáskor: eddig és ne tovább, a telelő zöldségek kis birodalmába ekével belépni tilos!

Így kezdődik nálunk az ősz

A múlt heti viharral jött hidegfrontot leszámítva idén igazán harmonikus az átmenet a nyárból az őszbe. Csak a reggeli cipőáztató harmatról és a korán nyugovóra térő napocskáról vehetjük észre, hogy már bizony az őszi napéjegyenlőségen is túl járunk. 

A virágoskertben: érett színek

A korábbi években a nyári évelők másodvirágzása volt az, ami ilyentájt arra indított, hogy fényképezőgépet vegyek a kezembe, de erre most hiába vártam. Az esős július és a porszáraz augusztus miatt csak ültek a levélrózsáikon. Virágot mindössze a terasz dúsan virágzó muskátlijain és a megbízható egynyáriakon lehetett látni.

A sarkantyúkák csak augusztus végén lendültek formába. Talán sejtették, hogy az első fagyokig bőven lesz idejük... Az amarántokkal és kannavirágokkal társítva most már egésze csinos képet mutatnak. 

 A körömvirág viszont nekiállt másodvirágozni, s közben karmait is mutogatja.

A vérborbolyák alsó ágai a földre hajlanak a sok terméstől, igazi őszi hangulatot varázsolva az előkertbe.

 Már a pihenőre készül az enciánfa, utolsó bimbóit nyitogatja pompás lilában.

 

Ugyancsak lila színfoltot varázsolnak az évelőágy kontúrjának zöld hullámvonalai közé az aszterek, évelő őszirózsáim. 

Érdekes, hogy a februárban szülinapomra kapott ciklámen májusig pihenőt tartott, majd júniustól az egész nyarat átvirágozta a félárnyékos teraszon, végül termést is érlelt.

Az ablakunkban egy kis ládában erdélyi bazsalikom nő. Anyuék szomszédja adott hajtást még a nyár derekán, ami egy pohár vízben hamar meggyökeresedett. Most már virágozni is kezd.  Ez abban különbözik a megszokottól, hogy a levele kissé szőrös, nem húsos. Szárai lilák, de van közte zöld is. Illata, aromája intenzívebb-töményebb, mint a simalevelűnek. Azt hiszem, szárításra is alkalmasabb lesz. A fagyok közeledtével behozom a lakásba, mivel úgy hallottam, karácsonyig eléldegél cserépben, azután már csak sorvad, hiszen egynyári. Ismeri valaki ezt a fajtát?

A zöldségesben, gyümölcsösben: szüret és tervezés

Itt a betakarítás ideje. Felszedtem a bokorbabokat, az utolsó termésekből egy-egy főzésnyi zöldbab, fejtőbab került, a termés zöme viszont száradozva pihen a terasz napos részén a ruhaszárító alatt. Bőven szedjük még mindig a gyomokhoz hasonlóan igénytelen rukolát, amely a legforróbb napokon is bőven osztotta zöld levél-ajándékait, s amelynek elképesztő kilós ára a marhabélszínnel vetekszik...

Naponta szüreteljük - tesómnak hála- az édes húsú Yellow Goldfish paradicsomokat a lugasról, fogyasztjuk bőven szendvicsre, salátába, pizzára, magában, satöbbi. 

Sok termett spárgatökből, cukkiniból, patisszonból, kisbabánk örömére. Ezek voltak a nyári alapételei. No meg a sorban egymás után beérő nyári és kora őszi jó szaftos körték. 

Az új-zélandi spenót, a paprika a napi szükségnek megfelelően terem. Földben van mág a sárgarépa-petrezselyem, cékla, feketeretek, novemberig még nőhetnek.

A hagyma és a mák helyét már régen megforgattuk, helyükön a földben nyújtogatják csíráikat az áttelelő spenót és a saláták magjai.

Tervezzük a jövő évet, a vetésforgót, a kompsztozás mértékét és az ásásszükségletet. Tovább bővítjük majd az eperágyást a gyümölcsfák közt. 

Idén fordultak igazán termőre a szőlők, például a lugasnak szánt otelló. 

A zalagyöngye már fogyóban van, abból is futtatunk a lugasunkra, aley amolyan lucaszéke-módra egész nyáron készült és most bálnacsontváz-jelleggel pompázik. (Egy szomszéd se dicsérte meg:-) Már aláttettünk két széket meg egy hintát a magunk örömére.Az ősszel ráfeszítjük majd a drótokat és elkezdjük a körben tavasszal elültetett szőlők lugassá nevelését. Földbe ásott akác gömbfából meg deszkából készül majd el jövőre terveink szerint a pad meg az asztal is. Aztán  majd olyan bulit csapunk odakint, hogy csak na!