Lánzséri vár

Sopronhoz egész közel van egy darabka középkori csoda, ráadásul több gyerekkel kifejezetten jó ár-érték aránnyal: az ötfős családunk 15 euróért járhatta be az erődítményt.  Ez a lánzséri vár (Burg Landsee). Középkori romvár, hajdani rablólovagok fészke.  Nagy területen fekszik, többsoros várárárokrendszer övezi és a toronyből hihetetlen kilátás tárul elénk a Fertő nádasait, a Schneeberget és a környék hegyit mutatva. A falak harmonikus egységet alkotnak a természettel, a fenyővel vegyes lombhullató erők növényeivel.  

Hajdani lépcsőtér

Bejárat a középső várba

Borostyánnal beszőtt falak

Fa és kő

Rálátások különféle szögből

Ami a legnagyszerűbb élmény, az a hely szabad felfedezése. Vannak azonban lezárt, veszélyes részek is: a hajdani várkápolna falai, támpillérei jól kivehetőek, de belépni az omlásveszély miatt tilos. 

Írottkő decemberben

 Néhány éve hagyomány, hogy december 30-án, barátainkkal és kedves ismerőseinkkel, egy jó népes társasággal megsmésszuk Kőzeg mellett a Szent Vid-kápolna és az írottkői kilátó közti szakaszt, emlékezve a társaságuk elvesztett tagjaira. Idén az időjárás különösen kedvező volt a túrázásra. 

A fiaim nagyon élvezték az erdőjárást. Andris az első tíz percben elvétett egy letérőt és elkeveredett, de csatlakozott két högyhöz, akik szerencsére tudták az utat a Hörmann-forrás parkolójához és visszajött velük pár perc alatt, ezúton is hálás köszönet nekik. 

Balázs negyedikes, így valós időben pont megtanult egy csomó dolgot az Alpokaljáról. Kis Kiki tavaly még részben a nyakunkban "jött", de idém már becsülettel végigtalpalta apró lábacskáival a majdnem tíz kilométert. Sokat erősödött tavaly óta. 

A kilátás egészen elképesztően pazar volt: a Kis-Kárpátok, a pozsonyi dombok, a Fertő a nádasokkal és mögötte a nezsideri dombokkal, a Bécsi-Alpok a Schneeberggel,  az egész Bakony, tőle nyugatra a tanúhegyek mind-mind kristálytisztán látszottak. Az ég ajándéka volt ez  a nap. 

Ha bírjuk, jövőre megint megyünk. Nagyon népszerű lett egyébként az évek alatt ez a túra, állítom, hogy több ember járt a túraösvényen, mint a kőszegi sétálóutcán. Tekintve a két ünnep közötti punnyadási időszakot, valahol klassz dolog a szokások ilyen változása. 

Soproni-hegység

Mentegetőznék, de... Tudjátok, három a legény nálunk, a legkisebb két hete lett egy éves. Mostanra vagyunk ott, hogy egy napra velük is bárhová, bármikor mehetünk. Még étterembe is:-). Jó kis dinamikus csapat ez a három fiúcska, nem semmi tartani velük a ritmust. Azért most már, ha a két nagy épp nem beteg, szeretnék blogolgatni, most éppen túrázós poszt jön. Később kertesek is.

Felpakoltuk tehát szombaton  a mi kis mozgó állatkertünket, mint a cirkuszosok, és körülnéztünk kedvenc városunk környékén.


 Fertő

Bizonyára olvastátok a térségre vonatkozó két fontos hírt, az egyik a cölöpházak leégése, a másik pedig a térség kiemelt turisztikai fejlesztési célponttá válása. Elvileg nemsokára dől a lé, jönnek a markolók és jön a balatonosítás.

Ennek egyelőre nincs sok jele, a hajók már pihennek, a romokat lassan eltakarítják a leégett klubházak helyén, lassan eltűnnek a szenes gerendák. Biztos, hogy más arculata lesz ennek a csodás kis szegletnek. Diszkók, bisztrók, nagyhajók... ki tudja...

Vagy nagyarcú turisták sok pénzzel és égig érő elvárásokkal, az osztrákok kedélyessége nélkül...

 Nyilvánvaló, hogy mekkora a potenciál a területben, mindenki látja hogy Illmitz és Podersdorf hol tart, hogy bőven verik a Balcsit is sok szempontból, de fejlődés lehetősége mellett van vesztenivaló is. A Fertő keleti partja fejlett, de vidékies hely, a parasztházas főutcákon a sok stube kötött ésszel járnak a mesés kabriók, nem arcoskodik senki, ízléssel-mértékkel használják a pénzüket a szomszédok. Túl nagy illúzióim nincsenek, de csalódott lennék, ha valamiféle Siófok-utánzatot rittyentenének ide pár év múlva.

Talán ez sem lesz többet a helyén, ahogy talán klubház sem  lesz meg a régi formájában. Nekünk hiányozni fog.

Gloriette

Nem a fertőbozi, Széchenyi-féle, hanem a Sopron, Vas-hegyi kilátó.

Takaros, kicsi gerendatornyocska, egy emelet magas. Jó kis gyerekszalasztó.

Látni a város egy részét, 

a  korlát mellett a mélységbe letekintve pedig 

 harangvirágokat. 

A Faber-rét felé

Néhány tíz méter után lombosból elegyesbe vált az erdő, bár a terep jó darabig lefelé lejt. 

 A levegő metsző, hűvös, tiszta.  Mohák, páfrányok szokatlanul gazdagon nőnek, az utakon pocsolyák, a vízmosások nedvesek. Fenyőpalánták burjánzanak. Szinte keressük a Pettson és Findus-könyvek kis lényeit, vagy Piroska farkasát.

 Szörnyláb. 

Árvacsalánok utolsó virágai.

Csillagmohák spórahozásban. 

Vas-hegyi páholy

Egy sziklaorom, egyszerű fakorláttal elkerítve szinte az egyik utca végén, ahonnan remek rálátás nyílik a városra, a környékbeli falvakra, a Fertő nádasaira-vizére és azon túl a nezsideri dombokra a számtalan szélerőművel.

Ez az egész túra a rengeteg érdekességgel, hegymászással, két kilátóponttal, táskányi tobozzal és makkal együtt nem volt több, mint három kilométer, időben pedig jó két óra. Ajánlom!

Egy nagyon jó hely

Két évvel ezelőtt egy nagy fordulatot vett kis családunk élete, amikor egy soproni hétvége után csak úgy "csavargásiból" odakeveredtünk a fertőrákosi kikötőbe. Életem párja szóba elegyedett az ott ücsörgő, sétálgató emberekkel, és kiderült, van egy nagyon közös témájuk: a vitorlázás. Kamaszkorában a drágám Velencei-tavon leigazolt, reményteljes fiatal sportoló volt, de a fősuli alatt abbamaradt ez a szenvedély. Az volt neki a hajózás, mint nekünk az underground koncertek, egyszemélyes kis lélekvesztőn szinte röpköd a vízen a magányos hős, ez a buli benne. Itt, a sporttársak között rájött, mi az, ami nagyon hiányzik az életéből, (igazi víziember volt mindig, úszás, vízitúra, minden jöhet) azóta rendszeres Fertőre járók lettünk, Jani pdig a Soproni Építők tagja. Tavaly még egyesületi kölcsönhajóval nyomta, aztán vettünk egy kis használt finnt (házon, kocsin van hitel, a finn az ki van fizetve). Nagyon szimpatikus az egyesületi élet a Fertőn, van vitorlástábor a kicsiknek, edzések a nagyoknak, és versenyek az összes kor- és hajóosztálynak.
A környezet egyedülálló: a vízitelepet feltöltéssel hozták létre, ez a magyar Fertő-part egyetlen rendezett (fizetős) strandja.
A falutól, Fertőrákostól kb. 3,5 km-es út vezet a vízitelepre, a tavat tápláló Rákos-patakkal párhuzamosan. A strandot és a kikötőt elválasztó patak torkolata előtt egy kis fahídon lehet átmenni, onnan így látszik a falu:
Így pedig a patak torkolata:
Hosszú famóló mentén tizenegynéhány cölöpház sorakozik, fával borítva, náddal fedve:
Igazából a fertői világ kisvilág. Arányaiban sokkal kisebb léptékű minden, mint a Balcsin. A"nagyhajós" kikötőben talán húsz hajó parkol.
A kikövezett tópartot a természet igyekszik meghódítani:
A mai ragyogóan napsütéses hétvégén arra lettem figyelmes, hogy egy csapatnyi fecske! itt maradt, bőven van nekik még szitakötő napi betevőnek. A sirályok láthatók a leggyakrabban, no meg ők a legfotogénebbek, mert gyakran leteszik a popójukat a korlátokra.
Szóval a végzetet elkerülni nem lehet, ez a hobbi erősen meghatározza a hétvégéket és a szabadidőt, Jani kint a vízen, én meg a parton. Összességében nagyon sokat tett hozzá az életünkhöz. Igazi csend és nyugalom. Ilyenkor ősszel szinte átlátszik a levegő, Fertőd után a 80 km-re lévő Schneeberget is kiválóan látni. Van, hogy ilyenkor más havas! Ragyog a napsütés, ragyog odafent a hó, suhannak a szőlősorok, kezdődik egy tök jó szombat vagy vasárnap, mi kell még? Napnyugtakor a nap pont a hegy mögé bújik, egy pillanatig a hegy a kispárna. Ez a már a nagy pillanat utáni pillanat:
Jó éjt!

Fertőkerülés

Teljesült egy régóta dédelgetett vágyunk, a Soproni Építők kedves társaságával a hétvégén körbetekertük a Fertőt. Szabadságélmény volt. Az emlékeiket dédelgető idősebbek, a vizet és környékét járó kirándulók, no meg a határon túl dolgozók számára is a normális állapot visszaállítása az EU-csatlakozással együtt járó határnyitás lényege. Sok honfitársunkkal találkoztunk bringázás közben, valamint jó néhánnyal, akik a munkájukat végezték.
Indulási állomásunk Fertőrákos volt, az első napi útvonal ez: Fertőrákos, majd Ausztriában Fertőmeggyes (Mörbisch) - Ruszt (Rust) - Oka (Oggau) - Fertőfehéregyháza (Donnerskirchen) - Feketeváros (Purbach) - Védeny (Weiden am See). - Nyulas (Jois) - Nezsider (Neusidl am See) - Sásony (Winden am See), és végül Pátfalu (Podersdorf am See). Második nap pedig Illmic (Illmitz)- Mosonbánfalva (Apetlon) - Pomogy (Pamhagen), majd utána a magyar részen Nyárliget - Fertőd - Hegykő - Fertőhomok - Hidegség - Fertőboz - Balf útirányon át vissza Fertőrákosra. Azért sorolom fel a hajdani magyar településneveket, mert a falvak kevés kivétellel a régi Moson megye nezsideri járásának részei, a terület történetéhez ez is hozzátartozik.
Nem vagyok valami sportos, inkább lustácska, de életem párja nagyon is az, úgyhogy igyekeznem kellet tartani vele a ritmust. Kicsit félve indultam neki az egysebességes, 5-10 km-es síksági utakra használt bringámmal a dombokon átvezető túrának, de azért végigcsináltam. A túrát szervezők profizmusának hála, zökkenőmentesen ment minden. Napi 60 km, kb. 4 óra tekerés, óránként úgy tíz perc pihi/kocsmaszünet. Például az első mélypontnál, a weideni pincesoron.

Ezt megelőzően áthaladtunk a szépséges Ruszton, a híres gólyákból egy még a városban maradt. Azt mesélték róla, hogy gyógyult balesetes, akit a helyi madárkórházban mentettek meg és megszokta az etetést. Van, hogy egész télen át a Fertő mellett marad.
Most zajlott a szüret, az utak ragadtak a musttól. A kocsmákban frissen is árulták, szódával hígítva, de azért egy-egy deci vörösbor is belefért.
Az utak minősége arrafelé nagyon jó, egykori szőlőközi masszív és széles traktorutakon haladnak a bringások. Pihenők is elég sűrűn vannak, jellegzetes vitorlavászon-fedéssel, információs táblákkal. Ott már rájöttek, ha van kerékpárút, mindjárt van ráépülő turizmus, van munkalehetőség is, tehát visszatérülő beruházás a bicikliút-építés.
Az első napon kemény szembeszéllel vagy oldalszéllel hadakoztunk, ez a szőlősorok közt dombnak fel, váltó nélkül elég fullasztó volt. Nezsider után aztán a vitorlázó sportemberek ünnepélyesen bejelentették a hátszelet. Ez volt a nap híre.
Nezsidertől délre a terület a Nemzeti Park kezelésében van, a táj errefelé ép és kissé vadregényes, bivalyok, szürkemarhák, rackajuhok és mangalicák sok helyen láthatók. Itt található a természetjárás szempontjából egyik legizgalmasabb terület, egymást váltja a nádas és a cserjés. Sikerült, igaz nem szándékosan, elütnöm egy vízisiklót, faágnak néztem. Állítólag képes volt továbbkúszni, de azért sajnálom, bocsika.

Podersdorf, az első napi végcélunk egy part menti nyaralófalu, hasonlít a Balaton melletti nagyobb községekhez, ugyanakkor Ausztria tengerpartja is. A szelet rengeteg kite-os, szörfös élvezte.


Van ám világítótorony is, meg nagyon csicsás bár, műmadarakkal:
Sőt, szombaton tartották a Tökfesztivált, 1-2 euróért árulták a terméseket.

A tök jellegzetes termény, de láttam manduláskertet, bodza-, szeder- és maszlagültetvényt is, tehát sok egyedi dolgot termelnek. A tökkrémleves most idénykaja, szinte minden étterem kínálja, de mi valahogy nem igényeltük. Maradtunk a sniclinél, erről még úgyis jön egy történet.
Kiállt egy feldolgozásokat és helyi közönségkedvenceket játszó rockzenekarféle, ilyen rímekkel, mint teuer -Abenteuer, aztán egy idő után már sramliban nyomultak, az énekes rádiós mikrofonnal táncolt a főtéren az asztal tetején. Kilenckor pedig az egész kompánia elhúzott aludni, csend lett és nyugalom.

Nem maradt el a kirakodóvásár sem, a megszokott magyarországi búcsúi bóvli helyett kézművestermékekkel csalogatták a népet. Egy idős hölgy laposra összeolvasztott sörösüvegből kialakított órákat árult, és az ötletét féltve erélyesen "nichtfotografierenezett", én meg szót fogadtam. El ne lopja ám senki ezt a briliáns ideát!

Az árak azért elfogadhatóak voltak. A szállás a podersdorfi kempingben, ötszemélyes lakókocsikban 13 euró/fő, tiszta és elég kényelmes. Sniclis sztori: a rántott hús salátával 5,5 euró. Ehhez azért annyit hozzátennék, hogy kikértük a kaját németül, magyarul pedig kiértékeltük a sniclit meg a kiszolgálást, ilyesmiket, jegyeztünk meg hogy kicsi a hús, nincs só az asztalon. Jött a pincér, mindenki fizetett. Amikor a társaságból az utolsó csald került sorra, elszólta magát magyarul: "bocsi, nincsen apróm".
Válaszunk, barátságosan, poénnak szánva: "Jé, nem is mondta, hogy magyar, hát hagyott itt minket szenvedni a némettel!"
Válasza bunkón, barátságtalanul: "Gondolhatják, hogy milyen hallgatni, meg érteni, hogy kicsi a hús, meg sótlan!"
Mi válaszunk, őszintén: "Miért? Nem volt az?"
A pasi ledobott egy fél marék centet és elhúzott, hogy viszlát. Hát ennyit a magyarok egymáshoz való viszonyáról.
Ha már kertes a blog, pár szó a virágokról. Ruszt keskeny utcáit mindenféle edénybe ültetett növénykompozíciók díszítik, ötletes párosításokkal, mostanában például töktermés-egynyári virág a tipikus. Podersdorf nyaralófalu, tehát adnak a virágosításra, ez a fenti ágyáselrendezés számos helyen ismétlődött a településen.

Vasárnap reggel elég időben elindultunk, előtte a kemping büféjében a kávét magyar kislány magyar nyelven adta, kedvesen és udvariasan. Elszörnyedt a sniclis barátunkon.

Következett egy igazán csodálatos szakasz. Podersdorf és Illmitz között számos kis szikes tó található, a lehető leggazdagabb madárvilággal.
Láttam megint sziki őszirózsákat, de a társaságot nem akartam megállítani a dilim miatt. Már elnyílóban voltak. A tavak vize szürkéskék, a part teljesen kopár, kissé kijjebb a sziksófű nagy foltjai barnállanak, aztán jön az őszirózsa rózsaszínben. Hihetetlen színösszeállítás! Több lezárt, védett rész is található erre, de kárpótolnak az ácsolt kilátók, madárlesek.
Az őszi vonulás már megindult, vízimadarak helyett igazából seregélyből láttunk a legtöbbet. Számos módon riogatták őket a szőlőkben - állandóan köröző kisrepülővel, a pilóta jól szórakozhatott, amint üldözte a rajokat, aztán bejátszott hangeffektekkel, úgymint állatordítások és lövések, műhéjával, ami inkább rájára hasonlít, meg valódi ósdiruhás madárijesztőkkel. Láttunk igazi héját is lebegni-szitálni a szőlők felett.
Ilyen biciklis pihenők is vannak arrafelé:
Ausztriában eléggé kuriózum a síkvidéki táj, a szikes puszták hasonlítanak a magyar alföldre. Ezt képesek turisztikailag hasznosítani. Apetlon mellett van az ország legmélyebb pontja, valamint egy hatalmas kertészeti áruda. Ide még visszajövünk. Innentől Fertődig volt egy elég hosszú, kicsit fárasztó síksági szakasz, amit azért enyhített az akadálytalan áttekerés az egykori határállomáson, a nyárligeti kocsma meg az árokpartra telepített, teljesen élethű műkócsag. Mi hazafelé megnéztük, tényleg mű, de biztos vagyok benne, hogy sokan élő, szelíd madárnak gondolták az utánzatot, még a szemét is mozogni vélték. Nem tudom, ki tehette oda, mindenesetre sok embert megtréfál.
Hegykőn aztán ebédeltünk egyet a Tornácosban, finom volt, utána pedig következtek az oly takaros, sok régi, fehérre meszelt házat őrző Sopron környéki falvak, repesett a szívem, hogy végre nem kocsiból gyönyörködhetek bennük. Az út egyre dombosabbá vált, nyelvem egyre jobban lógott.
Balfon, a balfi víz gyártóüzeme mellett van egy szép kút, innen lehet "büdösvizet" hozni. Mi is megtettük, de olyan kénhidrogénes, hogy frissen csak fenyegető szomjhalál esetén bírom meginni, másnapra szerencsére elmegy a szaga. Nos, most az aznapi ivás is megtörtént, kényszerből. Jólesett.
Érdekes pár, a kút közelében láttam:
A Fertő partján körben szinte minden településen ültetik a pillangókat csalogató kékszakállt:
Társítják a keskeny szegélyágyásokban sárga virágokkal, sárga virágú cserjés pimpóval meg alacsony díszfüvekkel, és az eredmény nagyon kellemes.

Az utolsó szakasz, Balf környéke adta fel szintkülönbségből a legnehezebb leckét, a dombok jó magasra emelkednek a tó és a nádas szintje fölé.
Szőlő és nád - tipikus párosítás a Fertő mellett.
Egy idős házaspár a kertje végén egész őszön át árul szőlőt és gyümölcsöt. Most must is volt, a szemünk előtt darálták és préselték a fürtöket - úgy, ahogy azt kiskoromban Apunál is láttuk. Elszorult tőle a szívem.

Köszönjük a meghívást meg a szervezést Szigeti Bélának és Andinak, a vendéglátást Hódosi Ferencnek és Csöpinek, a többieknek pedig a kellemes társaságot. Folytatás a Szigetközben.