Petrezselyem jégkocka

Ez az ötlet valami DIY oldalon jött szembe, rendes, tisztességes fagyasztós pestóként, bazsalikomból és olívaolajból.

Nálunk azonban most petrezselyemzöldből lett bőséges termés a nedves ősz után. A hagyományos tejfölöspoharas-alufóliás fagyasztással az volt a bajom, hogy nehezen adagolható és ha a pohárról lejön a fedés, márpedig lejön, akkor az egész nagy adag zöldfűszer bevesz valami rémes fagyasztószagot, ami a kész ételekből kiérződik.

Szedtem egy nagy zacskó petrezselyemzöldet, átválogattam-mostam, nagyjából lecsepegtettem, durván megvágtam, majd kevés étolajjal nem túl finomra turmixoltam. Szilikon jégkockatartóban egy napig fagyasztottam, majd egy jól záródó klipszes ételesdobozba rendezve visszatettem a kb. 50 petrezselyemadagomat a fagyasztóba, Zöldpetrezselymet igénylő ételbe elég beledobni egy-egy jégkockát, a többi pedig nem fog érintkezni a fagyasztó egyéb tartalmával.

Lókötőnek lékötőt

avagy a lusták lekvárjáról

Harmadik éves a málna-, ribizli és josta-ültetvényünk. Tavaly már kóstolgattam a fanyar, pikáns bogyókat, ősszel jó vastag mulcsot kaptak ( a kerti godzillává vált és felszámolt, ágaprítón ledarált tujasort kapták ajándékba takarónak), idén pedig bőségesen adott munkát a szüret. 

Bár csak egy kis eldugott zugban növekednek ezek a kerti kincsek, de jó kis érlelő, délelőtti napot kaptak, úgyhogy rengeteg idén a termés. Néztétek a kilós árát a piacon vagy a multiknál? Elképedtem,  nem gondoltam volna, hogy a különleges minőségű színhússal vetekednek. Forintosítva ők adják a legkevesebb munkával az egyik legnagyobb értéket.

Ha csak pár tucat négyzetméteres lenne a kertem, biztos málnából meg ribiszkéből lenne a sövény. Azt hiszem, az érésidő vége felé járunk.  A fekete ribizli már potyog. A szedés végén a mulcsot jól megpöttyözték az érett szemek.

Szóval itt volt vagy nyolc kiló ezekből a szépségekből vegyesen, meg egy kevés meggy is a mama kertjéből. Lekvárrá akartam transzformálni könnyen, gyorsan, kevés takarítással. Még a ribizli szemezésén is vacilláltam, de a kocsány förtelmes keserű, megkóstoltam. Gondoltam, jobb kiszedni, mert elronthatja az egész lekvárt, ha belekerül a fazékba. Beleszórtam szép sorjában mindet az anyóscsók gyümölcscentrifugába, kifacsartam, aztán a tartályban maradt cuccot még egyszer kicentrifugáztam. Így is igen szottyos volt, úgyhogy sűrű szűrőn még jól ki is préseltem, amíg szinte csak a mag maradt vissza. Az így kapott levet pektin sűrítővel és sok cukorral jó sűrűre főztem. 

Tudom, hogy tudatos ember nem cukroz, nem adalékoz, nem is főzi a gyümölcsöt órákon át, mégis szuperfinom, elállós és vitamindús lekvárt rittyent össze. Az a baj ezzel a teóriával, hogy nem működik. Vagy soká főzzük, akkor steril lesz és eláll, de veszít a vitamintartalmából, vagy be kell vetni valami sűrítő praktikát, (pl. agar-agar, pektin, stabark) ebből a legkisebb rossz szerintem a kész pektin. 

A történet végére megtelt az ágyneműtartó láda. Tíz üveg finom vegyes ribizlilekvár várja, hogy lehiggadjon és a polcra kerüljön. Tavaly csak három üveggel került, pillanatok alatt elfogyott. 

Igaz, hogy lustalekvárnak hívom, mégis beletelt az egész nap, mire a kétféle ribi és a baráti körük lekászálódott a bokorról, leszemeződött, megmosódott, ledarálódott, megfőtt, üvegbe csobbant és a lekváros üvegek végül nyugovóra tértek a ciha közt, de mégis megérte a fáradságot.

Rózsacukor villámgyorsan

Ha még találunk a kertünkben rózsavirágokat, érdemes megszárítani a szirmokat. Sokféleképpen használható, csodás ajándék a kertből az aszalt rózsa, amiből akár gasztroajándék is lehet karácsonyra vagy csak úgy. Nálam most épp rózsacukor készült és nemsokára rózsás keksz is lesz.

November elején a fagymentes, enyhe időben még virítanak a rózsák, de közelít az őszi metszés ideje. Más években ilyenkor inkább halogatni szoktam a visszavagdosást, de idén más ötletem támadt. Nem kegyelmeztem a töveken virító, nyílófélben lévő rózsavirágoknak, mivel rózsacukrot szerettem volna készíteni belőlük. Az ötletet derékasszony remek bejegyzése adta, ahol gyönyörű, saját tervezésű címkéket is lehet találni a számos felhasználási ötlet mellett. Stílusosan így is lehet csomagolni a rózsacukrot.

Az ideális erre a célra természetesen az épp kinyílt, illatos (sötétbordó) tearózsa. Nekem ebből épp nem volt, csak  sárga, a no meg néhány fej  egyszerű bokorrózsaszirom. 6-7 virágfejet gyűjtöttem be a kertből. Megmostam, szűrőben jól lecsurgattam, mielőtt az érdemi munkába fogtam.

A szárítással korábban már próbálkoztam, gyatra eredménnyel. Jó leírás volt itt, anyátoknál, de nekem mégsem sikerült. A padláson papíron, szétterítve aszalt rózsaszirmok csúnyán bebarnultak, valamennyire mégis szívósak maradtak, mozsárban összezúzni nem igazán sikerült őket, amint a fentebb linkelt írás javasolta.

Ekkor beugrott egy gyorsabb, igaz nem túl elegáns (állítólag aroma- és illatgyilkos) megoldás: a mikró. Maradék egy-két evőkanálnyi vágott zöldfűszert időnként már "aszaltam" a mikróban, későbbi felhasználásra és elfogadható eredményt adott az eljárás. Most ezt a rózsákra alkalmaztam. Előnye, hogy szinte egy mosogatás alatt, csak úgy mellékesen elkészül a szárítmány s közben parádésan beillatosítja a lakást. A szirmok színe is kevésbé veszik el aszalás közben. Nem kell hozzá más, csak jól működő megosztott figyelem.

Az aszalódás fázisai

Szóval 1000 watton 1 perc melegítést kaptak a szirmok, utána átrendezgettem, az összetapadt nedves csomókat, szétszedegettem, amíg kissé kihűltek. Hat-hétszer kapták meg a szirmok a dózist, minden melegítés után átrakosgatás, szétszedegetés következett. Sok vizet adtak ki gőz formájában. Az ötödik pakolgatás után  jöttem rá, hogy a legegyszerűbb két tányért használni az áthelyezéshez. Azárt fontos ez, nehogy összefőjenek a szirmok.

A végén még kétszer fél-fél percre visszatettem a mikróba a tálat, mire szinte teljesen zörgősre száradt a virág. Ebben a fázisban vigyázni kell, akár lángra is kaphat a szárítmány, ezért rövidítettem a melegítési időn. Mivel a rózsaszirmok víztartalma különböző lehet, ha szükséges, még többször is lehet ismételgetni a szárogatás-rakosgatás fázisait. Tehát kb. 7x 1perc, majd 2x fél perc aszalásra volt szükség 1000 watton. 

Szemet gyönyörködtető a végeredmény. Lehet belőle ebben a fázisban  tea vagy fűszerkeverék, esetleg illatszeres zacskó is, vagy akár vodkába áztatható csak úgy karácsonyi ötletelésképpen. A rózsacukrot kávédarálóban készítettem, az összes szárított sziromhoz 4 evőkanál cukorra volt szükség. 

A végeredmény finoman tarka, pasztell rózsaszínes tónusú por. Enyhén rózsaillatú, csipkebogyóteára emlékeztető ízzel örvendeztet meg.

Apró omlós kekszeket szeretnék belőle sütni, kézzel formázva, a közepébe mélyedést nyomva, kis málnalekvárral. Valami ilyesmit, mint KajaPiaZongoránál, a képet is tőlük vettem. Folyt. köv,

Csemegekukorica októberben

Nyersen, főzve, befőzve, megsütve

A másodvetésből a legjobban a csemegekukorica sikerült az idén. Júliusban vetettem be egy 10m2-es darabot egy cső Aranymazsola csemegekukoricával. Tulajdonképpen ekkor vetni egy kicsit kockázatos, de ha megússza a fagyokat, egészen sokáig meg lehet hosszabbítani a kukoricaszezont. Ki akartam használni a kukorica gyomfojtó tulajdonságát is, amely megkönnyíti az ágyás  gyommentesen tartását a következő vegetációs időszakban. Augusztusban semmit sem nőtt, szeptember-októberben két hónapot kellett bepótolniuk a növényeknek. Küzdöttek is nagy igyekezettel. 

A héten nekiláttam a kerttakarításnak, arra számítva, hogy a hétvégén várhatóan beköszönt az első talaj menti fagy. A kukorica volt az első a bemenekítendő termények között. A csövek nanoverseny-esélyes méretűek lettek. 

 Az illatuk viszont frenetikus. Nyersen is csoda finomak, ropogósak, édesek, nyári atmoszférát árasztók. A nagyobb csöveket megfőztük és tegnap este vacsorára mind egy szálig megettük.

Az apraja kapcsán pedig a mesebeli Jancsi és Juliska gyermekevő boszorkányának kétes dicsőségével ismerkedhettünk meg, amennyiben a kukorica gyermeknek lehet tekinteni a cseppnyi csöveket, báre még rajtunk eddig nem állt bosszút semmiféle mitikus kukoricaisten. 

Sós vízben tettem el a kicsikéket, úgy, mint a vizes uborkát: literenként 2 dkg sót tartalmazó vízzel leforrázva, majd a kihűlés után üvegbe nyomogatva, végül a leszűrt-felforrósított lével ismét leforrázva a nyeleket. Ez nem más, mint a méregdrága bébikukorica kissé rusztikusabb kivitelben.  

Legfinomabbak a 1,5-2 cm vastag mini nyelek. A 3 cm-nél vastagabb csövek csutkája már eléggé kemény, azok már inkább csak lefaragva használhatóak. Pizzafeltétként vagy salátában lesz a legízletesebb. Mivel a kukoricákat leforráztam, de nem dunsztoltam, csak a sós víz tartósítja, ezért várhatólag csak néhány hónapig tarthatók el. 

Mai ebédünk, 

Variációk birsalmasajtra

Mandulával, dióval, aszalt gyümölcsökkel

A birsalmasajt készítése a befőzés legjobb része: nem kell dunsztosüvegekkel bajlódni és elmarad a jaj-leforrázom-magam para. Helyette idén szembesültem először a mit-csináljak-ha-nem-köt-meg parával, de szerencsére Csincsilla Birsalmasajt 2. posztja segített túltenni magam a nehézségeken. 

A birssajtot a korán lehullott, ablakban érlelt, viszonylag édesebb birsalmákból készítettem. Volt azért már pár foltososó darab is köztük, ezért elkövettem azt a hibát, hogy meghámoztam, pedig a birsalmahéjban található plusz pektin  jól köti-sűríti a masszát. Ebből származtak aztán a későbbi problémák. 

Kevés vízben megfőztem a meghámozott birsdarabokat, majd megmértem. Majdnem 2 kg volt a főtt gyümölcs. Kapott egy alapos masszázst a botmixertől, majd beletettem egy kiló cukrot. Feloldódás után jól átfőztem, úgy negyven percig. Fortyogott, mint a magma, jól beterítette a konyhát. 

A főzés ideje alatt leforráztam úgy 20 dkg héjas mandulát és megtisztítottam, valamint előszedtem az aszalt almáimat-körtéimet és egy kis mazsolát (egy-egy kis marékkal mindegyikből).

Diót is készítettem elő. Ennek belső maghéja barnás-feketésen színezi a birssajtot, úgy tapasztaltam. Idén héjasan használtam, de akit zavar az elszíneződés, a dióbeleket át lehet sütni, vagy kicsit megpirítani a sütőben 200°C-on, légkeveréssel, nagyon odafigyelve, mert könnyen odakap. Ekkor kihűlés után könnyen ledörzsölhető a héja, szinte teljesen fehér lesz és nem színez.

Amikor már jó sűrűnek tűnt a főtt cukros birsmassza, előszedtem a házban található összes fém és szilikon muffin- és őzgerincformát. Vízzel kiöblítettem őket. A muffinformák aljára 2-3 szem szép fehér mandulát helyeztem, amíg volt. Az őzgerincformákba pedig aszalt gyümölcsöket szórtam. Készítettem egy almás-mazsolást és egy körtés-diósat. 2-3 cm vastagon kanalaztam rájuk a birsmasszából, majd félretettem az egészet a szekrény tetejére.

A recept 24 órás szilárdulási időt javasol, ennek letelte után megnéztem a formákat. A tetejük jól bebőrösödött, kezdtem volna a kiöntést. Azonban az aljuk folyósan krémes maradt. Kanállal kellett kivakarni,ettől eléggé elformátlanodtak. Kész!

El azért nem keseredtem, hanem fogtam egy villát, a puha masszát ezzel becsíkoztam, gondolván, ha nagyobb a felülete, hamarabb szárad. Jó ötlet volt és a végtermék külsején is sokat javított. A fazonigazítás után betettem aszalni a birsalmasajtokat a 100°C-ra melegített sütőbe, légkeveréssel. Hat órát maradtak ott, amiért Jani igen hálás volt, ugyanis előző nap kitört a kandallónk üvege és majd megfagytunk. Másnap is még így fűtöttünk. Bízom benne, hogy olcsóbb lesz, mintha a gázt kapcsoltuk volna be, de legalább később jelenik meg a számlán. 

Azért a végeredmény elég tűrhető. Az apró formákba öntött darabok gyakorlatilag készek, az őzgerincformában készülteket felszeleteltem, azok belseje még krémes. Még kapnak két-három hetet pihenni a konyhaszekrény tetején, karácsonyra pedig elegáns csokikabátot étcsokiból. Már ha marad. 

Egy előnye van azért a héja nélkül főzött birsalmasajtnak: szebb, világosabb a színe, mint a héjas almából készülőnek.

Birsalmás szőlőlekvár Otelló szőlőből

Meglepően finom párosítás, erdeigyümölcsös-szedres ízzel, az illatán pedig érződik a szőlővirág parfümössége. A színe egészen sötét, már majdnem kékes mélylila. Piroska adta az ötletet az egyik hozzászólásával, hála és köszönet érte! Nagyon meggyőző a végeredmény, jó szívvel ajánlom a lekvárkedvelőknek, mivel mindkét gyümölcsnek most van a szezonja.

Hozzávalók:

1 liter Otelló szőlőléhez vagy musthoz

60-70 dkg hámozott, magházától megtisztított, felkockázott birsalmahús (vagy akár több, ha sűrű lekvárt szeretnénk)

20 dkg cukor  (akár el is hagyható, ha jó érettek a gyümölcsök)

Otelló szőlőből készítettem a héten natúr ivólét a Traubis posztban leírt módszerrel, tehát a leszemezett bogyókat felfőzve-szűrve-palackozva. A főzési folyamat végén  most másfél liter jó édes szőlőlét fogtam ki lekvárkészítés céljából (biztos musttal indítva is jó lesz az eredmény.) Beletettem kb. 1 kg, héjától és magházától megtisztított, felkockázott birsalmát és úgy 30 dkg cukrot, de biztos vagyok abban, hogy cukormentes lekvárként is működik a dolog. Amikor a cukor feloldódott és a birsalma is nagyjából megpuhult, átturmixoltam, majd 20 percen át zubogva, nagy lángon főztem. Végül apró üvegekbe mertem és szárazdunsztba helyeztem három napra. 

Ági tesztelte, különleges ízűnek találta, főleg islerhez, Sacher-szerű tortákhoz. Mi palacsintát töltöttünk vele, magában és tejszínhabbal spilázva is tetszett. Amit még biztosan kipróbálok ezzel az ízesítéssel, az a kekszmorzsában hempergetett, kicsit édes túrógombóc, Otellós-birslekváros-tejszínes öntettel.  Meg merem kockáztatni, hogy ez az idei év legjobban sikerült lekvárja! Ha van kedvetek, próbáljátok ki!

Babakert

Andris baba pont úgy időzítette az érkezését, hogy dúskálhatott a sok zöldségben-gyümölcsben, mire eljött a hozzátáplálás ideje. Az volt az eredeti szándékom, hogy a saját kertünkben termett zöldségekből, gyümölcsökből álljon a tápláléka. Én leszek a babaételek készítésének nagymestere, na persze! Aztán az élet úgy hozta, hogy a naivan elgondolt elveken folyamatosan lazítottam :-)

A hathónapos kizárólagos szoptatás két hét híján sikerült, öt és fél hónaposan a bébi uzsonna utántól egészen estig raplizott-nyűgödködött, hiába kapott cicit. Egy hét után, amikor már elegem lett a csontkemény ínyharapásokból (nyolc kék folt), turmixba dobtam egy fél felszeletelt almát, amit ügyesen, de malac módon hagyott bekanalaztatni,  helyreállt a házi béke. Aztán kiderült, hogy meglehetősen nagyétkű a babám, hat és fél hónapos korától szívesen legurítja az akár 2,5 dl-nyi főzelék- gyümölcs- és kásaadagokat. Szívesen olvasgattam W. Unvári Renáta szoptatási tanácsadó blogját, ahol az egyik bejegyzésben a hozzátáplálás késleltetéséről és a rossz evő kisbabákról volt szó. Minden házban más a gyakorlat, de nálunk ez azt hiszem, bőven a gyerekkínzás tartományába esett volna... Az alapban mindig meghivatkozott WHO-irányelvek magas tökéletességét mi sem értük el, de jelentősen könnyebb lett volna az életem, kevesebbet bénáztam volna, ha ezt a csecsemőtáplálási ajánlást nem csak ma reggel találom meg a neten. Minden jótanács ennek a dokumentumnak a tartalmát  színezi-variálja, a régi gyakorlattal ötvözve, ebből ered a káosz, amely szerint mindent szabad, de minden potenciálisan ártalmas és alapból érezz bűntudatot mindenért, hiába fejlődik rendesen a gyereked, és hallgatólagosan mindenki beleérti, hogy fingfelhő az egész, mert ugyebár a genetika...  arról meg semmiféle konkrétumot nem tudni, csak a tapasztalatokat ráfogni. Uff. Ja, meg mi már állítólag háromhónaposan toltuk a töltött paprikát, mégsem lett semmi bajunk tőle. Uff-uff.

Aztán a Kérj tanácsot blog rutinos, négygyermekes Zsófija világosított fel, mikor is jó az üveges étel. Nyaraláskor láttam be, mennyire igaza volt. Azóta nem görcsölök a külön főzés miatt, nem gyakorlom hősi fokban a konyhatündéri erényeket, inkább nagyobb adagokat készítek idényzöldségből és töltöm a fagyasztót ínségesebb vagy sietősebb napokra. Négy-öt üveg bébikaját most már tartok a kamrapolcon készenlétben.

A kertészkedéssel kapcsolatos elveim is változtak, a gyomokkal szemben eddig is toleráns voltam, de most már a lehető legtoleránsabb lettem. Csak igénytelen zöldségnövényekkel foglalkoztam ebben az évben és nem akartam mindent egyedül megoldani. Szerencsére a család segített, életem párja az "erőmunkáknál" -ásás, komposzt, dzsungelirtás-, tesóm pedig a palántázásban. Egyedül nem ment volna, különösen a kora tavaszi időszakban, amikor még alig lábaltam ki a gyerekágyas időszakból. Szóval letettem arról is, hogy a kerti munka hőse legyek, főleg mert megtapasztaltam, hogy az egymást az elején oly sűrűn követő növekedési ugrások időszakában tényleg csökkentette az intenzívebb fizikai munka Andris kajaadagját. Nem volt kellemes...

Így csak áprilisban álltam neki az alapzöldségeknek és a továbbiakban is csupa olyasmit vetettem, ami minimális munkával ad elfogadható eredményt. Letettem arról is, hogy ezerrel a téli szükségleten görcsöljek, a kiskertem most inkább szabadtéri éléskamraként működik, ahová pillanatok alatt el lehet szaladni némi főzési munícióért.

Lássuk a növénylistát. Van a kertemben egy kis tábla sárgarépa, petrezselyem. Fontos a húsleveshez, ez az egyik alapkaja a családnak, meg fontos a zöldséglevesekhez. A répapürét magában viszont köpi kifelé a ded. A káposztafélék világából van pár tő karalábé, egyelőre csak a nagykorúaknak, valamint leveses leveles kel. Top igénytelen mind a közönséges, mind az új-zélandi spenót, három-négy kétméteres, de erősen hiányosan kelt sorom (a sor, mint mértékegység kb. 2,5 folyómétert akar jelenteni) van. Ez megint egy sokféleképp felhasználható alapkaja. Összesen 3-4 sornyi, többféle fajta saláta és rukola a szendvicsekhez, gyors vacsorákhoz. Tökfélék, fajtánként egy-két bokorral: cukkini, patisszon, főző- és sütőtök. Az a fránya főzőtök, a hideg ráz tőle már hámozás közben is, a baba pedig kilószám eszi a zsengéjét... Volt Áginak hála zsenge zöldborsó tavasszal a felnőtteknek, a fagyasztóbelit lassan megkóstolhatja majd a pici. A négy sor zöldbab megtöltötte a fagyasztó egyik rekeszét, amit pedig  nem volt időm leszedni, már a fejthető állapothoz közeledik. Van másodvetett cékla és feketeretek, ez utóbbi apának, volt tavasszal hónapos retek is. Alapvető a hagyma, fokhagyma, enni-főzni-fűszerezni, de a múlt héten el nem árulom, mekkora gazból bűvöltük elő a termést. Mindegy, az őszt kihúzzuk vele. Ági adott és ültetett paprika- és paradicsompalántákat, uborkát, méteresbabot, hála neki, ezek még fejlődőben vannak, szintén inkább felnőttkajának valók. A paradicsommal nincs szerencsénk, a rézoxiklorid ellenére a klinikai halál felé közelít - esszük a boltit, a piacit, a tesómtól lopottat. Fontosak még a zöldfűszerek, de ezek jó része évelő, csak szedni kell. Nincs semmi extra, nincsenek vízigényes növények, a paprika mondjuk az lenne, de a Mindenható eddig remekül gondoskodott róla. Nincsenek trópusi kísérleti növénykülönlegességek, nincsenek gyöngyörgetnivaló karfiolok.

Nincs pár olyan növény sem, ami az igénytelenség okán bekerülhetett volna a körbe - kelbimbó, brokkoli, csemegekukorica -, de időm-kedvem-energiám nem volt palántázgatni, soron kívül vetegetni. A gyomok listája pedig: apró szulák, komló, aszat, muhar, papsajt, cickafark, paréjok és libatopok, keserűfüvek, nebáncsvirág, elszabadult egynyári virágok és még ki tudja, mi minden. A répa között magról kelt citromfű is gyomosít!

 Az alaphelyzet az, hogy általában  gyerkőc alvásidejében  sikerül kirohanni, elvégezni a legégetőbb munkákat, márpedig Andris sem éjjel, sem nappal nem alvóbajnok. Vagy pedig az apja segítségét kérni, erőmunkákhoz a fizikai erejét, észmunkához pedig megkérni, hogy vigyázzon a picire. (Bocs, Jani:-) Egyedül nem menne, ez tény. Próbáltam háton hordozva kapálgatni, de sajnos a kilenc kilót már elhagyott gyerekkel eléggé elgyötri a porcleválásos térdeimet, meg balesetveszélyes is az alacsony gyümölcsfák miatt. .
Kb. így zajlott a babakert idei éve:
Április:
- gereblyézés (kb 1,5 óra)
- répa-, petrezselyem-, hagymavetés (kb 1 óra)
-saláta, retek vetése (kb. fél óra)
-spenótszedés 4-5 alkalommal 5-5 perc
Május
- Cukkini, patisszon, tök, bab új-zélandi spenót, rövid tenyészidejű karalábé helybevetése (1 óra)
-saláta-, retek-, hagymaszedés (alkalmanként 5-5 perc)
-néhány virágmag vetése cserépbe (Kb. 15 perc)
Június
-felmagzott retkek, saláták kitakarítása (fél óra)
-eperszedés, alkalmanként 10-10 perc
-ribizliszedés, kb. 2 óra
-meggyszedés, kb. fél óra
- a hónap közepétől sárgarépa, petrezselyem ritkítása, egyúttal a zsenge növénykék felhasználása a baba ételeihez (alkalmanként 10-10 perc)
- paprika, paradicsom, uborka palántázása (Tesóm végezte, alkalmanként 10-10 perc). Ha tesóm nem lett volna ilyen rendes, ezeket a palántákat piacon vettem volna meg, nem bajlódok a palántákkal
-általános kapálás (2 óra, felét Jani végezte)
Július
-kabakosok leszedése (4-5 alkalommal 5-5 perc)
- sárgarépa, petrezselyem, hagyma szedése a főzési igényeknek megfelelően
-vajbab szedése, 2 alkalommal 20-20 perc
-cékla, retek, rukola vetése az üres helyekre (1 óra a talaj előkészítésével együtt)
-sárgabarack szedése (2 alkalom, fél-fél óra)
-mák leszedése (fél óra)
-általános kapálás
Augusztus 
-a júliusi teendőkből a sárgarépa, petrezselyem, kabakosok folyamatos szedése folytatódik
-hagyma felszedése, szárításra előkészítése (1 óra)
-rukola, paradicsom, paprika szedése (alkalmanként 5-5 perc)
-nyári körte szedése (részben folyamatos, egy alkalommal kb. 20 perc lerázással)
-általános kapálás, gazolás
 Itt tartunk most. A gyakorlatban az vált be, hogy a folyamatosan végzendő szedegetést egy gyors reggeli körüljárás során elvégzem, közben kihúzom a már eget közelítő paréjok, labodák közül a leginkább szemet szúrókat, aztán betervezem a másnapi nagyobb teendőt. A délelőtti alvás alatt, még a kánikula előtt szoktam hátraszaladni és dolgozgatni, de ha nagyon körmömre ég a munka, mindenképp segítséget kérek. Az őszi-téli időszakról majd még beszámolok.

Késő délután, amikor már nincs túl meleg, szánok egy kis időt a virágoskertre is, ez csak locsolásból, tápoldatozásból, némi gazolásból-kapálásból áll. A legtöbb dísznövényem évelő, tehát képes tutujgatás nélkül is önállóan boldogulni.

A gyümölcsfák már elég bőven teremnek, különösen a sárgabarack. Ebből befőztünk egy keveset. Ribizli bőven termett, egy kevés eperrel-meggyel összefőzve dzsem készült belőle. Meggyből csak friss fogyasztásra és sütibe szedtem, nem főztem be, hiszen nem termett túl sok. A nyári körte egy áldás volt a babának, kilószám ette. Főztünk kompótot is belőle, de azért nem az örökkévalóságnak. Ágiéktól kaptunk finom, szaftos nyári almát és nektarint, sokat. Köszönjük az eklézsia nevében:-). A befőzést úgy oldottam meg, hogy a mosós-tisztogatós, megszakítható munkákat szép lassan elvégeztem, ha félre kellett tenni a gyümölcsöt, bepakoltam a hűtőbe és amikor jött a főzésnek a kimeregetős-dunsztba rakós, legkényesebb félórája, akkor összefogtunk a gasztronómia gyakorlati oldala iránt egészen nyitottá váló életem párjával, felváltva egyikünk gyerekezett, a másikunk befőzött. Nem volt egyszerű, egyedül ez sem ment volna.

Különben egészen hasznos holmi a botmixer! Jó kis házi gyümölcsleveket lehet készíteni a túlérett körtéből, őszibarackból leturmixolva, esetleg teaszűrőn leszűrve, jéghideg ásványvízzel hígítva. Kis poharakban jó sok adag gyűmölcspürét is szórtam a fagyasztóba a kicsinek, tízóraira-uzsonnára való adagokban. Desszertnek sem rossz a gyümölcspüré vaníliapudinggal, piskótával rétegezve, tejszínhabbal a tetején.

Szóval a nagy szövegek, elvek szépen megszelídülnek a hétköznapi rutin vasmarkában. Ti hogy vagytok vele?

Cseresznyéző idő

Bár hozzánk már megérkezett a beígért hidegfront, attól még egész héten pirító nyári meleg volt. Ez az időjárás expressz tempóban érlelte meg a cseresznyét.

Ezen a fán még sosem volt ilyen cseresznyetermésünk. Korábban a gyümölcsökben vagy hemzsegtek a kukacok, vagy pedig a monília okán rohadt le minden. A fa teteje elérhetetlen magasságba nőtt. A leszedetlen, moníliás cseresznyék évekig üres szaloncukorpapír módjára csüngtek a fa minimum hat méter magasra nyúló tetején. Leszedni, lemosózni a teljes fát egyszerűen így képtelenség volt. (Ennyit az alacsonytörzsűnek vásárolt gyümölcsfákról. Az ekként megvett almafánk termése is csak négyméteres létráról szedhető…)

A termés törtrészét tudtuk csak így leszedni mindig, a fán egyedi kukac-és moníliatenyészet fejlődött ki. Eredmény: az eleinte szépnek ígérkező termések még zölden szinte teljes egészében tönkrementek. És ez szinte minden évben így ment. Tavaly ősszel aztán már arról tanakodtunk, hogy az ilyen semmirevaló fát ki kell vágni. A kivágást viszont nem most foganatosítottuk volna. Először megvettük az utódot egy Germersdorfi facsemete formájában, és úgy terveztük, hogy amikor az termőre fordul, az öreg fát kivágjuk, így az gyakorlatilag még három év haladékot kapott. Azonban ember tervez és Isten végez, vagy mintha a nagy fa bizonyítani akart volna, idénre teli lett gyümölccsel. A nagy műgonddal elültetett kicsi fa meg – minden permetezés és pátyolgatás dacára – kiszáradt. A levelei moníliásak lettek, és a csemete nem bírta ki.

Lestük a gyümölcsöket, a legnagyobb részük hibátlanra érett. Csak mostanra, a többednapja tartó nagy meleg és az éjjeli eső után kezdett el romlani a termés egy része, de eddig legalább negyven kiló gyümölcsöt tettünk el cseresznyebefőtt (16 üveg), rétesbe való magozott gyümölcshús (8 üveg), fagyasztott cseresznye, aszalvány (10 kiló, ami 1 kilóvá aszott össze), és 14 üveg cseresznyés-feketeribizlis szörp formájában. A gyümölcsszemek nehezek, fényesek, szaftosak.

Az első három eltevése nem rejt vérmes izgalmakat, receptet számtalan formában rejt a net. Az aszalásról szeretnék még pár szót írni. Igaz, hogy két éve kiposztoltam a témát, és sokan el is olvasták, de szerintem hiányos. Még ki kell egészítenem, hogy olvasóink ne essenek az aszalással kapcsolatban olyan hibákba, mint én.

Például: tavaly nem volt túl jó idő a gyümölcsaszaláshoz: valahogy így, június 20-a körül volt egy olyan nap is, amelyen begyújtottunk, mert 12 fok volt. Persze előtte meg 30 fokos gutaütött, érlelő kánikula. A gyümölcsöt ekkor tettem ki szikkadni, aztán ahogy érkezett a hidegfront, úgy szedtem be. Azonban szerintem már kellőképpen aszott volt, így eltettem egy patentfedeles dunsztosüvegbe. Hamarosan megpenészedett a fele, mert nem volt elég száraz.

A tanulság ez: a gyümölcsöt csakis akkor fogom kitenni a napra aszalódni, ha előtte valamiféle mesterséges vízvesztésnek vetem alá. Erre az aszalógép a legjobb, de megfelel a sütő is. Na jó, azért ha 39 fok van, ki lehet tenni a cseresznyét azonnal száradni, pláne fekete vastepsiben, akkor tuti, hogy hamar elkezd kiszikkadni. A szemeket pedig egészen mazsolaszerű állapotban lehet csak kellően aszottá nyilvánítani a betároláshoz.

A következő is fontos: az aszalt gyümölcs a molyok kedvenc csemegéje. Tavaly az aszalt gyümölcs felét egy patentzáras befőttesüvegbe helyeztem el, gondolva, hogy a patentzár alá semmilyen dög se fog bemászni. Nagyot tévedtem, a minden falusi spejzban előforduló néhány moly összessége – iléri, iléri – még a patentzáron keresztül is beszuszakolta magát az üvegbe, hogy a kedvenc csemegéjéből lakmározzon, aztán belepetézzen. Annyi kukac volt ebben az egy üvegben, amennyit életemben nem láttam még. Arra is gondoltam, hogy eredeti cseresznyekukac került az üvegekbe, de ilyen sok? Meg én szemenként pucoltam át a gyümölcsöket, és azokban alig volt kukac!

Tanulság: az aszalt gyümölcsöt is pont úgy, mint a többi moly-és zsizsikcsemegét, babot, mákot, diót, a mélyhűtőben kell tartani, ha azt akarjuk, hogy hosszan elálljon. A – 18 fok a molyok petézési ambícióit igencsak lecsökkenti.

Ezzel a két dologgal szerettem volna még kiegészíteni az aszalásra vonatkozó irományomat. Bár az éjjeli esők után a cseresznyének már vége lesz (kireped), meggy még van, s remélem, idén még körtét is tudok aszalni.

A magozásból már iszonyúan elegem van, különösen hogy háztartásunk legnagyobb konyhakését sikerrel beleállítottam a bal mutatóujjamba. Azért még a szörpöt megcsináltam. A gyümölcs ötödrésze feketeribizli, ez ad némi pikantériát és még intenzívebb színt.

A gyümölcsöt szétbotmixereltem, aztán kinyertem belőle a levet.

Ehhez egy nagyméretű, patyolat, csak erre használt damasztszalvétát kerítettem, azon át kinyomtam, lecsöpögtettem a levet, egészen addig, amíg úgy nem festett a konyha, mint régen kacsapucolás után. Csak a belek meg a toll hiányoztak. Cukrozás, felfőzés, száraz dunszt…. nem cifrázom. Utána a szűrős rongyot beáztattam szappanos vízbe. A víz kék lett: erről beugrott, hogy a feketeribizli és a cseresznye leve természetes indikátor. Eszembe jutott, hogy ezzel fogom demonstrálni Nyunyinak, mi is az a sav-bázis indikátor . Ez úgy történt meg, hogy beleereszthetett fél liter ecetet az elegánsan kék löttybe, amitől az Barbie-rózsaszínné vált. Nagy sikere volt a meghökkentő színváltozásnak! Azért előadást nem tartottam a molekulákról és a vegyületekről, de nosztalgiával gondoltam kiskorunkra, amikor tesómmal a szomszéd vadcseresznyefájáról áthullott gyümölcsből készítettünk babalábosban boszorkánykotyvalékokat. A kotyvalék fő összetevője volt a homok, kavics, uborka, zöld paradicsom, víz mellett a cseresznyelé. A színét Amo szappandarabokkal és a spejzból csent ecettel állítottuk be, a rózsaszín volt a „nyúlenyv”, a kék a „halenyv”. Este mindig kikaptunk a leszaggatott zöld paradicsomok meg a gyümölcslétől kék-fekete kezeink miatt, de rendületlenül főztünk minden nap az udvar sarkában. Nem is kellett magyarázni később a kémiaórán a természetes indikátorokat, elég volt ezekre az „enyvekre” gondolni.

Elmélkedés közben még gyorsan felmostam és letörölem a kifolyt, padlón ragadó, gázra rásült stb... gyümölcslétócsákat . Jó volt elnézni a teli üvegeket. Kicsit örömködtem, hogy lement a befőzés első szakasza, de ez a nyugalom nem lesz iszonyú hosszú: a meggyek is csábítóan piroslanak. Azt hiszem, jobb lesz, ha el se rakom a befőzőlábasokat, hamarosan megint szükség lesz rájuk!

Antiketchup és körtemisungkompót

Már megint szembe megyek önmagammal - és tesómmal is. Blogírásunk gyermekkorában ugyanis megegyeztünk: igyekszünk témánál maradva nem átcsúszni a gasztroblogok világába, bár nagy volt néha a kísértés. Csak néhány érdekesebb dologgal meg sógorom mérnöki süteményreceptjeivel tettünk kivételt. De az evészetet nem lehet teljesen kiküszöbölni, hiszen azért termelünk, hogy együnk.

De térjünk a lényegre. A héten befőztem uborkát, ketchupöt és körtebefőttet. Az uborkaeltevésen nincs mit cifrázni. A ketchupgyártásnak azonban volt egy kis pikantériája, nevezetesen az, hogy teljesen sárga paradicsomból készült. Ez a fajta valahogy jobban bírta a rothadást, és igen bőven terem, termett, ebből volt a legtöbb, másfelől meg piszkált a kisördög: a ketchup olyan citromsárga marad a befőzés végére, mint az alapanyaga?

A recept a tavaly bevált, ezen nem variáltam, csak annyi, hogy a piros paradicsompaprika helyett szereztem narancssárgát, hagymából meg a Fertődi ezüstfehéret tettem bele, ennek még fehérebb a húsa. A fövő massza tényleg citromsárga volt, de az "eljárás" végére megsötétedett, narancsossá vált, végül olyan színű és állagú lett, mint egy jól sikerült, világos baracklekvár. Szóval nem ketchupszínű. Mindazonáltal még melegen ki kellett az egyik üveget bontanom, mert a ded hangosan követelte az "anyaketchupos"-vajas kenyeret vacsorára. Ha nem lenne rajta uborka, inkább lekváros kenyérnek lehetne nézni.

A körtekompótról: ez valójában kényszereltevés volt: hiába kötöttük és támasztottuk fel a körtefa terméssel teli ágait, a súlyos gyümölcsöket így se bírták el a viharban, letörtek. (Szerencsére nem voltak túl nagyok az ágak.) A körte rajtuk még nem volt teljesen érett és édes, hanem olyan befőzőállagú, fehéres magházzal, zöldes héjjal.

A körtét megpucoltuk, előszedtük a - négybetűs lakberendezési áruházban tucatjával árult - cikkezőt, aminek kb. 10 perc haználat után letörtek a fülei. A fülmaradványok miatt azonban használhatatlanná vált. Ekkor Lacinak elfutott a méreg, előkapta a kisflexet, levágta a fülcsonkokat, még meg is csiszolta a helyüket, így immáron fül nélkül, de újra használhatóvá vált a "cejg".

A recept tiszta tolvajlás Anditól, Csincsillától, Makkától: hajigáltam a szirupba - csak mértékkel - cukrot, citromot, narancsot, gyömbérdarabot, vaníliát, fahéjat, szegfűszeget és egy csepp ánizst. Kellemes, de nem fojtogató ízű szirup lett a vége, meg 12 üveg befőtt. De még rengeteg körte van a fán.

Lesz még eltennivaló, mert csak uborkából tettünk el a télre elegendő adagot. Nincs még vegyes savanyúság, ecetes paprika, hagymás uborka, rázott, csipkeszörp, és még sorolhatnám. Azonban jó elgyönyörködni a teli üvegekben, bár sok velük a munka. És milyen jó előszedni télen ezeket a hazai falatokat akkor, amikor az embernek gusztusa támad rájuk, azt meg kár külön elemezgetni!

Jézuska kalácsa

Régen, mamám fiatalkorában nem a beigli volt a karácsonyi asztal jellegzetes süteménye, hanem a Kisjézus kalácsa. Mi már sosem készítettük, mama elmondása alaján keltettem újra életre. Egyszerű kalácstészta, megfonva, kerekre formázva és lábasban megsütve. Gömbölyű formája a vételenséget idézi, díszítése pedig négy "rózsa", kereszt alakban bevágott négy tésztagolyócska, ami a négy égtájat jelképezi. A morzsáját sem dobták ki: másnap reggel a tyúkok eledelébe keverték. Akármennyire is kiszáradt, a karácsonyi étel "szent" volt, a legkisebb része sem veszhetett kárba.

Ezzel kívánok mindenkinek szép ünnepet.

Zúzmarás

Volt ebben a hónapban nyár és tél is, ilyen a globális felmelegedéssel fűszerezett ősz. Ma reggel a kutyánk vize ujjnyi vastagon befagyott, olyan hideg fogadott. Délelőtt pedig a deres-ködös időben zúzmara rakódott a növényekre, igaz csak egy rövid időre. Itt vannak a varjúcsapatok, állandó a károgás, sok diót is potyogtatnak. A ház mellett a kiserdőben szoktak aludni a fákon, zúzmarás-ködös éjszakákon tökéletes a horrorhangulat. Néha vágyom egy légpuskára.

Munkák:

Ezen a héten befejeztem a betakarítást, pincében a sárgarépa, petrezselyem is. A petrezselyemzöldet megvágva, kis poharakban a fagyasztóba mentettem. Leszedtem a birsalmákat, 15-ből végül 6 érett be, sok gyümölcs sajnos moníliát kapott. Ez volt a fa második termése, tavaly mindössze 3 almát szedtünk róla. A téli körte is termőre fordult, a tavalyi egy-két kóstolószem után egy jó púpos rekesznyi gyümölcsöt szüretelhettünk. Szegény kis fa, ötödik éves, de már kétszer megrágták a vadak.
Kezdhetjük az ásást, a fatüzelésből, begyújtásból származó hamut is bedolgozzuk a földbe, kálitrágyának számít. Összegereblyéztem a lehullott lombot és betakartam vele a virágágyakat. A magnólia, hortenzia még ezenkívül bőséges virágföld-takarást is kap a tövére. A rózsák metszésével, tövük fűrészporos takarásával még várok decemberig.
Délelőtt kiástuk a védett helyen eddig még virágpompával büszkélkedő kannavirágokat, a szárak a komposztra kerültek(vagy fél köbméter), a gumók a teraszon száradnak, egy-két nap múlva mehetnek a telelőbe. Hihetetlen mennyiségű gumó termett, ha zöldség lenne, dicsőségére válna ekkora terméshozam. A neve Canna edulis, aki már főzött vagy evett belőle, szóljon!
Apró örömökért (saláta, spenót, kelbimbó, leveleskel a húslevesbe, borsmenta - teának, zöldfűszerek) azért felhúzom a kabátot és hátraszaladok a kertbe, amíg el nem jönnek az igazán kemény fagyok.
Vérborbolyánk utolérte az őszi lombszín-pompában a Bükkben látott sóskaborbolyát.

Nyunyus talált az erdei szamócán még egy-két szem termést, meg egy pompás, bundás félholt hernyót.
Most is készültem egy rejtvénnyel, de ez állatokkal kapcsolatos dolog. Mi lehet ez?