Tojásfestés, textilfestés kurkumával és céklával

Nagyon készültünk idén a gyerekekkel a húsvétra, újdonságképpen azt ötöltük ki, hogy idén a házban található növényi anyagokkal festünk tojást. A mama által eltett céklasaláta levét és egy zacskó kurkumát kotortam elő erre a célra, bár sok más növényi anyag is esélyes lehetett volna (pl. hagymahéj, paprika, spenót, lilakáposzta). Ami még nehéz volt, az az, hogy a neten leginkább elszállt hülyeségek voltak összegyűjtve növényi festés címszó alatt, kép nélkül. Tuti, hogy soha senki ki nem próbálta. Arra gondoltam, hogy színes, fűszeres levekben főzöm meg a tojásokat, ez a módszer egyszerű is és a keménytojás  megszokott ízét is érdekesebbé teszi 

Szóval elővettem egy csomag kurkumát, amiből csak egy csipet hiányzott, nagy bögrényi (4 dl) vízbe tettem, elkevertem, beleraktam a négy tojást meg egy kiskanál ecetet. Jó negyedórát főztem, közben kanállal forgattam, kicsit össze is koccantak. A kurkuma elvileg jól illik a tojáshoz, színezi és meg is ízesíti a húsvét jellegzetes ételét. 

Egy másik lábasba másfél dunsztosüvegnyi céklasaláta leve került, 4 dl-re kiegészítve, szintén négy tojással. Ez a lé már "gyárilag" ecetes volt. Ebben is főzögettem, kevergettem a tojásokat. 

A színük lassan mélyült. Negyedóra után kiszedtem őket. Nos, a kurkumásak gyönyörűek lettek, finoman batikolt hatásúak, halvány napsárgák, a céklásak meg... ronda koszlott bugyirózsaszínek. Messze voltak a természetes pasztell árnyaklattól, amit vártam, és a jobb leírások ígértek. El voltam kissé keseredve. Talán a válogatott, nagyon fehér, vékony héjú tojásokat ajánlanám céklalével színezni, nekem egyáltalán nem tetszett a végeredmény. 

Jobb híján elővettem egy darab viaszkrétát és a még meleg tojásokat azzal jó alaposan összefirkáltam, majd a firkálékot papírtörlővel a héjba dörzsöltem. Sokkal tetszetősebbek lettek így a barnahéjú tojások szerintem. 

Ha már ott voltak a festőlevek, Juditka keresztlányommal azt találtuk ki, hogy kavicsos-befőttesgumis batikkal is megpróbálkozunk. Nem vagyok nagy textilfestő-májer, valami nyári táborból maradt emlék alapján ügyködtünk. Hímzővászon-darabokat használtunk, negyedórán át főztük a festőlevekben a textilcsíkokat, majd ecetes vízben kihűtöttük, radiátoron szárogattuk és vasaltuk.. Az eredmény hasonló: a céklaleves festés eredménye mosogatórongy-árnyalat, a kurkumáé ragyogó napszín. 

Jó móka volt a természetes anyagokkal való festés, jó szívvel ajánlom kipróbálásra, és ha valakinek van tapasztalata más növényi festőanyagokkal, kíváncsi vagyok, mit szól a témához. 

Áldott, boldog, békés ünnepeket kívánok mindenkinek. 

Gallyak hasznosítása

Nálunk örök probléma a sok ág, ami metszésnél, kertalakításnál keletkezik és nagy kupacaival elcsúfítja az udvart. Kezelésére a gazégetés gaztett, de szalonnasütés már elfogadhatóbb mód. A kertben van egy kis nyitott, maradék téglából készült sütögető, szezonjában egész sokat használjuk is. A gallyak mennyisége azonban annyi, hogy kb. minden nap sült szalonnát vacsorázhatnánk a kertben, ami azért nem működőképes megoldás.  Hosszú távon, ha elkészül a melléképületünk, biztosan hasznát vesszük majd egy takaréktűzhelynek, de addig is kell valamit kezdeni az ágtömeggel. 

Fogy valamennyi ág, mint babkaró, paradicsomtámaszték, dísznövényfuttató, lehet fonni is a szőlővenyigékből, meg biztos lehet más tippeket is kiokoskodni, de azért ott áll az udvaron az a két köbméternyi ághalmaz, ami idén keletkezett a kertalakítás során. Normál években úgy fél m3 keletkezik. Foglalja a helyet, kirohad alatta a fű, belenő a csalán meg a szulák. 

El lehet tüntetni  többféleképpen. Ha konténer bérelnénk, az úgy  kb. 20000 Ft-ba fájna. Vettünk inkább egy elektromos ágdarálót, ami a kérget is megeszi, néhány ezer forinttal drágábban. Tény, hogy pénzbe kerül az áramfogyasztása, meg kell egy ember, aki eteti, de pipec mulcsot készít.

A mulcs készen megvásárolva nem is olyan olcsó dolog, pedig hasznos is és mutatós is. Kilója a webshopban kiszereléstől függően akácból 20 Ft/l fenyőből 32 Ft/l, vegyes aprítékmulcs 9 Ft/l. 

Egyszerűség kedvéért legyen mondjuk 10 Ft litere a házilag előállított daráléknak a saját munkaidőnket is beleszámolva, így a harmadik évben simán megtermeli az árát, a három virágágyás meg a bokrok alja pedig végre minimális kapálással és gyomlálással rendezett lesz. Nekem jó megoldás, örülök is az új kütyümnek fenemód. 

A világ legegyszerűbb

színes, nemfőzős sógyumája:

Tulajdonképpen egy ételfestékes vízzel gyúrt lájtos, de erősen sós csipetketészta. A videón 4 színben készül, mi gyakrabban állunk neki az egyadagos, egyszínű változatnak. 

Száraz rész:  5 evőkanál liszt, egy evőkanál só összekeverve (a só finom szemcséjű legyen, különben durva tapintású, nehezen munkálható a gyurma)

Nedves rész: 1/2 dl víz, belecsepegtetve ízlés/igény szerinti mennyiségű folyékony ételfesték (pasztell színhez elég pár csepp, élénk színhez olyan fél fiolányi kell) és egy teáskanál étolaj.

A nedves részbe beleszórjuk kanalanként a száraz részt és alaposan kigyúrjuk, kidolgozzuk. Ebből a mennyiségből egy kétdecis fedeles pohárra elegendő mennyiség készíthető. Öt perc alatt kész. 

A világ legegyszerűbb krémes ujjfestéke: 
Lábasba 2 kanál liszt, 2 kanál só, 2 kanál cukor, 2x2=4 dl víz, összefőzni, mint a pudingot, fedeles pohárba tenni, folyékony ételfestékkel színezni és ha kicsit meghűlt, mehet a móka...

Andrist ezek a dolgok egészen boldoggá teszik (mint minden, ami tapintható-kenhető). A lakás állaga mondjuk más gyurmatészta.

Mikulásajándék (többé-kevésbé) újrahasznos, egészségtudatos módra

No, azt ijesztő cím ellenére azért nem lettünk tesómmal az elvek rabszolgái az elmúlt időben... A személyes poszt a blogszünetről már készülőben van.

Szóval, szerettem volna a családnak valami finom, ugyanakkor nem totálisan foggyilkos, de azért azon nyomban felfalható csemegét kínálni a mikuláscsomag részeként. Előszedtem a mogyorótermést, az aszalt almaszeleteimet, egy csomag bolti diákcsemegét (aszalt gyümölcs- és magkeverék). Összekevertem a csemegéket.  Kerestem hozzá -vérciki, de ebből van itthon a legtöbb - 400 grammos bolti mogyorókrémes üvegeket. Ebbe töltöttem a mixet. A tetejére nyomatéknak két szaloncukor került.

Lezártam az üvegeket a gyári tetővel és díszítésnek rizspapírból vágott köröket kötöttem a fedél nyaka köré selyemszalaggal. Egyszerű ajándék és szerintem hamar elfogy majd.

Pancsolós kerti csap

A családbeli lurkók élnek-halnak a pancsolásért, gondolom ezzel nem vagyunk egyedül. Gondot okozott viszont a vízfogyasztás mértéke: a hajós kerítés stílusa teljesen helyénvaló lett nálunk, mert naponta úszott az egész előkert. A tiltás falra hányt borsó, a csapzárás megtanítása hiábavaló erőlködés... Ismerős a szitu?

Erre láttunk az egyik ismerős családnál egy jó megoldást, amit rögtön lekoppintottunk. A kerti csapunk felálló csöve 3/4 colos, erre egy közdarabbal egy T-elosztót csatlakoztattunk. Az egyik végére egy szűkítővel egy piszoárszelepet, a másik ágára pedig a korábbi 3/4 colos csapot tettük fel. A nyitószerkezetét lecsavaroztuk és egy jó magas ablakpárkányra dugtuk, így tettük mozgathatóvá. A csövön általában csak a csonkja van, amit önmagában, puszta kézzel nem lehet megnyitni.

Ha a gyerekek pancsolni szeretnének, nagyobb felfordulás nélkül "nyomhatnak" maguknak egy kevés vizet, és a szelep elzárja önmagát. Ha viszont a slaggal mi felnőttek locsolni akarunk, azt a másik ágra csatlakoztatjuk, a vizet az előszedett nyitószerkezettel megindíthatjuk, amit azonnal visszapakolunk a gyerekbiztos rejtekhelyre. Így nem kell attól tartanunk, hogy több köbméter víz elfolyik egy kissé elvadult pancsolás miatt. A szerkezet ára 4500 Ft, ebből a piszoárszelep volt 3800 Ft, de azt hiszem, hamar visszatérül az ára.

Szappant a hűtőből

Az idei karácsony csináld-magad ajándéka nálunk a narancsos és levendulás házi szappan lesz. Félig már készen vannak a natúrszappanjaink, most épp érnek-száradnak a konyhaszekrény tetején. Izgalmas volt belekóstolni ebbe a kézműves technikába, amelyet valószínűleg folytatni fogunk, hiszen ár és minőség dolgában messze veri az ipari/vásári változatokat.

Kedvenc blogszomszédaink közül már jónéhány ügyködött ilyesmivel. Egyszerű kézműves ötletekkel könnyű engem fellelkesíteni, s az alapanyagok nagy része  épp rendelkezésre állt a kamrában és a mosókonyhában. Az Időtetrisz blog szappanos bekezdése és ez a fittnok.hu blogbejegyzése írta le kezdők számára is érthetően a hideg szappankészítési eljárás lényegét. Kitanultam a szappankalkulátor használatát, értelmezését meg a szükséges óvintézkedéseket is. Aztán előszedtem a dugulás óta rejtegetett lúgköves flakont, körülnéztem a spejzban, vettem akcijóóóóós kókuszvajat meg kedvező árú, de jóféle illóolajakat és nekiláttam. Keresztlányom, Juditka volt a lelkes segéd a folyamatban. A következő alapanyagokat válogattam össze, kiindulópontként használva egy tavalyi, vásáron beszerzett pazar geránium illatú natúrszappan összetételét:

Alapmassza:
500 g napraforgóolaj
250 g kókuszvaj
150 g vaj
130 g lúgkő (100% NaOH, lefolyótisztítóként vásároltuk szaniterboltban)
342 g desztillált víz

Úgy terveztem, hogy a kész masszát kettéosztom narancsos és levendulás részre, amelyeket illóolajokkal és növényi részekkel egészítek ki.  Szóval az extra összetevők a következők voltak:

Narancsos részhez:
1 (bio)narancs lereszelt héja
1 üvegcse (10 ml)édesnarancs-illóolaj

Levendulás részhez:
egy kis csokor szárított levendulavirág lemorzsolva
1 üvegcse 812 ml) valódi tihanyi levendula illóolaj

Az elkészítés fázisában mindent a bevezetőben említett két blogbejegyzés lépéssora alapján készítettem, de a faluban épp nem volt beszerezhető a desztillált víz, így a "sima", forralt szigetközi vízzel kellett beérnem, ami sajnos kemény és a lúgkő kb. 20-25 grammnyi részével nehezen oldódó üledéket képezett, ezért nem mertem a masszához hozzátenni az eredetileg betervezett 45g-nyi olívaolaj superfat-et. Talán emiatt a szappanok tapintása egyelőre icipicit zsíros, kíváncsi vagyok, mennyit változik majd ez az érés során. 

Jó kaland a szappanozás, érdemes volt kipróbálni, de legközelebb ragaszkodni fogok a desztillált vízhez. Talán végre kitanulom a kemény víz és a lúgok kémiáját...

Dombágyást építettünk

Ha nincs üvegház vagy fóliasátor a kertben, jó ötlet a dombágyás építése, mivel meggyőzőek az előnyei. Ha a nap járásának figyelembe vételével helyezzük el, a növények a fekvésből adódóan jobban kihasználhatják a nap energiáját. A korhadó, komposztálódó növényi hulladékok hője talán lehetővé tesz némi fagyvédelmet és szezonhosszabbítást. Végül a durva, fás, nehezen kezelhető kerti hulladékokat  is eltüntethetjük hasznosíthatjuk. A faanyagok elvileg a vizet is hatékonyan tárolják. 

Tehát nagyon praktikus dolog.  A képen egy sima földhányásnak látszik, de a belseje sok zöldhulladékot rejt. A permakultúrás Hügelkultur lenne az ortodox verzió, ott alulra farönköket helyeznek, aztán arra ágakat meg földet, föléje gallyakat,  aztán szénát. erről van a fórumukon egy jó kis képanyag.  A miénk ennek teszkógazdaságos, házi és lebutított  változata, abból, amink van.  

  A nyár végén Jani összeácsolta a régóta vágyott kerti asztalt és a padokat. A kiülőhöz készített kis kaviccsal borított terasz alapjából jó sok fűcsomó és kerti föld került ki, a tavaszi metszésből pedig egy nagy kupac ágnyesedék.  Tehát a hozzávalók nagy része itt volt a kezünk ügyében.  A farönkökből nálunk tűzifa meg asztal meg pad lett, így inkább faágakkal és gallyakkal meg nyesedékkel indítottunk.  

A zöldségest határoló sövény mellett, egy szélvédett és délnyugati fekvésű sarkot választottunk a dombágyásnak. Alapterülete úgy 1,5 m2. A következő rétegbe felfordított fűcsomók kerültek  a kerti asztal és pad alatti területről. Belocsoltuk és hagytuk ülepedni egy-két hétig. 

Utána lenyírt fűnyesedék és félkész komposzt került, majd megint locsoltuk. A tetejére kerti földet rétegeztem. Megint locsoltuk, ülepítettük. Végül őszre beültettem spenóttal, Téli vajfej salátával, madársalátával meg rukolával. Szépen ki is keltek. Jövőre a tetejére padlizsánt meg paprikát gondolok, az oldalára uborkát, az aljára még nem tudom...

A kerti asztalunk és padunk készítésének melléktermékei tették lehetővé a dombágyás kialakítását. A bútor megint Jani ügyességét dicséri, nagyon büszke is rá. A tavasszal hozatott tűzifából kiválasztott rönkökből készült, kevesebb pénzből, mint egy műanyag garnitúra. Igaz, kb. 60 órányi munkát fektetett a felfűrészelésbe, csiszolásba, festésbe, összeállításba, teraszkészítésbe.  (A gazdasági válságnak, talán már mondtam, tisztességes mennyiségű szabadidőt köszönhetünk.)

Kerti tűzhely építési maradékokból

Építettünk egy kis kerti sütögetőt, azóta minden hétvégén buli van nálunk. Igazából ha kőműves készíti, több tízezer forintos kiadásra számíthattunk volna, de házi kivitelezésben alig került valamibe. Nagy lelkesen rögtön használatba vettük, sokféle ételt kipróbáltunk benne és működik!  Nagyon örülünk neki. 

Az építkezés után sokféle építőanyagból maradt nálunk egy kevés, amit eltettünk, hátha jó lesz még valamire. Mész, cement, homok, kavics, fagyálló csemperagacs, satöbbi. Egyik kedves kismamatársam pedig felajánlott nekünk egy kevés bontott téglát, mielőtt kihívják a sittszállító konténert, amit nagy örömmel elfogadtunk.  Ez a kerti ezermesterkedés anyagi oldala. 

Az emberi erőforrással kapcsolatos energiafeleslegünk abból keletkezett, hogy mostanában, ahogy begyűrűzött a gépiparba a gazdasági válság második hulláma, a munkavállalókon megszűnt a kötelező túlórázásra irányuló nyomás, tehát életem párja több időt tölthet idehaza.  A kevesebb pénzt mondjuk eléggé megérezzük, de van egy jó oldala, a több  szabadidő. Jani a nem hétköznapi energiáját és kreativitását az udvar rendezgetésével vezeti le. Ennek egyik terméke ez a kis kinti tűzhely. 

Így készült:

Első lépésben egy nyolcszög alakú zsaluzat készült maradék deszkából. Közben a Pitagorasz-tétel intenzív alkalmazása, tudálékos gyökkettőzés zajlott sz összerakás és szétszedés közben: 

Mészporral kijelölte Jani az ásópályát, amiben mindjárt segítsége is akadt. Egy ásónyom mélyen szedte ki az alapot. 

Itt a kapott téglák láthatók, a nyolcszög kialakításához jó néhányat cikkcakkban el kellett negyedelni. 

Az alapot kibetonozta. 

Jani felfalazta a téglákat négy sor magasan, közben hagyott egy kis hamuzónyílást. 

Aztán bevakolta, a tetejéhez végre elhasználta az itt-ott hentergő élvédődarabokat. 

Az edény is saját kreáció. Serpenyőt a munkahelyén talált fémhulladékból készített Jani: az edény maga egy kis szériás hómaró-prototípus domborított oldalának darabja, ami valahol az üzemben hentergett. Csak be kellett foltozni a fenekét és az oldalára felszerelni a lábfüleket, amelyekkel felfekszik a tűzhelyre, s amelyek fogantyúk is egyben. 

Én csak egy kis mustáros hússal és grillzöldséggel járultam hozzá a munkához, no meg ezzel a bejegyzéssel. Ügyes vagy Janikám, csak így tovább! Csókol: Anyád:-)) Íme a partiarc: