2012. december 30., vasárnap

Meglepő fehér karácsony

 Múlt vasárnap elkezdett hullani a hó, meghozva az ünnepi hangulatot Hédinek. A havazás estefelé azonban átváltott zuhogó esőbe. Az időjósok által hozzánk beígért 4-9 helyett mínusz 1 fok lett. Sejteni lehetett, mi lesz 24-én reggelre.
Szokás szerint felébredtem háromnegyed hatkor, de még lustálkodtam jó darabig. Feltűnt, hogy egy kocsit se hallok menni, csak egyszer volt valami fékcsikorgás-szerű hang. Hát elég volt kinézni, megtudtam az okot. Olyat, amit eddig még életemben nem láttam.
A kinti világ minden porcikáját tükörsima, vékony jégréteg borította. Mintha üvegburkolatot kapott volna minden, megszépítve a legrondább, fonnyadó növényeket is.
Ez a leszáradt komló jeges szövevénye:


Himalájai selyemfenyő:


Hársak:
Iszalag:

Hédiék egész udvara a mirelit világ csodabirodalmává változott. Az utolsó virágok, termések csillogó burokba öltöztek:



Eddig még meg nem fagyott levendulavirágok a jégkéreg alatt:


Meténgek:


Túróvirág (azt hiszem, hogy kenyérbélcickafarknak is hívják):




Még a gazok is megszépültek:





Jégcsapfüzérek farkasfogai a pergolán:


Ez a kép pedig rejtvény tesómnak: találja ki, mi az, ami a jégburok alatt van, és hol van a kertjében?

A fenyőfákon is jégcsapok csüngtek. Hédiék ezzel különösen pórul jártak. Egyik kis takaros ezüstfenyőjüket ásták ki karácsonyfának beültetve egy nagy cserépbe, kigondolva, hogy ünnepek után visszaültetik majd a kertbe. A fát Jani gondosan kikészítette a teraszra még 23-án, de az éjjeli ónos eső végett a karácsonyfajelölt is megkapta a jégburkot. 



Szegénykéim 24-én a fát nem díszítették, hanem olvasztották... Kint makacsul fagyott, így a jégcsapok nem váltak vízzé, kénytelenek voltak a lakásba bevinni a fát, hogy díszíthető legyen, aztán szaloncukorevés, főzőcskézés, lustálkodás és karácsonyi dalok helyett több vödör vizet mostak fel. Vigasztaljon, hogy kiolvadás után gyönyörű karácsonyfájuk lett!


Veszélyes azonban ez a csillogó jégszépség. A jégpáncél alatt a rügyek nem lélegeznek, fuldoklanak, a fagyos burok még az alvó rügyeket is megfagyasztja. Nagyon bízom benne, hogy a jövő évi virágokat, terméseket meghozó rügyekben nem esett kár.






A jég súlya kifektette a bokrokat, örökzöldeket, sok helyen nagy recsegéssel tördelte az ágakat:




Az ágakon a túlhűlt víz kérge hozzáférhetetlenné tette a kis madarak számára azokat a petéket, apró falatokat, amelyeken eléldegélnek. Különösen fontos ezért, hogy ónos esőben a szokottnál bőségesebben töltsük az etetőt, lehetőleg jó zsíros falatokkal!
Az etetőt gyakorlatilag egybefüggő jéglap borította, miután ezt letörögettem, kétszer is púpig raktam a madaraknak a kajáskasznit. A máskor egész napra szánt adagot megdupláztam. El is fogyott, legyen a madárkáknak is ünnepük!




Egyvalaki azonban nem törődött a hideggel, ónos esővel, a keményre kérgesedett hóval. Ez Hédiék korábban már megemlített megátalkodott vakondja, amely úgy feltúrta az udvarukat, mintha bombáztak volna. Rendíthetetlenül túrta fel a fagyott földet a szemem láttára a hó tetejére. Szerintem itt már nem is egy vakond, hanem egy egész família tevékenykedik.


Végül néhány kép a téli, behavazott Szigetközről:










A hó a szélfogó erdősávoknál, a partokon most is megvan. Igazi fehér karácsonyunk volt tehát, de a hó mellett jéggel.

7 megjegyzés:

  1. Gyonyoru kepeket varazsoltal!BOLDOG UJ EVET!

    VálaszTörlés
  2. Viszont kívánom! Remélem, hogy ez az ónos eső nem tér vissza már az idei télen.

    VálaszTörlés
  3. Ez nagyon-nagyon durva. És gyönyörű. És veszélyes. Szegény Hédi, kalandos egy nap lehetett a csöpögő fával...
    Boldog új évet kívánunk nektek jó egészségben, esetleg kevésbé kalandosabbat biciklis nélkül?

    VálaszTörlés
  4. Minálunk mindig történik valami, csak egészség legyen!
    Boldog új évet kívánok én is Karel Capek soraival:

    "Mi, kertészek, mintegy a jövőnek élünk .Mikor ki-nyíltak a rózsák, arra gondolunk, hogy a következő évben még szebb lesz a viráguk; s hogy tíz év alatt ez a kis fenyő sudár fává nő - bárcsak már magam mögött tudnám ezt a tíz esztendőt! Látni szeretném már, milyenek lesznek ötven év múlva ezek a kis nyír-fák. Az igazi, a legszebb előttünk van. Minden további év új gyarapodást, új szépséget hoz. Hál'istennek,megint előbbre jutottunk egy esztendővel."

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, de jó volt ezt olvasni. Egyszer nekiugrok az egésznek, bár így, részletekben is megvan a varázsa. Köszi.

      Törlés
  5. http://www.scribd.com/doc/46462349/A-Szenvedelmes-kertesz-Capek

    :-)

    VálaszTörlés
  6. A selyemfenyőnknek alighanem annyi. Megfulladt a jégpáncél alatt. Kíváncsi vagyok, mit gyötör még meg a tél.

    VálaszTörlés