Öngyógyítósdi 8. A második szezon

Tavaly nagy lendülettel álltam neki az öngyógyító vegyeskert tervezésének és kipróbálásának. Mindenképpen megérte a próbát, áttekinthető rendet adott az addig elég ötletszerűen beosztott zöldségesnek, a védőtársítások is beváltak. Idén az a célom, hogy letisztultabbá tegyem a tavalyi terjengős tervet, mert kevés volt az emberi erőforrás a megvalósításhoz. Tavaly az elképesztő méretű bálnahas eléggé behatárolta a lehetőségeimet, idén pedig a pár  hónapos kis Balázs fontosabb azért, mint a gizgazok.

Változások tavaly óta

Kikerültek a körtefák, több a napfény a zöldséges hátsó részén. A talaj sok papírt és mulcsot kapott, ami tavaszra komposztálódott, rotációs kapával Jani leforgatta. Ide teszem a tápanyag-igényesebb veteményeket, a tavalyi káposztás-kabakos vegyeságy helyére a gyökérzöldséges-paradicsomos sorokat meg a hagymás-borsós ágyást. A veteményes így 4 részre oszlik, amit egyszerű lesz évről-évre forgatni, áthelyezni.

1. répa-hagyma-pari  (kb. a közepes igényűnek felel meg)
2. hagyma + borsó/bab (kisebb tápanyagigényűnek felel meg, nálunk gond nélkül tenyészik)
3. retek/sali + keresztes + kabakos (magasabb tápanyagigényűnek felel meg)
4. ubi, kukorica, paprika, padlizsán  (extra kajás növények, nyáron betelő sorok)

Grafikusan valahogy így néz ki:

Az 1. és 2. parcella vetését már befejeztem, a hagyma, borsó kelése esedékes a napokban.  Ahogy időm engedi, vetem a 3. szekciót biztos késve.

Padlásról  nézve ilyen most a kert:

Kelés
Borsó

A paradicsom sorjelzője, a fehér mustár

Hagymával együtt kel a körömvirág

Magnak hagyott szigetközi pasztinák

Rikőkék tujamulccsal