2016. január 26., kedd

Az első három négyzetméter



Ezt a bejegyzést december elején kellett volna megírnom. Akkor történt, hogy egy napfényes, enyhe reggelen bébikémmel a karomon ráérős kismamaként kibámultam az ablakon. Pont a telkünk sarkára láttam rá.
Gondolom, nem kell bemutatni több olvasónknak az alábbi, építkezés utáni viszonyokat: szétdobált cserép-, tégla-, hungarocell darabok, kavicsok, egyebek, amik eltakarításra várnak, hepe-hupák, árkok, töltőföld-hegyek. 
Csak egy sáv van, ahol már normálisabbak az állapotok, és elvitték a törmeléket: a hosszabbik utcafront felőli kerítés melletti három méteres sáv. Itt csak perje van, meg egy három méteres, húsz centi mély árok, ahol a földkábel halad. Ja, és persze a villanyóra. Az ablaknál álldogálva a lelkem édelegni kezdett azon az álmon, hogy a villanyóra alatt egyszer aranysárga tulipánok nyílnak, körülöttük a törpe flox lila virágözöne, a spiccben októberben lila csillagőszirózsa díszlik, mellette krizantémok.... De jó is erről álmodozni....
Álmodozni? Hiszen nagyon enyhe az idő, nem mondhatom, hogy reménytelen bármit is elültetni. Annyit litániáztam a tél alá vetésekről korábban, legalább lecsekkolom, lehet-e virágokat telepíteni télen, ha nem fagyott a föld. A lelkesedésemet párom próbálta lehűteni, mondván, hogy pont ott a kerítést meg kell majd javítani, a megbillent oszlopot egyenesbe hozni stb... Én viszont azzal érveltem, hogy ha legalább egy tavaszon szép lesz az a sarok, már akkor is megérte. (Az is biztos, hogy jövőre is ugyanolyan rogyottan áll majd ott az a kerítés, mert jelenlegi költségvetésünk nem teszi lehetővé a kerítés komplett javítását. Így a mini virágoskert nem egy évig fog díszleni, azt hiszem. Ha meg mégis bontunk, akkor meg egyszerűen áttelepítem.)
Szóval a tettek mezejére léptem. Beruháztam két csomag krókuszhagymára, huszonöt tulipánra, egy krizantémra, egy kis kézi ásóra. Lerohantam Hédi kertjét, bevásároltam sásliliomokból, gumós íriszekből, mályvából és a vágyott törpe floxból. És megalkottam – babám alvásideje alatt - az első két négyzetmétert, amely lágyan körülölelte a villanyórát. A szélét kavicsokkal raktam körül, hogy lássuk, hol van :-).
Ez azonban valahogy nem tett boldoggá. Veteményes is kell nekem! De milyen veteményes lehet decemberben? Első olvasatra az ember azt gondolná, semmilyen. Azonban mégis!
Úgy gondoltam, hogy az átévelő – áttelelő zöldségek közül a hagymafélék átvészelnék a telet. Egyéb híján ismét tesóm kertjéből vásároltam be évelő sarjhagymát meg snidlinget. Jó lenne egy kis petrezselyem is tavasszal, de hogy ültessek? Eszembe jutott az, hogy sokszor a nagykertben a tavaszi szántáskor mindig hajt itt-ott sárgarépa, hagyma meg petrezselyem, ezek a „cájglik” a tavalyi vetés földben maradt darabjaiból nőnek ki. Ennek a tanulságait levonva én is előszedtem két termetes petrezselyemgyökeret és elültettem, hátha kihajt... Ha meg is ered, biztosan magszárat hoz, de addig talán megörvendeztet pár zamatos levélkével. Ezzel a művelettel két négyzetméteres kertecském területe háromra nőtt.
Most, hogy a hó elolvadt, szemléztem a kiskertemet. A snidling valahol a föld alatt bujkál, az egyik petrezselyem kirohadt. Az áttelelő hagyma közepén van valami kis zöld hajtás. A sásliliomok, gumós íriszek, flox köszönik, jól vannak, a többi majd tavasszal kiderül.

A lelkesedésem mit sem csökkent. Megmondtam párocskámnak, számítson rá, hogy a kerítés töve melletti földet teljes hosszúságában fel fogom törni. Már látom lelki szemeimmel a chilipaprikákat, a petrezselyemsort, a cukkinitöveket és a kerítésre futtatott paradicsombokrot. És ebben a kérdésben most nem tűrök ellentmondást!










6 megjegyzés:

  1. Most is jó olvasni, még ha kicsit késve is! Így legalább már egy kis részeredményről is be tudtál egyben számolni. Sok sikert a továbbiakhoz!

    VálaszTörlés
  2. Jaj de jó! Biztos szép lesz az a kis színfolt!
    Én ugyan így voltam, még a régi kerítés mellé nem bírtam ki és ültettem mindenféle virágot. De muszáj volt, annyira nincs semmi növényünk. Persze, hogy akkor jött össze a pénz a kerítés felújításra, amikor elkezdtek nyílni a hagymások:) De végül is túlélték:) További jó munkát és álmodozást!!

    VálaszTörlés
  3. Ez mindig izgalmas! Várom a tavaszt nálatok is, az új ágyásban, de az komoly, hogy itt lesz a vetemény is?:P
    Egyébként meg azon gondolkodtam, hogy ja, három négyzetméter, milyen kicsinek hangzik, csak a hasonszőrűen kertészek tudják, hogy mekkora (szívatós) munka. Lassan enged a fagy, lehet folytatni!

    VálaszTörlés
  4. Az magától értetődik, hogy lesz veteményes, még ha csak pici is! Tudod, lusta vagyok a nagykertig 4,3 percet biciklizni, inkább két órát ások, hogy kiskertem legyen... :-) Viccen kívül, egy pár fűszernövényt, egy kis salátát, egy-két tő paradicsomot szeretnék csak (aztán novemberben, amikor takarítom le ezt a pár négyzetmétert, majd gondolkodok: hogy is került ide a cukkini? miért van kelbimbó is? mit keres itt ez a sok paprika?
    Egyébként itt a talaj összehasonlíthatatlanul jobb szerkezetű és termékenyebb, mint a nagykertben, puha, jó humuszos homok, kár lenne kihagyni a feltörését!

    VálaszTörlés
  5. Meg aztán én is úgy vagyok, mint BoGyo: "De muszáj volt, annyira nincs semmi növényünk." :-)

    VálaszTörlés
  6. Biztosan nagyon szép lesz!
    Ez a "felújjítások miatt nem ültetünk" nekem is nagy kerékkötő szokott lenni, aztán tényleg semmi nem lesz a végén, mert se ültetés, se építés. Szóval lehet tényleg nem kellene ezzel várni, és ez a jó irány!

    VálaszTörlés