Az első három négyzetméter

Ezt a bejegyzést december elején kellett volna megírnom. Akkor történt, hogy egy napfényes, enyhe reggelen bébikémmel a karomon ráérős kismamaként kibámultam az ablakon. Pont a telkünk sarkára láttam rá.

Gondolom, nem kell bemutatni több olvasónknak az alábbi, építkezés utáni viszonyokat: szétdobált cserép-, tégla-, hungarocell darabok, kavicsok, egyebek, amik eltakarításra várnak, hepe-hupák, árkok, töltőföld-hegyek. 

Csak egy sáv van, ahol már normálisabbak az állapotok, és elvitték a törmeléket: a hosszabbik utcafront felőli kerítés melletti három méteres sáv. Itt csak perje van, meg egy három méteres, húsz centi mély árok, ahol a földkábel halad. Ja, és persze a villanyóra. Az ablaknál álldogálva a lelkem édelegni kezdett azon az álmon, hogy a villanyóra alatt egyszer aranysárga tulipánok nyílnak, körülöttük a törpe flox lila virágözöne, a spiccben októberben lila csillagőszirózsa díszlik, mellette krizantémok.... De jó is erről álmodozni....

Álmodozni? Hiszen nagyon enyhe az idő, nem mondhatom, hogy reménytelen bármit is elültetni. Annyit litániáztam a tél alá vetésekről korábban, legalább lecsekkolom, lehet-e virágokat telepíteni télen, ha nem fagyott a föld. A lelkesedésemet párom próbálta lehűteni, mondván, hogy pont ott a kerítést meg kell majd javítani, a megbillent oszlopot egyenesbe hozni stb... Én viszont azzal érveltem, hogy ha legalább egy tavaszon szép lesz az a sarok, már akkor is megérte. (Az is biztos, hogy jövőre is ugyanolyan rogyottan áll majd ott az a kerítés, mert jelenlegi költségvetésünk nem teszi lehetővé a kerítés komplett javítását. Így a mini virágoskert nem egy évig fog díszleni, azt hiszem. Ha meg mégis bontunk, akkor meg egyszerűen áttelepítem.)

Szóval a tettek mezejére léptem. Beruháztam két csomag krókuszhagymára, huszonöt tulipánra, egy krizantémra, egy kis kézi ásóra. Lerohantam Hédi kertjét, bevásároltam sásliliomokból, gumós íriszekből, mályvából és a vágyott törpe floxból. És megalkottam – babám alvásideje alatt - az első két négyzetmétert, amely lágyan körülölelte a villanyórát. A szélét kavicsokkal raktam körül, hogy lássuk, hol van :-).

Ez azonban valahogy nem tett boldoggá. Veteményes is kell nekem! De milyen veteményes lehet decemberben? Első olvasatra az ember azt gondolná, semmilyen. Azonban mégis!

Úgy gondoltam, hogy az átévelő – áttelelő zöldségek közül a hagymafélék átvészelnék a telet. Egyéb híján ismét tesóm kertjéből vásároltam be évelő sarjhagymát meg snidlinget. Jó lenne egy kis petrezselyem is tavasszal, de hogy ültessek? Eszembe jutott az, hogy sokszor a nagykertben a tavaszi szántáskor mindig hajt itt-ott sárgarépa, hagyma meg petrezselyem, ezek a „cájglik” a tavalyi vetés földben maradt darabjaiból nőnek ki. Ennek a tanulságait levonva én is előszedtem két termetes petrezselyemgyökeret és elültettem, hátha kihajt... Ha meg is ered, biztosan magszárat hoz, de addig talán megörvendeztet pár zamatos levélkével. Ezzel a művelettel két négyzetméteres kertecském területe háromra nőtt.

Most, hogy a hó elolvadt, szemléztem a kiskertemet. A snidling valahol a föld alatt bujkál, az egyik petrezselyem kirohadt. Az áttelelő hagyma közepén van valami kis zöld hajtás. A sásliliomok, gumós íriszek, flox köszönik, jól vannak, a többi majd tavasszal kiderül.

A lelkesedésem mit sem csökkent. Megmondtam párocskámnak, számítson rá, hogy a kerítés töve melletti földet teljes hosszúságában fel fogom törni. Már látom lelki szemeimmel a chilipaprikákat, a petrezselyemsort, a cukkinitöveket és a kerítésre futtatott paradicsombokrot. És ebben a kérdésben most nem tűrök ellentmondást!