Mintha nem is a mi kertünk lenne

Már nekem is kicsit uncsi, hogy hetedik éve állandóan a gazokról nyekergek itten. Sajnos a blog megkezdése óta sem tudtunk megküzdeni a kertben a gyomokkal. A saját táposságunk mellett közrejátszottak/közrejátszanak ebben a szomszéd kertekből átnövő perjék, csattanómaszlag-magok, acatpelyhek, kákicsok, a talajt meg elfertőzik az augusztusra nagyra nőtt egynyári paréjok, libatopok magjai. A helyzeten csak ront ez a tuti kis szigetközi agyagtalaj.   Tavasszal még valamennyire porhanyósítható, de nyár derekára fúrókalapáccsal kell fölaprítani, és kapálás után már a hajnali harmattól becserepesedik. Nem terméketlen, de igen nehéz művelni.
Télen ezen töprengtünk, mert munka, háztartás, kisgyerekek mellett egy ilyen méretű és állapotú kertet rendben tartani ennyiünknek borzasztó nehéz és sok ideig tart, még ha nagyon szeretünk is ott tevékenykedni, örülni és enni a termést. Máshogy kell csinálnunk! Mindenekelőtt be kellett látnunk, hogy ez csupán kézi erővel nem megy, gépesítenünk kell. Már korábban is használtunk kapálógépet, de ekkora területtel nem bírt el. Így télen a háztartásunk darabja lett egy komolyabb, kicsit tuningolt kapálógép. Apjuk egy régi laftikából valamennyi lakatosmunka után még egy kicsi kordét is szerkesztett hozzá, majd tulipirosra festette a fémrészeket. Ezzel robog a kertbe. Mindig biztatom is, hogy ízirájder, öcsém, told neki!

Utána a talajt is tuningolni kellett, nemcsak a kapálógépet. Egy foltban iszonyat mennyiségben tanyáztak a drótférgek, tavaly is rengeteg sárgarépát, krumplit megrágtak, tönkretettek. Ott bizony be kellett vetnünk a hagyományos talajfertőtlenítőt.
Ősszel terveztünk egy kiadós marhaganézást is a kert elülső részére. Kiderült,hogy ez nem úgy van, hogy gondolok egyet, aztán megganéztatom. Több lehetőség van, ezt is a boltban tudtam meg, mint korábban a muslicairtási tippet. Gyengébb idegzetűek és gyomrúak ezt a részt ugorják át. Szóval: 1. van a teszkós gané, aminek a használata egy ekkora kertben esélytelen, 2. van a Gyuri-féle gané (de a Gyuri egy aljas alak, friss disznóganét ad, és belekeveri az udvari pöcegödör tartalmát-egyébként nem tudom máig sem, ki az a Gyuri). 3. Van a Péter-féle marhagané. Ez a helyi tsz-től vehető gané, gyönyörű érett, de drága (sz@r aranyárban) és tiszta gyommag. 4. Van a Jóska-féle gané, ami jó, olcsó, ki is hordják, ha a ganézás tervezett időpontja előtt legalább 10 hónappal feliratkozol rá. (Komolyan vetekszik ez egy OEP várólistával!) Így feliratkoztunk, és idén ősszel ganézunk, addig valahogy megleszünk.
Szántás után aztán jöhetett a kézi munka. Még húsvét előtt nekiálltunk, és a meglazított földből iszonyat mennyiségben szedtük ki az acatok karógyökereit, félméteres, már hajtó perjegyökereket, több talicskányi mennyiséget - bár ezzel csak késleltetni tudtuk, hogy újra zöld mezővé váljon a kert.
Utána az így letakarított talajba vetettünk, de egész máshogy, mint korábban. Tavaly, tavalyelőtt egymásra merőleges elrendezésben ültettünk be növényfajtánként parcellákat, tavalyelőtt ilyen retek-hagyma-saláta társításaim voltak, kis sorközökkel, sűrűn vetve:

 Így nyugodtan lehetett társításokat, vetésforgót összeállítani, mulcsozni, biokert jelleggel. Az apró ágyások közt kiválóan lehetett mozogni, a területet pedig jól ki lehetett használni. Viszont mindent kézzel lehetett csak megművelni. Még tavasszal az ember lelkesebb is volt, de később a nyári hőségtől és az egymillió szúnyogtól már mindannyian lagymatagabban kertészkedtünk. A gaz meg erre nem volt tekintettel, csak nőtt, hiába lett a talaj egyre keményebb, végül kidöglött a vetemény. Kapálógép mellett azonban nem kell a bekeménykedett, porzó földdel kínlódni. Átszabtuk hát a kertet. A 8*5 m-es kiságyások helyett 11 darab 60 méteres sort alakítottunk ki, 60 cm-es sorközökkel. A 60 centis közökben a kapálógép legkisebb tárcsája vígan és bőven elfér, akkor is, ha már nagy a földben a krumpli és a répa meg a hagyma. 60 méteres szakaszon lehet is tolni neki.  Ha 2 hetente 1 órai kapálógépezéssel a sorközöket ki tudjuk tisztítani, akkor utána tíznaponkénti 3 órás kézi munkával nem gyommentes, de lényegesen tisztább a talaj, nincsenek magot hintő gazok. Csak a vetemény sorait kell gazolni, öntözni, valamennyit mulcsozni, a termést leszedni, és ennyi. Eddig ez egész tűrhető eredményt adott eddig a tavalyihoz képest.
Nagy kérdés volt azonban, hogyan rendezzük el így az egyes növényeket. Mert az nyilván nem ment, hogy mindent egyszerre és egymás utáni elrendezésben, csak sorokban vessünk. Valahogy figyelembe kellett venni a másodvetések majdani helyét is. Így nem folyóméterben vetettünk,hanem a korábbihoz hasonló, kicsit "tömbösített", de nagy sorközű ágyásokba, minden társítás nélkül, lehetőség szerint úgy, hogy a hasonló tenyészidejű növények egymás közelébe kerüljenek. A térkihasználás biztosan rosszabb, de a termést nem fojtogatják a gazok.

Ez a kert eleje: 60 centis, porhanyós sorközökkel elöl kiflikrumpli, utána sárgarépa, hátrébb balról hagyma, jobbra velőborsó.
Kicsit iparszerű az ilyen kiskert, de nem gaztenger. Nincs tapasztalatom se, hogy ebben a formában hogyan társítsak, de jövőre biztos többet tudok majd, és jobban megy. Addig meg örülök a tisztább kertnek. Nem is hasonlít a korábbi veteményesre a mostani állapot.
A kertművelés ilyen módja mellett kikötés volt, hogy semmilyen növényből nem vetünk három fajtánál többet. Ennek megfelelően eddig van hatféle paradicsom, paprika sajnos csak ötféle, káposztaféle hat-, borsó három-, bab hat-, sárgarépa három-, krumpli négy-, hagyma öt-, saláta háromféle. És itt még nincs szó a fűszerekről, virágokról, gyümölcsökről. Ennyire tudtam ezt betartani, ezt vegye tudomásul az emberiség :-) .