Szóval, így néz ki a számszerű mínuszunk számokban és ábrában kifejezve:
Dolgozgatom fel magamban ezt az eredményt, de mindig arra lyukadok ki, hogy nem ennyire egyértelmű az, hogy nem éri meg a kerttel vesződni. Nem csak a szívem mondja ezt, hanem a számok és az észérvek is.
Nézzük a befektetett munkát. Ezer forinttal számoltuk óránként az egyszerűség kedvéért, de ez nagyon is húsba vágó kérdés. Sok-e ez a szezonjában napi fél-egy órányi időráfordítás? A szabadidőnk az egyik legdrágább kincs a végesre szabott életünkben, s ennek kellemes és hasznos eltöltése eléggé meghatározza az életminőséget. Férjem jórészt ülőmunkát végez, ez a sok órányi ház körüli munka bevételt hoz, ahelyett, hogy pénzt vinne költségesebb hobbik vagy éppen az egészséget szolgáló, de meglehetősen drága sportbérletek, focis teremdíjak formájában. (Ennek köszönhettük azt a fránya műtétet, ami borította a zöldséges projektet...) Nem mintha amúgy nem férne be az életünkbe némi sport, kirándulás.
Jani gazdaszemmel úgy gondolkodott hogy a bevétel és kiadás különbözete 67940 Ft tiszta haszon, ezt elosztjuk a 83 munkaórával, 818,50 Ft-ra jönne ki az az órabér, amit magunknak előállítottunk. Ez kevesebb ugyan, mint a munkahelyi nettó, de nagyobb a szabadságunk abban, mire fordítjuk.
A bevételekkel kapcsolatos számításokól annyit, hogy az aktuális piaci árakat vettem alapul, vagy konkrétan megkérdeztem a mosoni piac kofáit, vagy a
budapesti nagybani piac honlapját nézegettem jobb híján. Ha az átlag bolti/piaci áru helyett a biotermékekkel versenyeztetjük meg az otthon termett zöldséget-gyümölcsöt (vegyünk mondjuk 25%-kal magasabb árat), akkor a bevétel már 110600 Ft, ebben az esetben máris 6560 Ft-os pluszban vagyunk. Mondjuk a hivatalos bevizsgálás és minőségbiztosítás költségei nem jelennek meg úgy, mint a valódi organikus termékeknél, annak ellenére, hogy a kertben megtermelt javak is műtrágya- és vegyszermentesek, kevésbé terhelik vegyi szennyezőkkel a szervezetet.
Nehezen számszerűsíthető az a megtakarítás, ami a feleslegesen meg nem vásárolt termékekből, árukból állna össze. Olyasmikre gondolok, mint a kerti sütögetéshez felesleges faszén és grillbegyújtó, a tyúkoknak elhordott zöldhulladék, az óvodába bevitt gyümölcs, vagy a temetőbe kivitt virágok, fenyőágak, az udvarban kihelyezett házilagos mulcs. Ez arányaiban akár néhány tízezer forint is lehet.
Ezenkívül nem is túl nehéz dolog a termények értékét házilag is jelentősen növelni dió-, mogyorópucolással, befőzéssel, aszalással. Ez időráfordítást és némi tapasztalatot igényel, de szintén akár néhány tízezres tényező is lehet. Ez is felfelé húzza a mérleget.
Fontos még, hogy az évek óta kertészkedő, ezt-azt hasznosító emberek szemlélete megváltozik. Jobban megbecsüli, amije van, nem vágyik folyton újabb meg újabb cuccokra. Sokszor kész termékek felkutatása helyett a kreativitását felhasználva saját maga keres személyre szabott megoldást a felmerülő problémákra, használja az eszét és a kezét. A kisebb cuccdüh zöldebb gondolkodást jelent.
Felesleg is keletkezik néha és megint csak nehezen számszerűsíthetőek a szomszédsággal bonyolított csereügyletek, pl. hullott barackért pálinkát, dunsztosüvegekért almát, csicsókáért írisztövet lehetett idén például adni-kapni.
A mérleg egyik serpenyőjében tehát ott a sok feláldozott szabadidő, a néhány tízezer forintnyi dologi kiadás és az ehhez képest számszerűleg kevesebbet érő termés. A másik oldalon ott az aktív pihenés, a minőségi termények, az egyszerűbb-zöldebb életmód, kevesebb veszendőbe menő dolog és a környezettel fenntartott kapcsolat. Megéri? Nem éri meg? Mit gondoltok?
Nekünk, a mi családunknak egyértelműen megéri.
