... és én pár hete még azt írtam ide, hogy a naptárbejegyzéseket csak kéthetente fogom tudni írni, de szokás szerint ezt sem sikerült tartanom, mint annyi minden mást: már most írnom kell! Ugyanis a héten az egyik hipermarketben megvettem az első vetőmagokat, nem bírtam ellenállni a kísértésnek. Majdnem a teljes paprikarepertoárt megvettem: a Fehérözönt, vettem Garai fehéret is, paradicsompaprikát, édes almapaprikát, kaliforniai paprikát, kalocsai édes fűszerpaprikát is. Csak a Csángó F1 maradt ki, azt általában szaküzletben kapható. Azért szívből remélem, hogy tesóm ad még pár szem Mohaimama-féle kápiamagot... Paradicsomból lukulluszt és - mégiscsak - Kecskemétit vettem. Ez lesz majd a "kísérleti állat" a rézdrótos palántanevelésnél.
Vettem még pórét is két tasakkal. És hirtelen ötlettől vezérelve egy tasak Zittaui sárga hagymamagot. Kitaláltam ugyanis, hogy palántázni fogom ezt is, mint a pórét, hátha így magról tudunk termeszteni egyéves, nagy hagymákat. Még egy-palántázóföld-láda...
És közben meglepett a kísértés újra, és rendelnem kellett fekete paprikát, sárga óriásparadicsomot, román csíkos paradicsomot, tigriscsíkos paradicsomot. Már tiszta bolond vagyok, nem? Pedig a ládákat még meg se tudtam tölteni földdel, mert még a rózsák tőtakaró fűrészpora is egyben mozog a fagytól. Érdekes látvány viszont, hogy a hideg, fagyos idő ellenére is hogy párolog a hó, tünedeznek el a még megmaradt kupacok.
Tegnap este (miközben lágy zene szólt, a sütőből csokikrémes croissant, majd hajában sült krumpli illata kanyargott elő, és Nyunyu éppen a friss tévéújságból vágott ki titkon meseképeket) előástam a tavalyról megmaradt vetőmagok zacskóját, magam is megdöbbentem a mennyiségen. A magok szavatossága szerencsére legnagyobbrészt még nem járt le. Mielőtt vad vásárlásba kezdtem volna, megtudhattam, hogy van még a szatyorban:
- makói vöröshagymamag
- két csomag céklamag (gömbölyű és hosszú),
- egy tasak angol zeller,
- egy csomag fehér fejtőbab,
- egy csomag zöld hüvelyű bokorbab,
- több tasak körömvirág,
- estike,
- törpe legényfogó vagy öt csomaggal,
- fél kiló Kelvedon csodája borsómag,
- sárgadinnye,
- sonkatök,
- dísznapraforgó,
- tollas szegfű,
- lollo rosso,
- piros golyóforma retek (ezt fogadtam meg, hogy többet nem vetek)
Köszönjük, Emese, ha nem kezdek el túrni, akkor ezt mind megvettem volna feleslegesen.
Volt még ezen kívül házi szedésű festő pipitér, a papírra menthetetlenül felragadt koktélparadicsom-magok és olyan két kiló tűzbab-vetőmag. Lejárt magok is akadtak, lestyán, gyűszűvirág és muskotályzsálya.
Átkutattam még a betárazott zöldségeket. A sárgarépa és a krumpli jól elvan, csak a répa hozott a sötét, enyhe pincében sárga, sápadt leveleket, a pasztinák meg megfonnyadt egy kicsit. Szomorúan észrevételeztem, hogy csak három üveg ecetes uborka van már, legfeljebb öt marinált paprika. Az ecetes almapaprika teljesen elfogyott, rázottból van másfél üveg. Még jó, hogy van a pincében pár kiló cékla, és vegyes savanyúságot is van miből készíteni, ezzel kihúzzuk a tél végéig.
A jövő héten célszerű lesz betölteni a palántázóládákat, de ha fagyos a föld, nem tudom, hogyan. A mákkal akarok próbacsíráztatást végezni, ehhez van pár kis cserepem. Közben meg bámulom a vetőmagkínálatot, ha olyan helyen járok: van-e valami újdonság?
Az április tervei nagyon távolinak tűnnek most, és a tervezett feladatokat nagyban befolyásolja a megvett vetőmagtömeg, az időjárás, a ráérés, és még a jó Isten tudja, micsoda dolgok… A tervek részletei az idő múlásával jobban körvonalazódnak, most csak az első lépéseknél vagyunk. Ezek azonban már most félrekanyarognak az eredeti tervektől! Nem is rágcsálom többé ezt a tervezős témát, beszéljenek a tettek!
Számomra ő a kert élő lelkiismerete: ha meglátom, rögtön beugrik, hogy még nem locsoltam, kapáltam, gyomláltam stb... aznap. Ő nem az a természosztogató típus, mint a másik kertszomszédunk, a kedves Jutka, viszont kiváló kerti ötleteket, olykor vetőmagokat ad. Mindehhez mindig a legfrissebb helyi hírekkel is szolgál. Szóval: kertünk nem elkülönült sziget a falu tengerében: a szomszédoktól jön gaz, vetőmag, termény, kertészkedési tipp. És persze hírek: hová lenne az ember falun egy kis pletyka nélkül? 
Lehetne vonni ebből mindenféle következtetéseket, túl sok értelme nem lenne...Amilyen gyorsan váltják a frontok egymást, azon kiigazodni szinte lehetetlen még a szakértőnek is. Lehet, később még egy ilyen összehasonlítás megejtünk, mondjuk évszakonként egyet.
Talán nem fagyott meg. A póré kitűnően elviselte a hideget a földben, bár a zöldje megfonnyadt. Mókás, hogy még bőven van, esszük, de néhány hét múlva már az idei termésnek valót vetem! A leveles kel viszont olyan megfagyott-forma, bár állítólag az első hidegek után ízesebb. 
A tulipánok, krókuszok, hóvirágok még nem tolták elő a földből magukat, pedig volt már rá eset, hogy ilyenkor kétcentis hajtásaik voltak. A kis kankalin azért rendületlenül tartja magát.
Most fogyott el az idei termésű krumpli. A héten újabb spejzmustra lesz időszerű: ilyenkorra már leapad a savanyúságok leve, és sajnos nem tudjuk kiküszöbölni, hogy egy-egy üveg lekvár ne kapjon penészt. A kazánházba, pincébe betárazott termények közt is akad mindig egypár romlott, és olykor az egér is megjelenik.
a klívia is hajt, az egyetlen orchideám meg virágszárat növeszt, a legfelső zöld levél alatti gyenge kis hajtást. Úgy örülök neki! 
Talán emlékeznek olvasóink, hogy tavaly többször írtam a káposztabolháról, mint a kisded, kelő retek-és káposztafélék ádáz ellenségéről. Kísérleteztem ellenük sok vízzel és egy házi szerkesztésű bolhataliga-félével, nem vált be. Aztán egy régimódi kerti módszerekkel foglalkozó kötetben azt hiszem, megtaláltam az orvosságot, amit ősszel kipróbáltam, és bevált. Ez volt az, amikor apró, vizes fűrészpor és lereszelt hagyma pépjébe kevertem a magokat, és ezt a pürét kentem a kihúzott vetősorok aljába. Állítólag a büdi elhajtja a bolhákat. Ezt a technikát tavasszal is alkalmazni akarom, remélem segít.
Hagymából mindig készen kapható dughagymát veszünk, általában makóit meg lilahagymát. Tavaly nagyon kevés hagyma lett, így legalább két kiló dughagymát kell vetnünk. Idén kísérletként lesz sonkahagyma és Fertődi ezüstfehér is. Ha a szomszéd néninek sikerül, nekünk miért ne lenne jó? A hagymaduggatással egy időben bátran ki szoktam már palántázni a pórét is. És fokhagymát is ilyenkor szoktunk tenni, bár most az őszön a petrezselyemiskolába is duggattam, de nem tudom, hogy néz ki, mert belepte a hó.