Nyáreleji idő

Már megint csak a semmit ragozom, amikor a heti kerti eseményekről írok, hiszen akinek csak a legcsekélykébb méretű kertje van, az is tudja, hogy a május az első szüreteken kívül a munkák tengerét hordozza. Vetés, palántázás, öntözés, gazolás, kapálás, ritkítás, mulcsozás, permetezés… kihagytam valamit? Mindez megvolt a heti repertoárban, nagyon részletekbe menően nem fogok rágcsálni rajtuk.

Vetni dinnyét vetettem, de nem apróztam el, egyenesen a ganédomb közepébe, az egy pont megfelelő hely a számára.

A palántázás terén a paprikák kiültetésében jeleskedtem. Ez a művelet egybeesett a mák ritkításával meg a mulcsolással: a kiritkított máknövényekkel azonnal takartam a paprikák talaját.

A kukoricát is muszáj volt kiritkítani, aztán meg megkapálni, ezt anyuci precízen elvégezte. A kelés elég jó, még majd fattyazni kell.

Öntözni is kellett a palántákat, a paprikákat, paradicsomokat, de nagyon jó, hogy ebbe a műveletbe a hétvégi több mint 10 mm eső alaposan besegített.

A kapálás és a gazolás egész héten ment, nincs is olyan rész, amelyet ne kellene állandóan tisztogatni, rettenetes nagy a gaz, szinte nem is lehet a végére érni.

Ilyenkor van emellett az az időszak, amikor a Gazdaszszony hátraroszog a kertbe, és mindig talál magának valami érdekeset, felfedez valami újdonságot.

Például azt, hogy érik az eper.

Meg hogy lehet már dézsmálni a zöldborsót. A hagyma pedig erdőbe ment át. Majd a sűrejét kiesszük, akkor lesz helye a többinek, hogy fejlődjön.

A cukkini méretes lapukat eresztett,

A sárgarépa pedig formás sort mutatott, miután kikotortam a húszcentis gazból.

Néhány érdekes dolog még: a Sub Arctic Plenty paradicsom már virágzik, pedig nálam még nem fordult elő olyan, hogy májusban termést sejtető virágokat hozzon bármely fajta paradicsom.

Mint megírtam, kétféle krumplink van. A petecsomókat, bogarakat egyforma "masszázsban" részesítettük a kapálás során. A kiflikrumpli most így néz ki:

A levelek színén - fonákán meglehetősen sok ronda lárva, nem is értem, honnan jöhetett elő ennyi, amikor leszedtük a petéket?

A Sárpo Mira meg így fest:

Rendben, a kép alapos tanulmányozása során felfedezhető egy darab krumplibogár-ülep, de ez nem az az agyonrágott, összekakált lombozat. Mondjuk ha én krumplibogár lennék, tutira én is a kiflikrumplira nyomulnék. Annak a hajtásai szaftosabbaknak, lágyabbaknak, zsengébbeknek tűnnek, a Sárpo Mira pedig eléggé kemény, szőrös levelű. Ebből azonban messzemenő következtetéseket nem vonok le, még soká van krumpliszedés, majd akkor kihirdethetem a csodás tapasztalataimat.

Ha már a krumpli-rokonságnál tartunk, vessünk egy pillantást a földicserkóra. A melegtől gyors fejlődésnek indult. A termesztési tapasztalattal rendelkező ismerősöm mondta, arra számítsak, hogy nagyon magas lesz, karózni kell majd. Ehhez képest vízszintben terjeszkedik.

Két kiveszettnek hitt növény is magától visszatért. Tavaly vetés nélkül még elég sok korianderünk volt, de idén már nyomát se láttam. Ma reggel azonban bóklászás közben felfedeztem néhány tövet, már virágban:

Az édeskömény ugyanígy visszatért. A nagy tövek kifagytak, de magról néhány növényke elő tudott bújni, ezeket féltve dédelgetem, szükség lesz a leveleikre, ha Andris már komolyabb adag pépecskéket bevág!

Egyenlőre ennyit röviden. Igazából nem szeretném közszemlére tenni a számomra minősíthetetlenül kinéző gaztengert, a kuszaságot, az összevissza csoportosított növényeket. Majd ha egy kicsit kisebb lesz a rumli, részletesebben írok. Addig azonban a kertben bujkálok kapával a kezemben blogolás helyett, most annak van itt az ideje.

Egy kis meglepetés olvasóinknak

Az általunk olvasott blogokban mindenki ezerrel készül a karácsonyra, és ez jó lehetőség arra, hogy ötleteket gyűjtsünk. Mi is készülődünk, az idei sláger nálunk a házilag nyomtatott családi naptár, kompromittáló fotókkal:-), személyre szabottan. Ehhez találtunk tesómmal a neten egy ingyenes naptárkészítő programot, ami letölthető innen:

http://www.ingyenprogram.net/naptar-keszites-tkexe-calendar-ingyen-program.html

Otthoni naptár témában újszülöttek vagyunk, nekünk ez a vicc még új. Olyannyira, hogy Ágival nagyon sokat nevettünk+bénáztunk a közös "alkotás" során, úgyhogy bátorkodom ajánlani, hátha valaki számára hasznos vagy kellemes ez az ötlet. Tesztelésképpen összeállítottunk egy szolid verziót szigetközi természetfotókkal, amit ehhez a bejegyzéshez mellékelek. (Katt a képekre a nagy méretért.) Használjátok egészséggel. 

Hogy készül a Magyar Házi Gazdaszszony a karácsonyra?

Karátsony (December) Hava

1.) Ezen Hónapban mind azon munkák egész szorgalommal tovább is folytattatnak, a’mellyek a mult Hónapban végre nem hajtathattak, u.m. a’ fonás, Dohány-simítás, baromfiak, és sertések hizlalása, pálinka égetés, tolfosztás, gyümőltsválogatás, s. a’ t.
2.) Mentől több a’ tüzelés illyenkor annál nagyobb kéméllés, és tüzrevaló vigyázás, ’s kémények tisztítása kivántatik.
3.) A’ tikokról a’ múlt Hónapban is megjegyzettem, hogy jobb tartás, kakas, és meleges szobák nélkűl nem tojnak. Erre nzve a1 Gazdaszszonyok e’részben se fösvények, se restek nem lehetnek. A’ kendermagtól hamarább kezdenek tojni, és a’ tojások is nagyobbak; de ha azok egyszer elkezdenek tojni szükebben lehet őket táplálni.
4.) Már most több féle égett borai lévén a’ Gazdaszszonynak készen, itélje meg, mi kel a’ maga házi-szükségére, és mit adhat el pénzen, és kinek? úgy-e’ a mint van, vagy pedig Rozsolisnak tsinálva? a’ mit a legjobbnak tapasztal, azt tselekedje.
5.) A’ korán ellő tehenek, a’ jobb tartást megkivánják; azért is ha azt akarjuk, hogy meg ne tsaponjanak, ’s borjaik is erősebbek légyenek; jobb eledelt szükség nekik adni, és a’ fejősökkel együtt étetni.
6.) Tamás, (néha Miklós) napja tallyán eljő a’ Disznó – ölés ideje. Erre nézve ahoz a’ Gazdaszszony előre elkészül, sót őrlet, füstölni gyalog-fenyő bokrokat hozat, tekenőket és dézsákat megáztat, kitisztíttat, hurka, és kolbász töltőket elkészít, petzkeket faragtat, majoránnát, czitromot, fokhagymát, borsot töret, tisztittat. Igy mindeneket előre elkészitvén a’ sertéseket leöleti, feltisztíttatja, kiáztatja, besózza, megmázsálja, és a’ zsirt kiolvasztja ’s a’ t.
7.) A’ Szent Innepek elközelitvén, elegendő füteni, és főzni való fát kel a’ szolgákkal apróztatni, a’ fejér tselédek pedig meszeljék ki a’ tűzpadot, mossák ki ruhájokat, és az edényeket tisztogassák meg. Tudom, hogy a’ pallat se marad mosatlan.


Hát, most is tanulhatunk a Nagyváthy Szabó Jánostól; decemberben már nem ad annyi munkát a Gazdaszszonyoknak.
A 2.) ponthoz igazodóan a fűtési módokat már veséztük, a kéménycuciztatás ma kötelező, a "tüzrevaló vigyázás" meg szénmonoxidmérő felszereltetlésében is megnyilvánulhat... A fűteni való fát Laci már egy hónapja aprogatja, szárogatja olyanformán, hogy ne a szabad ég alatt, hanem fedett helyen gyűljön, és a kazánházban jól ki tudjon száradni föltüzelés előtt.
Na, a tikok a 3. pontban... Ebben a hidegben jobb tartást, kukoricát, napi kétszer meleg vizet, búzát, kenyeret, ebédmaradékot, moslékot kapnak, és egy-két tojást azért mindennap pottyintanak a hideg dacára. Szegények összebújva alszanak éjjel a bő alomban. A jobb tartás és a melegesebb kely elég ahhoz, hogy tojjanak. Laci pár éve váltig erősködött, hogy kakas is kéne nekik, mert akkor még jobban tojnának. Szerzett is hát egyet, afféle "kis ember nagy bottal" kategóriásat. Ez egy apró, szép tarka, de igen agresszív kakas volt, csípett, mint a veszedelem, és búbolta a tyúkokat is rendesen. Azonban csak nem lett több tojás! A kakas szépen kihízott, már röpülni is tudott, a tyúkok meg elkezdtek senyvedni. Ez a háremkirály ugyanis hat tyúk helyett zabált, a Jolánoknak alig maradt valami. Szerelmi hevületében letépkedte mind a tizenöt tyúk hátáról a tollat, ami pláne télen egy kicsit huzatos. Már nemegyszer fentem a köszörűkövön a kést a torkának, hiába. Egyszer azonban a pohár betelt. Kakasunk kiszállt a tyúkudvar kerítésén, és pont találkozott anyucival, aki valahova indult épp. Csinosan fel volt öltözve: szoknya, harisnya - az elegáns cipő helyett erre a körre még kerti csoszogó, a kezében metszőolló, hogy ajándékba virágot vágjon. A kis kakas ennek láttán bedühödött, anyuci mögé szállt, és tiszta erőből belecsípett a lábába, pontosabban a szép, minőségi, olasz harisnyanadrágba, ettől mindjárt tenyérnyi lyuk lett rajta. Ezzel a kakaska aláírta a halálos ítéletét. De nem tudtuk végrehajtani, mert mindig meglógott a kezeink közül. Végül csalétekkel csíptük el. A levese valami kiváló volt... A tyúkok a kakas rémuralma után hamar helyrejöttek, kitollasodtak, s újból tojni kezdtek. Ennyit a kakas tojásserkentő mivoltáról.
A Disznó ölésről nincs mit mondanom: közhely, hogy disznót csak annak éri meg tartani, aki saját maga termeli meg hozzá a takarményt. Aki veszi, az csak veszteséget vesz a nyakába. Régen nekünk is voltak konnektorjaink, de mostanság már bele nem vágnék a hizlalásba.
Hát, a karácsony előtti nagytakarításnak már a gondolatától is ráz a hideg, még jó, hogy nemrég festettem ki a hálószobát, akkor pazarul nagytakarítottam. Kedves a "Tudom, hogy a' pallat se marad mosatlan" mondat...
A karácsonyi készülődés korszerű titkos és generális haditervei máshol is előkerülnek, itt olvashatóak az ötletek!

Szent András (November ) Hava

1.) Míg el nem fagy, a’ Gazdaszszony az egész veteményes kertet felásassa. Ennek kettő a’ haszna: egyik az, hogy a’ föld megpuhúl, és meghizik; a’ másik pedig az, hogy tavaszszal, mihelyt legkissebb jó napok szolgálnak, puhán fel lehet ujjra ásni.
2.) Az elkészített fonószereket elől kel szedni, és elrendelni, ki fog fonni szála lent, virágoskendert, magvast, szöszt, és kitsoda tsepüt ’s a’ t.
3.) Ha maga a’ Gazdaszszony nem érkezik: a’ Fonók közé kel rendelni egy első fonót, a’ki a’ többieknek mind serény, mind jó munkájokra vigyázzon.
4.) A’ gyermekek és nevendékekkel kukoritzát kel estvénként morzsortatni, ’s ha ebbe bele unnak, vagy már eleget morzsoltak, tollat fosztatni ’s a’ t.
5.) A’ Gazdát arra kel emlékeztetni, hogy a’ maga tselédjeit a’ kertnek trágyázására fordítsa: kivált a’ Spárgát, és Sáfrányt felűlről bé kel trágyával teríttetni, és, tavaszszal felszedvén, más ágynak kövérítésére vinni.
6.) A’ Béresek faragjanak sütőlapátokat, Szénvonókat, Sulykokat; tsináljanak hizlaló kotrotzokat, kössenek szakasztóvékákat, és fonjanak borító, ’s méhkasokat, törjenek hajdinát és kölest; vágjanak szetskát, ’s őröljenek sót. ’s a’ t.
7.) Ezen Hónap elején már a’ marha istállóját helyre kel igazíttatni, kitisztítani, és a’ marhák teleltetésére elkészítteteni.
8.) A’ fűtést nagyon könnyebbíti az, ha a’ Gazdaszszony az abronts faradékot, és egyéb forgátsot egész nyáron meggyüjtötte; de ha ebben mód nemvólt, a’ szolga legények most kötözzenek szalmából, nádból gyújtani való tsóvákat, tsátéból mosogató tsutakokat, és pemeteket. ’s a’ t..
9.) Mihelyt olly ködös napok járnak, hogy a’ pórékon függő dohány megereszkedik, azt a’ tselédekkel esténként kelletik simíttatni, tsomóba köttetni, és bálokra rakatni.
10.)A’ sertések ezen, ’s a’ jövő hónapban szoktak malaczozni; tehát a’ Gazdaszszony a’ felesleg valót koppaszsza meg, és füstölje fel.
11.) A’ Sertések a’ hidláson mennél közelébb vannak a’ meghízáshoz, annál kényesebbek, és megkivánják a’ Gazdaszszonynak maga szemét; azértis szükséges száraz álmot vettetni alájok, a’ hidlást kitisztittatni, a’ Vállut minden étetés előtt kitakarítani is friss sósvizzel itatni hetenként.
12.) A’ kotrotzokban hizó Ludakra, rétzékre, Kappanokra és Pókákra nézve a’ tisztaságot, rendes eledelt, és tsendességet gondossan meg kel tartani.
13.)A’ téli gyümőlts a’ pintzékben illyenkor leginkább romolván, a’ rothadtat ki kel válogattatni.
14.)Az éléskamra ha nedves meleg, a’ zsizsik, és egyéb férgek majd mindjárt elszaporodnak: azért is a’ Lisztet a’ ládákban megkeverni, a’ fözeléket megrostálni, a’ száraztésztát, és gyümőltsöt kiszellőztetni, a’ penészt mindenről letisztítani, a’ port lesepreni, szemetet kivettetni, és a’ béfőzötteket, vajat, sajtot, zsirt, mézet, szappant, keményítőt ’s a’ t. megvizsgálni, el nem lehet mulatni. Ha a’ sajt megtalál keményedni, azt igy kel ismét megfrisselni: t.i. végy salétromot, és azt tűzön megpuffasztván, ereszd fel fejér borral, és főzd együtt mind addig, míg a’ Salétrom megtsendesedik. Ekkor veddle a’ tűzről, és engedd meghidegűlni. Továbbá márts bele egy tiszta ruhát, és ezzel gombolyítsd be a’ sajtot, ’s tedd le a’ pintzébe. Huszonnégy óra múlva hozd fel, és a’ ruhát levévén, ismét megáztatva terítsd a’ sajtra, a’ melly ettől jó izű, és ismét puha leszsz.
15.)A’ Fonóktól Szombaton estve minden héten számon kel kérni a’ fonalat, és meg nem engedni, hogy eggyiknek fonása a’ másikéval öszvekeveredjék. Errenézve a’ motólákat, és tsörlő karikákat számmal is meg kel jegyezni, és igy e’ szerint magokkal megitéltetni, mellyik font szebbet, és többet.
16.) Ha nyárban tsigás kertjében nem nevelt a’ Gazdaszszony tsigákat, tehát még most télre valót eleget lehet a’ gyermekekkel, míg hó nints, a’ mogyoróbokrok, és sövények, ’s garádják alatt szedetni. Ugyan most kel vizáról is rendelést tenni, és a’ böjti napokra bépátzolni.
17.) A’ savanyú káposztával, míg meg nem érik, legtöbb bajja van a’ Gazdaszszonynak: mert a’ sós víz hol a’ hordón eszi ki magát, hol felűl folyki,hol pedig a hidegség miatt épen nem akar érni, ha elenben igen meleg a’ kamara: hamar ellágyúl ’s a’t. Erre nézve reá gyakor szem kivántatik, és tisztaság.
18.)Ezen hónapban a’ tyúkokat jobbatskán kel tartani, és a’kik a friss tojást kedvellik, a’ tojókat trágyával kirakott ólakban tartják. Igy hamarább elkezdik a’ tojást, ha meleg helyen legelnek, kivált pedig a’ Jértzék, ha az Ősz hoszszú, kint is tojnak.
19.)Mihelyt egy két orsó fonál készen van, azt mindjárt le kel matólálni, hogy a’ nyál ne egye.

Nos, ezek a Magyar Házi Gazdaszszony november havi jótanácsai. Kicsit csapongóak a feladatokat felsoroló pontok, sorrendjük nem éppen úgy követi egymást, ahogy a modern kor logikája iskolás-szerűen követelné, viszont sok megfontolásra érdemes dolog olvasható bennük!

Hát először is: a veteményes kert felásatása… Ez még várat magára, most ásogatjuk csak fel a zöldségeket. Illetve anyuci ásogat, én meg idegbecsípődés miatt napi két injekcióban részesülök, hátba. Ha ásogatnék, asszem már járni se tudnék. Elképzelni se tudom, hogy ha annak idején a Magyar Házi Gazdaszszony isiászt meg ideggyulladást kapott, hogyan ásott, tömte a kacsákat, stb… Nekem is minden bajom van tőle, pedig a modern kor agyongépesített világának gyermeke vagyok. (Különben kész röhej az Amatőr kerti napló két kertésze: egyikük se látja már a lábafejét: egyik a nagy hasától, a másik meg attól, hogy már a lefelé nézéstől is ordít… Szegény répák hanyagolva vannak!)
A ganéról a gazduram elvileg gondoskodott, bár még a kukoricakórót nem vitték el a kertből, Az, aki megígérte, hogy elviszi a kórót, állítólag még vet valahol, s ha azzal végzett, akkor fog jönni a maradványokért.
Hát igen, a 8. pontban a fűtésről említett tennivaló is esedékes, olybá, hogy a meglévő hat erdei köbméter vegyes fa mellé vettünk még öt köbméter kőrist. Bizonytalankodtunk mi, az elkényeztetett gázfűtéshez szokottak: vajon ennyi fa elég lesz erre a télre? Erre a fuvaros kacarászva felvilágosított: három évre is… A hasogatás során keletkezett kéregdarabokat, forgácsot már a nyár folyamán összesöprögettük, zsákba szedegettük, ez a gyújtós, ehhez jön még a kukoricacsutka, a rózsaszín gyújtókocka, a megyei napilap, a teszkós újság meg a háztartási papírszemét. Úgyhogy fűthetünk. A keletkező fahamut meg szépen hordjuk a kertbe, illetve az egyik melléképület mellett van a földben egy építkezésből megmaradt lik, abba is töltögetünk. A fűrészport viszont nem pocsékoljuk a fűtéshez, az kincs: rózsáknak, hideget rosszul tűrő szabadföldi növényeknek melegítő takarója lesz a télen a tövek körül. Meg a lefagyott járdák csúszástalanításához is kell, nem irtja ki a gyepet, nem teszi tönkre a járdát, cipőt, mint az útsó. (Más dolog, hogy behordódik a lakásba, de azon lehet segíteni.)
Hát hízó ludaink már nincsenek, de amikor kicsik voltuk, mamáék rendszeresen tömtek kacsát. A kacsák októberig a szabadban voltak, még kis betonmedencéjük is volt az udvarban, aztán az ősz derekán elkezdték tömni őket, hogy a Márton-napi búcsún legyen sült kacsa. Sokszor végignéztem, hogy mama hogy áztatja be a kukoricát egy kis kék lavórba, erjeszti meg a tömésre (tudjátok: az alkohol növeli a májat!), azt is, hogyan tömte meg a kacsát, és húzta le kézzel a gigájába a kukoricaszemeket. Sose láttam olyat, hogy a kacsának a légcsövébe ment volna a kukoricaszem. Amikor meg levágták őket (nem a nyakuknál, mint a csibékét, hanem a tarkójuknál), mindig lestük, mekkora a májuk, meg mennyi kacsazsírra számíthatunk. Aztán belaktunk a sült vérből (hat éve nem ettem!). A sült kacsát meg a kacsalevest azonban rendíthetetlenül utálom ma is.
A tojó tikjaink már nem termelnek annyit, mint amíg melegebb volt az idő, de még nem kellett őket téli táplálékra állítani (ez nálunk télben nagyobb mennyiségű takarmányt jelent bőségesebb adag kukoricákkal, ilyenkor az övék az összes moslék, száraz kenyeret is kapnak, és hetente háromszor legelhetnek, ha nincs hó), most nagy adag búza, kevesebb kukorica, tök és a kertben még zöldellő potlohó káposzták adják a takarmányt. Így is tojnak azért, keveset, de hatalmasakat.
A tsigás kertben gondolom régen böjti ételnek való csigákat nevelgettek. Nem vinne rá a lélek, hogy ilyet csináljak… A vizáról való rendeléstétel olvastán meg elfogott a szomorúság: a Szigetköz vizái hajdan ország-világ előtt híresek voltak, de ez már sajnos a múlté. A Dunából való eltűnésük szomorú története itt olvasható el. Manapság programok indultak az újratelepítésre, de ezeknek a sikeréhez rengeteg fetételnek kell teljesülnie a vízszennyezés kiküszöbölésén kezdődően az esztelen halászat beszüntetésén át a hallépcsők építéséig. Reméljük sikerül visszatelepíteni véglegesen ezt a hatalmas halat a Dunába.
A spejzmustrát kár cifrázni, minden magyar Gazdaszszony, aki már annyit dolgozott azon, hogy a hideg téli napokra válogatott finomságokkal legyen teli a kamrája, azokat nem hagyja pocsékra, hanem mindig átnézi őket: minden rendben van-e velük!
Mindezek a tennivalók már a közelgő telet jelzik. Viszont annak, aki ebből a sok okosságból a számára használhatókat végrehajtja, nem jelenthetnek gondot a hideg napok: hiszen így a lakás meleg, a kamra teli! Kell-e ennél több a télre?

November küszöbén…

… az igazi őszben járunk, hullanak a falevelek, a kertben a lágyszárú gazok megfagytak (alig vártam!). Az első derek kicsit felkészületlenül értek minket: a földben még kint van a zeller, a káposztafélék, gyökérzöldség, bár nem látom, hogy megfagytak volna.
A melegkedvelő növények mind meghűltek: az utolsó bogyókáit érlelő koktélparadicsom, a pár apró hüvelyt még növesztő vajbab tönkrement. Ekkor még volt kint fejtenivaló törökbab a kukoricaszárakon; féltünk, hogy amikor a Nap felsüt, moslékká válik, de a vastag babhéj megvédte a nagy, rózsaszín-fehér szemeket.
Nagy újság, hogy sikerült leszedni a kukoricát, illetve a kukorica-bab keverék dzsungelt. A babból valami elképesztó termés lett, egész héten csak azt fejtettünk. Jó hír még, hogy a kukorica kóróján sikerült túladnunk, egy gazda elviszi a bikáinak. Nem kell húzni-vonni a kévéket, szárogatni meg égetni. A túltermelt babot meg anyuci „elbizniszelte” 1 kőművesvödör hüvelykes bab = 1 vödör morzsolt kukorica árban az egyik közelben lakó asszonnyal. Na, ehhez vajon mit szól az Apeh?
Sőt mi több, meg is lesz ganézva a kert, már megvan, honnan vesszük a trágyát. A lenövénytelenített részekre meg már apránkánt hordjuk ki a fahamut.
A kopárodó kertről nem is tudok mást írni, ami érdekes lehet, az a másod-és tél alá vetések jelen állapota. A fő telephely már tesóm kiskertje. A Téli vajfej saláta fejlődése imponáló, eddig csak ajánlani tudom a fajtát mindenkinek, remélem, átteleltetés után is ez lesz a helyzet. Szépek a kipalántázott darabok és a sorban maradtak egyaránt, egy-kettőt már enni is lehet. A másodvetett franciaretek is igen szép, gyorsan fogy, mindennap esszük. Sokkal különb és nagyobb gumói vannak, mint a tavaszinak, a zöldje is makkegészséges.
A másodjára vetett sárgarépa nem érett be. A lollo bionda és zöldborsó nem hozott egy rekordtermést, de csemegézhettünk belőlük, hamar el is fogytak. A júliusban elültetett kínai kel gyengébben termett, mint amire számítottam, de az étrendünkbe kellemes változatosságot hozott, jövőre újra ültetek. Az őszi mák, az adventi kelkáposzta és a leveles kel kicsit satnyácskák. Az elduggatott vörös-és fokhagyma kotlik a földben, csírájuk se látszik, de a mélybe pompon nagyságú gyökereket eresztettek. (Már azt hittem, mindet felhúzkodták a „kőműves fácánnyai”, a Hédiék melletti kiserdőben tobzódó varjúcsapat.)
A jövő héten – pláne hogy az idő is jónak mutatkozik – folytatni kell a kert „lepusztásítását": kiszedni a zellert, paradicsomkarókat, potlohó káposztákat, cukkinimaradványokat és más ramatyokat. Lassan már elkezdjük fölásni a zöldséget, behordani a dézsásokat. S bár még igazán hideg nincs, valamiféle védőháló kell a téli veteményeimnek a sok varjú miatt. Hálót nem kaptam, de ugyanolyan anyagból árumnak még necczsákot, 30 ft-os darabáron. Na, ezeket gondoltam szétvágni, takarószerűen összevarrni, és hasábfával lefogatni a veteményre. Akarok még palántázgatni: a telelő keleket (milyen jól hangzik!) a végleges helyükre, meg a téli salit is jobban szét akarom szedni. A nagyszabású terveknek csak egy akadálya van: az, hogy ötkor már sötétedik. Szóval iparkodni kell, közelítenek a hideg-szeles napok, ki kell használni az időt a kerti munkák nagyjábóli befejezésére!

Igazán ősz derekán,

október közepén járunk, az idő is őszies, a kert is. Mit is írhatnék? Még egy sereg tennivaló van, ami alól a héten kihúztam magam, mert valami rejtélyes derékfájás gyötör; csak a babfejtésben jeleskedtem... Volt is vele elég munka. Megkezdtük ugyanis a takarmánykukorica szedését, aminek a köztese a bab. Anyuci bosszankodott: túl sűrűn vetett tavasszal, a kukoricatövek totál összenőttek, a csövek elég kicsik lettek, és ezeket gyilkos folyondárként nőtte be a törökbab. A babon valami tömérdek termés van, sajnos a legnagyobb része kifejtőkategóriás, a magnak való, már szárazra érett hüvelyeket gondosan szikkasztgatjuk egy papír popcornos dobozban...
A levágott kórókat idén már hamarabb el akarom égetni, úgy, hogy a hamuja a földön maradjon, mert a szárzúzóztatás sokba lenne, a kazánba - mint rájöttem - körülményes lenne behordani, a termőföldön való égetés marad, hamuja így hasznosul is.
Utolsó teméseit kínálja a másodvetett vajbab, uborka, cukkini, saláta és zöldborsó. A gyökérzöldség-félék még a földben.
Nemsokára teljesen ki kell ürítenünk a kertet az őszi szántáshoz. Két nagyon bőtermő növény azonban gondot okoz: az angol zeller és a póré. Az angol zeller a sok csapadék miatt dzsungellá alakult: csodás lombok, roppanó szárak! De olyan sok, hogy egy kétszáz személyes kifőzdekonyhának elég lenne egész télre! Jó, hogy a mélyhűtő sok mindent elnyel, de ez akkor is rengeteg. Pedig csak egy tasakra való magból neveltem palántákat! A zellerzöldből pürét készítek a zöld galuskához, de a rengeteg szárral még ki kell gondolnom, mit tegyek, hogyan tároljam a mélyhűtőn kívül.
A másik a póré. Végül is ezzel kapcsolatban tudom a követendő eljárást. Tavaly ugyanis kitapasztaltam, hogy a nyirkos időben nagy sár-gyökérgombóccal felszedett, majd visszaültetett vastag pórék sikerrel áttelelnek. A nagy hagymákat ezért még a földben hagyom, csak az apraját esszük ki. A nagyokat majd a szántás előtti napon kiszedem, aztán amikor a traki elmegy, visszaültetem, így a tavaszi kombinátorozásig ( márciusig ) innen ehetünk, hidegben is.

Apropó, tél alá vetés! Még a múltkorokban szétültettem a Téli vajfej saláta palántáit, amik a nyirkos időben szépen "megfogantak", hajtanak. A teleltetnivaló spenót szedhető. Az őszi mák meg kel. Duggattam hagymát, fokhagymát még. Nemsokára a téli takarásról is gondoskodnom kell; neccháló, avar és szalma lesz erre szerintem a legmegfelelőbb.

A héten még tart a kukorica-és babszedés (ó jaj, már nem is érzem a körmeimet, tövig koptak a fejtéstől!), pincetakarítás élesben. A kertben komolyabb tennivalók nincsenek ezen felül, csak a letakarítás; öntözni, gazolni már nemigen kell. (Szerencsére idén az őszi gaz is egy nagyságrenddel kisebb, mint tavaly ).

Végül szeretnék a figyelmetekbe ajánlani egy kitűnő blog kitűnő posztját a régi gyümölcsfajtákról és azok eltűnéséről. Nagyon tanulságos!

Ez a hónap is eltelt,

és nem is tudom, hogy mit írjak, mert egész héten nagymostam, nagyvasaltam, nagytakarítottam, befőztem, a kertbe meg csak szedegetni mentem hátra. Úgyhogy csak „állapotfelmérésről” tudok beszámolni.
Mondjuk arról, hogy a takarmánykukorica is beérett, bár még nem kezdtük el leszedegetni. A két kukoricatáblát járhatatlanul befonta a közé ültetett törökbab meg sütőtök. A babon extratermés várható, de még nem szárad. Amíg nem lesz szárazbab, a kórók ott fognak állni, lehet, kukorica nélkül is. Utána ráérek újra agyalni, mi legyen a kóróval: elégessük a kertben, szárzúzóztassuk-e le, és szántassuk vissza vagy fűtsük fel a kazánban gyújtósként.
A sütőtök gyatra, talán ha négy darab van, három Nagydobosi és egy turbántök. Az olajtök magjából meg patisszon kelt ki. (Valahogy nekem se stimmelt a dolog tavasszal: miért van az olajtök vetőmagjának héja, holott az héjtalan?) De legalább most is van egy kis patisszon.
Potlohó káposztaféléim élnek-virulnak termés nélkül, egyedül a kínai kel az, ami eredménnyel kecsegtet, és nem is rosszal, jövő héten már főzni szeretnék belőle. A paradicsomnak egy csapásra vége lett, ami még volt leszedtem, befőztem. Valamennyi koktélparadicsom lesz még egy darabig, de a rothadás tarol, az esőtől a szemek felrepedtek. Paprika éppen csak megennivaló adag van. Az őszre vetett borsón csak csemegeadag van. Szerintem nem jól választottam fajtát hozzá, majd jövőre! A többi másodvetés takaros, szép nagyok a retkek, tegnap már szedtem spenótot. A jövő héten szeretnék spenótos galuskát főzni valamilyen szaftos husival, mondjuk gombás szelettel.
A gyökérfélék a földben ücsörögnek, és azt hiszem, ott is maradnak egy darabig, mert most megint cappogós sár minden, nincs értelme még felszedni. A másodjára vetett vajbabok második turnusa most kezd teremni, köztük van sárga és zöld hüvelyű egyaránt.
Nagyjából vége azonban a sok cukkininek, patisszonnak, Az uborkán még van egypár darab, amíg lehet, eszegetjük frissen.
A krumplit elkezdtem felszedni a héten. Hát, ha jövőre is ilyen termés ígérkezik, feltalálom és szabadalmaztatom a krumplidetektort. Itt-ott akadt csak egy-egy szem. Felástam az ötven négyzetmétert, és lett egyetlen vödör krumpli. Másnap meg se bírtam emelni a karjaimat. Jövőre máshogy lesz, jobb vetőgumóval és termelési móddal.
A következő hét fő feladata a tél alá vetések palántázása, ápolása lesz. Kapálgatás, gazolás, szétültetés, hagyma-és fokhagyma – duggatás, őszimák-vetés. (Drága sógorom már föl is ásta hozzá a helyet az ő kertjükben, önként, dalolva!). Kerítenem kell valami védőháló-félét télre madarak és erős fagy ellen a vetés takarására.
A másik feladat már a kert előkészítése szántásra. Ehhez az elszáradt növényeket, kidöglött paradicsomokat, letermett babot, gyomszárakat le kell hordanom a terepről, különben feláras lesz a szántás, mert előtte fogassal el kell távolítani a maradványokat. Meg amúgy is ez a rendje a kertészmunkának. Kisebb gazok, kukoricatörzsökök, elvénült cukkinik maradhatnak, azokat viszi a gép.
Harmadjára pedig magokat kell szedni a jövő évi vetéshez. Több növényről már szedtem magnak valót. Paradicsomból kiválogattam a legszebb terméseket magnak, de anyuci megette… Tökfélék, babok – az ő esetükben is gondoskodnom kell a jövő évi vetnivalóról.
És az ez évi tanulságokat levonva már töprengek a jövő évi vetni-, termelnivalókon. Láttam pár érdekes dolgot… de nem lövöm le előre, úgyis minden olvasható lesz a maga idején ugyanitt!

Itt a vénasszonyok nyara...

... mondhatnám, bár ezt az időt a nyárral rokonítani már kicsit túlzásnak tartom. Azért jók ezek a nyugisabb napok. Napi egyórányi csendes dolgozgatás a kertben már látható eredménnyel jár ilyenkor. A gazok olyan vérmesen nem növekednek, a másodvetések szürete megkezdődött... Megint olyan békés - csendes időszak van a kukoricaszedést, szántást megelőző nagy munkák előtt. Minden nyugdíjastempóban megy.
A krumpliszedés is. Hát, a termésre viszont a pocsék, xar, botrányos jelzők is enyhék. Három 11 literes vödörrel lett egy 30 négyzetméteres darabon. Így meg is rendeltünk egy őstermelőtől télre két zsákkal. A balsikert sokmindenre ráfoghatnám, egy azonban biztos: jövőre olcsó hipermarketes biovetőgumót nem veszek, mert ez volt a dolog sikertelenségének fő oka, nem krumplibogár vagy rohadás. Csak szaküzletből!

Szintén öregesen csinálgatom a teleltető-tél alá vetős ágyásokat, a kis kerítés-kertbe meg bepalántáztam kínai kelt. Itt már nincs útban a szántáshoz, ősz végéig, a nagyobb fagyokig meg kibírja.

Csak még jobban körbe kell gyomlálni az ágyásokat.

Elkezdhettük szedni az először elültetett másodvetésű retket.

A következő turnus még szikleveles,a harmadikat meg csütörtökön vetettem el. ültettem kapormagot is, legyen még egy kis zöldje a fagyokig.

A vajbab még terem, uborka is van egy kicsi, de a paradicsomnak már végképp leáldozott. A jövő évi magokról azonban már gondoskodnom kellett, ezért egypár egészségesnek tűnő darabot a tövén túlérleltem, aztán felvágtam, a magját kinyomtam, szűrőben kimostam, és megszárogattam. Most nem voltam olyan gügye, mint tavaly, hogy törlőpapíron szikkasztottam, ami után a magok mind leválaszthatatlanul felragadtak a papírra, úgy vetettem el őket. Most egy rózsás cseszkó csészealjon száradtak meg. Persze a nemesített paradicsomok magjait (mondjuk az F1-es hibridekét) ilyen formában megszedni nem lehet, mert visszavadulnak, de a piros és sárga koktélparadicsom magjait gond nélkül be lehet gyűjteni házilag.

Idén a paprikaeltevés már felejtős, a dinnye se fog beérni, hát ez egy ilyen pocsék évad. A brokkolik, karfiolok is nagy "potlohók", ember által fogyasztható rész nélkül. Mindegy, legalább a tyúkok jobban tojnak majd kertletakarításkor a nagy lapujaiktól. :-(

A héten öreglányosan bővítgetem majd a teletetőkertecskét, gyomlálgatok, ketchupöt teszek el, körtét aszalok, meg elvetem az őszi mákot. Meg sütkérezek egy kicsit az őszi napsütésben, néha azt is kell... Ja, és még egy madáretetőt szeretnék majd forgalomba helyezni télen, azt is el akarom készítgetni apránként.

Végül szeretettel üdvözlöm hetvennegyedik, hetvenötödik és hetvenhatodik új olvasónkat, Nyözöt, FloraKrit, és Irént ezzel a mahóniavirággal - ami bármilyen furcsa - most nyílt ki!

Bizony, eltelt a nyár,

… ömlenghetnék líraian, ehelyett inkább azon lamentáltam a hűvös napokban, hogy begyújtsak-e vagy se az ömlő esőre és hűvösre tekintettel.

A kertbe menni nem is volt érdemes. Azért az egyik szárazabb estén cappogva hátragumicsizmáztam (szegény cukigumicsizmi egyre cefetebbül néz ki), és leszedtem a koktélparadicsomokat, megpucolgattam, és előkészítettem befőzésre. 2 x 2,2 kiló lett. Mindegyiket lefagyasztottam, mert ekkora adagokkal a tízliteres befőzőlábosban kár kezdeni. Majd ha összejön hat-nyolc kiló, egyszerre befőzöm.
A rossz idő nagy vesztese a paprika; annak rendje és módja szerint szépen elkezdett rohadni a hegyétől felfelé. Fogalmam sincs, mi okozza ezt, nálunk a paprika eddig maximum feketetetves volt. Biztos ez is a sok eső miatt van. A gaz is kezd megint egyre jobban elterjedni.
Késő őszre és átteleltetésre ültetett zöldségeim szépen iperednek. Az átteleltetni valók természetesen tesóm kertjében (spenót, saláta). Ami még idén elfogy, az a mi kertünkben is maradhat. Viszont kiterveltem, hol fogok egy kis teleltetőágyat csinálni, és mik lesznek benne, mert most ezek az áttelelő zöldségek mérhetetlenül piszkálják a fantáziámat, pont úgy, mint a drótos paradicsom tavasszal.
Kínai kel is van idén először. Leveles kel is akartam vetni, de a tavasszal megvásárolt mag sehol sem kelt ki. A hetekben próbálkoztam még vetőmagot felhajtani, de szomszéd csodakisvárosunk egyik vetőmagboltjában csak rendelésre hozatnak, a másik helyen a tisztelt eladó meg úgy bámult, mint a luki nyúl, amikor ezt a magot kértem. Azért egy vetőmagbolti eladótól elvárható lenne, hogy tudja, mi szerepel a vetőmagkatalőgusban, amiből rendel! Kutakodtattam a megyeszékhelyen is mag után, és láss csodát! Ott sem volt. Adtak viszont egy Adventi nevű kelkáposztamagot helyette. Ez viszont nem tűnik rossznak, már a neve is bizalomgerjesztő. A leírása szerint: „Az ősz folyamán állandó helyére kiültetve jó áttelelő, hideg-és szárazságtűrő fajta. A növény gyors fejlődésű, egyöntetű, középnagy. Zárt, közepesen kemény fejet képez. Levele erősen hólyagos.” Elvileg ha áttelel, kora tavasszal fejesedik ki. Ettől függetlenül jó lenne még leveles kel is, mert az TÉNYLEG áttelel, de már ősszel is ehető.
Azért a szokott szombat esti kerti szemlémen találtam szép terménydarabokat is, mondjuk ezt az 1,2 kilós céklát, nyolcvan centi magas szárzellereket. El se hiszem, hogy a kiültetett, Nyunyi-kisujj nagyságú palánták négy és fél hónap alatt ekkora nagy lovak lettek. Van most vajbab is bővecskén, s lesz is. A répa, krumpli még a földben, uborka, cukkini, patisszon is akad. Paradicsomból azonban már jobbára csak a koktélkiadású lesz. A termésre még várok a másodvetett zöldborsónál, sárgarépánál, salátánál, még-egy két hét kell nekik.
A késői vetéshez előkészített magágyakat az eső természetesen totál tönkretette, állt rajtuk a víz, megtömődött a föld. Kapálhattam mindent újra. De tulajdonképpen nem is volt baj, mert hatalmas adag pörjegyökeret szedtem ki a földből, és a szépen elmorzsált ágyásba vethettem a retek – és kelkáposzta-magokat. És tohonyaderékfájóskertész – módra ültettem még újhagymának valót. Találtam egy zacsiban valami tavaszról maradt dughagyma- maradékot, azt ültettem el – potyogtatva.. Így is kihajt, bát a hagymák görbék lesznek. Csak a dughagymában volt egy-két gyatrább, és lusta voltam válogatni, meg már erősen sötétedett is. Bepotyogattam, takartam, ámen.
A héten a paradicsom – maradványokat begyűjtöm, befőzöm. Még vetni is akarok retket, kelféléket. Palántáznom is kéne, de hát hogy mire fogok ráérni, rejtély…

Végül három új olvasóinkat köszönthetjük újra nyíló szarkalábam füzérjével:

Patríciát, Kingát és Rozikát odaátról!

Véget ér lassan a nyár...

... de a kert nem mutat kifejezetten őszies képet, néhány növény most fordult termőre.
Tavaly ilyenkor előbbre voltunk sok kertiveteménnyel. Például: ilyenkor már volt kifejtős korú tűzbab, idén még nincs, majd csak kukoricaszedésre lesz. A másodvetett zöldbabot még nem is lehet szedni, és az annyi gonddal nevelt paprikáim még csak most kezdenek teremni. Tizenegy hónappal ezelőtt ilyenkor már ott soroltak a spejzban az olajos-ecetespaprikás üvegek. Nincsen se pagodakarfiol, se brokkoli, csak nagy "potlohók". Tulajdonképpen ha belegondolok, idén sok mindenből elég gyatra lett a termés a tavalyihoz képest. Sok paradicsom tönkrement, alig van paprika, a borsó igen szerényen kelt, a káposztafélék is rosszul indultak, a bab egy részét lerágta a csiga, a jégverés se tett jót. A krumpli és a csemegekukorica se szerepelt fényesen. És pont ezek azok, amikből rengeteg fogy! A tavalyit azonban messze verte az uborkatermés, és a hagyma, kifejtőbab is lesz jócskán. A zeller és a póré is jó lesz, nagyon szép lett a saláta, és életképes, nem lisztharmatos a petrezselyem, sárgarépa. Így a gyökér-és hagymafélék szerepelnek szépen. A kísérleti darabok közül nagy várakozással tekintek a kínai kel, az áttelelő saláta és a kilométerbab termésére. Kíváncsi vagyok, hogy mit mutat fel az elkövetkezendő hetekben a lassan termést kötő zöldborsó. Vajbab már biztos lesz, bár még túl gyenge az evéshez.

A kertnek csak egy pontja botrányosan gazos, és ez a felszedésre váró krumpliágyás. És már ez is eredmény! A többi darabokon is vannak pörjék, paréjok, de ezek a maguk csekély huszonöt centijeikkel és lágy szárukkal kismiskák tavalyhoz képest. Nincsenek méternagyságú darabok, fás-karós szárral, magontó hajtásokkal. Sikerült azt is kiküszöbölni, hogy az acat kivirágozzon, magokat növelve és elszórva. Ahogy a magágyat csináltam a reteknek, leveles kelnek és őszi dughagymának, észrevettem azt is, hogy a perjék megritkultak, gyökereik sekélyebben vannak, könnyebb volt kipucolni az ágyást. A gyomszárakat is sikerült lehordani, elégetni.

Egy - két ilyen takarítandó parcella van, bár csak hellyel- közzel gyomlálgatok rajtuk, őszre kelve már nem olyan vad tempóban nőnek a gazok. Ahova lehet, még próbálok vetni, hiszen a vetett ágyások - még ha csak kicsit is- a későbbiekben is azért több művelést kapnak, mint az üresen állók. És ha idén kevesebb a gaz, jövőre még kevesebb lesz! Tulajdonképpen már hat éve próbálom így visszaszorítani a hajdan mindent ellepő gyomtengert, és most tudom azt mondani, hogy érdemi eredménye látszik.

A héten be szeretném vetni a magágyakat, a leszedett terméseket befőzni, a másodvetéseket ápolgatni, és a krupliszedést is megkezdhetjük. Gigacukkinik és patisszonok megint nagy számban nőttek, ezeket le kell szednem és tyúkkajává aprogatnom, hogy újra teremni kezdjenek a tövek.

Egyébként ilyenkor olyan a kert, mint valami bőségszaru: szinte mindent megtalálok benne, amire gusztusom van, így könnyű kitalálni a heti menüt.

És nem tudok betelni kis hétköznapi gyönyörűimmel, szerény kis legényfogóimmal. Kicsi csak az ágyásuk idén, rosszul keltek, megverte őket a jég, de kárpótoltak dús virágzásukkal. Érdekes, hogy tavaly, amikor a magokat megszedtem róluk egy nagy papírdobozba, a legszebb, legérdekesebb színeket: élénkpirosat, bordósat, narancsszínűt válogattam ki magnak, nem a közönséges rózsaszíneket. Ehhez képest újra csak a rózsaszín az uralkodó, de feltűnt benne rózsaszín-fehér csíkos, és sárga-piros is, ilyenek tavaly egyáltalán nem is nőttek! Érdekes ez az öröklődés! Idén ezekből a tarkákból is jócskán szedek, nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz belőlük jövő nyárra.

És most már nem hagyhatjuk ki a köszöntő-blogajánlót sem, hiszen három új olvasónk van!

Egyikük, Timi, hozzánk hasonló buzgalommal - és szerintem sokkal nagyobb fegyelemmel - műveli gondosan a kertjét, Micit, aki szintén a vidéki élet kedvelője, és Adriennt. Köszöntse őket ez a szép szitakötő kettőnkön kívül.

Apropó szitakötő! Idén mintha szitakötő-tanyává változott volna a kert. Korábban mindig csak a Duna-, de főleg a Lajta-parton láttam annyira sok és annyiféle szitakötőt tanyázni, mint most a kertjeinkben. A végén talán még szárazföldi szitakötőink is lesznek? :-)