Kerti tervek az idei évre

Tavaly ilyenkor mindenféle kertészeti évösszesítőket írogattam 2009-ről, meg ültetési terveket. Valami összegzés-félét nekem is össze kéne akasztanom, de nem visz rá arra a lélek, hogy túl hosszan limonádézzak rajta.
A 2010-es év messze alatta maradt a 2009-esnek, a jégeső, a sok csapadék, a nagyon hűvös nyárutó, a nyirkosság miatt terjengve élősködő kórokozók és kártevők miatt. Ennyi, ámen. Inkább azokat a szempontokat sorolom fel, amiket idén mindenképpen figyelembe akarok venni.
1. Valószínűleg sokkal kevesebb időm lesz kertészkedni. Ez azonban remélhetőleg a blogbejegyzés-mennyiségen nagyon nem fog meglátszani. Viszont sokkal jobban meg kell szerveznem a kerti munkát, hogy ne lepjen be mindent a gaz, és ne váljon kővé a talaj. Így időben kell minden feladatot megkezdenem. A vetéseket ennek megfelelően megpróbálom átütemezni: jóval nagyobb hangsúlyt akarok a másodvetésekre fektetni, akkor kiegyenlítettebb lesz a munka eloszlása az év folyamán. Már elkezdtem megrendelni a vetőmagokat, a jövő hét enyhébb első napjaiban meg akarom tölteni a nevelőládákat földdel, és a hó végén megkezdem a palánták előnevelését, három héttel korábban, mint tavaly.
2.Több energiát kell a talajjavításra fordítanom. A műtrágyát ki szeretném vonni a forgalomból (na jó, azért a tavalyi maradékot nem vágom a kukába…). A fahamu már most is nagyban vándorol a kert földjére, de a kellő mennyiségű komposztot így se fogom tudni előállítani. A mulcsozást azonban sokkal szélesebb körben fogom használni, mint tavaly, sokkal több növényi anyaggal.
3.Szerencsére a tarack mennyisége lényegesen lecsökkent, a tavalyelőtt még nagyobb mértékben használt gyomirtó helyét még tavaly átvette a benzin-és „embermotoros” kasza. Mivel így sokkal kevesebb lett a magszáras gaz, kevesebb lett az elszórt gyommag a földön, jobban elboldogulhatunk az előbújó paréjokkal.
4.Amennyire lehet, el akarom „biósítani” a kertünket, mivel kicsi keresztfiam bébipapijának valókat is itt szeretném előállítani. A fitoftóra-monília-krumplibogár-levétetű kvintett ellen valahogy máshogyan is fel akarok lépni.
A fitoftóra – a paradicsomragya és krumplirohadás kórokozója – állítólag ott tarol igazán, ahol egyszerre van krumpli és paradicsom. Hát persze hogy mindkettő van, és ezzel együtt rohadás is. Idénre végeztem a Desirével és a teszkós bio-nak kikiáltott, csoffadt, becsávázott vetőgumókkal. Egy fitoftórarezisztens krumplifajtát szeretnék ültetni, így kevesebb lesz a fertőzőgóc. Paradicsomból megint lesz vagy tízféle fajta, próbálkozok, melyik bírja majd jobban. Meg korábban, már preventíve is fogok permetezni rézzel, nem várok, míg rohad minden. Persze azért még tesztelem a rézdrótos, meszes stb. módszereket is!
5.Hogy miket és hogyan fogok ültetni? Ami szokásos lesz, az a répafélék, cékla, petrezselyem, pasztinák, aztán a retek, a csemegekukorica, uborka, mák. A paprikán se változtatok sokat, a zelleren se. A hagymafélék is hasonlóan lesznek nevelve, palántáról és dughagymáról, de kiegészítésképpen lesz még sarjhagyma és snidlinget is bőven vetek. Az ezüstfehér hagymából meg egy komplett, nagy parcellát szeretnék nevelni.
Az előítéleteimből is szeretnék levetni. Először is a zöldborsóval kapcsolatban: új fajták mellett visszahoznám a Rajnai törpét mint igen korai és másodvetett terményt. Másodszor meg azt se hiszem, hogy ne tudnék normális káposztaféléket, karalábét meg karfiolt termelni, amikor a szomszéd tud, és tavaly nekem is sikerült. Tehát ez is lesz majd – bár lehet, csak másodvetésként, rövid tenyészidejű fajtákkal.

Szeretnék fehérbabot is vetni, mert a Juliska és a törökbab már unalmas. Amit még ki akarok próbálni: a sárgadinnye jobb nevelése, az okra még egyszer,és a perui földicseresznye. Fajtákat most nem nevezek még meg, majd a vetésről szóló beszámolókban úgyis szerepelni fognak.
6.Végül: még nagyobb teret kívánok adni az áttelelő, igen korai meg őszi szabadföldi terményeknek. Már idáig is igen biztató formában telel a szabad ég alatt több, téli fogyasztásra vagy korai hajtatásra szánt zöldségem. A téli frisszöldség-igényünket így nem a csoffadozó, vízízű importcsodákkal fogjuk megoldani. Hajtatni, fóliázni nincs időm, földterületem, így anélkül próbálok valamennyi nem tárolt zöldet kitermelni majd.

7. Több egynyári virágot szeretnék a kertbe! Legyen búzavirág, lepkevirág, menyecskeszem...
Sok szép terv… Mélyebben most nem megyek bele, mert attól tartok, hogy olyanról okoskodok, amit aztán hírből se tudok kivitelezni. Bőven elég ennyi, majd a következő hónapok blogbejegyzései elárulják, mit tudtam ebből megvalósítani.

Januarius

Nagyváthy Szabó János január hónapra is számos tanácsot ad a Gazdaszszonyoknak. Az első kilenc pont a cselédfogadással kapcsolatos, csak érdekességként vettem ide, viszont a többi pontban számos olyan tanács olvasható most is, ami egy mai vidéki háztartásban teljesen helytálló. Nézzük!
"Nagy résszében az Országnak Ujj-Esztendő napkor változik a’ Fejércseléd. Ezt tudván a’ Gazdasszony, az elmenőktől még az úgynevezett Csonkahéten kérje elő mind azt, a’mit a ’ múlt esztendőben illyenkor a’ használás vagy gondviselés végett kezére adott. Inventáriom szerint, és nézze meg darabról darabra, mellyik vagy mitsoda, minemű karban van. A’mi kinek fizetéséből bent van: össze kel adni, és kifizetni.
2. A’mi elkopott, szakatt, vásott, vagy romlott a használásban: azt az Inventáriomból ki kel törölni, és az elmenő Cseléd fizetéséből annak árrát semmimódon ki nem kel fogni. Az előrenéző Gazdasszony a’ gondatlan, és vigyázatlanúl törő Cselédet a’kor intse meg okos mérsékletséggel, mikor a’ vigyázatlanság gyakran történik, de azért bérét el ne húzza egyiknekis: mert sokszor a’ki felettébb vigyázis, akarat nélkül kárt tesz. Van ollyan Cselédis, a’ki azonvaló mérgében, hogy a’ Gazdasszony azt valamiért megdorgálta, mindent, a’mi a’ kezébe kerűl, hányja- veti, sok eltörik. Ha ezt a Gazdasszony látja: legokosabban cselekszik, ha az illy Cselédet útnak ereszti, és a’ kártételt bériből kifogja. A’hol a Cseléden nem olly könnyű a’ kiadás: a’mérgest, mikor megcsendesedett szép móddal meg kell inteni: sok megjobbúl: de sok nem. Itt mit kell vagy szoktak az Asszonyságok cselekedni? Ha én tölök kérdeztem: elnevették magokat. Ezt én elértettem, de jobbat nem tanátsolhattam az ő módjoknál: a’ mellyben mindazáltal mértékletesnek kell lenni igen nagyon. Ez az Asszonyokat széppé teszi, és a Cselédek közt is az Asszonyságok jó hírét, ’s nevét terjeszti. Ezért pedig méltó a’ kártételről, és tevőről is megfeledkezni.
3. Sok házaknál szokás azis, hogy az elmenő Cselédeknek Ládájokat, a’ Gazdasszonyok megkeresik. Ezt nem kel az elmenetelkor cselekedni. A’ tolvajságot, a’ gondos Gazdasszony egyszeriben eszre szokta venni, és azt, a’mi elveszett nyomon keresi, és nem az esztendő végén. Jó mindazonáltal az elmenőket meginteni, hogy a’mi nem övék elvinni nemerjék.
4. Ha az újj Cseléd helyre áll: a’ Gazdasszony annak mindent maga adjon a’ kezére darabonként és felírva.
5. A’mellyik magát jólviselte: azt a’ szegődségen felül illik valamível megis ajándékozni. Ennek a’ Gazdasszony bizonyosan nem sokára hasznát fogja tapasztalni.
6. Legelső oktatása a’legyen a’ Cselédnek, hogy azon eseteket, és gyengeségeket, a’mellyeket előbbi Asszonyának házában tapasztalt, annyivalinkább pedig az ollyakat, a’mellyeket nem is látott, és nemis igazak, és másoknak tudni nemis szükség: a’ háznál a megmaradott Cselédeknek beszélgetni, nem - is illik, nem-is szabad.A’melly Asszony az illyeket nemtsak megengedi; hanem azokban gyönyörködik is, tudja meg hogy, vele a’ szószátyár Cseléd elmente után; sőt előbbis hasonlóan fog cselekedni.
7.A’ Gazdasszony az elmenőknek Szabadlevelet adjon, és ha tőlök mindent általvett, és kifizette: őket magánál ne engedje időzni ; mert az újjaknak előre elveszik a kedvét.
8. A’ szegődség – Könyvbe, be kell írni az újj Cseléd nevét, Hazáját Kötelességét és bérit készpénzben, vagy ruhában; s mellyik mit vettki abból foglalóul vagy előpénzül.
9.Az újj Cselédet a’ Gazdasszony elősször szép móddal igazítsa útba, és mondjon meg mindent; hogy szokott tselekedni, ’s mutogassa meg neki, hol mi áll?
10.A’ múlt esztendőről mintegy megbírálja magát, az az járjon végére, miből; mennyivel vett-be többet, mellyik szükséget értebe kevesebbel, mint másszor, és mi vólt az egész költség?
11.A’ Gazdát most kell kérni hogy a’ Jégvermet töltesse meg jéggel.
12. A’ káposzta ezen időben megszokott fagyni: tehát azt őrizni, és minden héten kétszer felbontatván, a’ rothattat lehányatni, és a’ nyomódeszkát hideg vízzel megmosatni szükséges. Ha igen keserű, levit le kell szedni, és rá gyenge sós vizet kell tőlteni.
13.Az ugorkás tonnákat is körűl kell vizsgálni, és ha látja a Gazdasszony, hogy az Ugorka lágyúl: szürje le a’ levét, és mint először töltsön rá jó eczetet, kétannyi borral egyelítve lágymelegenn.
14.A’ zőldségpintzéketis szellőztetni, és tisztogatni kell ezen időben, ’s a’ rothadt leveleket kivált a magnak való plántákról tisztán lemetélni.
15. A’Gyümőlts, és Szőlő-eczet ha megérett, leszűretik fa edényekbe kifőzve, több esztendeig eláll.
16. Ha valamelyik tehén leborjazott; azt sarjúval kell táplálni, hogy legyen mitől tejelni; és a borjút is gyengén meg kell vakartatni minden nap legalább a kefével: másként megtetvesedik. A’ száraz fekvés, és megvakarás abrak helyett van a’ tehénnekis.
17.A’ ritkábban kellő vas, réz, és bádogedényeket elől kell szedetni, és a’ ros’dától kitisztittatni, és ezt egyik fertályban se kell elmulatni, mint szinte a rézedények megczineztetésétis. A’ rosdát a’ borseprő lerágja.
18.A’ tűzrevaló vigyázás, nagyobb ezen hónapban, a’mikor a’ hideg nagy lévén, a’ tüzelés is legnagyobb. Azértis a’ kéményeket megsepretni, és a hamut jól kiégettetni ugyan szükséges; de tüzesen hordóba vagy padlásra vinni nem kell engedni. Ugyan a’ tűz miatt a’ Gazdasszony mindenkor legutól menjen feküdni, és legidejében keljen fel, ’s minden estve megnézze, hogy van a tűz a’ Konyhán öszvetakarva, és a’ Kályhák szájja bétsinálva.
19.Mikor az idő hideg, nem annyira szokott ugyan a’ főzelék, és Liszt megromolni, mindazáltal a’ gondos Aszszony ezen Hóldnapban se mulatja el azokat megszitáltatni, vagy rostáltatni.
20.A’ füstre aggatott húst, és szalonnát, ha a’ füst azokat jól megfogta, le kell szedni, és hideg, szellős helyre felaggattatni.
21. Szokások ugyan sok Gazdaszszonyoknak, hogy egész télen nem lugoznak (vagy párolnak); de e’ nem jó Gazdaszszonyság: mert a’ motskos szenny, a’ rakáson heverő ruhába nagyon beeszi magát, ’s azt megeszi; tehát akármelly nehezen essék is, ezen Holdnapban is párolni szükség, és legalább az asztali, törlő, előkötő, és más illyes ruhákat nem lehet zsirosan hevertetni.
22. A’ Férjfitselédnek a’ hoszszú estvéken, ha nints egyéb dolga annál, hogy a Konyhában dohányozzék, a’ Gazdaszszony adjon munkát, köttessen szakasztókat, fonasson Pár, és sajtszárasztókat, bóritókast, kotrotzot; szemethordó, és tojásttartó kosarakat.
Ha fonni tudnak, mint a felső Vármegyeiek, erre is rá kell őket hajtani: az appróbb gyermekek pedig mor’soljanak kukoritzát, ’s foszszanak tollat, és a’ mi fonál ki van párolva, a’ki reáér, csak gombolyítsa.
23.A’ jó Gazdaszszonyok azt tartják, hogy a’ jó égő száraz fa, zsirzó helyett van a’ Konyhában; tehát a’ Gazdát, czirókálják, hogy a’ jövő télre való fát most hordassa meg, és felvágatván, rakassa ölbe. Rendszerint egy kályhára négy öl, és az ollyan Konyhára, a’hol ebédet, és vatsorát főznek, minden héten Kenyeret sütnek, és lugoznak, három Kályhát, vagy 12 őlfát szokás számlálni. Ez által a’ gondosság által a’ könnyebbségen kivűl, azt is nyeri a’ Gazdaszszony, hogy kevesebb fával beéri a szükséget: mert a’ nyersből mindenkor két annyit kel a’ tűzre rakni.
24.A’ Fársángnak a’ szorgalmatos Gazdaszszony örűlni szokott (noha a’ Cseléddel több baja van mint mászszor) mert ha Aprómarhát (Baromfiat) nevelt a’ mult nyáron, vajat gyűjtött, ’s rozmarint plántált, most mindennap pénzt vásárol belőlök. Erre nézve egymást éri nála a’ hizó póka, Lúd, Rétze, Kappan, ’s a’ t. Ez takarékosság.
25.A’ Fonást ezen Holdnapban el kell végeztetni jobbára, és Februárban, tsak tzérnát lehet viszszálni; mert már az estvék rövidek.
26.A’ Gyümöltsöskamarára, és Élésházra egyébkoris ugyan; de kivált illyenkor kettős gondja van a Gazdaszszonynak, hogy a’ beszorúlt levegő vagy kemény megfagyás rothadást ne okozzon. A’ tisztogatás egy a’ legjobb szerek közzűl. Hogy a’ Hagyma és egyéb meg ne fagyjon, melegebb helyen kel tartani, míg az idő kemény.
27.A’ tsínos Aszszonyt leghamarább a’ konyhából szokták megítélni; errenézve minden héten szombaton délután a’ tűzpadot, ha kigödrösödött megtapasztassa, és kimeszeltesse, és a’ fa edényeket megkőporoztassa, a’ Czint megsiklóztassa, és a’ Rezet meszes lúggal mosassa.
28. A’melly ruhák ritkábban viseltetnek, bizonyosan molyt szoktak kapni; vagy ha a’ Szoba nedves, az állásban megrothadnak; azért is azokat télben minden Holdnapban legalább egyszer ki kel veretni, keféltetni, és szellőztetni, nyárban pedig minden 14. napban egyszer.
29.Ha azt akarja a’ Gazdaszszony, hogy a’ tej, és tejfelből bizonyos haszna legyen, a’ tejes fazekakat legfellyebb minden héten egyszer kifőzesse, kiszáraztassa, és a’ tejet lágymeleg helyen tartsa, hogy a’ felit felvesse.
30. Vagynak még ezeken kívül több, és egy hónapban négyszeris előfordúló kötelességei a’ Gazdaszszonynak, ugymint a’ szitáltatás, kenyér-sütés, Sóőrletés, szappanozás, köpülés, ’s tyúk ólak kitisztítása ’s a’ t. Ezekről se kell tehát megfelejtkezni.
31. Ha némelly esztendőben megesik, hogy a’ Rétzék, Ludak gunárzani kezdenek: jobban kell őket tartani: de nem meghízlalni, mert a’ kövér Lud nem tojik, és a’ kövér tojásból ritkánn leszsz zsiba, vagy Liba. A’ Ludaknak a’ szárnyokat meg kell tépni, hogy el ne repüljenek gunározni.
32.Elől kell venni végre a’ Jegyző-Könyveket, és öszvevetni, mi vólt ezen hólnapban a’ Jövedelem, ’s minekutánna a’ mészáros kifizettetik, a’ hús, és egyébért; mire megyen az egész kőltség?megtudni.
33.Ha a’ Malmoknak jó vize van, köles, és árpakását, el nem kell felejteni egész esztendőre valót tsináltatni. "

Két olyan dolog van, amit nekünk is mindenféleképpen figyelembe kell venni. Az egyik a tűzifa. Mifelénk az erdei favágási szezon körülbelül márciusig, vagyis rügypattanásig tart. Utána őszig már kicsit körülményesebb jó minőségű tűzifához jutni. Így azzal számolunk idén, hogy legkésőbb márciusban meg fogjuk vásárolni a jövő télre szükséges tűzifát, hogy jól kiszáradjon. Tavaly ugyanis vettünk nyáron egy kocsival, vegyes erdei fát, illetve októberben öt erdei köb kőrist. Ennek megfelelően a fa jó vizes volt, még most is direkt sistereg a gőz a kazánban egyik-másik fadarabtól, a kondenzvíz meg csöpög vissza a kéményből. Pedig szellős, fedett helyen tartjuk a fát! Ha megvesszük tavasszal, olcsóbb is (szezon végén nem vesznek fát, lemennek az árak), lesz idő kiszáradnia meg felhasogatni.
A másik: mindenképpen át kell néznem ilyenkor a spejzot. Sokszor ezidőtájra akad mindenféle penészes lekvár, felforrt szörp és egyebek, amik a moslékba valók. Pont tegnap voltam kénytelen kiszanálni pár ilyen üveget fájó szívvel, és emellett oktatást tartani a családtagoknak a befőttek higiénikus kezeléséről: a. tiszta kanállal nyúlunk csak az üvegbe, b. sem a kiszedőkanállal, sem más módon nem nyalakodunk üvegből, c. a dunsztost a lekvárkinyerés után visszazárjuk.
Szóval most is tanulhatunk a régiektől. Idén én is megfogadtam, hogy írok magamnak valami ilyesféle naplót kerti kivitelben. Van is egy 2010-es, tehát tavalyi, de a célnak megfelelő üres, nagy határidőnaplóm. Majd átdátumozom az idei évre, és reménykedek, hogy jövő januárban nem csak az üres oldalait bámulom majd, amit időhiány vagy csak egyszerűen lustaság miatt nem írtam teli...

Részleges napfogyatkozás

Nem egy csúcs kép, szúnyoghálón át készült, de jól kivehető a napsarló. A szabadban fotózott képeken nem sok minden látszott.

Balkáni gerlék

„Kétszerelmes páár, mindigegyütt jááár, egytányérból esznek, mindigösszevesznek!” –kántáltuk, csúfolva kicsi korunkban egymást, ha éppen egyikünk az oviban hosszabb ideig játszott a fiúkkal, mint amíg másikunk elképzelte… Ez jutott eszembe, amikor tegnap rápislogtam az etetőre. Majdnem minden madár párban vonult fel, három pár feketerigó – itt a városban belőlük sokkal több van, mint odahaza – két pár csuszka, két kékcinege ( hogy ők aztán párban voltak-e vagy sem, nem tudom), és a gerlepár.
Lehet, hogy valamelyikőtök nem rajong ezekért a jövevényekért. Bevallom, én se vagyok valami nagy galambrajongó. Templom mellett lakunk, a toronyban tömérdek galamb tanyázik, a galambpiszok és az állandóan hulló tollak, tojáshéjak, alkalmanként döglött szárnyasok nem keltenek bennem túlzott rajongást a fajta iránt. Mégis kedvelem ezeket a szürke kis gerléket; nekem a tavasz kezdetét jelenti, ha meghallom a jellegzetes búgásukat.
Van valami természetes romantika abban, hogy szinte mindig párban, együtt röpülnek. Tényleg elég gyakoriak, sok helyen látni őket, mégis szívesen olvastam az életükről. Különösen hogy sógoromtól karácsonyra kaptam egy gyönyörű, hatalmas madárhatározót. Írója Peter Hayman és Rob Hume, címe: Madarak.
Nem hasonlít egyik eddigi madárhatározómra sem: a Szárazföldi madarak kevésbé „képes”, a Schmidt Egon féle Madárlexikonnál rövidebbek a leírások, nem olyan sztorizós, mint a jó öreg Brehm, viszont kiváló képanyaggal rendelkezik a madarak könnyű felismeréséhez.
Ezt mondja róluk:

Nagy, hosszú farkú madár, kis feje és rövid lába miatt jellegzetesen finom küllemű gerle, széles szárnyait repüléskor behajlítja. Elég világos, kevéssé kontrasztos,a szárnyán kívül sötétebb, belül lágyabb szürke szín, a farkán alul széles, fehéres szalag van.
Hosszúság: 31-33 cm
Szárnyfesztáv:47-55 cm
Tömeg: 150-220 g
Helyzet: stabil
Ez a hétköznapinak látszó, közelről azonban csinos, finom külsejű gerle egyike Európa legfigyelemreméltóbb madarainak. Az 1930-as években a Közel-Keletről vonult észak és nyugat felé, néhány évtized alatt egész Európát átszelve, a Brit- szigeteket az 1950-es években érte el. Hihetetlen terjeszkedése az 1970-es években többé-kevésbé megállt, mára azonban egyike az Egyesült Királyság leggyakoribb madarainak. Skandinávia és Spanyolország jó részén nem él.
Táplálkozás
A balkáni gerle terjeszkedését és térhódítását nagyban segítették baromfiudvarok, tanyák, istállók, vasúti rakodók és szeszfőzdék környékén fellelhető, elhullajtott magvak. Ezeken a helyeken egyre kevesebb az elejtett gabonaszem, a városban tyúkokat tartó emberek száma is csökkent, a balkáni gerle ezért egyre gyakrabban táplálkozik kertekben, parkokban, legelőkön. Sokféle apró rovart és növényi részt elfogyaszt, néhol a madáretetőket is látogatja. Városi parkokban és kertekben különösen szelíd, könnyen megközelíthető madarak.
Udvarlás és hang
Udvarlásának legjellegzetesebb eleme a meredek felrepülés, majd hosszú, lapos köröző siklás. Ez átmehet a párok folyamatos, kétségbeesett hanggal kísért kergetőzésébe. Jól ismert a hangja: erős, tompa elég gyors hármas búgás. A második szótag hangsúlyos, a harmadik elharapott: ku-KÚÚ- kuk. Az izgatott hímek felfújt torokkal, egész testükkel hajbókolva kiabálnak. Repüléskor gyakran hallatják nazális, néha érdes kwurr hangjukat.
Fészkelés
Gyatra, galambra jellemző fészkét vékony ágakból rakja, általában sűrű fenyőfára vagy bozótba. Két tiszta fehér tojásán csupán 14-16 napig kotlik. A fióka 17-18 naposan röpképes.
Vonulás
A fő elterjedési területtől északra és nyugatra néhány madár felbukkanhat, a zömük azonban állandó. A balkáni gerle terjeszkedésének valódi oka nem ismert, hiszen bár a meglévő táplálék tette lehetővé a térhódítást, ez a táplálékforrás évszázadokig megvolt anélkül, hogy a balkáni gerle kihasználta volna.

Ez mindent elmond, mit tegyek hozzá? Talán két dolgot.
Nagymamánk húgának férje a Viharsarokból telepesként került erre a vidékre, ahol földet osztottak neki – a lecsapolt Hanság szikes pusztaságán. Ő mesélte nekem, amikor kicsi voltam, feléjük úgy tartották, ez a madár a börtönben sínylődő rabok búsítására került a világra. Mert nem elég ugye, hogy a börtön ablakába soha nem süt be a nap. Még ez a madár is odaszáll, de nem a szegény rabok szabadulására, mint a páva. Azt dúdolja folyton az ott sínylődő rabnak: „Kitöltöd! Kitöltöd!” mármint hogy a büntetést. A szabadból jött madár csak növeli a rabok bánatát, hiszen még az is azt mondja, hogy nem szabadulhatnak korábban!
A másik: most lestem ki az etetőre: a két rabbúsító jóllakva, boldogan ücsörög a faágon az etető mellet, pont egymás tollait igazgatják, halkan turbékolnak, az egyik még a szárnyát is suhogtatta. Hajtsam el őket, mert a mag másoknak lett szánva? Inkább gyönyörködök az édelgésükben. Hiába van köd és mínusz két fok, nekik már tombol a szerelmetes tavasz.

Régi paraszt regulák az időkről

Elérkztünk az újesztendőhöz. Bizonyára mindenki kíváncsian várja, mit hoz a jövő év. Tavaly a különféle időjárási oldalak beválási valószínűségét és a Dávid-féle naptárat latolgattuk. Idén nézzünk valami mást, nevezetesen a Győri kalendáriom 1748-49 évének téli, a következő esztendő időjárására vonatkozó jóslatait.

Régi paraszt regulák az időkről

Melyek nem mindenkor valók és bizonyosak, noha néha ez avagy amaz valamiképpen megtörténjék, mégis ezekre nem adunk bizonyos hitelt; mert az időknek forgásit Isten igazgatja az ő szent akaratja szerént, amint Dávid énekli, és az ő bölcs cselekedeteit érteni, megfogni véges elmének nem lehet.
A természeti dolgoknak igen bölcs vizsgálója, az első ember, Ádám, kitől mi mindnyájan származtunk,Ázsiában formáltatott az Istentől, Hebron város mellett lévő szántóföldnek agyagos sárjából (nem Paradicsomban), mely nyúló, hajló, sikeres és veres földnek iratik, ezért Ádámnak, a mi nyelvünkön „veres föld”-nek neveztetett; honnan nem csuda, hogy az emberek a földi dolgokról eleitűl fogva kívántak ítéletet tenni és formálni.
Hatodik napon utolszor teremtette az Isten az embert, hogy lássa, vizsgálja az ő bölcs munkáit, és a hetediken megnyugodott; ahonnan az ember mind a hetedik számból áll: hetedik hétbe fogantatása után anyja méhében veszi formáját; 7-dik hónapban egész állását; 7-dik hónapban születése után nőnek fogai; 7-dik esztendőben vészen értelmet; kétszer hetedikben, azaz 14-dik esztendőben teste szőreit; háromszor hetedikben , azaz 21-dikben bajuszát, szakállát; négyszer hetedikben, azaz 28-dikban egész erejét; ötször hetedikben, azaz 35-dikben egész emberi állását; hatszor hetedikben, azaz 42-dikben legfontosabb értelmét; hétszer hetekben, azaz 49-dikben nyeri legjobb idejét; nyolcszor hetedikben, azaz 56-dikban alkalmatosb a jó tanácsadásra; kilencszer hetedikben, azaz 63-dikban fogy az ereje; tízszer hetedikben, azaz 70-dik esztendőben, sántikál a koporsó felé. Úgy vélekednek sokan, hogy minden 7. számban változik az ember, és aki ebbe születik, Criticus.
Az embernek vagyon lelke és teste, a teste halandó, lelke halhatatlan, örökké él, és ezért minden teremtett állatoknál e földön legnemesebb; vagyon értelme a dolgok felől, akaratja a cselekedetre, emlékezete a dolgoknak megtartására; vagyon látása, hallása, ízlése, szaglása, tapasztalása, amelyekkel él a dolgoknak vizsgálásában, Ezért még a közemberek is eleitől fogva a dolgokról és az időkről sok különbféle jövendöléseket és vélekedéseket formáltatnak, amint a következőkből láthatni.

DECEMBER

Ha Karácsony napján zöldek a rétek, hóval fedettetenek Húsvét napján a házfedelek, ama mondás szerént:

Midőn Karácsony hava zöld,
Húsvét napján havas a föld.

Karácsony éjszakáján ha esik a földre hó, ez reménységet ád, hogy lészen minden jó.

Első napján ha Nap fénylik,
Az esztendő úgy tündöklik,
Ha második napján fénylik,
A drágaságot reménylik.

Karácsony éjszakáján ha napkeletről fúj a szél: marhák dögét, ha napnyugotról: embeerek halálát jelenti, ha délről: sok betegséget, ha éjszakról: jó esztendőt hoz.
Szilveszter éjszakáján ha eső esik, reggel pedig a Nap fénylik: nincs reménység a termésbe; ha éjtszakája és napja lészen egyenlő, úgy mondja osztán a község:

Szilveszter végezte jól nékünk az időt,
Várhatunk ezután boldog, jó esztendőt.

JANUÁRIUS

Ha ezen hónapnak első napján a nap veres felhővel jő fel, a parasztok jövendölnek havas, háborgó időket, hadakozásokat; ha szép tisztán jő fel, bő esztendőt; ha azon éjtszaka olvasztó kemény szél fúj, döghalált. Második napján ha tisztán kél fel, termékeny esztendőt, vízáradást, sok esőt várnak.
Vízkereszt napján ha csepeg az eszterhély, vagy a kerékvágásba víz ered a hóból, termő időt.

Hogyha szépen fénylik Vince,
megtelik borral a pince,

gabonával a pajta s csűr,
Mihály így jó édes bort szűr.
Pál fordulása ha tiszta,
bőven terem mező, puszta;
ha szeles, jó hadakozás,
ha ködös, embernek sírt ás;
ha pedig havas vagy nedves
lesz a kenyér igen kedves.

Ha a farkas ordít, a róka csahol, az állatok bujkálnak: erős telet éreznek.
Ezen hónapban az ifjú tyúkok ha kenyérmorzsával és zabbal élnek, bőven tojnak, és a magok tojásokat szerencsésen kiköltik, de mikor ülnek, tojásokat nem kell megfőzni vagy sütni, mert a többi csirkéi a tojásba alatta elvesznek.

FEBRUÁRIUS

Ha Gyertyaszentelő Boldogasszony napján fénylik a Nap, nagyobb hideg lészen azután, mint azelőtt volt; és ha ez a hónap nem hideg: Böjtmás hava, a tavasz Húsvéttel hideg lészen.Ezen a napon ha a borz lyukában marad, hideget jelent, ha kijő, nem fél tovább a téltől.
Micsodás idő lészen fársáng napján és Hamvazó Szerdán: az egész bőjtön olyan lészen.
Üszögös Szent Péter és Mátyás napján ha hideg jő, negyven napig tart és így:

Ha nincs, jeget csinál,
Elrontja, bontja ha talál.
A jeget olvasztja Mátyás,
Töri és rajta likat ás.

(A kalendárium többi hónapra vonatkozó jóslatai a Magyar Hírmondó sorozat darabjaként az Elmét vidító elegy-belegy dolgok című kötetben jelent meg.)

Reméljük, hogy a jóslatokból a szép és jó válik be, ezért ezúton kívánunk minden kedves olvasónknak békés, boldog újesztendőt!

Decembervégi meglepetés

Azt hiszem, a Jóisten azoknak, akik madáretetésbe kezdenek, életükhöz soron kívüli boldogságot juttat. (Gondoljunk csak Mammka, 3 Grácia vagy Birdman blogjaira! Soraikból csak úgy sugárzik a természet adta öröm, a körülöttük levő eleven világ szeretete. Öröm olvasni a bejegyzéseiket.)

A tíz nappal korábban erős havazással érkező hidegek nekem is hoztak egy gyönyörű ajándékot a munkahelyemen kitett etetőre. Az egyik havas napon a munkaidő előtti etetőtöltést akartam megejteni. Előző éjjel erősen havazott, igen hideg volt. Épp az öltözőszekrényemből szedegettem elő a szotyisedényt (szerintem nincs még egy ekkora hülye, aki a munkahelyi öltözőszekrényében madáreledelt tart egy üzemen kívüli virágtartóban), de még előtte kipislogtam a személyzeti ablakán, ahonnan pont az etetőre látni. A hó még akkor is szállingózott, és a sűrű fehérségben valami még fehérebb motoszkált a hóban a földön, végül meglepetésemre felszállt az etetőre. Egy őszapó volt. Kicsi vendégemről az alábbiakat olvashattam Schmidt Egon Madárlexikonjában:

Őszapó (Aegithalos caudatus). Apró termetű, de feltűnően hosszú farkú madár, rövid kid csőrrel, hossza 14 cm. Feje vagy tiszta fehér vagy a szemkörnyéktől széles széles fekete sáv húzódik a fültájék felé. Háta és farcsíkja fekete, válltollai rózsaszínnel árnyalt borvörösek. Torka, begye és melle fehér, hasán és oldalain több-kevesebb borvörös vagy rózsaszínes árnyalattal. Evezői barnásfeketék, hosszú farka lépcsőzetes, az egyes tollak feketék, a szélsők fehér foltokkal. Hím és tojó hasonló színezetű, a fiatalok homloka, pofái és a nyak oldalai barnásfeketék, felsőtestük feketésbarna vállaik barnák, a szélső faroktollak fekete mintázata kevéssé kiterjedt. A hímek éneke halk, jelentéktelen. Veszély esetén, például ha valaki a fészeknél jár vagy karvaly közeledik, finom „siririririri” trillát hallatnak. A legészakibb tájaktól eltekintve egész Európában fészkelő madár, hazánkban is gyakori, a dús aljnövényzetű ligetes erdőkben, feketefenyő telepítések közelében, parkokban, folyóárterek erdeiben, galagonyával, vadrózsával és más bokrokkal benőtt domboldalakon, nagyobb, erdőhöz közeli kertekben mindenütt megtaláljuk. Állandó madár, a költések befejeztével a családok többnyire együtt járják az erdőt és a bokrokat. Gyakran több család is összeverődik.
A párok már ezekben a téli csapatokban kialakulnak és amikor az idő általában február második felében megenyhül, az addig összetartó madarak párokra szakadoznak. A hím több fészekhelyet is mutat párjának, közülük a tojó választ. E tekintetben az őszapó rendkívül sokoldalú. A szakadékos partoldal gyökerei között éppen úgy megtelepszik, mint magas fák koronaszintjében, galagonyabokor sűrű ágai vagy fenyőfák lecsüngő gallyai között, esetleg valamelyik fatörzs villájában. A pár közösen építi művészi fészkét. Rendszerint egyszerre érkeznek építőanyaggal a csőrükben, és míg az egyik dolgozik, a másik türelmesen várakozik egy közeli ágon, közben halk cserregő kapcsolattartó hangokat hallat. A fészek hosszúkás zacskó alakú, felül zárt, csak szűk bejárónyílás van rajta, főként mohából, pókszövedékből, zuzmóból, növényi szálakból, háncs-és papírdarabkákból áll. A bejárónyílásba rendszerint „ajtót” , néhány tollat (többnyire fácántollat) építenek be, hogy a hűvös hajnalokon védjék a tojásokat és a fiókákat. A fészek külső falát zuzmódarabkák teszik szinte láthatatlanná, belsejét rengeteg tollal bélelik puhára. Az őszapó fészkében a környék szinte valamennyi madara képviselve van. Számoltak már egyetlen fészekben 2000-3000 tollat, kezdve a széncinke sárga mellényétől a vörösbegy piros tollacskáin át egészen a zöld küllő névadó zöld vagy a fácánkakas tarka pihéjéig. Ha a pár valahol széttépett madárra bukkan, rendszeresen odajárnak tollat gyűjteni, ilyenkor a fészek csaknem azonos pihékkel van tele. Kedvező időjárás esetén márciusban kezdenek építeni, de a munkát havazás vagy eső miatt gyakran félbeszakítják és néha csak egy hét múlva folytatják vagy teljesen új fészekbe kezdenek. Szelíd madarak, közelről lehet figyelni őket, amint néha akkora tollal érkeznek a fészkes bokorra, hogy alig látszanak ki mögüle. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy nem tanácsos közel menni az őszapó fészekhez, mert a mindenre figyelő szajkók és szarkák is felfedezik és később szétszaggatva a művészi alkotmányt, kiiszzák a tojásokat vagy elhordják a fiókákat. A fészek építése egyébként 3-4 hétig tart, pótköltés esetén azonban sokkal gyorsabban, 5-10 nap alatt is elkészülhetnek. Az áprilisban lerakott, 9-11, sárgásfehér alapon finoman pettyezett tojás méretei 14x11 mm. A tojó egyedül kotlik, párja eteti. Ha mégis elhagyja a fészket, oldalt kunkorodó farkáról könnyű felismerni. A fészekben ugyanis a madár hosszú farka nem fér el, kénytelen behajlítva tartani. A fiókák 12-13 nap alatt kelnek ki. A tojó az első napokban melengeti őket, később már mindkét szülő etet. Ilyenkor is párosan járnak, együtt érkeznek és távoznak. Ha olyan pár téved a közelbe, amely nemrég veszítette el fiókáit és még friss benne az etetési ösztön, a kicsinyek kérő hangjait hallva nyomban csatlakoznak a szülőkhöz és hordani kezdik az eleséget. A fiatal őszapók 18-19 napos korukban repülnek ki, a fészekbe többé nem térnek vissza, szüleikkel a környéken kóborolnak. Nagyon sok őszapó fészek pusztul el, főként a szajkó és a szarka okoznak nagy károkat a költésekben. Hazánkban védett.


Kismadárkámmal szintén úgy voltam, mint annak idején a citromsármánnyal: azt hittem, hogy ha mindig az erdőben kószálnék, akkor láthatnék csak esetleg egyet, Uram bocsá’ kettőt, erre az orrom elé jön! Rendben, hogy ennek az etetőnek a kihelyezésével eddig általam közelről még nem látott madárfélék megjelenésére számítottam a közeli folyó és park miatt, de ez több volt, mint gyönyörűség. Azóta csak egyszer láttam egyedül, a következő, szintén igen havas-hideg napon, utána már nem jelentkezett. Talán a hideg idetéríti majd újra; gyanítom, tanyája a folyó túloldalán levő parkban van, ennivalót keresgélni repülte át a vizet, így talált a környékbeli kopár kertekből hozzám. Nincsen a szeménél fekete csík, olyan, mint egy puha pihés hógolyó, hosszú farokkal.

Mintha egy képes mesekönyvből került volna elő, édes, törékeny játékszerként. Nagyon szép. Várom újbóli jelentkezését.
(Érdemes volt itt elkezdeni etetni, sok új érdekességet hozott nekem ez az etető, pedig nincs valami sok időm lesni. Közelről láthattam olyan madárkákat, meg életük olyan viselt dolgait, amit eddig még soha… de nem lövöm le előre a dolgokat, inkább apránként megírom majd!)

Az év utolsó hetében…

….itt az ideje, hogy a kertről is írjak még valamit. November óta sok mindenről volt itt szó, csak éppen a kertről nem, így már nagyon esedékes a dolog. Érdemi újdonság nincs, november utolsó, még enyhe napjaiban sikerült megszántatni a kertet a rohamtempós kertletakarítás után. Akkor még akartam írni az őszi talajmunkákról egy posztot, de a másnapra megérkező erőteljes fagy és sűrű havazás miatt okafogyott lett a mélységig átfagyott föld műveléséről elmélkedni. Majd tavasszal… Így csak a telelő zöldségek állapotáról írok pár szót.
A hirtelen jött hó-hideg-zúzmara miatt a póré és a kínai kel viiszaültetésére nem volt lehetőségem, ezért a nagy földkolonccal felásott és a kerítés tövén felhalmozva maradt növényekre kukoricaszárból szerkesztettem valamiféle takarást. A célnak ez is megfelelt, úgy tűnik, mivel kétszer is volt éjszakánként mínusz 14 fok, de nem tapasztaltam a takarás alól behordott zöldségek lottyadtra olvadását: kétszer is főztem frankfurti levest, egyszer meg kelfőzeléket a kinn tartott zöldségből, az állaga nem volt rosszabb, mint november elején. (Bár mirelit csigát így is találtam benne…) Hédi kertjében a teleltetésre vetett zöldségek aránylag jól megvannak, pedig a fűrészporból és necczsákból szerkesztett takarást itt is hiányosan sikerült megcsinálnom. Az áttelelésre kiültetett leveles kel olyan megfagyott-forma. A téli saláta megvan a hó alatt, egypár levélkét szedtem róla dísznek a karácsonyi vacsora táljaira. A spenóton is vannak friss levélkék, de nem mertem tépkedni róla, mert félek, hogy megárt neki. Az őszi mák is olyan kifagyottnak tűnik, de ki tudja?
Azt hittem, hogy az erős fagyok rögtön kinyírják a hiányosan takart ültetvényt, de szerencsére valószínűleg a vastag hóréteg megvédte a növényeket. Remélem, hogy a mai és tegnapi hómentes, de erősen fagyos éjek nem ártottak meg nekik. Egyvalamitől féltem őket, ez a nyúlrágás. Hédiék kertje a „prérire” megy ki, sokszor éhükben bemerészkednek a nyulak a kertbe, s volt, hogy úgy körberágták téli éhes kínjukban a fákat, hogy tavasszal alig bírtak kihajtani. Ha a háncsot ízesek találják, a tél alatt hajtó zöld levelek hogy is ne smakkolnának nekik! Talán a hálóval fedett részeket nem támadják le, de a szabadon maradt ágyásokban van féltenivalóm. Elvileg az jó, ha kutyagumit dobálunk az ágyások közé, attól az érzékeny szimatú nyúl berezel és iszkol. Azonban ha rossz helyre rakom a Vaki-kakit, és tesóm belelép, miközben a komposztra viszi a konyhai ramatyot, számíthatok fejlevágásra, de legalábbis cipőtalpról való kutyasz@rpucolásra. A varjak is szép számmal turkásznak a kertben, csak nem cibálják fel a veteményt! Az utolsó enyhe napokban a kis cejgli nagyságú petrezselymekből készítettünk zöldjéért petrezselyemiskolát, abban szépen van petrezselyemzöld. Más újdonság nincs, minden csendes, de már elmélkedek a jövő évi kertkialakításon. Hiszen hat hét múlva már lassan indul a magvetésszezon, és vele együtt élesben az új kerti év!