Pár hét óta az elmúlt hét hétfőjén volt egyedül elfogadható az időjárás. Korábban eső hullott, és amíg az ország minden szegletében élvezhették az ott lakók a szép őszi napsütést, nekünk csak a délig tartó sűrű köd, a csepegő víz és a mindent átható nyirkosság jutott. Végül hétfőn egy ködtelen és mérsékelten vizes napra ébredtünk. Nyunyival a délelőttöt csajos csavargással töltöttük, délután pedig a játszóteret céloztuk be. Miután én is kipróbáltam az EU - konform mászókákat és csúszdát (azért a csilingalózós fajátékokat nem vállaltam be...), és kisápítoztam magamat ("Édes leányom, ne lógjál fejjel lefelé, kitöröd a nyakad/kezed/lábad stb...), kiszúrtuk, hogy a játszótérnek helyet adó parkban a vizes fűben és a hullani kezdő avar alatt a legkülönbözőbb színű és formájú gombák seregei nőnek. Bizony, ők azok, akik teljes örömmel fogadták a csöpögtető, nyirkos ködöt, és ennek örömére gombamódi gyorsasággal fejlődtek ki.
Bevallom töredelmesen, hogy én a gombákhoz abszolút semmit nem értek. Felismerem a csiperkét, a lilaszárú pereszkét, a tintagombát és a laskagombát, ennyi. Nem mernék gombászásra vállalkozni, még az udvarban talált lilaszárút is szakértőhöz vittem. Mindazonáltal igen érdekel, hogy melyik miféle. Kérem ezért gombahatározásban jártas olvasóinkat, hogy ha ismerősre bukkannak a képek közt, akkor írják meg, melyik micsoda! A családban van két gombahatározó könyv is, de egyikből se sikerült kibogarásznom több gombafaj kilétét. A fötók gyengécske minőségéért elnézést kérek, egy nyaffadt zsebfényképezőt voltam kénytelen használni.
A park, ahol ezek a gombák nőttek, egy régi beltéri tó kiszáradt, később befásított medre, ahol a magas dunai vízálláskor még jókora belvizes tócsák bugyognak fel. Amíg a játszóteret ki nem alakították, leginkább csak a szerelmespárok jártak ide légyottra a fűzfák földre lógó koronájai alá. A gyerektomboldán túli részen azonban most is kaszálatlan a fű, mindenféle fajtájú fák adnak árnyékot, és kivágott, korhadó fatuskók állnak ki a földből. Nem csoda hát, hogy ezen a kis helyen ennyiféle gomba fejlődött ki, mindegyik megtalálhatta a növekedéséhez szükséges legjobb helyet. Végigjártuk hát a parkot - ez ezerszer érdekesebbnek tűnt, mint a száznegyvenhétszer megmászott mászóka-, jól beáztatva a cipőinket. De ennyit százszor megért a látvány!
Előre veszem azokat, amelyeket felismertem magamtól.
Első a felpödrődő szoknyájú gyapjas tintagomba, amelynek a legkülönfélébb korú példányait mindenhol lehetett látni a csukott kalapútól a teljesen szétfolyottig.
Kerti tintagombát is találtunk egy helyen.
Egyetlen szem csiperkegombát találtam:
És itt megfeneklett a nagy tudományom, még a határozókönyv sem segített rajta.
A leggyakoribbak a kis, fehéres-drappos gombóckák voltak:
Utánuk következtek a fehér, terülő kalapúak és tölcséres sipkát viselők a legkülönfélébb méretekben és színekben. Ezek már nagyobb darabok voltak, kalapjuk a tíz centit is elérte.
Jó sok kisebb, öt centi körüli, galóca szabású gomba is volt a fűben:
Ha nagyon "csajos" akarnék lenni, ezekre a pici gombákra azt mondanám, hogy cukifalatok. Gombostű nagyságú és vastagságú szárakon igazi filigrán, csipkeszegélyű menyasszonyi esernyők tömegei, két-három centi magasak. Mintha a fűben lakó manóknak lennének kitalálva.
És most jut eszembe, hogy még egy fehér gombafajtát felismertem, ez a papsapkagomba. Ezt is csak azért, mert olyan a külseje, hogy egyszerűen nem lehet eltéveszteni - hacsak a laikus nem nézi elhajított, a harmatban szétázott taknyos zsebkendőnek.
Igen sok volt a barna kalaposakból is. Voltak itt is méretes tölcsérek:
kajla kalapú nagy gombák,
drapp kalapok, közepükön fekete pöttyel, nagy seregekben:
és egy egész csomó óriási, barna mesegomba:
Ebből Nyunyi szedett fel, hogy elvigyük megszakértetni, hogy micsoda, de teljesen elfelejtkeztem róla. Szegényt tisztára potyára szedtük föl. A biciklikosárban még lefényképeztük, itt lehet látni a valódi méretét, a mellette levő biciklizárhoz lehet viszonyítani:
Nagyon nagy, sárgásbarna tölcsérekből is volt rengeteg, olyanok, mint nagy, túlpirult palacsinták. Ezek csak a tuják meg a fenyők alatt nőttek:
És a legérdekesebb: a korhadt farönkökön ilyen nagy csokrokban teremtek takaros, karcsú, szálkás tönkű kis barna gombák:
Álmomban sem gondoltam, hogy nem ám a parkban, de az egész környéken ennyiféle gomba előfordulhat. Örültem is, hogy ennyifélét láttam... volna. Többféle is nyugodtan élhetne a parkban, ha a gyerekeket a játszótérre kisétáltató szülők, nagyszülők nem biztatnák a leszármazóikat arra, hogy tapossák szét, rúgják fel a gombákat. Számtalan helyen látni a szétgyúrt maradványokat. Indoklás: úgyis biztos mérgező, semmirevaló, szét kell nyomni, minél laposabbra. És kéjesen lapítják agyon a legszebb színű, formájú gombákat, mert azok olyan semmirevalók, nincs joguk élni. Közben meg pórázon vezetgélik a trendi szerkóba beöltöztetett ölebeiket, amik ott végzik a dolgukat a játszótér homokozójában. Ezt nem bírom sose felfogni. Csodálatos a gombákkal teli élőhelyek képe, miért kell ezt minden ok nélkül széttaposni?
Tegnapelőtt - a beígért hidegbetörésre tekintettel - kimentem a kert elejébe. Ott szokott Laci tűzifát hasogatni, a földön millió forgács, kéregdarabok, ebből akartam bespejzolni gyújtósnak. A parki gombaélményt még megfejelte az, amit ott találtam.
A gyomszárak felégett maradványain, a hamuban apró, szürkés gombákból egész seregre való nőtt:
A májusban hozatott felvágatlan fatörzseken is új lakók vertek tanyát:
A legérdekesebb ez a jószág volt: a fatörzsből egy rendes, szabályos, jóvágású gombatönk nőtt ki, és azon egy takaros kalap. Azt hittem, a törzsekből csak ilyen taplószabású gombák törhetnek elő, ez a fazon azonban kellemes meglepetéssel töltött el.
Szóval ellátott minket az anyatermészet bőven mindenféle gombákkal. Bár tudnám, mifélékkel! Kérem, hogy aki ismerőst vél felfedezni a fenti képeken, jelentkezzen!
