Alkalmazkodás a változó klímához

 A mostani élethelyzetemben megvallom, nem olyan nagy prioritás a kert, mint korábban. Három fiam van, lejárt az anyasági mellett kérhető részmunkaidő, kaja kell, meg nem koszososdhatunk, így a kert az, ami megszenvedi a szabadidő hiányát. Messze nem olyan szép a kert, mint lehetne, és mellette ott van az a kihívás is, hogy bizony a nyarak sokkal szárazabbak és forróbbak, mint valaha, gyorsabban támadnak forgószeles viharok a kisalföldi szélcsatornában, és a teleken jóval kevesebb és enyhébb a fagyos nap. Változik minden és nincs mese, alkalmazkodunk kell. 

A növényállományunk eltolódott mediterrán irányba. Ha vásárolunk is, eleve olyan növényeket  veszünk, ami sanszos, hogy megmarad, de ha valami kipusztul, belenyugvó attitűddel fogadom. Próbálkozás volt, nem jött be és ennyi. Aztán igyekszem újra felfedezni a régi idők igénytelen, kevés gondozást igénylő növényeit, ezért házon kívül járva figyelem a nyaralók, hétvégi házak társításait, amelyek elviselik a kevés gondozást és az esetleges öntözést. Díszfüvek, cickafark, kúpvirág, pünkösdi rózsák, japán szellőrózsa, árnyékliliom,  Perovskia, szamárkenyér... folytathatnánk a sort sokáig. 

Régen szinte minden szabadföldben volt Most a több gondozást, ellenőrzöttebb és kevésbé kitett körülményeket igénylő növények cserepekbe, edényekbe kerültek: pozsgások, örökzöldek, egynyáriak. Az igényesebb zöldségek, fűszerek pedig a magaságyásokba, így kevésbé pocsékolódik az értékes öntözővíz. Most éppen magaságásra alkalmas, finom szerkezetű mulcson töröm a fejem. 

Aztán használható gyakorlatot ad a városi növénynevelés is: a  tetőkerti, balkonládás kertészek tapasztalatai egyre étékesebbek vidéken is. Nyerőek az edényben nevelt hagymások, egynyáriak, apróbb évelők. Mind úgy-ahogy elviselik a sivárabb körülményeket. Krókuszok, gyöngyikék, kis botanikai tulipánok, Puskinia, törpe nárciszok mind olyan növények, akiknek nem számít a szélsőségesebb klímának való kitettség. A magaságyásban virulnak a mikrozöldek és az egynyári fűszerek, mint a bazsalikom, kapor, ha kapnak egy kevés vizet.  

Elmondhatatlanul fontosak a fák, kerítések, mint árnyékadók. A szűrt fényben megmarad és terem a málna, josta, szeder, kevésbé ég szalmasárgára a gyep. A tujákat elfelejthetjük, már mind kipusztult vagy megcsúnyult, de a helyüket átvették az örökzöld cserjék, a Babérmeggy & CO. 

Barátkozunk egyébént a mediterrán növényekkel: a füge, a kivi jól bevált, a szőlők élvezik az enyhébb klímát, és meglepő módon renekül terem a cserje termetű gránátalma. Októberben érik és a gyümölcsök alig kisebbek, mint a szupermarketek kínálata. A leanderek három éve kint telelnek, a védett fekvésben sosincs - 1-2 °C-nál hidegebb. A diófákat támadja a fúrólégy, de az árnyékuk pótolhatatlan - leghűvösebb árnyéka szerintem a diófának van-, azonban kis trónkövetelőként már nődögélnek az apró pekándió-magoncok.

Amit elvesztettünk, azok a régi egynyáriak, amelyek a szabadföldben virultak, ezekből talán a pillangóvirág és az egyszerű nebáncsvirág meg a szarkaláb maradt, a többi általában nem nagyon sikerül. Magaságyásban, cserépben azért van büdöske meg körömvirág, de a sarkanytúka mérhetetlenül szenved. Ha valahol látni magát újravető "paraszt" petúniát, az egy megbecsülendő kincs, a kis paprikaszerű termésekből érdemes kérni, mielőtt végleg kiveszik. 

Kedvenceim a strapabíró, robusztus évelők, de a virágágyásba szükségesek melléjük árnyékadónak a termetesebb cserjék, lehetőleg örökzöldek, oszlopos tiszafa, kecskerágó. 

Az ideálom valahol a régi falusi kertek világa, de a változás kikényszerített egy elszegényedési folyamatot, elmozdulást az igénytelenebb, melegkedvelőbb növények irányába és ebből kell valamiféle élhető mixet kihozni, hidat építeni a régi Közép-Európa és a kibővülő Mediterránium kertvilága között. Nálatok hogy megy ez?

Játékos barkácsolás festőnövényekkel

Számomra új, rettentő izgalmas és összetett világba kukkantottam be egy kis kézműveskedés erejéig, a növényi festőanyagok világába. A hétvégén nagy fesztivált rendeztek Mosonmagyaróváron, aminek számunkra egyik legkedvesebb része a Mesterségek utcája. Itt egy hölgy arra vette rá a közönséget, köztük a kisfiamat és keresztlányomat is, hogy sűrű, tömény növényi kivonatokkal készítsenek kis kartonlapokra egyszerű vízfestményeket: virágokat, mandalákat. Panaszkodott a foglalkozást tartó hölgy, hogy ezek a kivonatok rettentő drágák. Nekem viszont beletette a bogarat a fülembe azzal, hogy a kert, az udvar tulajdonképp tele van festőnövényekkel, amelyekkel szinte ingyen lehet kísérletezni. Meg is tettem és az eredmény hogy úgy mondjam, a kudarcokkal együtt is inspiráló. 

A növényi festés elméletéről a Skanzen.hu honlapon lehetett találni némi elméleti anyagot, de van egy nagyon jól használható, a kötőanyagokra és vízfestésre is kitérő cikk itt is, aminek segítségével el lehet indulni a felfedezőútra a növényi festékek világába.  Ugyanakkor áldom minden bloggertársam kezét, aki már vette a fáradságot és kipróbálta-leírta a tapasztalatait, mert itt azért az elmélet és a gyakorlat eléggé távol áll egymástól. Nem szabad bedőlni az ilyen felületes cikkeknek, amely szerint bármit bármivel festhetünk, és rögtön szipiszupi, élénk, extratermászetes gyurmánk-krétánk-vízfestékünk és textilfestékünk lesz. 

Aranyvessző, dió, alkörmös

Az volt a tervem, hogy három, a kertünkben is növő festőnövényből készítek vizes kivonatot , majd ezekkel megpróbálom megszínezni a bevált, otthon készíthető krémes ujjfestéket, főzött só-liszt gyurmát és még az egyszerű batikolást is kipróbálom.

Neki is láttam, képekben mesélem a történetet.

Aranyvessző virága, diófalevél és alkörmös termés volt a három kiinduló anyag. 

Rozsdamentes acél lábasba került egy-egy jó összemaroknyi mennyiség 1 liter vízzel és egy kanál ecettel.

Jó félórán át főztem a növényi részeket, aztán leszűrtem egy részüket a gyurma és ujjfesték színezéséhez.

Íme, a háromféle színű festőlé: halványsárga, barnás narancs és bordó.

A maradékba kaviccsal és befőttesgumival preparált hímzővászon-csíkokat tettem, ezeket  fél-fél órán át áztattam a lében.

Így néztek ki a kihalászás után, de jött még a vizes öblítés.

 Hogy is mondjam... egészen pasztell lett a végeredmény. A diófalével festett rongyocska középen azért szép egyenletes színű és nagyjából látszik a batikminta.

Aztán jött a sóból, cukorból, lisztből és a festőléből főzött ujjfesték. Az alkörmös itt jól vizsgázott, nem véletlen, hogy hajdan ételfesték volt. 

A gyurmák nagyon halványak lettek, hiszen viszonylag nagy tömegű lisztet kellett felvenniük. Erre a legócskább, alacsony sikértartalmú liszt a legjobb válsztás, nem lesz nyúlós a gyurma, megtartja jobban a formáját, ha kinyomó eszközöket használunk. De talán még jobb a tiszta kukoricakeményítő. 

Ezt legalább a gyerekek élvezték. 

Keményítő és cellulóz

A növényi festék egy jó nagy kalap, van benne ételfesték/színező élelmiszer is, ami nagyon jól fest bármit, ami főleg keményítőből áll, meg vannak olyanok, amik jobban boldogulnak a cellulózzal. Nem is beszélve a állati és ásványi eredetű alapanyagokról és színezőkről. 

Az első kategóriás ételekből (tapasztalt háziasszonyok és az élelmiszeriparban dolgozók a megmondhatói) elég könnyű összeállítani egy színpalettát az ujjfestékek, gyurmák, szivárványszínű kevert piskóták, tortakrémek és még sok minden más számára. Ez az egyszerűbb eset és erről még jövök egy-két poszttal.

Ha viszont cellulózt festünk (papír, pamut, fafelület), kevésbé kell a fogyaszthatósággal törődni, de sokkal töményebb festékre van szükség a kicsit is mutatós végeredményhez. Erre a célra két ötletem van, az egyik a kurkuma szép napsárgája, a másik -épp aktuális így termésérés előtt- a melegbarna diófapác, ami sok türelemmel  otthon is elkészíthető. No meg bejön a képbe a pácolóanyagok (timsó, gálic) kémiája. Rettentően kíváncsi vagyok a tapasztaltabb növényi festő bloggertársak tapasztalataira, hogyan színeződtek náluk a pamutanyagok.

Vízfesték otthon készítve, festőnövényekkel?

Butaságnak tűnhet ezzel foglalkozni, hiszen annyira filléres dolog az ételfesték és a gombfesték, de az eleven festékek színe pasztellben is annyira változatos, különleges, újszerű az E102-Tartrazin/E122-Azorubin/E131Patentkék színhármas és keverékeik sivatagához képest, hogy érdemes velük játszani.
Kipróbáltam tehát a festőleveket vízfestékként is. Itt az a nehézség, hogy cellulózt kell színezni, mint a batiknál, de a híg oldat áztatja a papírt (műszaki rajzlap), ami ráncosodik. A bejegyzés elején említett akvarellfesték jellegű oldathoz valamiféle sűrítőanyag is kellene, ami száradás közben fokozatosan adja át a papírnak és a levegőnek a festékben található vizet. A leírások szerint a régiek porrá tört mézgát használtak erre a célra. Érdekes, hogy a papírra kent oldat színe sokat világosodott a száradás során, a bal oldali képez képest egy órával később készült a jobb oldali. Alulra a 4 éves kisfiam fesztiválon festett képecskéjét tettem színreferenciának.

Tűzifa

Nemrég meghozattuk a jövő télre szükséges tűzifát, ennek apropóján azt gondoltam, leírom, mi hogyan szoktuk ezt kezelni. Tudom, ahány ház, annyi szokás, kíváncsi vagyok, a fa tárolása, pakolása, bekészítése nálatok hogy megy. 

Nem mindegy, mennyire száraz a fa, a nedves csak sistereg és bűzölög, nehezen gyullad be, rosszul is adja le a hőt és kormosítja a kazánt, főleg a belső vízcsöveket, ezért a nedves fa miatt sokkal lassabban melegszik fel a központi fűtésben a lakást melegítő víztömeg. Jól kiszáradt fát nehéz kapni, a kereskedők szívesen adnak el faárban, a fával együtt esővizet is, meg persze a fa belső nedvességét. Szóval az a legjobb, ha a saját telken szárad felhasználásig a tűzifa. 

Az optimális a 2-3 évet szárított fa, bár mi használtunk egy évig szárogatottat is. Egyszerre szoktunk venni tavaszonként úgy 6-10 erdei köbméter tűzifát, attól függően, pénzben hogy állunk, puhafát és keményfát is. Van egy megszokott, megbízható fakereskedő, ő hozza rönkfogós kocsival. Próbáltunk szerezni állami erdőgazdaságtól úgynevezett rezsicsökkentett, olcsó tűzifát is, de abból csak a legszemfülesebbnek jutott...

Ha az udvarban van a fa, akkor azt fel kell aprítani. Motorfűrésszel és jó fejszékkel érdemes csak nekiállni. A tűzifát Jani fakalodába rakja, amit maga épít meg a felvágott fából. Ezt egy gyakorlott helyi embertől, az egyik munkatársától tanulta. Ehhez motorfűrésszel a fa egy részét 1 m hosszú darabokra vágja, majd felhasítja kb. negyedekbe. Ebből lesz a kaloda oldalfala, amiből apránként, fokozatosan rakja fel a szárogató kalodát. A közét kb. 45-50 cm hosszú, felfűrészelt és elnegyedelt-hatodolt fahasábokkal tölti meg. 

Kb. 1,7 m magasra építi a szárogató kalodát, mivel így építve nagyjából egy erdei köböt nyel el egy ilyen építmény. Így jól követhető a mennyiség fogyása a tüzelési szezon alatt. Leírva ez elég béna, de a kép mutatja az építés módját. A tetejét általában leponyvázzuk az eső miatt, de azért jó lenne egy fedett tároló. 

Ha a fűtési szezonban megkezdünk egy ilyen tárolót, a gazdának az egyméteres darabokat el kell még fűrészelnie, a többit már be lehet készíteni vagy a kis lápcső alatti fáskamrába vagy az eresz alá. Innen apránként behordjuk, elfűtjük. A lakásban a kandalló mellett van a fáskosár, a napi szükségletet oda készítjük be.

Begyújtásnál papírt, reklámújságokat, kartonokat készítünk be a fa mellé gyújtósnak. Némi deszkahulladékot meg fakérget is így használunk, de azért ez elég nagy koszt csinál, ezért inkább az apróbb fahulladékokat kint kezeljük. No meg persze nagy barátom a rózsaszín kerozinkocka begyújtós. 

A koszos apró fahulladékok kezelése megér egy misét. Most már elvileg tilos kint égetni, de hogy mit kellene tenni vele a törvénytisztelő polgároknak nagy általánosságban, azt a Kapanyél jól körüljárta. Sőt, egyszer régebben itt a blogon is összeszedtük együtt. Igazából tapasztalat és végiggondolás kérdése, hogy kinek melyik gyakorlat illeszkedik leginkább ez életmódjához.

Nálunk a következő a helyzet: a kéregből és a 4 cm-nél vékonyabb ágakból ágaprítóval mulcsot darálunk, a vastagabbakat behozzuk a kályhába. A fűrészport összegyűjtjük téli takaróanyagnak. A vékony gyomszár a komposztba megy, a vastag gyomszár és a szőlővenyige a kerti sütögetőbe, még mielőtt elég jó lenne a parázs a nyársra húzott szalonnának. A tujalombbal a bokrok alatt mulcsozunk, az ágaprító azt is elviszi.

Nálatok mi a gyakorlat?

Öngyógyítósdi 7. Nyárzáró mérleg

A Gertrud Frank elvei alapján felvázolt zöldségesterv megvalósítását úgy összegezném, hogy az elmélet teljesen működőképes, a gyakorlatban viszont a betervezett munka felét végeztük el a rendelkezésünkre álló szabadidőben. A vegyeskultúrák, társítások főnövényei szépen teremnek, védik is egymást, de a köztes sorokat bizony cudarul felverte a gyom. Mentségemre szóljon, hogy elbálnásodtam, hat hét múlva várjuk a második babánkat, szóval a hajolgatás nem igazán esik jól. 

Az idő elég kegyes volt, a nyár elején és augusztusban hulló csapadék ellensúlyozta a július szárazságát. Egyszer kellett beüzemelni a locsolót életmentésként, egyébként ha lehet, nem pazaroljuk kertlocsolásra a csatornadíjjal együtt már méregdrága vezetéki vizet. 

Répafélék-hagymafélék-paradicsom társítás:

A márciusi vetés jót tett, a Danvers és hasonló fajtájú répák hatalmasak, és elég édesek, egészségesek is. Sajnos, a rotakapás talajművelés nem volt elég mély nekik, sok az elágazó gyökér. A közé vetett hagymák a két főnövény lombárnyéka miatt aprók maradtak, valóban kell a külön hagymaágyás. A répákhoz társított vastag héjú, karós San Marzano paradicsomon volt ugyan néhány rothadt bogyójú szem, de ezeket eltávolítva megállt a fertőződés. Petrezselyemzölddel jó ideig mi láttuk el anyuékat, szóval az is csípi a szomszédságot, a génbankos szigetközi pasztinák pedig szuperfitt. Már válogatom a magfogásra kijelölt két tövet. 

Pasztinák és San Marzano paradicsom

Retek/sali-káposztafélék-kabakosok vegyeságy

Május végére kifogyott a retek, júniusra a saláta. Néhány tövet hagytunk felmagzani az általános gyomosodás közepette. Meghagytam a magról itt-ott kelt körömvirágokat, kaprot, amarántok és szarkalábak egy részét a sorközökben. Ebből nyárra teljes őskáosz lett, amiben viszont a földibolháknak nem volt esélyük meglepni a brokkolit, kelbimbót, karalábét. Így néznek ki az oly szakszerűen saláta-retek magkeverékkel beültetett  C sorok a vetemény kifogyása után:

Viszont a megszokott egynyári gyomokból elég kevésnek maradt hely. Talán kétszer kaptak ezek a sorok fűnyírási, gyomkeverékes mulcsot. 

A főnövények gazban állnak, mégis teremnek. A káposztaféléket eső után azért betámadta a meztelencsiga, kesztyűvel kidobáltam őket a sorokból. A fajtaválaszték jó volt, a szentesi karalábék kicsit apróbbak a gyom alatt, van köztük egy-két fás is, azokat egészben hagyva főzöm a húslevesbe, aztán a végén kiszedem. A 80 napos hibrid (Bejo fajtájú) július elején hozta a fő rózsákat, az augusztusi eső után megújult, most apró oldalrózsákat hoz, a másfél méteres soron 25-30 dekát hetente. A garafarmos Calabrese brokkoli felejtős, semmire sem megy, fogadni mernék, hogy november elején akar teremni. Szóval éljenek a rövid tenyészidejű brokkoli hibridek! Cukkiniből, patisszonból bőven termett, jól fejlődnek és szépek.

Uborka/kukorica

Már letermettek, bőven volt mindegyik, de megvénültek a szárazság végére. Kukoricából hagytam magfogásra, gyöngyörgetem a kóróját is téli takaróanyagnak a fügebokromhoz. Ha szép hosszú ősz lesz, talán fügéből is beérik pár szem.

Paprika, paradicsom, padlizsán
Nem társított, hanem monokultúrás sorokban van a Zömök paradicsom és a Szentesi kosszarvú paprika. Padlizsánt Ági nevelt, mi csak megettük. Egészségesek, szépek, finomak. A Zömök kis termetű, ellenálló, tojásdad termésű paradicsom, jó vastag és ellenálló a héja. Itt is találtunk pár rothadt szemet, de leszedtük és megsemmisítettük, aztán megállt a rothadásfertőzés. A kosszarvú egy zamatos, édes paprikafajta, egyáltalán nem csíp. Nagyra nő és egészséges.

Egyebek
A Paulista vajbab idén keveset termett, az a kevés is megtetvesedett. A génbankos futóbab igazság szerint nem valami nagy durranás. Igaz, elég gyatra helyre kerültek.
Elmaradt a csicseriborsó-vetés, meg a körtefák alatti terület beültetése. Nem is baj. A két ősz elején termő körtefa a halálán van a hajtásrothadás miatt, úgyhogy a télen kivágjuk őket. A zöldségest nem használjuk többé gyümölcsösként. Helyette inkább valami nem kényes, elálló téli körtét ültetünk. Friss zöldfűszerünk bőven volt és van is.

Ahogy tapasztaltuk, ez az öngyógyítós rendszer nagyon is jól működik, még félgőzzel is. Jövőre ugyanezekkel a társításokkal ültetem be a zöldségest, de igyekszem azt a hibát nem elkövetni, hogy a szabadidő terhére túltervezem magam. 

Pancsolós kerti csap

A családbeli lurkók élnek-halnak a pancsolásért, gondolom ezzel nem vagyunk egyedül. Gondot okozott viszont a vízfogyasztás mértéke: a hajós kerítés stílusa teljesen helyénvaló lett nálunk, mert naponta úszott az egész előkert. A tiltás falra hányt borsó, a csapzárás megtanítása hiábavaló erőlködés... Ismerős a szitu?

Erre láttunk az egyik ismerős családnál egy jó megoldást, amit rögtön lekoppintottunk. A kerti csapunk felálló csöve 3/4 colos, erre egy közdarabbal egy T-elosztót csatlakoztattunk. Az egyik végére egy szűkítővel egy piszoárszelepet, a másik ágára pedig a korábbi 3/4 colos csapot tettük fel. A nyitószerkezetét lecsavaroztuk és egy jó magas ablakpárkányra dugtuk, így tettük mozgathatóvá. A csövön általában csak a csonkja van, amit önmagában, puszta kézzel nem lehet megnyitni.

Ha a gyerekek pancsolni szeretnének, nagyobb felfordulás nélkül "nyomhatnak" maguknak egy kevés vizet, és a szelep elzárja önmagát. Ha viszont a slaggal mi felnőttek locsolni akarunk, azt a másik ágra csatlakoztatjuk, a vizet az előszedett nyitószerkezettel megindíthatjuk, amit azonnal visszapakolunk a gyerekbiztos rejtekhelyre. Így nem kell attól tartanunk, hogy több köbméter víz elfolyik egy kissé elvadult pancsolás miatt. A szerkezet ára 4500 Ft, ebből a piszoárszelep volt 3800 Ft, de azt hiszem, hamar visszatérül az ára.

Öngyógyítósdi 6. Gyomirtás, mulcsozás a vegyeskertben és az elvek szembeköpése

Egy kis személyes

Röstellem, de eléggé hanyagoltam a blogot, mivel elég sok minden más elvonta az energiám a kerttől meg a blogolástól. Szóval... mikor  Juhmeli édes Bálintja, Vargaera kis Lernkéje megszületett, annyira gyönyörködtem az apróságokban, hogy nemsokára azt vettem észre, hogy kétcsíkosat kell pisilnem. Október végére tehát a mi családunk is gyarapodik egy újabb kis emberkével. Nagyon boldogok vagyunk. 

A gyarapodás folyománya a helyszűke a házban, szóval épp lakásfelújítás közepén tartunk, Jani bútorokat gyárt, belefogtunk az összes kis javításba, ami az építkezés óta elmaradt, meg festetünk is nemsokára. A babavárás elején eléggé takarékon voltam, de most már kezdek erőre kapni és rendszeresebben posztolgatni. 

Vegyes kultúrák, társítások

Répa-hagyma-paradicsom

Korán vetettem, soká kelt ki, de mostanra nagyon megugrott. A sárgarépát egyelgetem a napi körutak során, az ujjnyi vagy ceruzavastag kis répákat megeszik a gyerekek. Bőven van már petrezselyemzöld, főzőhagyma. A kihagyott 1 m szélességű helyeket szalmával mulcsoztam, ide San Marzano paradicsom került, némi maradék dughagymával körbeduggatva. Őszintén szólva, nem nagyon turbósítgatta,  nehezen is eredt meg. 

Ebbe a közegbe vetettem a tápiószelei génbankból szerzett szigetközi pasztinák tájfajtát, a magminta két sorra volt elegendő. Lassan kelt ki, most öt-hat centisek a növénykék. Gyomlálás után fűmulcsot kapnak majd. 

Retek/sali + káposztafélék + kabakosok

Nagyon jól működő társítás, a száraz áprilisban alig volt földibolhánk. A retek-saláta vegyes vetés tuti tipp, merem ajánlani mindenkinek! A saláta a lassan palántává növő káposztaféléket is védi. (No meg szerencsém van a nedves idővel, azt rühellik a földibolhák.) A cukkinik patisszonok is alakulnak, bár szükség lesz némi pótvetésre, mert kicsi fiam nagy kíváncsian szétbontotta az egyik vetőfészket, kidobta a csírázó magokat. No de ennyi baj legyen...

Következő feladat a káposztafélék szétpalántázása, a zeller is már nagyon rühelli a virágládát. Nyári salátamagból elég kevés van, de ezt a kísérőt nem nagyon érdemes elhagyni, azt súgják az eddigi tapasztalataim. A Vetéstől a tálalásig azt a módszert javasolja, hogy ültetőfával vájt kis lyukba 6-7 szem magot tegyünk a tőtávnak megfelelően és locsoljuk be, így gazdaságosabb a magfelhasználás, mint a sorbavetésnél. Megszívlelendő az ötlet. 

Csemegekukorica-uborka

Szépen kikeltek, az ubi 3-4 leveles. Ha még két-három levelet hoz, ki kell csípni a közepét, hogy elágazzon. 

Marginális

Ági adott még 10 tő Zömök fajtájú paradicsomot, amit nem akartam a répás vegyeságy árnyékos részébe szuszakolni, ezért ez a paradicsomsor az egyik üres, napos ágyásszélre került, a fokhagyma mellé. Néhány tő körömvirágot kap kísérőnek, meg sok mulcsot. Lényegesen könnyebben éledt meg, mint a San Marzano.

Kiültettem a Zömökök mellé a Szentesi kosszarvú paprikákat is. 

Babok

Külön ágyba ment a bokorbab meg a génbankos babok. Pechemre futni akarnak, látszik a kacsokon, amit növesztettek. Meg kell karózni őket. A lóbab virágzik, a fűszerkertben találtam neki helyet. Egyelőre nem tetves. Hiába vásároltam be csicseriborsóból, el sem ültettem a magokat a sok eső miatt. Majd jövőre...

Mulcs gyomokból, hulladékokból

A májusi esők szinte egymásba értek, ennek következménye az elképesztő buján növekvő vegetáció. A gyomok persze elég jól beelőzték a veteményt, kapálni a sarat pedig nem volt kedvem, úgyhogy a kert nem vegyes, hanem inkább elhanyagolt képet mutatott. Most álltam neki rendet tenni, kapa helyett gumikesztyűvel nyűttem ki a gyomokat a még mindig jó nedves talajból és jobb híján ezzel mulcsoztam. 

Mulcsanyagot adott még a fűnyesedék, meg a dombágyásra vetett, majdnem felmagzott spenót. Figyelemreméltó ez a spenót, tényleg igazán szuper talajállapotokat hagyott maga után. Arra gondoltam, az őszi rendrakást követően, ha már nagyjából a fejünkben van a kertterv, a palántákkal nyáron betöltendő helyeket már ősszel elő lehet készíteni spenótvetéssel, amit ráadásul már február végétől lehet szedni. Palántázás előtt egy kicsivel csak lekapálom a kivénhedt spenótot és már mehet is közé a végleges nyári kultúra. Visszatérülne a magok többletköltsége.

A gyomnövények kondija sokat elmond a talaj állapotáról és ez a tavalyi mulcsozásnak köszönhetően szemlátomást javult. Kevesebb a paréj, több a tyúkhúr. Rengeteg a szulák meg a madárkeserűfű - jelezve a talaj tömődöttségét. Mulcsozz be, kérlek - szól az üzenet. A sok esőnek köszönhetően felhígult a tavaly túladagolt fahamu, sokkal szebb, egészségesebb a növények kinézete. Nem kapáltam a sűrűn benőtt sorok között, csak kihúztam a gyomokat, jól kiráztam a gyökerüket, nagyjából összetéptem őket és a sorközökre fektettem. Ahová kevés jutott, oda szórtam a felmagzott spenótot, salátát, magról kelt szarkalábakat. 

Gyümölcsök

Amilyen jó a sok eső a zöldségnek, annyira ártott a gyümölcsfáknak. Az őszibarack tafrinásodott, ezt megoldottuk tépkedéssel. A Húsvéti rozmaring almafán pajzstetvek jelentek meg, ezt is jól megkopasztottam. A tetvekkel azonban nem bírtunk (biokert ide vagy oda), jött a Decis, mint Minyonéknál. Most a körtéinken az a jó kis bacis hajtáshervadás van soron, hétvégén megkapja a rezet és kész. Az alatta lévő szamócát pedig letakarjuk fóliával. Ez van, mi is lejjebb adtunk az elveinkből. 

Kéreg, gallyak és minden, ami éghető

A hóolvadás után az udvar úgy néz ki, hogy az katasztrófa. A varjúk törött dióhéjai hevernek szanaszét, a macskánk darabjaira szaggatott a tél folyamán egy galambot, az ő tollai virítanak elő itt is, ott is az éppen bújó fű közül. Nincs túl nagy kedvem ezeket a szemeteket gereblyézgetni, majd az első fűnyírásnál a jó öreg berrencs úgyis összeszedi, ha ki nem készül tőle.

A rendetlensége a rengeteg szétszórt fadarab látványa is fokozza. Ezekkel már nem bír el a fűnyíró. Nagy részük a tél végén pótlólag hozatott két erdei köb akácfa miatt hever szanaszét. Mire ezt a mennyiséget Jani felfűrészelte, felhasogatta, hulladék is keletkezett bőven. A hideg tavaszban lassan aztán a pótfa is majdnem elfogyott. A kéreg, az ázott-koszos fűrészpor meg ottmaradt.

Aztán még itt van a rengeteg ág meg gally. Apránként készül a kerítésünk, ennek érdekében alaposan meg kellett nyirbálni a telket lezáró bokorsort. Elképesztő mennyiségű ágnyesedék keletkezett. 

A metszés során pedig vékonyabb-vastagabb gallyak hullottak nagy mennyiségben a gyümölcsfákról, aztán egy csomó szőlővenyige is a kupacba került a lugas alakításakor.

A héten megérkezett a jövő évi tűzifa, rönkökben. Ennek is meglesz a maga hulladéka, a  felvágáskor leeső részek: kéregdarabok és bepiszkolódott fűrészpor. 

Kint a szabadban elégetni ezeket nem túl jó ötlet, hiszen a szomszédságnak rögtön sír a szája, no meg borzasztóan környezetszennyező. A kandallóba behordani elég szaporátlan és koszos meló, ugyanakkor már majdnem fogytán van a tavalyi, száraz fánk, de előttünk van még ki tudja hány igen hideg hétvége. 

Sokáig tanácstalanok voltunk, mi legyen a faszeméttel, ugyebár félurbanizáltból kell teljesen visszafalusiasodnunk. Tavaly kitaláltuk a mulcsozást, ez tényleg nyerő ötlet, még az agyagos részek is elég jó morzsásakká váltak tavaszra. De ennyi faanyag jóval több, mint amennyi a virágágyások, cserjesorok tövére kell.  Az   apró ágakból, venyigékből annak idején nagyanyám pőst készített, vagyis kályhanyílás-kompatibilis kis kötegeket csinált, ami egyenértékű volt a visszaemlékezések szerint a ma kapható kis rózsaszín kerozinkockával.

Múlt héten  aztán Jani nekiesett az ágkupacnak kis elektromos motorfűrésszel meg ágvágóval, és amennyire lehet, felaprítgatta a halmot. A  régebbi ágakat egy nap alatt eltüntettük a kandallóban. Sűrűn kell rakni, de meglepően nagy a fűtőértéke, két óra alatt felfűtötte a 600 literes puffertartály vizét 40-ről 60°C-osra. Most, hogy visszajött a hideg, visszatért  a fahasábokkal való tüzelés is, de ha már csak este kell egy picit belangyítani a lakást, kiválóan elégnek az ágszemetek. Utána meg összesöprünk. 

Ideális megoldás lenne egy sparhert a melléképületben. Irigykedve gondolok Messzenéző Minyon Samujára. Egyelőre a kerítés csak felében-harmadában van kész, a melléképület helyett pedig a kis fafészer áll. Ha egyszer odáig jutunk, hogy csuparend kertünk lesz, sparherten fogom főzni a lekvárokat meg sütni a zsírszalonnát, töpörtyűnek. Ha megérem. Ha.

Ti mit csináltok a fahulladékkal?