Kis-Kárpátok

Hááát... elég régen posztoltam ebben a blogban. Elég kemény éven vagyunk túl, az élet úgy hozta, hogy a két nagy és a  kétéves kis Kikim mellől igaz, hgy részidően vissza kellett mennem dolgozni és ez szinte minden szabad időmet és energiámat leszipkázta. Közben csendben elmúlt a tizedik blogévforduló, de hát üsse part....  Kertünk is emiatt idén elég minimál dizájn, a strapát bíró évelőim azért megvannak és a ház körül összehoztunk egy jó nagy egynyári ágyást, majd egyszer jövök vele... A zöldségesben nyári alapcuccok: répa, hagyma. cukkini, uborka, paradicsom, paprika. 

Csavarogni azért továbbra is szeretünk. Itt, az északnyugati hármashatár közelében könnyű jó kirándulóhelyeket találni. Mostanában gyakran rándulunk át Szolvákiába. A Kis-Kárpátok alig egy óra autózással elérhető. Egy ráérős szombat délutánon indultunk el egy kis baráti társasággal  Limpak község határába egy kis hegyi túrára. Kis Kikink nemsokára három éves, ez volt az első gyalogos túrája. A 3 kilométerből úgy 2 és felet saját apró lábacskáin abszolvált. Jó kis kezdet. 

Limpak Pozsony agglomerációjához tartozik, a régi falurészt sok-sok új építésű. csicsás ház fogja körbe, sőt a domboldalakon szemre több száz négyzetméteres, panorámás villák is terpeszkednek. Ehhez képest ahogy a hegyek meredekebbé válnak, apró alpesi nyaralóházikók váltják fel az épületeket, a szombat délutánon a szabadban sütöttek-főztek a tulajok. Szálltaak az illatok, de aztán egyszer csak megdörrent az ég és végig csepergő esőben jártuk az ösvényeket a saját fejünk után. A sípályáig nem jutottunk fel, mert az aprónépnek elfogyott a szufla.

Nyár, képekben

Egy csokorban a nyár legszebb kerti pillanatai

Haranglábak

Csodás, régi, parasztkerti virágok, amelyek meglehetősen otthonosan érzik magukat a kertemben. Ezt az is bizonyítja, hogy szaporodnak, nem is akárhogy. Budaházy Edda is büszke lehetne rájuk. 

Szóval, volt egy magról nevelt bordóm. Magányos szingliéletet élt évekig, bulizott a méhecskékkel és semmi magonc, sehol egy palánta.

Aztán, pont amikor kívánós terhes voltam, megkívántam ezt a lila-fehéret az egyik soproni kertcentrumban. 

Kicsi volt, de tökös dögös és hamarosan szerelembe esett a bordóval, de azért lehetett ivari elhajlás a dologban, mer mind a kettő őrülten magzani kezdett. Ősszel még a járdarésből is kis harangláb-magoncok kandikáltak pajzánul. 

Most már látszik az eredmény, az egyik sarj fehér, a másik rózsaszín, de a legtöbb sötét. Bordó. 

Ha rajtuk múlna, az egész előkertet Kárpát-medencét betöltenék.  Az ő magjaik is majd kikelnek a maradék résekben és felnőnek szépen.  Betöltik a szabad helyeket a bokrok alatt és nem engedik elszabadulni a galád borzaskaták invázióját. De ha keverednek? Jajj, hát akkor összeomlik az ideológiánk?  A virágoknak könnyű, ők felnőnek, a gyerekeinket viszont sok-sok szeretettel nevelgetni kell. 

Mint pünkösdi rózsa

Ma reggel fél tízkor -mint a magamfajta szorgalmas kertész- még félig pizsamában a krumplit tettem fel a gázra, Laci meg alsógatyában kávézott, Juditka még aludt, Móni playmobil figurákat gyömöszölt a cserépkályha hamuzófiókjába. Igazi reggeli családi romantika, tisztára mint a tévében...
Egyszer csak hatalmas dörömbölés a bejárati ajtón. Mindjárt azt hittem, hogy a szomszéd jön át valamiért megint piszkálódni, mentem ajtót nyitni... és tátott szájjal bámultam az ajtón besuhogó hét hattyúfehér ruhás kislányra, akik egyszerre kiáltották: "Szabad-e a pünkösdöt köszönteni?"
És már rá is kezdtek a dalukra, amelyben az eljött Szentlélek áldását kérték a házunkra és minden lakóira, magasra nőtt kendert, bőségesen bort, búzát, gyümölcsöt, gazdagságot és egészséget kívántak, háromszor feldobva a magasba a bájos kis pünkösdi királylányt. Bár mifelénk még feltűnnek betlehemesek és balázsolók, a pünkösdi királylánnyal sose jártak felénk.
Nem lehetett meghatódás nélkül nézni ezeket a gyönyörű lánykákat, akik szorgalmasan felkészültek, és most mindenhova bekopognak és dalolnak, bearanyozva az amúgy is napfényes reggelt.
Jobb oldalon az első sorban a zöld kötényes lányka a pünkösdi királylány, őt emelték magasra hű kísérői.

A hűsítő bodzaszörp jólesett a lányoknak, ez a sok gyönyörű ruha azért biztosan nagyon meleg lehet, s a kosarukba is került részünkról egy kis ez-az.
"Elmentek a királylányok!"-pityergett a kisebbik lányom, amikor kikísértük őket.  Bár minden reggel ilyen szép meglepetéssel indulna!
Hamarosan visszatért a falusi háromnapos ünnep fíling (a hátsó szomszéd kihúzta a gattert a ház elé és ott fűrészelt, üvöltözött, szemben meg füvet nyírtak), de a dalok még a zaj ellenére még most is felcsendülnek a fülemben.

Aranyat érő

májusi eső képekben. Amíg a fiúk gumocsizmában tapicskálnak, én vízcseppekre vadászom a kertben.

Palástfű, talpig gyémántban.

Elhunyt magastörzsű rózsa virágzó alanyhajtása.

Gyűlik az öntözővíz a hordóban.

Lóherék.

Mire ideér a pünkösd, a peóniák szirmai lehullanak majd.

Nőszirom, ázottan. 

Póktanya, ázottan, a borókán.

Virágzó cserjék.

Skanzen

Még április végén összehoztunk a barátainkkal egy nagyon kellemes napot, amikor is megnéztük s szentendrei skanzen nyugat,magyarországi részét, egyben összeengedtük a 1,5 és 13 év közti gyerekeket... Izgalmasra sikerült.


Szélmalom, ez nem kisalföldi, hanem az alföldi Dusnokról való, Szekszárddal átellenben a Duna másik oldalán.

Kovácsműhely Szilsárkányból

Emblematikusan lusta disznó. Lehet, hogy már benőtt az ajtófélfába.

A csajok kedvenc paripája.

A nevezetes mosonszentpéteri sváb kápolna

A Szatócsbolt hívogató épülete. Kifogyasztottuk a kakasnyalókaraktárt.

Meli, itt a három királyfim.

A legkisebb, a csupa-csupa vigyor a búcsúfiának vett homokozószerszámaival.

A mindig tevékeny két nagyfiam kukoricát darál.

Egyéb fontos látnivalók: az őrségi harangláb.

Szekerek

Az őrségi kerített ház kamrája.

Rengeteg, hatalmas, csípős fekete hangya. Meg se próbáltunk leülni a földre. 

A kondorfai osztatlan iskola és tanítólakás.

Skanzeni galagonya és árvácska

 Fenyegető viharfelhők, amelyek egészen Komáromig üldöztek.

Jó kis kirándulás volt. A gyerekeknek az ivókutakban való pancsolás volt a legmaradandóbb élmény.