Fertőzug ősszel

Az idei nyarunkat sajnos beárnyékolta tízéves kocsink folyamatos gyengélkedése, úgyhogy főleg a helyi és környékbeli strandokon hűsöltünk. A nyaralás elmaradását ősszel több kis kirándulással pótoltuk be. A Fertő-tó keleti, a hajdani Moson vármegyéhez tartozó községeit vettük célba az elmúlt hetekben, erről néhány képes posztban számolok be.

A fordulatos történelmű  Boldogasszony nagyközség csodás temploma a környék bazilikája. Építése az Esterházy családhoz köthető. Fehér falak, vőrős márvány, csillogó arany, barokk pompa. Mellette ferences kolostor, ami szintén látogatható, a szomszéd épületben pedig egy nagy gyógypedagógiai iskolakomplexum kapott helyet.  A templom melletti területen pedig egy rozáriumot létesítettek. 

Podersdorf szélmalom

Megfigyelőpióont Illmitzben - egy darabka szikes puszta

Illmitz strandja  páratlanul hangulatos

Tavasz a kertünkben + új kiskedvencek

Gyönyörű a tavasz, amit külön feldobnak az új háziállataink. Kellett valami kedves kis játszópajtás a gyermekeimnek, hogy enyhítse a karanténban a kis barátok hiányát. Szerinetm nagyon cukik a vadiúj szerzeményeink. Tudjátok, nagyon nehéz helyzetben vannak mostanság a menhelyi állatok, muszáj volt ebben a helyzetben példát mutatnunk és befogadtunk néhány picuri, magányos lényt. 

Először ugyan kicsit idegenkedtek leendő kedvenceiktől a fiúk, azonban hamar legyőzték az ismeretlenségből adódó izgalmat, félelmet. 

De aztán hamarosan összebarátkoztak. Kis idő múlva vígan játszadoztak a délutáni kellemes, napsütéses időben.

Aztán az új jövevények egészen belakták az udvart. Felfedeztek minden sarkot, pihenő- és étkezőhelyre találtak. Nem mondhatnám, hogy keveset esznek, vagy egyáltalán nem kell takarítani utánuk, de azért ez nem egy vészes feladat. Az anyagcseretermékeik remekül felhasználhatók a konyhakert termékenyebbé tételére. 

  

Hát... őszintén a szomszédok kicsit orrolnak ránk a dübögés miatt. A városból kiköltözők igenis tudomásul vehetnék, hogy faluhelyen, ahol állatokat tartanak, zaj és szag is van!!

De támadt egy remek ötletünk a helyzet békés rendezésére: nemsokára ők is boldog gazdik lehetnek.

Csak sok türelem, gondos nevelés szükséges, hogy az apróságok ne tegyenek kárt a féltett virágágyásokban.

De, ugye jól tudjuk, természettől vad fajta nincs, minden csupán nevelés kérdése...

UI: Ha kértek a szaporulatból, szívesen küldünk... jelezzétek kommentben.

Kis-Kárpátok

Hááát... elég régen posztoltam ebben a blogban. Elég kemény éven vagyunk túl, az élet úgy hozta, hogy a két nagy és a  kétéves kis Kikim mellől igaz, hgy részidően vissza kellett mennem dolgozni és ez szinte minden szabad időmet és energiámat leszipkázta. Közben csendben elmúlt a tizedik blogévforduló, de hát üsse part....  Kertünk is emiatt idén elég minimál dizájn, a strapát bíró évelőim azért megvannak és a ház körül összehoztunk egy jó nagy egynyári ágyást, majd egyszer jövök vele... A zöldségesben nyári alapcuccok: répa, hagyma. cukkini, uborka, paradicsom, paprika. 

Csavarogni azért továbbra is szeretünk. Itt, az északnyugati hármashatár közelében könnyű jó kirándulóhelyeket találni. Mostanában gyakran rándulunk át Szolvákiába. A Kis-Kárpátok alig egy óra autózással elérhető. Egy ráérős szombat délutánon indultunk el egy kis baráti társasággal  Limpak község határába egy kis hegyi túrára. Kis Kikink nemsokára három éves, ez volt az első gyalogos túrája. A 3 kilométerből úgy 2 és felet saját apró lábacskáin abszolvált. Jó kis kezdet. 

Limpak Pozsony agglomerációjához tartozik, a régi falurészt sok-sok új építésű. csicsás ház fogja körbe, sőt a domboldalakon szemre több száz négyzetméteres, panorámás villák is terpeszkednek. Ehhez képest ahogy a hegyek meredekebbé válnak, apró alpesi nyaralóházikók váltják fel az épületeket, a szombat délutánon a szabadban sütöttek-főztek a tulajok. Szálltaak az illatok, de aztán egyszer csak megdörrent az ég és végig csepergő esőben jártuk az ösvényeket a saját fejünk után. A sípályáig nem jutottunk fel, mert az aprónépnek elfogyott a szufla.

Nyár, képekben

Egy csokorban a nyár legszebb kerti pillanatai

Haranglábak

Csodás, régi, parasztkerti virágok, amelyek meglehetősen otthonosan érzik magukat a kertemben. Ezt az is bizonyítja, hogy szaporodnak, nem is akárhogy. Budaházy Edda is büszke lehetne rájuk. 

Szóval, volt egy magról nevelt bordóm. Magányos szingliéletet élt évekig, bulizott a méhecskékkel és semmi magonc, sehol egy palánta.

Aztán, pont amikor kívánós terhes voltam, megkívántam ezt a lila-fehéret az egyik soproni kertcentrumban. 

Kicsi volt, de tökös dögös és hamarosan szerelembe esett a bordóval, de azért lehetett ivari elhajlás a dologban, mer mind a kettő őrülten magzani kezdett. Ősszel még a járdarésből is kis harangláb-magoncok kandikáltak pajzánul. 

Most már látszik az eredmény, az egyik sarj fehér, a másik rózsaszín, de a legtöbb sötét. Bordó. 

Ha rajtuk múlna, az egész előkertet Kárpát-medencét betöltenék.  Az ő magjaik is majd kikelnek a maradék résekben és felnőnek szépen.  Betöltik a szabad helyeket a bokrok alatt és nem engedik elszabadulni a galád borzaskaták invázióját. De ha keverednek? Jajj, hát akkor összeomlik az ideológiánk?  A virágoknak könnyű, ők felnőnek, a gyerekeinket viszont sok-sok szeretettel nevelgetni kell.