![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjKbtIgyCz6wBXsMe12U1Cbyp7A2vBH_IRwEoXl5xTmlNX1dxn3dgSCPjLgYhPZStEGIsaSQ6GljFR09Yzr89KcvJrz3vYBdf5pAfsCtdc5Sb-euJ-IKi7GNgu5rwnUkp1EDywF1cxOApQq/s400/rig%C3%B36.bmp)
„Jegyei: a hím koromfekete, a csőre narancssárga, a tojó felül sötétbarna, alul világosabb. Ilyenek az őszi vedlésig a fiatalok is, de gyengén pettyezettek.
Élőhelye: nyirkosabb lombos és tűlevelű erdők, parkok, városok, kertek. Az erdei feketerigó félénk, már messziről felriad, a városban élők, bár minden újszerű dologgal szemben óvatosak és gyanakvóak, az emberek és a járművek közvetlen közelében is mozognak. A talajon többnyire ugrálnak, időnként meg-megállva futnak is. Ha izgatottak, hosszú farkukat felmeresztik, míg a gyepen velük keresgélő seregélyek szinte megállás nélkül, egyenes tartással szaladgálnak. A városi fekete rigók közt gyakori a részleges albínó, több-kevesebb fehér tollal, de ritkán teljesen fehér, piros szemű (albínó) példányok is előfordulnak.
Szaporodása: a hímek az enyhébb napokon már a tél második felében énekelnek. Eleinte csak halkan, szinte önmaguknak dúdolgatnak, márciustól azonban már hangosan flótázó énekükben gyönyörködhetünk. Ha a feketerigó nem lenne olyan gyakori madár, biztosan sokkal nagyobb gyönyörűséggel hallgatnánk, és talán akadnának olyanok is, akik az európai énekesek sorában a fülemüle elé helyeznék. A feketerigó éneke igazán szép, dallamos, harmonikus, sok fuvolahanggal. A madarak ivarmirigyeinek működését a hosszabbodó nappalok befolyásolják. Így történhet, hogy az örökké világos nagyvárosokban, az általában természetellenes emberi tevékenység furcsa következményeként, néha a téli éjszakákon is hangosan éneklő fekete rigókat hallhatunk. A hímek egyébként legszorgalmasabban a csendes esőben, valamint a hajnali és alkonyati órákban énekelnek.
A költési időben a pár nem tűri meg revírjében a szomszédokat. Ha valamelyik mégis áttéved a határon, csőrrel és karmokkal esnek neki. A verekedő hímek néha annyira megfeledkeznek mindenről, hogy akár kézzel meg lehet fogni őket. Előfordult már, hogy egy váratlanul felbukkant héja mindkettőt magával vitte. A feketerigó a téli etetőn is harcias madár, igyekszik uralkodni a többieken. Néha a végkimerülésig verekszik saját tükörképével egy autóablaknál vagy a kerék fényes dísztárcsája előtt.
Mély fészkét a tojó először sárral béleli, erre gyökereket és növényi szárakat hord. Előfordult már, hogy a naponta öntözött cserépből hordta a nedves földet, a tulajdonos nem kis meglepetésére. A fészek többnyire alacsonyan és gyakran tejesen nyíltan épül fiatal fenyő ágai közt, erkélyen, virágláda mellett, kerti házak teteje alatt vagy az eresz szögletében. Többnyire csak a tojó kotlik, a hím ritkán váltja. A fiókák 12-14 nap alatt kelnek ki, és ugyanennyi idő alatt el is hagyják a fészket. Ekkor még alig tudnak repülni, a bokrok alatt bujkálnak, szüleik még körülbelül két hétig etetik őket.
Tápláléka: más rigófajokhoz hasonlóan főképpen földigilisztákat fogyaszt. A gyepen vagy az avarban keresgélve olyan ügyesen húzza ki őket a földből, hogy nem szakadnak ketté. Gyümölcsérés idején cseresznyét, szőlőt is eszik, amivel gyakran magára haragítja a kerttulajdonosokat. A feketerigó hazánkban védett, tehát ilyen esetekben is csak riasztani szabad, elpusztítani tilos! A földi epret vagy a szőlőtőkéket hálóval lehet letakarni.
A városi fekete rigók viselkedése alaposan megváltozott. Vannak hímek, amelyek soha nem énekelnek, mások nem vesznek részt a fiókák etetésében, akadnak párok, amelyek már télen költeni kezdenek.
Akinek fekete rigó fészkel a kertjében, türelemmel és földigilisztákkal odáig viheti, hogy a madár hívásra megjelenik, és kézből veszi el a csemegét.
A közép-európai fekete rigók régebben mindig elvonultak, de amikor a városokba költöztek, mind többen állandó madarakká váltak. Az erdei és városi állományok viselkedésbeli és egyéb különbségeit azóta is sokan vizsgálják. ”
A rigóknak eleinte nagyon örültem. Boldogult egyetemistakoromban ugyanis „saját rigóm” volt, egy nagyon édes kismadár. Egy félig-meddig zöldövezetben levő lakásban voltunk albérletben, ahol nagy erkélye volt az egyik szobának. Enyhe tél lévén, spejz híján ott tartottuk a krumplit, almát. Egy téli napon éppen a padlószőnyegen ücsörögve magoltam egy vizsgára amikor furcsa zajra lettem figyelmes az erkély irányából. Kicsit meg is ijedtem, mert pár héttel azelőtt a Győr, Kossuth utcai ifjúság oszlopos tagjai felmásztak az első emeleti erkélyre, és vitték a kitett edzőcipőt, kiteregetett tangabugyit és egyebeket. (A krumplit nem.) Szóval, hallottam a motoszkálás-szerű zajt, ami ha mozdultam, abbamaradt, később újrakezdődött. Végül a függöny hézagán megláttam a zajforrást: egy feketerigó-lányt, aki az almát ette. Nagyon megörültünk a kismadárnak, és ezután rendszeresen etetni kezdtük a kis Julit. (Ez lett a neve. ) Közben eltelt egypár hét, és Juli nyomtalanul eltűnt. Igen szomorúak voltunk, de Juli egyszer csak újra megjelent. Mellette féltékeny pasija. Mint kiderült, a ház előtti óriási sombokorban tanyáztak, sőt fészket is raktak! Juli családanya lett, szorgosan szedte a kicsiknek a gilisztákat, de az almát is jó néven vette. Így ment ez a nyári szemeszter végéig, utána szétváltak útjaink, és a következő télen Juli már nem jelentkezett. Biztos máshol vert tanyát. Szóval nekem a feketerigóról az édes kismadár, a csodás dal és a tátogó fiókák jutottak eszembe, és boldogság töltött el a láttukra. Aztán csúnyán csalódnom kellett, mert az eddig öt madárral az etető rémei érkeztek meg.
Eleinte csak egy szaladgált az etetők alatt, majd hárman lettek- két hím és egy nőstény - de aztán megjött a „macsó csávó”, egy, a többinél nagyobb feketerigó.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEioOIsLrCMth20_r_aakhfEGXzFahuU_mTGUfbQpgnnjO4hBtEAuF4FHkWkVlQfQyFT2FEJrWRxkC5D81-c7AECwob1Rj6g9O9rVPEdMGh9Vjtv-keLuuuU_nyvzk7zgSvdOXo1f5ev6-04/s400/rig%C3%B35.bmp)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQo-4n370Cgx_gbppqykhdaggk-86z29hWuMo3M3tkVneYfdFrbK1G1dTjYYsQ-j9qs17Fp0rhb1YTLgezITizxM28H6y2SSVYaQUe9XwuByGKWtbxoR1RPkQ_c1k5sFDrycgmCPI7h7nc/s400/DSCF4039.bmp)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfs2uZwn2xMGR5uXViKJKpprRgn7RM_LvTxk3P2sdguptodyVePnVbjx2TaraqPZfPSMk_ipNpccoSiRXFRjbXU-WL9RsnWPuHX7KrlJFaE-ltmFNK5YQp7dgPvsCJ7W6gMRiZApzP8Ozm/s400/reg%C3%B32.bmp)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtvyrXx3P8m8KZl5pytCJU-0heGJtAQ6_n_Xbt4Y-nAowDAZ-f8F-ojZGHTlrCoRMg3PX6pCK7docexO4BiX1FSm8nxvKCz72hsC4_VsuiTNXGFUpwY_kObG-nEWRfyQmTJy7Z_38-me5B/s400/rig%C3%B33.bmp)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCKW4P8ayn4umoLPCKNkjXWGpmC2J0UiXf9ChqfQFPChXNqarPk0MyzF6HnwVRnu4kQ_q5kwNuy_r9_fOnlFC_d7LgjPNIzIx6wM9RwdfHL-OvFItAd1veLqITZPgY0p1IA7r7nhv_Rh0e/s400/rig%C3%B38.bmp)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_u10w8wBmOvH1X9ebzLAztbsNdPP9ZPOvH-TFoW6SvhbFTAk3IMrq3DOWOdN_pny_fz3LURBmbAPMGWYws3XdWUFITdBG9NcBpPqC6IGE5VIML0729TvAQr49VKz-uWVF7XHi6cIfH4Zr/s400/rig%C3%B37.bmp)
Az állandó marakodásnak az lett a vége, hogy az almák a cseresznyefa ágaira vannak felszúrva (ez a kedvencük), a cinkegolyók és a nagyetető változatlanul a körtefán, az etetős palack meg az almafán lóg. Elkülönítettem a madarakat, hogy mindenki nyugodtan falatozhasson és ihasson. Álmomban nem gondoltam volna, hogy ezek a fekete apróságok ilyen harciasak.
Egyvalamiért azonban mindezen bűnük meg van bocsátva: ez a daluk. Ilyenkor már kiülnek a fűzfa tetejére, s egy-egy strófa elhangzik, különösen ha kicsit melegebben süt a nap (vagyis hát olyan 0 fok körül van a hőmérséklet). Remélem, megfészkelnek majd valahol a környéken, s a késő tavaszi estéken gyönyörködhetünk a szép dalban, ami majd a nyíló orgonák, jezsámen és labdarózsa közül fog felhangzani!
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhG9sJE_pG0d-yi93JVsjqB6r4yt7MwFx0nn4D63krRnuOy53RfKIK05uYzjh40_wTleX4yJd5qfgsZBu4gAhbtpWucO2GzVCnPl9mDG5FT0fc8hNbvW4uS2co3OjZG9_iZBCJZCnRf4FrW/s400/rig%C3%B34.bmp)
Micsoda harcias népség!
VálaszTörlésAmikor hajnali ötkor kell kelnem és menni valahová, a zombiállapotból a rigók dala képes kibillenteni. Komolyan, hatásosabb, mint a kávé.
Biztos is. De ez a verekdés akkor is meghökkentett. Hihetetlenül nem fél ez a macsó, reggel éppen csak nem a csizmám orrára ült, úgy kapott a kaja után, amikor az etetőt töltöttem.
VálaszTörlésAlfahím :-)
VálaszTörlésVéletlenül akadtam a blogra, -a gugli dobta ki a fehér feketerigóra- csak gratulálni akartam, szórakoztató, kedves írás. Nekünk is van rigópárunk a kertben, Csámpás és a Csámpásnője névre hallgatnak, de nem messze van egy fehér feketerigó, valószínűleg tojó, ezzel kapcsolatosan keresek infót. Szóval gratu és csak így tovább! üdv: egyenes labirintus
VálaszTörlésKedves egyenes labirintus, tök jó a nickneved. Akkor egy igazi különlegességet láttál, amit mi még sosem. Üdvözlettel: Hédi
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésKedves Ági!
VálaszTörlésAz írásod élvezetes és csodaszép!
A madarak téli etetése után kutattam az interneten. Pontosabban a Feketerigó téli etetése érdekelt! A kertünk többi kismadara jól van tartva mindenféle magokkal...és nem éheznek. Remélem ők is így gondolják!
A Feketerigó azonban a kerítésként funkcionáló sövénybokorban és a tuja alatt keresgél és most láttam, hogy az ősszel összerakott komposzt alsó részét kezdte ki. Oda raktam ugyanis az almafáról lehullott evésre nem alkalmas gyümölcsöt, a kerti apró zöldséget...Arra voltam kíváncsi, hogy hova és milyen magasan lehet gyümölcsöket rakni, hogy a macska ne tudjon hozzáférni ezekhez a helyekhez.
Így találtam rá a Te nagyszerű írásodra amit élvezettel olvastam, az elejétől a végéig!
Az írásod óta eltelt jó pár év!
Kíváncsi lennék Rád, mennyit változtál.
Azonban, akinek ilyen szép lelke van, azt az élet nem tudja megváltoztatni!
Megmarad mindig széplelkűnek!
Szeretettel üdvözöllek!
Köszönöm a kedves szavakat!Bár már nem ott lakunk, ahol ez a vérmes rigó volt, itt is etetem a madarakat. Nekem is a komposzt tetejére dobált fonnyadt almára, gyümölcshéjra kaptak rá a rigók. Sajnos itt kevesebb a madár, nagyobb az autóforgalom, a fák, ahol tanyázhatnának, még kicsik.
VálaszTörlésAz almát mindig a fagyalbokor ághegyére tűzöm, de volt, hogy a lányom udvari vashintájába tettem, oda nehezen megy fel a macska.