Tűzifa

Nemrég meghozattuk a jövő télre szükséges tűzifát, ennek apropóján azt gondoltam, leírom, mi hogyan szoktuk ezt kezelni. Tudom, ahány ház, annyi szokás, kíváncsi vagyok, a fa tárolása, pakolása, bekészítése nálatok hogy megy. 

Nem mindegy, mennyire száraz a fa, a nedves csak sistereg és bűzölög, nehezen gyullad be, rosszul is adja le a hőt és kormosítja a kazánt, főleg a belső vízcsöveket, ezért a nedves fa miatt sokkal lassabban melegszik fel a központi fűtésben a lakást melegítő víztömeg. Jól kiszáradt fát nehéz kapni, a kereskedők szívesen adnak el faárban, a fával együtt esővizet is, meg persze a fa belső nedvességét. Szóval az a legjobb, ha a saját telken szárad felhasználásig a tűzifa. 

Az optimális a 2-3 évet szárított fa, bár mi használtunk egy évig szárogatottat is. Egyszerre szoktunk venni tavaszonként úgy 6-10 erdei köbméter tűzifát, attól függően, pénzben hogy állunk, puhafát és keményfát is. Van egy megszokott, megbízható fakereskedő, ő hozza rönkfogós kocsival. Próbáltunk szerezni állami erdőgazdaságtól úgynevezett rezsicsökkentett, olcsó tűzifát is, de abból csak a legszemfülesebbnek jutott...

Ha az udvarban van a fa, akkor azt fel kell aprítani. Motorfűrésszel és jó fejszékkel érdemes csak nekiállni. A tűzifát Jani fakalodába rakja, amit maga épít meg a felvágott fából. Ezt egy gyakorlott helyi embertől, az egyik munkatársától tanulta. Ehhez motorfűrésszel a fa egy részét 1 m hosszú darabokra vágja, majd felhasítja kb. negyedekbe. Ebből lesz a kaloda oldalfala, amiből apránként, fokozatosan rakja fel a szárogató kalodát. A közét kb. 45-50 cm hosszú, felfűrészelt és elnegyedelt-hatodolt fahasábokkal tölti meg. 

Kb. 1,7 m magasra építi a szárogató kalodát, mivel így építve nagyjából egy erdei köböt nyel el egy ilyen építmény. Így jól követhető a mennyiség fogyása a tüzelési szezon alatt. Leírva ez elég béna, de a kép mutatja az építés módját. A tetejét általában leponyvázzuk az eső miatt, de azért jó lenne egy fedett tároló. 

Ha a fűtési szezonban megkezdünk egy ilyen tárolót, a gazdának az egyméteres darabokat el kell még fűrészelnie, a többit már be lehet készíteni vagy a kis lápcső alatti fáskamrába vagy az eresz alá. Innen apránként behordjuk, elfűtjük. A lakásban a kandalló mellett van a fáskosár, a napi szükségletet oda készítjük be.

Begyújtásnál papírt, reklámújságokat, kartonokat készítünk be a fa mellé gyújtósnak. Némi deszkahulladékot meg fakérget is így használunk, de azért ez elég nagy koszt csinál, ezért inkább az apróbb fahulladékokat kint kezeljük. No meg persze nagy barátom a rózsaszín kerozinkocka begyújtós. 

A koszos apró fahulladékok kezelése megér egy misét. Most már elvileg tilos kint égetni, de hogy mit kellene tenni vele a törvénytisztelő polgároknak nagy általánosságban, azt a Kapanyél jól körüljárta. Sőt, egyszer régebben itt a blogon is összeszedtük együtt. Igazából tapasztalat és végiggondolás kérdése, hogy kinek melyik gyakorlat illeszkedik leginkább ez életmódjához.

Nálunk a következő a helyzet: a kéregből és a 4 cm-nél vékonyabb ágakból ágaprítóval mulcsot darálunk, a vastagabbakat behozzuk a kályhába. A fűrészport összegyűjtjük téli takaróanyagnak. A vékony gyomszár a komposztba megy, a vastag gyomszár és a szőlővenyige a kerti sütögetőbe, még mielőtt elég jó lenne a parázs a nyársra húzott szalonnának. A tujalombbal a bokrok alatt mulcsozunk, az ágaprító azt is elviszi.

Nálatok mi a gyakorlat?