Betört a kánikula és kis családom összes tagja nagy szuszogva sziesztázik, minden fekhelyet elfoglalva, így a legjobb, amit tehetek, az a blogolás. Jani kész van a téli tűzifa betárazásával, most már a nagyja fedett helyen szárad.
Nyár közepéhez közeledve már kisebb a virágözön tarkasága, most jönnek sorra az elegáns évelők meg a cserjék. Pirosak, fehérek, rózsaszínek kavalkádja. Harmonikus lenne, de a fű már kezd sárgásra váltani. Hogyne tenné, magzik fel benne az útifű meg a katáng.
Fáklyaliliomok. A színátmenet miatt szeretem, akármilyen rövid ideig is tart.
Füzérajak, elragadó ritmusban.
Hortenzia, most már biztos, hogy őszig gyönyörű lesz, megszáradva és elhalványodva is.
Liliomok
Magról kelő, szanaszét megjelenő mályvarózsák
Törökszegfű, csupa energia
A zöldséges kissé már dzsungelszerű. Nem kapálok, csak a nagyja gyomokat húzgálom ki. Kisebb kirándulással ér fel a behatolás ebbe a káoszba, de megéri, mert cukkinivel, patisszonnal, uborkával, répával vagy karalábéval, nyíri spenóttal megrakodva mászom ki, mikor mivel. Lusták lettünk a fűnyíráshoz, mert már nem férünk be mulcsozni.
Azt főzöm, amit találok, nem azt, amit kívánok. Ez a rugalmasság szükséges ahhoz, hogy jóban legyek a kertemmel. Jó, a rántott cukkiniből már elég, jöhetne a lecsószezon.
"Azt főzök amit találok, nem azt, amit kívánok."- Nagyon jó mondás, tetszik!
VálaszTörlés(Mondjuk mi éhen halnánk, ha így tennék :) )