Pár héttel ezelőtt úgy gondoltuk,
hogy annyi év után esedékes lesz egy kis kirándulós kicsapongás,
ezért megcéloztuk a Bükki és az Aggteleki Nemzeti Parkot
úticélként. Természetesen Szilvásváradon már csak a gyerekek
végett sem hagyhattuk ki az erdei kisvasutat meg a Fátyol-vízesést.
Ezzel a hegyes-völgyes, csodásan
tiszta levegőjű hellyel még a tömeg ellenére sem lehet betelni.
Végignéztünk mindent, a Szabadtéri Erdei Múzeumot is. A skanzen
felénél tartva a kisebbikem elkezdett gyanús bűzöket árasztani,
így kerestünk gyorsan egy padot, ahol tisztába tudtam tenni. Közben
a nagyobbik otthagyta az urbánus lelkeknek szánt mainstream
útvonalat, magyarul meglépett a patakpartra, szerzett valami
furkósbotot, és a virágzó mocsári gólyahírek közé, a vízbe
beállva valami akadálypályát kezdett építeni. Már kezdett
elönteni az ideg, és elsütöttem egy-két anyai intelmet
(gyüszkiavízbűte, ezérvettedfelazújcipődet, mátisztasárvagy
mintegyganédombszélénfürdőződisznó), válaszul azonban
visszakiabált:”Itt egy gyík! Egy sárga-fekete foltos gyík! És
nem is szalad el! Anya, gyere, nézd meg!”
Mentem is. Igen, az
volt, egy szép, kifejlett foltos szalamandra ücsörgött egy nagy
mohos kövön a virágzó madársóskák közt.
Igazi szép tavaszi kép! Mondtam is a
nagyobbikomnak, nézze meg jól, mert lehet, hogy később már
sajnos csak az állatkerti üveg mögött láthatja. Hiszen nem
járunk szalamandráék háza táján túl gyakran!
Hosszú ideig elnézegettük a tarka
kis állatot(ami különben nem is gyík, hanem farkos kétéltű), de egy idő után ő is
dolgára indult a nedves fűben.
Hamarosan mi is indultunk vissza. A
nagyobbikom még megjárta addig a Szalajka- patak szerintem fél
völgyét szalamandra után kutatva, de csak hónaljig érő sarat
talált. A picurka közben elaludt.
Szép, ritka és csak nekünk
megnyíló pillanat volt ez, azt hiszem sokáig emlékszünk majd rá.
Nagylányomnak ez a tíz perc biztosan felért vagy öt
természetismeret órával!
Mielőtt elfelejtem: ezen a linken lehet az ilyen "nagy találkozásokat" rögzíteni, hogy megismerhessük, hogyan és merre élnek.
Mielőtt elfelejtem: ezen a linken lehet az ilyen "nagy találkozásokat" rögzíteni, hogy megismerhessük, hogyan és merre élnek.
Juditka dicsekedett, hogy ő volt A FOTÓS.
VálaszTörlés