Kacskaringó a fehér mustár körül

Tavalyelőtt és tavaly szinte az egész évben - meggyermekesedésem miatt-  szinte teljesen kiestem a kertészkedésből. Se kilométeres hassal, se szülés után pár héttel nem éreztem túl nagy ingert, hogy a kertben megdicsőüljek a 40 fokban. Ennek aztán az lett a vége, hogy tavaly már kora tavasszal lágy perjekalászokat lengetett a szél, ebben a kis rétben pedig a paradicsomok közt gyönyörű, halványlila acatvirágok nyíltak. Igazán idilli kép volt, de emiatt igazából a hagymán és a paradicsomon kívül nemigen termett meg semmi. Hiába vetettünk be kapálógépet, kaszálást, kézikapálást, mulcsot, fekete fóliát, gyakorlatilag a gyomirtón kívül mindent. A tarackokat, acatokat már április végén sem lehetett kiirtani.
Végül májusra gyomfojtással próbálkoztunk, de nem csak ilyen eshetőlegesen, kukoricával, paprikával, ezzel-azzal, hanem célirányosan egy erre is használatos, gyomfojtó és talajjavító hatású növénnyel: a fehér mustárral. Nem a virslit kísérő tulajdonságai miatt akartam használni a kertben.  A mustár hatalmas, méteres szárai alatt elvileg egy szálka gaz sem marad meg. Csak el kell vetni, és egyszer lekaszálni, semmi kapálás, gyomlálás, rotációzás. A virágzáskor lekaszált mustárnövények a talajba forgatva kiváló talajjavítók. Hűha, ez kell ide! Azonnal vetettünk is. Hátradőltem, dörzsöltem a tenyeremet, hogy milyen okos kislány vagyok, megoldottuk a gyomtalanítást.  Egész nyáron henyélhetek, babázhatok, nem kell még gazolni is a 40 fokban, tűző napon. Gyönyörködtünk a sárga virágokban, elvirágzás után pedig lekaszáltuk, ahogy a nagykönyv írta. És augusztusban gyönyörűen lengtek újra a perjekalászok. Csak egyről feledkeztünk meg: a fehér mustár tenyészideje kb. 120 nap. Május-júniusban elvetve leterem, augusztusra ugyanott voltunk gazhelyzetileg, ahol elkezdtük. A mustár megtette dolgát, fojtotta a gazokat, amíg le nem kaszáltuk, Letelt a 120 nap, kezdődött a gazosodás elölről. Én naiv lélek meg elhittem, hogy egy vetéssel megoldottunk mindent.
Persze aztán morogtam, hogy ez csak afféle hülye divat, hogy fehér mustárral milyen jól lehet gazt fojtani. Ez  megint valami kertészeti kamu, ennek biztos nincs semmi értelme. Egészen addig, amíg tavaly ősszel Gyarmaton az Óhegy-Józanhegy-Pincesor tanösvény kilátójáról fel nem fedeztem a Sokoróalja sárga virágmezőit... Nagy parcellák teli voltak virágzó fehér mustárral a szőlősorok és a zöldellő őszi vetemények közt .
Mint kiderült,  a fehér mustár gyomfojtó hatása kiváló, de nem úgy fojtott, ahogy elgondoltuk. Májusban nagy hiba volt elvetni, ilyenkor csak a klasszikus kapálós módszerek használhatóak a házikertekben. Viszont augusztus második felére nagy területek válnak üressé. Kiszedjük a hagymát, kivagdaljuk a letermett csemegekukoricát, feltépjük a korai vajbabot és így tovább. Ott maradnak az aránylag nagy vetetlen területek, a majdani gazok hívogató otthonai. És a paréjok, egyebek nem várakoznak, hajtanak. Emiatt nálunk a legrandább a kert szeptember elején. Nos, úgy tűnik, itt kezdődik a fehér mustár megdicsőülése. Július - augusztusban sűrűn elvetve októberig nem engedi begazosodni a földet. Az általában nyár végére megérkező esők adnak neki annyi vizet, hogy keljen, hajtson. Virágos állapotban leszántva-leforgatva tényleg jót tesz a talajnak, mint zöldtrágya.
Részemről elfuserált egy kísérlet lett ez is, múlt héten, amikor a tavalyi mustárvetemény helyét gazoltam, félméteres perjegyökereket húztam még mindig fel. Ezt a gyomfojtási tippet viszont kár lenne kihagyni, a nyár második felében újabb futama lesz a fehér mustárnak a kertben!