Ugrás a fő tartalomra

Hát ez az a híres?

Még két éve kaptam anyósomtól egy CBA-s liszteszacskót legumizva. Azt mondta, hogy egy érdekes féle dughagyma van benne, ő már évek óta ülteti. Rengeteg van belőle, másfél évig tárolható. Ő a második szomszéd Magdus nénitől kapta, aki már három éve meghalt, neki meg a fiának a sógornőjének az anyósának a bérmakeresztanyja küldte Ámerikából, csoporthagyma a neve...
Olyan kis tojásdad, se nem lila, sem nem vöröshagyma-féle nagyobbacska dughagymák lapultak a zacskóban. Elültettem, a CBA-s zacskónyi (kb 20 deka) hagymából egy teljes gyümölcsösrekesz hagyma lett.
A szokott elduggatás után nem egy szimpla száracska emelkedett ki a talajból, hanem egy zöld pomponféle.
Igen jó volt, mert egycsokornyi gyenge zöldhagymához elég volt egy ilyen pamatot kiemelni, mindenkinek elég volt egy reggelihez, igaz ezek a kis hagymák nem voltak óriásiak. A növények magassága fele volt a mellettük növő makói hagymákhoz képest. Gyorsan letermettek, augusztus elején már fel lehetett ásni a sorukat, a helyükre lucerna került. A kiszedett hagymát letisztogattuk, a végeredmény mennyisége minket is meglepett. Sok, jó formájú, aránylag kicsi hagyma jött össze, egy teljes rekesznyi. (A hagymák tetején levő fokhagymát a méret érzékeltetése végett tettem oda.)


Nem is foglalkoztam vele, gondoltam, egy új zöldségféle a kertben, biztos finom, a dughagymájából teszek majd félre jövőre, ez jó fajta. 
Egyik nap sülthúsrecepteket nézegettem a neten, és sokkoló felfedezést tettem. A csoporthagyma nem más, mint a híres-neves mogyoróhagyma avagy salottahagyma. Erényeiről számos helyen számtalan magasztaló sort lehet olvasni, sztárséfek receptjeit, megdicsőülését a francia konyhában. Szegény hagyma! Hát én nem viselkedtem vele az erényeinek megfelelően. Itt leírják, hogyan kellene szegényt kezelnem. Nem úgy hámoztam forró vízzel, pároltam és jegeltem, ahogy leírják. Csak olyan  hétköznaplós-magyarosan főztem vele. Hamar rájöttem, hogy az íze gyengédebb, a textúrája másabb: sosem fő úgy szét, mint a közönséges vöröshagyma. Így elkezdtem ennek megfelelően használni, anélkül, hogy tudtam volna, hogy a hagymák királyát rotyogatom a piros zománcos lábosban. Ez nem gasztroblog, de leírom pár sorban, mire használtam - használom - ezt a titkos, rejtőző nemest:
- először csak a mérete miatt kezdtem el használni a reggeli szalonnás tojásokhoz. Idén nagyon nagyok lettek a vöröshagymák, ezekből a kisebbekből egy tálba elég volt pont egy darab, nem kellett a nagy hagymát megvágni úgy, hogy a fele megmaradt. Nos, itt lehetett először érezni, hogy nem olyan brutál erős íze van,
- magyaros levesekben, rántás alá semmi íze nem volt, de a húslevesben jól kiadta kellemes ízét, itt most éppen a húsgombócokban bizonyít:


-  a magyaros főzelékekben nekem nagyon ízlett,
- a magyaros húsételekben, pörkölt- és paprikásfélékben leszerepelt. Sokat kellett pucolni, íztelen maradt az étel. Mivel szilárdabb a szerkezete, mint a közönséges vöröshagymának, nem főtt szét az ételben, hagymadarabok voltak a pörkölt alatt, amit utálok,
- a sikersztori viszont a rakott és főleg a rizses ételeknél ment. Nem tudtam egy olyan ételt mondani, amiben ez a hagymácska ne lenne jó! Kellemes íze itt érvényesül igazán,
- ecetes savanyúságokban gyenge, eltűnt az íze, viszont a friss, kevert, öntetes salikban igen finom, szuper csemege, nem büdös és nem gyomorgyötrő. A krumplis salátákhoz viszont ez kevés, ízetlen.
- csirke-és pulykahús elkészítésénél (pl. pácok, szószok) verhetetlen, csak arra kell figyelni, hogy elkészítéskor darabos marad, ezért ilyenkor mindig reszelem.
- a "pékné" módon készült húsoknál nagyon jó. Nekem a közönséges hagyma mindig szétmállott sütés közben. Mivel ez szilárdabb húsú, egyben maradt, sokkal gusztusosabb lett az étel.
- és hát nálunk a bébipapik királya lett, finom ízt adva a pépecskéknek.
Nem véletlenül írom ide azt, hogy mit készítettem belőle. Miután kiderült, hogy mogyoróhagymával főztem, célirányosan kezdtem a neten receptek után kutatni, hogy a maximumot hozzam ki ebből a zamatos hagymácskából. Azonban sok olyan receptbe akadtam, amelyet ha elkészítenék és feltálalnék, meg is enne a kis családom, megdicsérnék, és utána megkérdeznék: "És akkor mi lesz az ebéd?" Nem degusztációs menüsort kell készítenem(bár igen szívesen végigennék néhány ilyen falatokat ezzel a kis hagymával), hanem kiadós ebédeket, vacsorákat, amiből másnap lehet melóba vinni, illetve bébiételeket főzök. Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül, ezért írtam ide, mi mindenre használható a hétköznapibb menüsorokban. Ha valamelyikőtök hozzájut, ezekkel az ételekkel is kihozhatjuk belőle a legjobbat, hiszen valószínűleg nem főzünk hétköznapra extra menüket és nem vagyunk sztárséfek sem.
A beszerezhetősége rejtély, én még piacon nem láttam a környékünkön, szaporítóanyag pedig csak nagykereskedelmi méretekben hozzáférhető. Ha hozzájutunk, inkább duggassuk el, és szaporítsuk fel, mint húsgombóc formájában felfaljuk... 😂
A tárolhatósága minden fantáziát felülmúl, tegnap megtaláltam a garázs ablakában azt a liszteszacskót, amelyben az első csomag hagymát kaptam. Még van benne néhány dughagyma tavalyról, a minőségük teljesen kifogástalan. A vöröshagyma ennyi idő után már rég tönkrement volna.
Több receptnél a képeken láttam, hogy a sonkahagymával összetévesztik, pedig az majdnem olyan erős, mint a vöröshagyma.
Felmerült bennem az is, hogy ha valaki olyan ételt készítene, amelybe a recept szerint mogyoróhagyma kell, de ennek híján másfajta hagymával kipróbálná, hogyan pótolhatná? A vöröshagyma nyilván túl erős, ugyanígy a sonkahagyma is. A gyöngyhagyma, póré nem erre való. Nyáron főzött ételben talán a korai, zsenge főzőhagyma, a friss lilahagyma, salátákban a Lisszaboni fehér hagyma hozza azt az ízt, amely pótolja a mogyoróhagymát. A Fertődi ezüstfehérrel én nem is mernék ezen a téren próbálkozni, az volt, hogy erősebb és szagosabb lett, mint a Makói. Hogy télen mivel pótolható, arról fogalmam sincs, akkorra már minden hagyma betöményedik ízben.
Nagyon fogynak ezek a kis hagymácskák, ma meg kell vizsgálnom a hagymás rekeszt, és kivennem azt, ami az idei terméshez kell. Idén egészen biztos vagyok benne, hogy jóval nagyobb területen lesz a kertben "csoporthagyma". Nem azért, mert menőzni akarok vele, hanem mert tényleg finom.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Soproni-hegység

Mentegetőznék, de... Tudjátok, három a legény nálunk, a legkisebb két hete lett egy éves. Mostanra vagyunk ott, hogy egy napra velük is bárhová, bármikor mehetünk. Még étterembe is:-). Jó kis dinamikus csapat ez a három fiúcska, nem semmi tartani velük a ritmust. Azért most már, ha a két nagy épp nem beteg, szeretnék blogolgatni, most éppen túrázós poszt jön. Később kertesek is. Felpakoltuk tehát szombaton  a mi kis mozgó állatkertünket, mint a cirkuszosok, és körülnéztünk kedvenc városunk környékén.  Fertő Bizonyára olvastátok a térségre vonatkozó két fontos hírt, az egyik a cölöpházak leégése , a másik pedig a térség kiemelt turisztikai fejlesztési célponttá válása. Elvileg nemsokára dől a lé, jönnek a markolók és jön a balatonosítás. Ennek egyelőre nincs sok jele, a hajók már pihennek, a romokat lassan eltakarítják a leégett klubházak helyén, lassan eltűnnek a szenes gerendák. Biztos, hogy más arculata lesz ennek a csodás kis szegletnek. Diszkók, bisztrók, nagyhaj

Rozmaringnevelés magról

Már régóta álmodozom egy hatalmas dézsa rozmaringról, amely nyáron a tűző napfényben istenien illatozik, és méretes szálakat csíphetek róla a legfinomabb pecsenyéhez. Már 2011 óta kísérletezem a rozmaring magról való nevelésével, teljes sikerrel. A köztudatban a rozmaring magja nehezen, rosszul és vontatottan kel, és a kis növények is igen kényesek. Én pont az ellenkezőjét tapasztaltam. Bár nem csírázik gyorsan, szófogadóan kikelnek a magok. A rozmaringpalánta – földbe mindig bőven kevertem homokot. A magvakat – pici makkocskák- csak a föld tetejére szórtam, de nem takartam földdel, hanem csak szívószállal belekevertem a talajmorzsák közé, megspricceltem vízzel, és lefedtem fóliával. Gyengéden locsoltam, amikor szárazkának tűnt. Két hét múlva kezdett el csírázni, és négy hét eltelt, mire két-három levelesek lettek a növények.   Csak egész keveset locsoltam, kitettem edényestől a kertbe, és a kis növények hamarosan elágaztak, gyors növekedésnek indultak. Ezt az elmúlt három évben

Feketeribizli szaporítása

Már lefaltuk a teljes termést a bokrokról, néhány fürtöcske jutott csak el a konyháig, ott is csak a pultig, nem ám a lekvárosüvegig! Idén a fagy tarolt, alig van gyümölcs, ezért is van ilyen nagy keletje. Meg finom is. Magyarországon egyedül a Szigetközben és a Hanságban fordul elő vadon ez a növény, védettek a populációi. Ami nekünk a kertben terem, az sem nemes oltvány, anyukám munkatársa adta vagy huszonöt éve Cikolaszigetről . Sok pici fürt van rajta, de édes, nem az a rém savanyú, mint a nemesített. Már korábban töprengtem azon, hogy lehetne felszaporítani ezt a növényt. Ez a tő valami helyi fajta, nyilván nem hozzáférhető minden kanyarban, jó lenne fajtját fogni. Egyetlen van csak belőle, öreg, vannak száraz részei, amiket már belepett a zuzmó, lehet, hogy egy-két év múlva kiveszik a kertből. Pár éve csak két kis hajtása volt már, abból újult meg.Tényleg nem halogathatom tovább a szaporítást. Ráadásul idén tavasszal ez az öreg tő bizonyított: amikor kétszer egymás után meg