Hát ez az a híres?

Még két éve kaptam anyósomtól egy CBA-s liszteszacskót legumizva. Azt mondta, hogy egy érdekes féle dughagyma van benne, ő már évek óta ülteti. Rengeteg van belőle, másfél évig tárolható. Ő a második szomszéd Magdus nénitől kapta, aki már három éve meghalt, neki meg a fiának a sógornőjének az anyósának a bérmakeresztanyja küldte Ámerikából, csoporthagyma a neve...

Olyan kis tojásdad, se nem lila, sem nem vöröshagyma-féle nagyobbacska dughagymák lapultak a zacskóban. Elültettem, a CBA-s zacskónyi (kb 20 deka) hagymából egy teljes gyümölcsösrekesz hagyma lett.

A szokott elduggatás után nem egy szimpla száracska emelkedett ki a talajból, hanem egy zöld pomponféle.

Igen jó volt, mert egycsokornyi gyenge zöldhagymához elég volt egy ilyen pamatot kiemelni, mindenkinek elég volt egy reggelihez, igaz ezek a kis hagymák nem voltak óriásiak. A növények magassága fele volt a mellettük növő makói hagymákhoz képest. Gyorsan letermettek, augusztus elején már fel lehetett ásni a sorukat, a helyükre lucerna került. A kiszedett hagymát letisztogattuk, a végeredmény mennyisége minket is meglepett. Sok, jó formájú, aránylag kicsi hagyma jött össze, egy teljes rekesznyi. (A hagymák tetején levő fokhagymát a méret érzékeltetése végett tettem oda.)

Nem is foglalkoztam vele, gondoltam, egy új zöldségféle a kertben, biztos finom, a dughagymájából teszek majd félre jövőre, ez jó fajta. 

Egyik nap sülthúsrecepteket nézegettem a neten, és sokkoló felfedezést tettem. A csoporthagyma nem más, mint a híres-neves mogyoróhagyma avagy salottahagyma. Erényeiről számos helyen számtalan magasztaló sort lehet olvasni, sztárséfek receptjeit, megdicsőülését a francia konyhában. Szegény hagyma! Hát én nem viselkedtem vele az erényeinek megfelelően. Itt leírják, hogyan kellene szegényt kezelnem. Nem úgy hámoztam forró vízzel, pároltam és jegeltem, ahogy leírják. Csak olyan  hétköznaplós-magyarosan főztem vele. Hamar rájöttem, hogy az íze gyengédebb, a textúrája másabb: sosem fő úgy szét, mint a közönséges vöröshagyma. Így elkezdtem ennek megfelelően használni, anélkül, hogy tudtam volna, hogy a hagymák királyát rotyogatom a piros zománcos lábosban. Ez nem gasztroblog, de leírom pár sorban, mire használtam - használom - ezt a titkos, rejtőző nemest:

- először csak a mérete miatt kezdtem el használni a reggeli szalonnás tojásokhoz. Idén nagyon nagyok lettek a vöröshagymák, ezekből a kisebbekből egy tálba elég volt pont egy darab, nem kellett a nagy hagymát megvágni úgy, hogy a fele megmaradt. Nos, itt lehetett először érezni, hogy nem olyan brutál erős íze van,

- magyaros levesekben, rántás alá semmi íze nem volt, de a húslevesben jól kiadta kellemes ízét, itt most éppen a húsgombócokban bizonyít:

-  a magyaros főzelékekben nekem nagyon ízlett,

- a magyaros húsételekben, pörkölt- és paprikásfélékben leszerepelt. Sokat kellett pucolni, íztelen maradt az étel. Mivel szilárdabb a szerkezete, mint a közönséges vöröshagymának, nem főtt szét az ételben, hagymadarabok voltak a pörkölt alatt, amit utálok,

- a sikersztori viszont a rakott és főleg a rizses ételeknél ment. Nem tudtam egy olyan ételt mondani, amiben ez a hagymácska ne lenne jó! Kellemes íze itt érvényesül igazán,

- ecetes savanyúságokban gyenge, eltűnt az íze, viszont a friss, kevert, öntetes salikban igen finom, szuper csemege, nem büdös és nem gyomorgyötrő. A krumplis salátákhoz viszont ez kevés, ízetlen.
- csirke-és pulykahús elkészítésénél (pl. pácok, szószok) verhetetlen, csak arra kell figyelni, hogy elkészítéskor darabos marad, ezért ilyenkor mindig reszelem.
- a "pékné" módon készült húsoknál nagyon jó. Nekem a közönséges hagyma mindig szétmállott sütés közben. Mivel ez szilárdabb húsú, egyben maradt, sokkal gusztusosabb lett az étel.
- és hát nálunk a bébipapik királya lett, finom ízt adva a pépecskéknek.

Nem véletlenül írom ide azt, hogy mit készítettem belőle. Miután kiderült, hogy mogyoróhagymával főztem, célirányosan kezdtem a neten receptek után kutatni, hogy a maximumot hozzam ki ebből a zamatos hagymácskából. Azonban sok olyan receptbe akadtam, amelyet ha elkészítenék és feltálalnék, meg is enne a kis családom, megdicsérnék, és utána megkérdeznék: "És akkor mi lesz az ebéd?" Nem degusztációs menüsort kell készítenem(bár igen szívesen végigennék néhány ilyen falatokat ezzel a kis hagymával), hanem kiadós ebédeket, vacsorákat, amiből másnap lehet melóba vinni, illetve bébiételeket főzök. Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül, ezért írtam ide, mi mindenre használható a hétköznapibb menüsorokban. Ha valamelyikőtök hozzájut, ezekkel az ételekkel is kihozhatjuk belőle a legjobbat, hiszen valószínűleg nem főzünk hétköznapra extra menüket és nem vagyunk sztárséfek sem.
A beszerezhetősége rejtély, én még piacon nem láttam a környékünkön, szaporítóanyag pedig csak nagykereskedelmi méretekben hozzáférhető. Ha hozzájutunk, inkább duggassuk el, és szaporítsuk fel, mint húsgombóc formájában felfaljuk... 😂
A tárolhatósága minden fantáziát felülmúl, tegnap megtaláltam a garázs ablakában azt a liszteszacskót, amelyben az első csomag hagymát kaptam. Még van benne néhány dughagyma tavalyról, a minőségük teljesen kifogástalan. A vöröshagyma ennyi idő után már rég tönkrement volna.
Több receptnél a képeken láttam, hogy a sonkahagymával összetévesztik, pedig az majdnem olyan erős, mint a vöröshagyma.
Felmerült bennem az is, hogy ha valaki olyan ételt készítene, amelybe a recept szerint mogyoróhagyma kell, de ennek híján másfajta hagymával kipróbálná, hogyan pótolhatná? A vöröshagyma nyilván túl erős, ugyanígy a sonkahagyma is. A gyöngyhagyma, póré nem erre való. Nyáron főzött ételben talán a korai, zsenge főzőhagyma, a friss lilahagyma, salátákban a Lisszaboni fehér hagyma hozza azt az ízt, amely pótolja a mogyoróhagymát. A Fertődi ezüstfehérrel én nem is mernék ezen a téren próbálkozni, az volt, hogy erősebb és szagosabb lett, mint a Makói. Hogy télen mivel pótolható, arról fogalmam sincs, akkorra már minden hagyma betöményedik ízben.
Nagyon fogynak ezek a kis hagymácskák, ma meg kell vizsgálnom a hagymás rekeszt, és kivennem azt, ami az idei terméshez kell. Idén egészen biztos vagyok benne, hogy jóval nagyobb területen lesz a kertben "csoporthagyma". Nem azért, mert menőzni akarok vele, hanem mert tényleg finom.

Vásári tulipánok, nárciszok

Ilyennek kéne lenni - ilyen lett jellegű poszt következik a tavaszi hagymásokról. Az előzmény a tavalyi Gartenlust, ahol szuperakciósan vásároltam egy nagy szatyor többé-kevésbé ömlesztetten árult, de fajtánként papírzacskóba válogatott és fajtanévvel megjelölt virághagymát, majd nagy boldogan elültettem a szerzeményeket. Nem tudom, a tapogatás vagy a nagy vásári meleg tette, hogy a hagymákból nem pont ugyanaz bújt ki, mint a katalógusfotókon. 

Áprilisban alig akartak előbújni ezek az új növények. A botanikai tulipánok már majdnem elnyíltak, mire kimásztak nagy keservesen a talajfelszínre a hajtásaik. Gondolatban már temettem őket, de aztán egyszer csak megérkeztek. Nézzük, hol egyezik az eredmény és az ígéret. Bal oldalon a katalógusfotó, jobb oldalon a kertünkben fotózott. Vettem Lambada tulipánt. Ezt ígérték, ilyen lett:

A Daydream is elég jó, de a miénk színei élénkebbek, mint a katalógusfotón.

A Shirley fajta még szebb is, mint az ígéret:

A lila és rózsaszín fajtáknál már valami turpisság van. Lilából amit vettem, az egyik a Black Hero,  a másik egy sötét pünkösdirózsa-színű tulipán (sajnos nem írtam fell a nevét) lett volna, vegyes csoportokba ültetve, helyette egy csinos, de korántsem ennyire feltűnő generál-lila tulipán lett, igaz abból rengeteg. De legalább nagyjából hasonlít arra a pünkösdirózsa-színűre, amit elképzeltem.

A Gerbrandt kieft viszont csak csúnya, nyomorult árnyéka önmagának.

Nárciszból Minnow fajtát vettem, korai és gazdagon virágzó nárcisz, Sajnos nem tudtam a virágzáskor lefotózni, de tényleg ilyen, gyönyörű, gazdagon virágzó. Ebben a fajtában nem csalódtam. (forrás)

Az Amor nem teljesen azonos a katalógusfotóval, de azért nagyon szép, kecses.

Tanulság: óvakodjon a parasztlány a szuperkülönlegességektől. Ti már jártatok így?

A régi, megbízható tulipánok egyébként a lehető legjobb formájukat hozták, a jobbra lenti sárga tulipán virágja alatt egy érdekes, zöld-sárga csíkos plusz lepellevél is képződött.

Kék és sárga törpék

Kedves olvasóimtól és szerzőtársamtól, Ágitól is elnézést kell kérnem a hosszú hallgatás miatt, de sajnos az új, szigorú főnököm nem engedélyezi, hogy túl sok időt szenteljek a hobbijaimnak.  A tegnapelőtt három hónapos Andrisunk úgy néz ki, az apja élénk, érdeklődő természetét örökölte. és napközben nem nagyon enged lazsálást. Napközben általában  két evés közt 20-20 percben lerendezi az alvásigényét (ennyi idő alatt még három értelmes mondatot is nehéz összehozni, nemhogy képes blogbejegyzést, tehát inkább vasalok), de az éjszakákat szerencsére elég ügyesen átalussza - már amikor.

Nemcsak embertöpörtyűnk van ám, hanem itt a virágtörpék szezonja. A tavasz nálunk is beköszöntött, és hűséges hagymásaim már felékszerezték a kertet. Nem koraiak, de nálunk, az északnyugati szél és a hűvös, árnyékos fekvés miatt semmi sem az.

A tavalyi esős esztendő sok növénynek nem kedvezett, de ezeknek  a jóságos törpéknek egyáltalán nem ártott meg: az eredeti ötös csoportocskák 15-20 fősre duzzadtak. Nagyon sűrűn állnak, behúzódás után átültetésre lesz szükségük. A szaporulatból a kert többi részébe is telepítek.

No és persze az elmaradhatatlan krókuszok, a másik hűséges-szépséges tavaszi törpecsalád. A közelebbi fotón meglepve vettem szemügyre a rojtos bibét.

Kékellenek már az apró csillagvirágok, úgy tűnik, ők is szaporodásnak indultak. 

 Hűségesek maradtak a kerthez a hófények is, szinte világít a fehér csillag a közepükön. Ők kitartók, hosszasan virágzók.

Két nap alatt, mint Pallasz Athéné, teljes pompában ugrott ki a földből a Puskin-virág. Majdnem lemondtam róla, de mégis ragaszkodik hozzám. Idén már harmadik esztendős és lassacskán szaporodásnak indult. 

Hátravan még a kékek közül a gyöngyikék és a nyárijácintok virágzása, de az április-májusi történet. Szelídek után (fél)vadvirág következik: A fű között mint valami kalandor, megjelent az ibolya. 

Kakukktojásnak itt egy rózsaszín, de akár épp kék is lehetne. A Kertész leszek blogban nagy örömmel olvastam a nárciszmentésről, az én kertemben a születésnapi hajtatott jácintok hasonló módon telepedtek meg. Nem baj, ha a következő virágzat már nem olyan felhizlaltan, hatalmasan pompás, és a jácint visszavedlik holmi parasztos "kujcsvirággá".

A nárciszok száma évről évre nő, nincs olyan ősz, hogy kibírnám újabb hagymák vásárlása nélkül. Ez a néhány élénksárga virágú korai fajta,

de már furakodnak az új szerzemények, az áprilisi-májusi virágzású. fehér és illatos Poeticusok, amelyhez gyerekkori temetői nosztalgia fűz: a halászi sírkert hátsó, akkor még üres, vagy csak rég elhagyott  részében a gyep között sok elvadult példány nőtt belőle, ki tudja kinek az emlékét őrizve, azt szedegettük csokorba. Az illatuk még ma is élesen felidéződik a virágok láttán. Ősszel, egy osztrák élelmiszerboltban, az utolsó néhány elszórnivaló euróból vettem őket nagy boldogan, hiszen a környékünkön még a szakboltok sem nagyon tartják ezt a fajtát. Pedig szép és jó.

Virágoznak a legkorábbi botanikai tulipánok is, sárga-fehér tarkán. 

Sárga (fél) vadvirágom pedig a salátaboglárka, ez a szomszéd telekről tévedt át nagy örömömre.

Szóval, hálistennek, ezt a tavaszt is megértük.

Hagymaszüret

Napok óta – vagy inkább egy hete – szinte csakis a hagymákat ássuk föl a kertből. A hőség beérlelte a hagymafejeket, jócskán leszárította a zöldjüket. A nagy melegben igazából egyikünknek se volt kedve felszedni, végül már negyedöles gazban állt, amiből a legkisebb mozdulatra zümmögő szúnyogfelhő bukkant elő. Csak az ágyás széléből húzogattuk ki mindig azt a pár fejet, ami a főzéshez kellett.
A héten azonban megérkezett a várva-várt eső, hatvan milliméter három részletben. Nos, ezért aztán galoppban szedhettük a hagymát. Mert még a jobbik eset az, ha az esőtől visszagyökeresedik, és újra kihajt. Viszont a csapadéktól el is rothadhat! Először kigyomláltuk a hagymaparcellákat, aztán elő a talicskával, és csak pakoltuk bele a fejeket. A talaj szerencsére omlós és morzsásan puha volt, mint Bendes ángyom zsomporkeksze, kézzel kinyűttük a hagymát, gyorsan ment. Három púpos talicskával lett a másfél kiló dughgymából és háromtasaknyi magból. Ha nagyképűsködni akarnék ezzel, azt is mondhatnám, hogy rekordtermés, de a kert állagához és a belefektetett munkához képest ez azért igencsak túlzás. Azonban évek óta nem volt ilyen szép és jó minőségű termésünk, a választék is bővült.
Annyi bizonyos, hogy a jól előkészített talaj, a jóféle dughagyma és vetőmag nem volt magában elég. Az időjárás – a sok eső, májusi-júniusi hidegek dacára – segítette a fejlődést, a kánikula pedig a hagymafejek beszáradását. (Tavaly is ugyanilyen dughagymákat vettem, ugyanott, mégis rosszabb lett a termés, már októberben piacon vettük a hagymát.)
Idén sokat foglalkoztam a hagymákkal itt a blogban is, mert a kerti földhöz legmegfelelőbb termesztési módot kerestem, és ennek a lehetőségeit elemeztem. Íme, itt a termés, levonhatom a tanulságot.
A legnagyobb balsiker a magvetés. A magról vetett hagymák diónyinál nem nagyobbak, még nem értek be. A sonkahagyma ki se kelt. Kár ezek szerint minálunk magról hagymát vetni, de ezt eddig is gyanítottam…
A palántázott hagymák felülmúlták a várakozásaimat.
Íme, a Rossa Lunga di Firenze fajtájú hagyma- akár nevezhetnénk lila sonkahagymának is. Idén ültettem először. Takaros, hosszúkás, édeskés, palántázott formában helyet kap a jövő évi tervekben.
A klasszikus Makói bronz. A hagymafejek legalább olyan nagyok lettek a palántázással, mint a dughagymáról termesztettek. Érdekes azonban, hogy még nem értek be, sőt egyik-másik magszárat is hozott, a dughagymákról fejlődött fejek meg nem. Így befolyásolja a növények életciklusát ez a palántázás?!
Fertődi ezüstfehér (vagy inkább sárosszürke?). Hatalmas fejek nőttek a tollbetét vastagságú, két centis dughagymácskákból. Még sose volt fehér hagymám a kertben. Magnak valót is neveltem, aminek a terméséből jövőre palántázok.
Palántázásból lett ilyen szépen fejlett a póré. A tavaszi hűvös igen serkentette a fejlődését, de a legvadabb növekedési periódusa még hátravan, szeptember folyamán nő meg igazán nagyra.
A lila – és vöröshagyma dughagymáról nevelve top siker lett, különösen a lila. Szép, kemény, egészséges fejek. Végre!
A hagymakísérletnek azonban három kárvallottja is lett, az első a fokhagyma. Talán tíz kicsi fej lett, aprók, szutykok. A többi eltűnt, hogy elrohadt-e vagy a pocok ette meg, nem tudom. Mondjuk igazából nem is volt célunk az önellátás, mert igazán jó minőséget sose tudtunk összehozni, februárban már mindig összecsoffadtak a saját termelésű gerezdek. Az éves szükségletet mindig egy ismerős termelőtől vesszük, háromezerért ad idén öt kilót egy hatalmas füzérben, s ennyi elég is… Ez eláll egy évig. Sajnos azonban az illető hölgy zordul őrzi a titkot, hogy lehet ilyen minőségű, méretű fejeket termeszteni. Egy nap talán én is rájövök…
A másik a medvehagyma. Gondoltam, az elnyílott virágokról majd magot szedek. A bókoló, beérett magszárak jó részét elintézte a jég, a többit a kutya kaparta fel. Az erdőben bóklászni medvehagymamag okán meg nem volt se időm, se kedvem. Maradok tehát a tavalyi mennyiségnél.
A harmadik balsiker a sarjhagyma. Ezt későn vetettem és palántáztam, ezért a hőségben a locsolás dacára is kisült. Tesómnak azonban van. Így ez csak félbalsiker, mert tőosztással kapok majd belőle.
Addig is pucolgathatom a többi fejről a sáros héjat, és örömködhetek az idei szép termésnek! Meg duggathatok még őszre egy kis újhagymának valót. Így a hagymatörténet folytatódik októberig. Vagy még tovább, mert akkor már duggatok tél alá fokhagymát. Meg megoszthatom a sarjhagyma tövét. Végül aztán végtelen történet lesz a hagymatermesztésből!

Virágeső

Nincsenek attraktív, csodás kerti virágaim, de a szirmaikat bontó fák-bokrok áprilisban bőven kárpótolják a hiányosságokat... . Aprócska bejegyzés ez, szöveg helyett képekkel. Jöjjenek a gyönyörűségek, csak úgy ömlesztve.

Alma:

Cseresznye:

Meggy: Szilva: Körte: Meténg:

Ribizli:

Mahónia:

Boglárkacserje:

Nektarin:

Vérszilva:

És hogy még véletlenül se szenvedjünk hiányt virágokban a cserepesek közt: kinyílt az amarillisz. Igaz, megkésve, de ez mitsem árt a gyönyörűségének, sőt!

Tavaszi pillanatképek

A legkorábbi tulipánom, az egy száron két virágot hozó Tulipa biflora kinyílása a hét első nagy újdonsága. Hálás, gond nélküli botanikai tulipán, karcsú és kecses, mindössze 15 cm magas, viszont gyakorlatilag mindent kibír.  Kinyílásakor már tudni lehet, hogy itt az igazi tavasz.

Bár a hó már rég elolvadt, kacsintgatnak a  fehér közepű hófények is, (Chionodoxa), amelyek virágai elvileg a könyv szerint több hétig díszlenek.

Az ibolya is nyílik természetesen, ebben az a külön kis öröm, hogy a hangyák ültették, meglepetésképen bújt elő a gyep közül. Az ágyásban fehér ibolyánk is van, de az későbbi virágzású.

Itt a Puskin-virágok ideje a kékcsíkos harangocskákkal, bimbókkal. Magot is hozott tavaly, amit széthullatott az ágyásban, sorra bújnak elő az újabbnál újabb virágszálak.A bimbós virágszár olyan, mint egy mókás kis toboz.

Virágokkal, bimbókkal teltek a bókoló szibériai csillagvirágok is, bízom benne, hogy néhány hétig ők is kitartanak. 

 Van a fű közt sok vigyori százszorszép:

Nyílnak a legkorábbi, tiszta sárga nárciszok:

Gyönyörködhetünk az évelő árvácskák lángszerű sziromrajzolatában:

Szerencsés vagyok hagymás-ügyben, a névnapom októberben van, akkor a tavaszi hagymások ültetési idején, a szülinapom meg februárban, amikor nyomatják a boltok a tavaszi hagymásokat. A családnak meg nem kell szétgondolkodnia az agyát a meglepin, két zacskó virághagyma, és mindenki boldog.. Ez a sok kék hagymás az előző őszi ajándékcsomagból van, mind olyan fajta, ami magot hullat vagy sarjadzik, szaporodik.Annyira hálás, drága kis kerti kincsek a napos-félárnyékos helyekre, ajánlom mindenkinek. Ősszel kell ültetni őket, érdemes már most tervbe venni a vásárlást.

Gyomokról  is kattintottam párat, például itt a pásztortáska, ja a füvet is kéne má nyírni valakinek :-) Ha ebből 1 m magasat tudnának nemesíteni, biztos nagy karriert futna be. Alaposabban megnézve olyan, mint egy mini , egyszerű virágú nyári viola.

Három nap alatt robbantak ki a földből az évelőtövek, például az évelő szarkaláb. Az évelőkben az a nagyon szép, hogy minden ősszel ültetek belőlük jó néhány újabb fajtát, s másnapra már el is felejtem, mit-hova, mint a mókusok, ahogy ültetik a bokrokat. Tavasszal pedig mindig van úgy öt-hat kellemes meglepetésem.

Nagy örömömre megtaláltam az összes ősszel ültetett évelőt,  meg persze a meglepetéseket is., nárciszokból egy csomót, a tavalyi vadvirágmagból nevelt zsályákat meg imolákat... A  feledékenységnek is vannak előnyei.  A gyümölcsfák is beindultak, a sárgabarack pirosbimbós, a körtefa virágrügyei kipattanás után rojtosak.

Pattannak sorra a rügyek, úgyhogy folytatás következik...