Moha község temetőjében nyugszik gyermekeim két dédnagyamája is. Különleges kis temető ez, katolikus és református részre oszlik, és nem agyonfűnyírózva tartják rendben, hanem évente néhányszor kaszálják. Édesen vadromantikus, melankolikus hangulat lengi be még verőfényes napokon is. Sok a régi síremlék, a fákra borostyán fut és a magas fű között őshonos vagy kivadult szép vadvirágok élik szinte zavartalan életüket, sok-sok rovart odacsalogatva. Megindító atmoszférájú kicsi sarka ez a világnak, remélem, sokáig nem civilzálják úgy le, mint a mi környékünk letérkövezett, ötcentis füvű temetőit. Régen az eldugott sarkokat nálunk is meténg és terjeszkedő költőnárciszok nőtték be tavasszal, mára ezt mind felfalták a fűnyíró traktorok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése