Pompázatos tavasz a Rax fennsíkján - június végén

 Régi tervem valósult meg június 26-án, amikor végre rávettem a családunkat erre a túrára. Pedig nem mentünk túl messzire: ez az 1700 m feletti csúcs tőlünk pont két órányira van autóval, kb. annyira, mint Budapest. Ezen a napon az időjárásjelentés a Kisalföldre 30°C-ot ígért, a Rax fennsíkjára pedig csak 15-öt, ami pont kellemes túrahőmérséklet. Előre vásároltam online jegyeket a kötélpályás, fülkés felvonóra. Online a fél és az egész órákra lehet jegyet foglalni, de a felvonó  a főszezonban sűrűbben jár, ez akkor hasznos, ha fáradtan visszaérve rögtön be szeretnénk szállni és lejutni a hegyről.  Az alsó állomás 600 m-es tengerszint feletti magasságról indul és nagyjából 1 km-t visz fel, a túra szintkülönbsége kb. 300 m, legtöbbször jól sétálható, vastagon murvás ösvényekkel, néhol kisebb sziklakaptatókkal. Elkel a bokát tartó túracipő. Fontos kérdés: a fenti és lenti állomáson is kulturált mosdó található, lent pedig egy kis vendéglő ajándékbolttal. Az alsó állomásnál egy elég nagy parkolót qlqkítottak ki, hétköznap reggel 4-5 autó foglalta  a helyet, késő délutánra kb. 70%-ig volt telített. 

forrás

Mi 3 kiskamasz gyerekkel, nagyon kényelmes tempóban, több megállással jártuk végig az egyik körtúrát, amire a Bergfex applikáció (kb. osztrák Természetjáró) 3-4 órát javasolt, végül 5 és fél órába telt nekünk mindez. A lépésszámláló a végén a 12.000 helyett közel 15 ezer lépést mutatott. 

Ez a második túránk a környéken, tavaly tavasszal, április utolsó napján a Schneeberget jártuk meg olvadó hóban és vad szélben, és meg kellett tapasztalnumk, hogy a hegyekben az időjárás sokkal szélsőségesebb és változékonyabb, mint amit a síkvidéken megszoktunk. Fent a fennsíkon az idő a síkvidéki április vége-május elejének felelt meg körülbelül, s ekkor volt a tavaszi fő virágzás időszaka. Nagyjából felkészülten mentünk, de a vízálló széldzsekit otthon hagytam, ami hiba volt: időnként a fellegekben jártunk (ránk ereszedett a köd), vagy percek alatt kisebb eső kerekedett, viharossá erősödött a szél. 

Gyönyörű rálátásunk volt a Schneebergre és a környező hegyekre-völgyekre, de az ösvényt nem tanácsos elhagyni, a sziklafal helyenként többszáz méter mély meredélyt alkot a túraúttól pár lépésnyire és a szikaodvakból hollók  repkednek zsákmányt keresve...

Már a felső állomástól tíz lépésnyire ezek a kis, hóvirág méretű orchideák fogadtak, a Plantnet alkalmazás szerint szúnyolgábú bibircsvirág (Gymnadenia conopsea) a neve. 

Ez a növény talán bérclapu, nagyon sok nőtt belőle mindenütt az utak mentén. Magas, mutatós, szép vadvirág. 

A túra első rövidebb szakasza végén egy tábla hirdette: "Alpengarten", és valóban, egy bemutató kert található a kellemes, kiülős hütte közelében. Az évnek ebben a szakában érdemes a leginkább  megnézni a helyet, a hivatkozott honlap növényeinek nagy részét megtaláltuk a környéken, még ha a képaláírások szégyenletesen hülye neveken is nevezik a virágokat!

Újabb csinos kis orchideafélék: 

Alpesi szegfű:

Tájképek az Ottohaus körül: 

Maga a hütte, a tűzfalán kifaragott védett növényekkel-állatokkal:

Alpesi cickafark:

A hütte után néhány száz méterrel tér le egy meredek, sziklás ösvény balra, amely a Preinerwand kereszthez vezet. Az út egy darabon törpefenyők és cserjés alpesi füzek közt vitt, a füzek épp termést hoztak:

Itt-ott havasalji rózsa is virágzott a cserjék  között:

 

Pöttöm tavaszi tárnicsok a cserjék árnyékában: 

 

Felkanyarodva következett a kereszthez vezető meredek kaptató: 

A kereszthez közeledve a törpefenyők és magasabb növények mind elmaradoztak, a kopár, vihatos szelektől kínzott csúcson csak a legellenállóbb fajok tudtak megmaradni. 

Molyhos napvirág

A Preinerwand kereszt 1783 m magasságban található a szirt peremén, alatta a tátongó mélység:

Innen az út hol lankásabban, hol meredekebben ereszkedik vissza a hüttéhez. Lassan visszatérnek a törpefenyők és a középmagas fenyőfák, tisztásokkal váltva. Az első párszáz méteren az út a sziklapárkányon vezet, három lépésre a szakadéktól:

Havasi gyopár: 

Kissé elnyílt medvefül kankalin:

Alpesi őszirózsa:

Tárnics a szikarepedésben:

Picike alpesi len:

A hegy királynője számomra a meglepően termetes, fenséges zergeboglár volt. Belőle is sok nőtt mindenfelé.

Végül egy utolsó meredek szakasz után visszatértünk a hüttéhez.

A végső  szakaszon a  fehér zászpa, egy nagytermetű, sárgésfehér virágú vad liliomféle búcsúztatott: 

Utolsónak a felvonót használva tértünk vissza a kocsinkhoz, fiúnként egy-egy svájci bicskával gazdagabban és 25 euróval szegényebben.

Az osztrák túraleírásokban ez a túra könnyű jelölést kapott, de a Dunántúli-köéphegységben szerzett gyakorlathoz képest közepesnek nevezném. A viszonylag sportos kiskamasz gyerekeim nyafogás nélkül bírták kb. 3 pihenővel, nem túl sietős tempóban, úgy, hogy minden érdekesebb növénynél megálltam fotózni. Gyönyörű túra volt, hihetetlen feltöltődést ajándékozott nekem, de a magasabb hegyek világába a szélsőségesebb időjárásra rákészülve érdemes elindulni. 

Őshonos és kivadult

Moha község temetőjében nyugszik gyermekeim két dédnagyamája is. Különleges kis temető ez, katolikus és református részre oszlik, és nem agyonfűnyírózva  tartják rendben, hanem évente néhányszor kaszálják. Édesen vadromantikus, melankolikus hangulat lengi be még verőfényes napokon is. Sok a régi síremlék, a fákra borostyán fut és a magas fű között őshonos vagy kivadult szép vadvirágok élik szinte zavartalan életüket, sok-sok rovart odacsalogatva. Megindító atmoszférájú kicsi sarka ez a világnak, remélem, sokáig nem civilzálják úgy le, mint a mi környékünk letérkövezett, ötcentis füvű temetőit. Régen az eldugott sarkokat nálunk is meténg és terjeszkedő költőnárciszok nőtték be tavasszal, mára ezt mind felfalták a fűnyíró traktorok...