A múlt héten azt írtam, hogy a hideggel jött eső nem tett nagy kárt a növényekben. Ez igaz is volt egészen keddig, ekkor azonban hatalmas, apró jéggel egy ideig elegyes zuhé tört ki. A fél udvaron bokáig érő víz állt, a tyúkok udvarkája sártenger lett, ki se tudtak jönni csipegetni. Ezeknek a napoknak emblematikus tárgya lett a sárkoloncos gumicsizma...
és a Lajta is magasan állva, sárosan hömpölygeti felduzzadt vizét – szerencsére még a készültségi szint alatt egy hajszálnyival.
A kertben is sárfolyások mindenhol. Sok növényt megviselt az agyonverős zápor. Így az uborkát, sárgadinnyét, görögdinnyét is. Ezekről nincs kép: nyomtalanul eltűntek, kirohadtak.
A paprikák egy részét megtördelte a vihar, de a korábban kipalántázottak bírták a strapát. 
A bő vizet azonban nagyra értékelték a sárgarépák. 
A korán kipalántázott paradicsomokat nemigen viselte meg az özön, nekik már volt idejük megerősödni, viszont közvetlenül a rossz idő előtt elültetett paprdicsompalánták harmatgyengék. Az „öregek” megizmosodtak, bimbóznak, mintha mi sem történt volna. 
Az összes növény közül általában azok mentek tönkre, amik a rossz idő előtt nem sokkal lettek kiültetve, vagy akkor keltek ki. Ezek még nem gyökeresedtek be jól, rosszul viselték a viszontagságokat.
Sok ismerősöm panaszolta, hogy a teljes paprika-és paradicsomállományuk tönkremet. Melegházi palántáikat még a viharok előtt kiültették. Az ítéletidő azonban kitördelte az összeset, tízből ha egy megmaradt, az már szerencse… Örültem, hogy az én szerény házi palántáim ilyen jól kibírták a gyűrődést.
Úgyszintén nem zavart be nagyon a rossz idő a hagymapalántáknak, a máknak, a cukkininak, a pasztináknak. Egyik-másik krumplibokor is virágzásnak indult.
Kis zellerpalántáim sem rokkantak meg, bár még nagyon aprók. A citromfű meg egészen abnormálisan nagy bokorsorrá változott a sok víz hatására.
A kilométerbab is kibújt, 
és a sütőtökök is előjöttek a sokadszori vetés után végre. Az olajtökök azonban még nem bújtak ki, remélem, nem rohadtak el a magvaik a földben.A virágok egy része szintén tönkrement. A pünkösdi rózsában nem is gyönyörködhettünk. Az íriszek egy részét szétverte az eső, a szirmok megrohadtak. Csak néhány túlélő maradt: a fehér,
egynéhány tarka,
és pár lila. 
A rózsák is nyílnak, de külső szirmaikat csúnyán megtépte a zuhé. 
A sziklakert virulgat azonban, a kövek megvédték a virágokat! 
A jezsámen első virágai egyszerűen leszakadtak az erős szélben. A később kinyíló bimbók már szépen virítanak. 
A gyümölcsfákról még beszélni is fájdalom… Tarol a monília, hemzsegnek a tetvek, atkák… Sógorom kétszer is permetezett, még nálunk is, de a napi ötszöri eső még a tapadószeren is kifog. Nem sok gyümölcsünk lesz az idén… És az időjósok csak ígérik a további esőt. Azt hiszem, lassan áttérhetünk a vízkultúrás nevelésre… És némileg pesszimista is vagyok, mert lehet, hogy a sok eső után a nyáron olyan aszály lesz, hogy állandóan öntözni kell. Azért reménykedjünk a szebb időben, csak jönnek még napfényesebb napok!
A hídnál szennyesen örvénylett az iszapos víz, alatta egy ladik se tudott volna átmenni.
Kisebb fákat sodort magával. 
A fákkal szegélyezett túlparti sétány helyén sáros, gomolygó áradat.
