Tóközi barangolás

A blog olvasói közül úgy sejtem, sokakat elvarázsolt az  Őrség sokhelyütt érintetlen, ember- és természetközeli világa. Van egy hasonló hangulatú szeglet itt, a Győr-Csorna-Mosonmagyaróvár háromszögben is, ez  a Tóköz. A kistáj a Hanság ölelésében helyezkedik el.

Az esős hétvége miatt kocsival vágtunk neki az útnak, de kb. harminc-egynéhány kilométeres, viszonylag könnyű bringakörként is járható, kis forgalmú utakon. Kiindulópont lehet az autópályához közeli Lébény. Végigjártuk a szép játszótérrel ékes Tárnokrétit, határában a Hany láprétjeivel, megcsodáltuk a sok háziállatot Rábcakapin (biokertészete is nevezetes), meg a Keszeg-ér miatt különlegesen tágas-teres Markotabödögét. Hosszasan időztünk az ékszerdobozszerűen szép Fehértón, végül a kertvárosias Győrsövényházán (érdekessége a Vadrózsa Waldorf) keresztül értünk vissza az ezredéves templomáról híres kisvárosba, Lébénybe. 

Lébényi-Hany

Az elmúlt héten érkezett, ötven milliméternél is több csapadék feltöltötte a mocsarakat, tűra helyett dagonyává tette a sétát, s közel lehetetlenné a virágfotózást. Azért buglyos szegfűt találtunk az egyik réten. 

 Sás, nád, boglárkák, füzek és égerek, amerre a szem ellát. A rovarok és a vadmadarak ez eső ellenére sokkal nagyobb bőségben nyüzsögtek, mint a települések környékén.

Jellegzetes hansági tájképek

 Vízzel teli mocsárrét

Fehértó

Gólyafészkekkel üdvözli a látogatót ez az ötszáz lelkes kis csodafalu. Virágparadicsom, ami nem is csoda, hansági tőzegbe, tehát gyakorlatilag virágföldbe gyökerezik minden.

Megbecsülik a régi parasztkerti évelőket is, nem csak kertészeti egyenvirágok díszítik az utcákat. 

 Több, mint nyolcvanéves a szépen rendbehozott tázoltókocsi, benne darázsfészekkel.

Tehenek gondoskodnak arról, hogy a védett rétek be ne erdősüljenek. 

Ezt a növényt egy faluszéli komposzthalmon fotóztam, nem tudom, mi lehet. 

A természeti értékek netovábbja a Fehér-tó, ami csak bejelentéssel és szakvezetővel látogatható, így védik a fészkelő, ritka madarak nyugalmát. A helyiek szerint az eső miatt felázott talajon egyébként is megközelíthetetlen lett volna. Viszont van itt egy csodaszép kis horgásztó, a természetkedvelő osztrák pecások tanyája. Körülsétáltunk a srácokkal és jól tettük, sok szépet láttunk. 

Szent István robusztus szobra köszönti az érkezőt.

 Kis földnyelvek, bungalók adnak ideiglenes otthont a pecásoknak. Nagyobb társaságok is zavartalanul mulatozhatnak. 

 Régi, megtört rózsakapu vezet a stégekhez, pompás futórózsával benőve.

 

  Gyerekbarát a környezet, emellett szép is.

 Olvassuk csak el a firkálótábla feliratát, hiszen honfitársaink még nem igazán fedezték fel ezt a kincses szigetet. 

Szóval, városi forgatagtól szenvedők, gyertek pihenni a Tóközbe!