Nagy változásra számítunk az elkövetkező hónapokban, mivel karácsonyra megbabásodunk., pontosabban alighanem megfiasodunk. Előtte azonban az időkorlátos üdülési csekkektől megszabadulandó és csapatot építendő néhány napot csavargással töltöttünk a hozzánk szerencsére elég közeli Kőszeg környékén. Nem a várat meg a múzeumait céloztuk meg, hanem a kevésbé kirakati látnivalókat, például az Őrségi Nemzeti Park kőszegi látogatóközpontját, a madaras kiállítást. Érdekes hely gólyalabirintussal, madárcsőr-modellekkel, több diorámával és nagyon szívélyes fogadtatással. No meg rengeteg egyéb színes-szagos interaktív manuális meg digitális madaras mindenfélével. Környezeti nevelésre igényes, iskoláskorú gyerekes családoknak kiváló program lehet, akár egy esős délelőttre. A buboscinege.hu honlapon megnézhető a kiállítás rövid ismertetője. A szomszédban található a Chernel-kert, a hazai védett virágok bemutatóösvényével, ami valószínűleg tavasszal és nyáron az igazi, a vadon élő íriszek, kövirózsák vagy kankalinok szép válogatása bizonyára többet mutat, mint egy levélrozettát októberben. Mondjuk én így is értékeltem. A kert egy részén beteg gólyákat gyógyítanak, ez a csapat csupán az itt telelők fele.
Következő helyszínünk Velem. A vízimalmot bizonyára sokan ismerik - ipari műemlék, amely abból a szempontból megelőzte a korát, hogy a fő erőforrása zöld(mohás) és megújuló, de van egy óriási, bármilyen olajjal, még étolajjal is elpöfögő jókora malommotor az épületben.. A malomban nagyon barátságos és részletes ismertetővel kedveskedett nekünk a "molnárleány", akinek a malomról szóló blogja is van: velemimalom.blog.hu. (Jani győzte feltenni a műszaki jellegű keresztkérdéseket, én csak álltam, figyeltem, bámultam, nem voltam képes követni a finomságokat.)
Néhány érdekes részlet:. vízikerék.A patakot két ágra választották, az egyiket kis tavacskává lehetett duzzasztani egy zsilippel, ennek a lendülete indította be a malomkereket.
Szita, mérő. A mérő 7 kg lisztet vesz ki, a zsákba 70 kg liszt fér, a molnárnak minden zsák őrlése után 1 mérő liszt jár tisztes haszonképp. Méltányos, nem? Egy zsák őrlése fél óra, egy lovaskocsira hat zsák fér fel normálisan. A malom oldalában kocsma működött, legyen hol megvárni az őrlés végét. Okszerűen berendezett világ volt.
Velem felett, egy 586 m magas hegyen található a Szent Vid-kápolna. Kocsival mentünk fel, ameddig lehetett, ugyanis vadiúj (eus píz) út vezet keresztül majdnem az Írottkőig a magyar oldali, hirtelen emelkedő hegycsoporton, aminek úgy a felénél található a kápolna letérője és parkolója. Mostani szuszogós-pihákolós állapotomban az utolsó 100 m szintkülönbség legyőzését is sikerélményként könyveltem el magamban. Az őszi csavargásainkkal általában szerencsénk van, idén is elcsíptük azt a pár napot, amikor a falevelek a lehető legszebbre színeződtek az első fagyok és a lombhullás előtt.
Ezek a képek a kápolna közvetlen környékén készültek.
Maga a hegy igen régi emlékeket rejt: magyarok előtti vár és városias település sáncait, sőt valószínűleg uralkodói székhely maradványait, eredetük egészen a kőkorig vezethető vissza, de kapcsolatba hozták a várat a Karolingokkal is. A 19. század régészei nevezetes arany és bronz kincseket is találtak, amelyek különböző korokból, rétegekből kerültek elő. A 13. századi eredetű, de újjáépített kápolna ma is zarándokhely, a Mária-út egyik állomása.
(Egyéb: Állítólag az Írottkő az osztrák oldalról babakocsival is megközelíthető, kb. 800 m-ig megy fel a szerpentin, ott egy parkolóban lehet hagyni a kocsit és a murvás tanösvény könnyen járható, mindössze néhány tíz méter emelkedés van benne 2 km-en. Majd megnézzük. )
Az Őrvidék, különösen az osztrák oldal bővelkedik a várakban, kastélyokban. Borostyánkő váráig nem jutottunk, de a lékai (Lockenhaus) várat a lehető legalaposabban körbebámészkodtuk. Ár-érték arányban igen jó program, fejenként öt euróért, sőt a magyar diákigazolványt is elfogadják, ez 50 cent spórt jelent. Az belépőjegy mellé magyar nyelvű tájékoztatót is kaptunk, ami roppant hasznos volt, mivel a vár számtalan szállal kapcsolódik a magyar történelemhez, elsősorban a Nádasdy- és Esterházy-családokhoz.. Egyébként lovagvárként hirdeti magát, a látnivalók jó része a középkort idézi. Ezenkívül bemutatnak számtalan csip-csup színes, gagyi, de édes turistacsalogató mindenfélét.
Az első szájtáti hely a konyha: fullos, királyian tágas és tényleg középkorias, tűzpaddal, nyársakkal, háromlábú lábasokkal és cinedényekkel. Étterem is kapcsolódik hozzá, azt persze modern módon hasznosítják: épp buszos, alighanem termékbemutatós nyugdíjas turistacsoportok etetése zajlott. Belógtunk az etető külön konyhájába, ami natürlich napjaink igényeinek megfelelően felszerelt.
Izgalmasabb a templomosokhoz kapcsolódó kiállítás, amelynek anyaga igen részletes és gazdagon illusztrált. Még azelőtt keletkezett, hogy a témát a Da Vinci-kód és egyéb összeesküvés-elméletek előtt felkapták és agyonmisztifikálták volna a témát. A vár volt a templomosok, vörös barátok magyar rendtartományának székhelye, a kiállítás a cikkben felsoroltakon kívül a rendkívül fontos jáki és a közeli sopronhorpácsi templomok építését is a templomosoknak tulajdonítja.
Van a várban egy nem túl díszes, de annál titokzatosabb kultuszhely amely állítólag a templomosok titkos találkahelye. A mennyezeten egy nyílás található, ahol ottlétünkkor bőven csorgott befelé a padlón látható mélyedésbe az az esővíz, egyébként pedig bizonyos napokon bizonyos csillagképek tükröződnek benne.
Ilyen szerkóban jártak a templomosok - igen, persze, hogy viaszbaba.
Lovagterem
Kötelező díszítőelem mostanában minden várban a terepasztal - itt egy török-osztrák ostrom ábrázolmánya látható. Egy másik terepasztalon sok kis halott magyar huszár ólomkatona-makettje :-(. Csúnya sógorok!
Van kínzókamra is, vasszűzzel, amelynek felsőteste 200-as szögnek megfelelő méretű vastüskékkel bélelt, alul meg egy csigaszerkezet fúr be a szerencsétlen áldozatba egy nyársszerűséget. Állítólag ijesztgetni volt csak, nem használták.
Ezek már szikárabb, igazibb dolgok megint. Láda, ez talán eredeti.
Ehhez a látványhoz nem volt szükség aluablak-nyitogatásra.
Belátás vagy fellátás a várkertből:
Ez a hotelként működő alsóvár.
Tekintélyt parancsoló a Szent Miklós-templom, a Nádasdyak temetkező temploma. Szerkezete, elrendezése meglehetősen hasonlít a mi templomunkra. (Bal felső kép: Léka, jobb alsó Halászi, utóbbi forrása halászi.hu)
Hazafelé nem gyötrődtünk a kátyús magyar alóbbrendű utakkal, inkább a sima és hibátlan osztrák alsóbbrendű utakat gyűrtük Deutschkreutz felé. A kb. háromezres járási székhely, Felsőpulya főutcája a győri Árkádot bőven lenyomó bevásárlóutca. Elegáns, minőségi lila-szürke női divat, meg csillivilli konyhai kütyük, amik túl drágák a bankkártyámnak, sajnos ez az összbenyomás. De van Lidl ott is, olcsó csokikkal és sajtokkal, szóval búcsúfiának csak sima vacsoráravalót vittünk haza. Érdekes a bevásárlóutca végén az újnak tűnő rákszobor:
Egy pillanatra még hadd kanyarodjak vissza Kőszegre, egy gasztrovonatkozású dolog miatt: Kőszegen este, sötétben nézegettük a várost, sok jó és olcsó, üdülési csekket szívesen fogadó hely van, ha vacsorázni akarunk. A mi kedvencünk a középkorias Bécsikapu Étterem volt, ahol hihetetlenül finom a vaddisznópörkölt zsemlegombóccal és áfonyás körtével. Jó étvágyat hozzá, ha valaki véletlenül arra jár. (Fiam lesz, megutáltam a csokit, mindenem a vörös hús, marha és a vadak mostanában - érdekes gusztusa van a kölöknek, nekem meg alacsony a vasam.) Szóval csapatépítés és töltekezés megvolt, hat vagy nyolc hetet kell még kibírni a nagy találkozásig.
