Kutyatejjel csak kesztyűs kézzel

 ...avagy toxikus családtag

Szombathelyen jártunk a családdal, és a Kalandváros környékén arra lettem figyelmes, hogy fenntartható módon, őshonos vadvirágokkal (cickafark, szamárkenyér, kék iringó, árvaláyhaj, mutatósabb bogáncsok, stb), fűszerekkel és szárazségtűrő növényekkel ültették be a játszóterek és sportpályák környezetét. 

Csentem néhány hajtást az egyik pozsgásról, de éreztem, hogy nedvet ereszt. Már akkor sejtenem kellett volna, hogy csapda lesz, bár az agyam hátulján valahol átsuhant a kutyatej szó. Nagyjából megtöröltem a kezem, és ahogy jöttünk haza, tíz perc múlva égni és könnyezi kezdett a szemem, mintha csípős paprikát kentem volna a szemembe. A garatomon folyt le a könny, és a torkom is marta már valami csípős dolog. 

Pár percbe beletelt, mre rájöttem, hogy az ujjaimról a szemembe jutott tejnedv marja a látószervem és a torkom. Megálltunk, a nálam lévő kulacsból kezet mostam és kimostam a szemem is, erre az irritáció valamennyit javult, de a gyomom kicsit később megfájdult és verni kezdett a víz. Arra gondoltam, hogy a tej valamennyire közömbösítheti a mérget, ezért gyorsan ittam egy tejeskávét az egyik kávézóban, ami tényleg segített. 

A Plantneten aztán megnéztem, milyen növény is ez. A megfejtés a délszaki kutyatej (euphorbia myrsinites), amely Európában őshonos vadnövény, sziklakerti szárazségtűrő, ellenálló évelő növénynek számít, a Wikipédia szerint Ameikban veszélyes, irtandó invazív gyom. 

Mérgező, szem- és bőrirritációt, gyomorfájdalakat okoz, nem is enyhe tünetekkel, ezt tanúsíthatom. Milligrammos adagban juthatott be a méreganyaga, mégis két rendkívül kellemetlen órát okozott. 

Mindenkinek javaslom, hogy csak kesztyűben érintse meg ezt a növényt, otthon a becserepezésnél már így is tettem. Remélem, ennyi bosszűság után hajlandó lesz meggyökeresedni, mert komoly terveim vannak vele. 

Nem tudok nem arra gondolni, hogy utolért az instant karma. 

Méreggyilok, cselszövevény

Nem éppen kellemes, húsvéti téma következik, ne készüljünk hímes tojásra, szökdelő nyuszikákra!

Tegnapelőtt este a sziklakertben szöszmötöltem. Megállapíthattam, hogy a több év munkájával az avitt kútból, építési törmelékből, vörös mészkőből és kerti földből összehozott szerkezet egészen takarossá vált, a növények megerősödtek benne, sok szépen virágzik, egyesek pedig kifejezetten túlburjánzottak. Mellettem Nyunyi gyártott különféle boszorkánykotyvalékokat. Alapanyagnak a tojásfestésből maradt színes leveket, homokot, almahéjat, agyagcsomókat, gilisztákat és a fűzfarontó lepke hernyójait használta. A kotyvalékot végül a kövek közül kihuzigált virágokkal és levelekkel is díszítette, és kínálgatott, hogy játékból egyem meg. Nevettem egy jót, de aztán belegondoltam: ha megenném, azt hiszem, rövid úton bedobnám a törülközőt!

Jobban utánaszimatolva ugyanis kiderült, hogy a sziklakert növényállományában jócskán vannak mérgező fajok. Jelen pillanatban van az árnyékos oldalon meténg, borostyán, kúszó boglárka, berki szellőrózsa, gyöngyvirág, fehér ibolya, kontyvirág, a napos felén olyan hét-nyolc varjúhájféle, madárhúr, szegfűk, kutyatej, törpe flox, kökörcsin, törpe írisz, fekete hunyor, kövirózsafélék, kék csenkesz meg pálmaliliom, és egypár tő rózsaszín kúszó és erdei szamóca. És ennek a remek seregletnek a fele legalább mérges. S hogy melyek ezek? Előkerestem Horst Altmann Mérgező növények és állatok című könyvét, fellapoztam, és a végén csak szörnyülködtem.

Merthátugyemárcsak én is kisgyerekes szülő vagyok utóvégre…Mindig óva inti a sok okos a szülőket, hogy zárják el az otthonukban a vegyszereket, gyógyszereket a gyerek elől, de a mérges dísznövényről alig esik szó. Pedig nem egy van köztük, aminek az elfogyasztása igencsak veszélyes. A sampon- illóolajivás, mosópor-és ragasztóevés, játékok lenyelése csak kismiska mellettük.

Érdemes ezeket sorra venni. A könyv leírja a méreganyagokat meg a mérgezési tüneteket, ezt is megemlítem, mert nem árt, ha tudjuk. Nézzük!

A fekete hunyor az első.

Tavaly kaptam déditől egy kis tövecskét. Püskin vagy ötven évvel ezelőtt élt valami vén „naccsága”, akinek a helybeli asszonyok néha segítettek. Ő meg a szép virágágyásából ajándék évelőkkel honorálta a szívességüket. A „naccságát” „Vénméltó”-nak hívták a püskiek, így az általa többeknek ajándékozott virágból „vénméltó-virág” lett, így hívják. Ennek a sok évtizeddel ezelőtt kapott virágtőnek a déditől kapott leszármazója virít a sziklakertben. Idén még nem virágzott, de szépen fejlődik. Attól még azonban a növény minden része mérgező, méreganyagai a szaponin, helleborein, hellebrin nevű vegyületek. Mérgezési tünetek: kaparó érzés a szájban, nyálfolyás, rosszullét, görcsök, hasmenés, lassuló, szabálytalan pulzus, légszomj, szívgyengeség, szédülés, tág pupillák. Na tessék!

A következő az annyira kedves, fehér virágú berki szellőrózsa.

Az egész növény a protoanemonin és anemonin nevű vegyületet tartalmazza. Ezek a bőrt ingerlik, lenyelve a gyomor-és bélrendszer nyálkahártyáját, és a vesét is károsítják. A leánykökörcsin ugyanilyen hatású.

A boglárkával se úsztuk meg.

A könyv a réti boglárka mérgező voltát említi azzal a kitétellel, hogy az növénycsalád több tagja hasonlóan mérges! A méreganyagai ugyanazok, mint a berki szellőrózsának, de halálosan mérgező lehet, ha a gyökereit megeszik. A mérgezés tünetei hasonlók a szellőrózsánál írtakhoz.

Itt nem állunk meg, jöhetnek a varjúhájfélék. A könyv a borsos varjúhájat említi, abból van bőven a sziklakertben. Ennek méreganyagai a szedamin nevű alkaloid, illetve közelebbről még nem ismert anyagok. Ha valaki megrágja a friss leveleket, hányni fog, ha többet elfogyaszt, görcsös állapotba kerül a könyv szerint.

A kutyatej ( itt konkrétan a farkaskutyatej) méreganyaga az euforbon, amit a magvak és a növény tejnedve tartalmaz. Erős bőr-és nyálkahártya-izgató, szöveteket roncsoló, különösen veszélyesek a növény nedve által okozott szemsérülések. Mérgezéskor a bőrön, nyálkahártyán heves gyulladás, hólyagosodás, sőt fekélyesedés lép fel. Elfogyasztásakor a szájban és az emésztőcsatornában nyálkahártya pirosodást, égő érzést, majd hányingert, hányást, gyomorfájást, heves hasmenést vált ki. Tág pupilla, szédülés, tébolyultság, delírium se kizárt!

És most jön a sűreje. A kedves gyöngyvirág, ami már olyan szépen nyílik.

Tudtam, hogy mérges, de hogy ennyire? Ugyanis a növény minden része digitálisz-glikozidokat, konvallatoxint, konvallamarint, konvallozidot tartalmaz. Ezek az anyagok a szív izomzatát serkentik, ezért szívritmuszavart okoznak a rosszulléten, hányáson, hasmenésen kívül.

A kontyvirág egyszer csak úgy „lett” az udvarban, sose ültettem.

A változatosság kedvéért ez is mérges. Mérge az aroin nevű anyag, amit a piros bogyó, a friss levelek és a gyökértörzsben lehet kimutatni. A bogyók ráadásul gusztusos pirosak, és édes-savanykásak. Izgatja és bénítja a központi idegrendszert, a bőrön hólyagokat húz, hányást, hasmenést okoz.

Ami igen mérgező még, az a borostyán. A méreganyaga a hederin és szaponin nevű anyag. Ez a fekete bogyókban van, amik igen rosszízűek, de az ezeket megevő gyerekeknél halálos mérgezést is okozhatnak. Hánytat, hasmenést, görcsöket, bőrkiütést okoz.

Ennyi mérges növény, és ez még csak a sziklakert! A könyv szerint rengeteg más dísz-és haszonnövény valamely része mérges. Így nem kell messzire menni a gyilokhatású boszorkánykeverék elkészítésének alapanyagaiért… A tulipánról, nárciszról, hóvirágról, sisakvirágról, gyűszűvirágról még szó sem esett, sem a mérgező díszbokrokról.

Ha már a mérgező növényeket elsoroltam, egy dologról nem feledkezhetünk meg! Ha ne adj’Isten, mérgezésre kerül sor, meg kell tudni, hogy lehet elsősegélyt adni. Mindenekelőtt a szájból el kell távolítani a mérges növényi részt, sok folyadékot kell adni azonnal, de nem tejet, mert az segítheti a méreg felszívódását. Természetesen mentőt, orvost kell hívni, ha lehet, és nem házi hánytatási vagy hashajtási kísérlettel próbálkozni.

Állítólag az ilyen mérgezési esetekből legalább annyi van, mint a háztartásban használatos vegyszerek miatti mérgezési esetekből, ezért fontosnak tartom, hogy komolyan vegyem ezeket az információkat. Persze ettől még nem fogom a virágoskertet kiirtani, de nem árt az elővigyázatosság. A növényárudák csak a növény attraktív mivoltát, illetve tartási módjait említik meg, azt nem, hogy esetleg mérgező. A gyerekeket is meg kell inteni többször, hogy nem tapogatjuk meg az ilyen növényeket, és nem rágcsáljuk meg. Szerencsére ezek a mérgező növények nem vetekszenek a kindertojással, és az ízük miatt nem hiszem, hogy túl sokat megennének belőle. De azért csak legyünk óvatosak, ha kicsi gyerekünk van és kertet telepítünk!

Csoda, hogy megúsztuk!

Hülye szokásaim egyike az állandó olvasás. Könyvhegyek a vécében, a kredencben, a konyhaablak párkányán, az éjjeliszekrényen… Van sok, amibe még alig lapoztam bele idő híján, vagy meg mert nem volt olyan „kiolvasós” jellegű. Múltkor, hogy az egyik könyvespolcot pakolásztam, mert már dőltek kifelé az oda benyomorgatott kötetek, a kezembe került Simon Tibor - Seregélyes Tibor Növényismeret című könyve. Ez a Simon Tibor - Csapody Vera - féle Kis növényhatározó korszerűsített, fotós változata. Tesómtól kaptam szülinapomra még évekkel ezelőtt, de valahogy nemigen forgattam. Tegnap azonban nézegetni kezdtem, és feltűnt, hogy egyes növényismertetők mellé rózsaszín x-ek vannak jelként rakva. Némi lapozás után megtudtam a rózsaszín x jelentését: mérgező növény. És tátva maradt pici szám: rájöttem, hogy még a bejárati ajtó melletti kis virágoskert is bőségesen elég egy kiadós gyomormosáshoz. Tényleg csoda, hogy Hédivel mindketten megúsztuk a mérgezést, hiszen sok fűszálat, ismeretlen virágot elrágtunk, papsajtot megettünk! Számtalanszor kevertük itt apró korunkban a pisakását, boldogan kotyvasztva azokat a növényeket, amiket ha nem játszásiból, hanem igazából megkóstoltunk volna, megismerhettük volna a legjobb esetben is a Karolina kórház gumicsőnyeletési protokollját.
Pedig csak az aprócska virágos előkertünket veszem most szemügyre a szomszéd tűzfala mellett. Ez a kis parcella már kora tavasztól ontja a mérgeznivalókat! A vészes dolgok beazonosításában segítség Horst Altmann: Mérgező növények és állatok című könyve, ahol a méreghatás és az elsősegély is le van írva, sorai megfontolandók!
Már a kora tavasz is mérget tartogat nekünk dédelgetett kis hóvirágaim személyében. Ezek csak gyengén mérgezőek, mondja a könyv, alkaloidtartalmuk miatt. Ugyanúgy a fehér és sárga nárcisz is mérgező. Mérgük a narcisszin és likorin nevű anyagok, meg egy keserűanyag. Tipikus mérgezési ok gyerekeknél, hogy vöröshagyma helyett megeszik a virághagymát, ilyenről én magam is hallottam. Hatása hánytató, hashajtó, bőrizgató, mérgezési tünetei többfélék: a növény nedve a bőrt irritálja, hánytat, hasmenést, verejtékezést, zavartságot, bénulási tüneteket okoz.
Ki hinné, de mérges a pitypang is nagy mennyiségben! Bár gyógynövény, és virágjának ehető mivoltáról már írtam, szára és gyökere a taraxin nevű keserűanyagot tartalmazza, ami igen nagy adagban hányást, hasmenést okoz. Na, a kákicsból aztán van dögivel!
Ezek azonban csak a felvezetői a mérgeknek. A magasiskola csak most jön. Ez pedig kapásból a gyöngyvirággal indít, ami még a járda hézagaiból is előtör. A könyv szerint a növény minden része mérges, digitálisz-glikozidokat, konvallatoxint, konvallamarint, konvallozidot tartalmaz, továbbá szaponinokat és karotint. (Két utóbbi kivételével nem tudom, mik ezek az anyagok, nem hangzanak túl jól, bár valószínű ezeknek a kis dózisa miatt gyógynövény, szívizomserkentő is a gyöngyvirág). A legmérgezőbb a piros bogyó, de a levél, virágszár rágcsálása is mérgezhet. Nagy adagja hányást, hasmenést, zavartságot, szívritmuszavart okoz. A kontyvirágból is akad az udvarban, nagyon szereti a tűzfal sűrű árnyékát, tavasszal nagy lapukat növeszt. Méreganyaga az aroin, amit a bogyó, a friss levél és a gyökértörzs tartalmaz. A levelek savanykásak, a bogyók állítólag édeskések, és ezért különösen veszélyes. Szerencsére eddig már sok év óta sikerült mindig lefűnyíróznom, így a pirosra érő bogyók nem csalogatták Nyunyit, ezek után (hogy megtudtam, mérgesek) semmi esélyük se lesz a nyírással szemben! Hatása lokálisan izgató, nagyban meg bénítja a központi idegrendszert. Mérgezésekor a bőrrel érintkezve hólyagosodást okoz, megevés után hányást, hasmenést, görcsöket.
A szívvirágaim is mérgezőek, remegést, nyálzást, hányást okozhatnak. A csodatölcséreknek is minden része mérgező. Pedig belőlük számtalan van, vetés nélkül is kikelnek elszórt magjaikból. Jó tudni, mert Nyunyi rendszeresen szed belőlük! Az előkertben több mérgező hatású virág nincs, de mérgez maga a fű is. Nekem is sikerült egyszer már gabonamérgezést kapnom, igaz, nem éppen a fűtől, hanem a zabtól. Egy félig kaszált zabtáblába mentem bele hosszúnadrágban, és pár óra leforgása alatt csípőtől bokáig vörös, később nedvedző hólyagokkal lett teli a lábam, ezek csak két-három hét után tűntek el, jó sok kalcium és Fenistil után. A fűféléken levő szőrszálak meg toklászok törnek bele ilyenkor a bőrbe, masszív gyulladást okozva. Van olyan, akinek a fűnyírás után is megjelennek ezek a mérgezéses hólyagok. Ami meg a kert, udvar többi részét illeti, meg pláne tesóm díszkertjét: ott vannak ám az igazán gyilok dolgok! És a sziklakert, hajjaj! De ezek már külön posztok témái lesz, addig – és mindig - biztosan árgus szemmel figyelem kis leánykámat, nehogy egyet is megkóstoljon közülük.