Méreggyilok, cselszövevény

Nem éppen kellemes, húsvéti téma következik, ne készüljünk hímes tojásra, szökdelő nyuszikákra!

Tegnapelőtt este a sziklakertben szöszmötöltem. Megállapíthattam, hogy a több év munkájával az avitt kútból, építési törmelékből, vörös mészkőből és kerti földből összehozott szerkezet egészen takarossá vált, a növények megerősödtek benne, sok szépen virágzik, egyesek pedig kifejezetten túlburjánzottak. Mellettem Nyunyi gyártott különféle boszorkánykotyvalékokat. Alapanyagnak a tojásfestésből maradt színes leveket, homokot, almahéjat, agyagcsomókat, gilisztákat és a fűzfarontó lepke hernyójait használta. A kotyvalékot végül a kövek közül kihuzigált virágokkal és levelekkel is díszítette, és kínálgatott, hogy játékból egyem meg. Nevettem egy jót, de aztán belegondoltam: ha megenném, azt hiszem, rövid úton bedobnám a törülközőt!

Jobban utánaszimatolva ugyanis kiderült, hogy a sziklakert növényállományában jócskán vannak mérgező fajok. Jelen pillanatban van az árnyékos oldalon meténg, borostyán, kúszó boglárka, berki szellőrózsa, gyöngyvirág, fehér ibolya, kontyvirág, a napos felén olyan hét-nyolc varjúhájféle, madárhúr, szegfűk, kutyatej, törpe flox, kökörcsin, törpe írisz, fekete hunyor, kövirózsafélék, kék csenkesz meg pálmaliliom, és egypár tő rózsaszín kúszó és erdei szamóca. És ennek a remek seregletnek a fele legalább mérges. S hogy melyek ezek? Előkerestem Horst Altmann Mérgező növények és állatok című könyvét, fellapoztam, és a végén csak szörnyülködtem.

Merthátugyemárcsak én is kisgyerekes szülő vagyok utóvégre…Mindig óva inti a sok okos a szülőket, hogy zárják el az otthonukban a vegyszereket, gyógyszereket a gyerek elől, de a mérges dísznövényről alig esik szó. Pedig nem egy van köztük, aminek az elfogyasztása igencsak veszélyes. A sampon- illóolajivás, mosópor-és ragasztóevés, játékok lenyelése csak kismiska mellettük.

Érdemes ezeket sorra venni. A könyv leírja a méreganyagokat meg a mérgezési tüneteket, ezt is megemlítem, mert nem árt, ha tudjuk. Nézzük!

A fekete hunyor az első.

Tavaly kaptam déditől egy kis tövecskét. Püskin vagy ötven évvel ezelőtt élt valami vén „naccsága”, akinek a helybeli asszonyok néha segítettek. Ő meg a szép virágágyásából ajándék évelőkkel honorálta a szívességüket. A „naccságát” „Vénméltó”-nak hívták a püskiek, így az általa többeknek ajándékozott virágból „vénméltó-virág” lett, így hívják. Ennek a sok évtizeddel ezelőtt kapott virágtőnek a déditől kapott leszármazója virít a sziklakertben. Idén még nem virágzott, de szépen fejlődik. Attól még azonban a növény minden része mérgező, méreganyagai a szaponin, helleborein, hellebrin nevű vegyületek. Mérgezési tünetek: kaparó érzés a szájban, nyálfolyás, rosszullét, görcsök, hasmenés, lassuló, szabálytalan pulzus, légszomj, szívgyengeség, szédülés, tág pupillák. Na tessék!

A következő az annyira kedves, fehér virágú berki szellőrózsa.

Az egész növény a protoanemonin és anemonin nevű vegyületet tartalmazza. Ezek a bőrt ingerlik, lenyelve a gyomor-és bélrendszer nyálkahártyáját, és a vesét is károsítják. A leánykökörcsin ugyanilyen hatású.

A boglárkával se úsztuk meg.

A könyv a réti boglárka mérgező voltát említi azzal a kitétellel, hogy az növénycsalád több tagja hasonlóan mérges! A méreganyagai ugyanazok, mint a berki szellőrózsának, de halálosan mérgező lehet, ha a gyökereit megeszik. A mérgezés tünetei hasonlók a szellőrózsánál írtakhoz.

Itt nem állunk meg, jöhetnek a varjúhájfélék. A könyv a borsos varjúhájat említi, abból van bőven a sziklakertben. Ennek méreganyagai a szedamin nevű alkaloid, illetve közelebbről még nem ismert anyagok. Ha valaki megrágja a friss leveleket, hányni fog, ha többet elfogyaszt, görcsös állapotba kerül a könyv szerint.

A kutyatej ( itt konkrétan a farkaskutyatej) méreganyaga az euforbon, amit a magvak és a növény tejnedve tartalmaz. Erős bőr-és nyálkahártya-izgató, szöveteket roncsoló, különösen veszélyesek a növény nedve által okozott szemsérülések. Mérgezéskor a bőrön, nyálkahártyán heves gyulladás, hólyagosodás, sőt fekélyesedés lép fel. Elfogyasztásakor a szájban és az emésztőcsatornában nyálkahártya pirosodást, égő érzést, majd hányingert, hányást, gyomorfájást, heves hasmenést vált ki. Tág pupilla, szédülés, tébolyultság, delírium se kizárt!

És most jön a sűreje. A kedves gyöngyvirág, ami már olyan szépen nyílik.

Tudtam, hogy mérges, de hogy ennyire? Ugyanis a növény minden része digitálisz-glikozidokat, konvallatoxint, konvallamarint, konvallozidot tartalmaz. Ezek az anyagok a szív izomzatát serkentik, ezért szívritmuszavart okoznak a rosszulléten, hányáson, hasmenésen kívül.

A kontyvirág egyszer csak úgy „lett” az udvarban, sose ültettem.

A változatosság kedvéért ez is mérges. Mérge az aroin nevű anyag, amit a piros bogyó, a friss levelek és a gyökértörzsben lehet kimutatni. A bogyók ráadásul gusztusos pirosak, és édes-savanykásak. Izgatja és bénítja a központi idegrendszert, a bőrön hólyagokat húz, hányást, hasmenést okoz.

Ami igen mérgező még, az a borostyán. A méreganyaga a hederin és szaponin nevű anyag. Ez a fekete bogyókban van, amik igen rosszízűek, de az ezeket megevő gyerekeknél halálos mérgezést is okozhatnak. Hánytat, hasmenést, görcsöket, bőrkiütést okoz.

Ennyi mérges növény, és ez még csak a sziklakert! A könyv szerint rengeteg más dísz-és haszonnövény valamely része mérges. Így nem kell messzire menni a gyilokhatású boszorkánykeverék elkészítésének alapanyagaiért… A tulipánról, nárciszról, hóvirágról, sisakvirágról, gyűszűvirágról még szó sem esett, sem a mérgező díszbokrokról.

Ha már a mérgező növényeket elsoroltam, egy dologról nem feledkezhetünk meg! Ha ne adj’Isten, mérgezésre kerül sor, meg kell tudni, hogy lehet elsősegélyt adni. Mindenekelőtt a szájból el kell távolítani a mérges növényi részt, sok folyadékot kell adni azonnal, de nem tejet, mert az segítheti a méreg felszívódását. Természetesen mentőt, orvost kell hívni, ha lehet, és nem házi hánytatási vagy hashajtási kísérlettel próbálkozni.

Állítólag az ilyen mérgezési esetekből legalább annyi van, mint a háztartásban használatos vegyszerek miatti mérgezési esetekből, ezért fontosnak tartom, hogy komolyan vegyem ezeket az információkat. Persze ettől még nem fogom a virágoskertet kiirtani, de nem árt az elővigyázatosság. A növényárudák csak a növény attraktív mivoltát, illetve tartási módjait említik meg, azt nem, hogy esetleg mérgező. A gyerekeket is meg kell inteni többször, hogy nem tapogatjuk meg az ilyen növényeket, és nem rágcsáljuk meg. Szerencsére ezek a mérgező növények nem vetekszenek a kindertojással, és az ízük miatt nem hiszem, hogy túl sokat megennének belőle. De azért csak legyünk óvatosak, ha kicsi gyerekünk van és kertet telepítünk!

Árnyékkedvelő évelők a sziklakertben

A sziklakertem jobb oldalára szinte egész nap sűrű árnyékot vet a szomszéd tujasövénye és két orgonabokor. A kialakításnál itt is a takarás volt a fő szempont: a kút hátulsó része ez, ami elkezdett besüppedni a földbe, nem túl szép látványt nyújtva. Az állandó árnyék miatt az elülső oldal napimádó növényei életképtelenekké váltak a kőkert jobb felén. A talaj itt mély, agyagos, vizenyős. És azzal is számolni kellett, hogy a közeli orgonabokor gyökérsarjai feltörnek majd a kövek közt, így erős növekedésű, robusztus évelőket kerestem erre a helyre.
Az árnyékos oldal talaját ugyanúgy előkészítettem: törmelék, rá homok, és termőföld.
Itt nem „négyszintesen” képeztem ki a sziklakertet, három emelet van: van a régi kútkáva, egy sziklás-lejtős oldal és a talajszint.
A kútkávába a földfeltöltés után ide is lecsüngő indájú növények kerültek: meténg és borostyán. A meténg mára hosszú copfokat eresztett, a borostyán azonban valahogy „kirúgta „ magát tövestől a kútból, és a földön terjedt el.
A második szint a lejtős-köves. Ide kistermetű, a sziklák közt is eléldegélő, árnyékkedvelő növényt nem találtam túl sokat, de azért akadt néhány, ami megadta a beültetés jellegét.
Az aprókák a kúszó díszeprek. Erős rózsaszínű virágaik vannak, teremnek is pici, gömbölyű epreket, de azok teljesen íztelenek.
Ezt a lila levelű, rózsaszín virágú, tarackoló apróságot egy piaci árustól ingyen kaptam, aki már ki akarta dobni, gondolván, úgyse tudja eladni. Gyorsan elterjedt, és a nyírott gyepben se lehet kiirtani. Mi ez vajon?A kúszó boglárka is jól megél itt, sárga virágai a sok kék közt jól mutatnak. A berki szellőrózsa az, ami aprócskább, de fehér virágai így is szépek. (A képet Hédi repertoárjából loptam, az enyéim is pont így néznek ki virágzáskor, de csak tesóm fotózta le...)A fehér ibolya is kedveli ezt az árnyékos – köves földdarabot. A harmadik szinten néhány nagyobb évelő nő. Szépen megvan a kék kommelina, és Jani anyukájától kapott ólomkék színű íriszeim. Amíg a napos jobb oldalt valahogy a sárga színű virágok uralják, a hátsó oldalon a kékek vannak többségben. Kéken nyílik a kommelina, a meténg, az írisz, kékeslilán az a kis bordó levelű. Gyöngyvirág is van a sziklakert szélében, ezt régen telepítette anyuci a közelbe, és onnan átnőtt a szegélybe.
Másra úgysincs igen hely, mert már kezdődik a kerítéslábazat.
Így alakítottam át a romos, régi kutat elfogadható külsejűvé. Az idei sziklakert-felfrissítéshez már négy nagy, új terméskövem is van, így valószínűleg megint növekszik majd a területe.Boldogan fogadok mindenfajta sziklakertelrendezési tanácsot,hogy még szebben virulhassanak a növényeim!

Sziklakert betelepítése a napos oldalon

Bevallom, én a csúfságok eltakarását sziklakert segítségével a lehető legolcsóbb módon akartam megoldani. A kövek beszerzése nem volt vészes, az udvarban voltak régi terméskövek, az apróbb mészkődarabok összejöttek innen-onnan. Föld, komposzt akadt itthon, alapozásnak sitt is bőven, csak a növények hiányoztak, ezeket úgy gyűjtögettem össze innen-onnan.
A célom az volt, hogy minél nagyobb felületet minél hamarabb fedjen le a zöld, így fenyőkéreg-mulcsot, gyöngykavicsot talajtakarásképpen eleve nem is terveztem a növények alá-közé. Kis cserjéket nem tudtam telepíteni, mert kiderült, hogy a kút körül egy hajdani betonjárda és valami régi melléképület maradványai vannak a földbe besüppedve. Nem lett volna helye a gyökereknek.
A kút bal oldalát a nap kora reggeltől késő délutánig intenzíven tűzi, ezért ide szárazságot jól bíró, igénytelen növényeket és egynyáriakat terveztem. Az elrendezés a következőképpen alakult:
A sziklakert lépcsős formát kapott (afféle mini hegyi-fíling), legfölül a kúttal. A kút megtelt földdel, a belső pereme mellé futós évelőket ültettem, így erősen illatos pünkösdi szegfűt, kis meténget és madárhúrt. Ezek idővel lefelé terjedtek, kellemes növényfolyamokat képezve az alsóbb szintek felé.
A második szint lett a hajdani borjúitató betonvályú. Ez a legforróbb, nem sok föld fért bele, ez meg könnyen kiszáradó. Ezen a szinten kaptak helyet különféle varjúhájak, és ez a kövirózsa otthona.

Számtalan apró sarjat hozott, amikből később a sziklakert egyéb részeire is bőven jutott. Mára a töredezett betonszegélyt teljesen befutották a növények. A harmadik szint nagyobb kövekből kiképzett teraszocska lett, itt már dúsabb a növényzet. Ez a legméretesebb része a sziklakertnek, és a körülményekhez képes legélhetőbb is: a talajréteg kiszáradó, de jó erőben van, sok a fény, és a hely is tágasabb. Ide kerültek féltett leánykökörcsinjeim, tavaszra krókuszok. Van kis és tarka meténg, varjúhájfélék, törpe flox, kúszó és erdei szamóca, tollas és pünkösdi szegfű, madárhúr, törpe íriszek, tatárvirág. Önelvető kisvirágú árvácskát, porcsint és záporvirágot is telepítek ide mindig kedves színfoltnak. A negyedik szint a talajon van. Ezt volt a legnehezebb jól kialakítani. A talaj botrányosan rossz, köves, művelhetetlen. Azonban ide már el lehetett helyezni nagyobb méretű évelő szárazságtűrő növényeket. Az elrendezést úgy kellett megoldanom, hogy ezek a növények csalogassák az ember szemét, de ne nyomják el a sziklakert harmadik szintén élő, kisebb termetű növényeket. Az alsó szint szárazabb oldalának bal szélét - talajjavítás után - csillagőszirózsa, pár gumós írisz, méretes levendulabokor, kakukkfű, pálmaliliom foglalta el. Idővel „lekúszott” ide a meténg, a szegfűfélék és a kúszó díszeper. Így jó kusza az összkép.
A jobb oldalon kék csenkesz és nyuszifül van, néhány magasabb varjúhájfélével körítve. Itt a föld alatt negyven centivel egy ötven évvel ezelőtti építkezésből származó nagy betonlap van elsüllyedve, amit sehogy se bírtunk kiemelni. Így csak ennél sekélyebben gyökerező, mégis aránylag nagy termetű növények kerülhettek ide. A nyuszifülnek még ez is olyan jó, hogy minden évben irtani kell. A sülevényes földben sok növény sínylődött, de tavaly szinte ugrásszerűen nagy lett a pálmaliliom és a levendula.
A sziklakert napsütötte oldala van leginkább kitéve az időjárás viszontagságainak. Az állandóan fújó északnyugati szelet telibe kapja. Az eső ezen az oldalon öblíti le leginkább a termőföldet. A talajnak is van egy természetes tömörödési folyamata. Így ezen az oldalon jelenti a legnagyobb munkát az éves karbantartás. A nagy kövek, amelyek a sziklakert két alsó szintjét tartják, fixen rögzítve vannak a földbe, de a kisebb kövek elmozdulnak. Ilyenkor, az idő kinyílásával ezeket a kisebb köveket ki kell emelni. Egy-két talicska földet mindig betöltök, a természetes tömörödést kipótlandó. Ez az alkalmas időpont új növények telepítésére, és a túlnőtt régebbiek tőosztására. Az utóbbi két évben tavasszal teljesen átrendeztem a sziklakertet, mert jópár új növényt kaptam. A feltöltés után lehet elrendezni a köveket. Utána néhány hét kell ahhoz, hogy a növények megerősödjenek, a kövek kicsit besüllyedjenek, természetesebb hatást keltve.

Feltöltés után: a talaj bolygatott, még vannak üres foltok, a varjúháj indái a földön terülnek.
Az év folyamán azonban nem sok törődést igényel ez a pici díszkert. Alkalmanként egy-egy vödör vizet öntök rá, és gyomlálni is kell, de a tömött növénytakaró miatt nem túl gazos a kertecske. A gyomnövények jó része nem is bírja ezt a mesterséges, kicsit szélsőséges miniklímát. Kéthetente fél óra bőven elég a karbantartáshoz.
Hosszú idő kell – legalább három év – az ilyenféle „háztartási tájsebek” díszkertté való alakításához. Mi lett volna, ha. A sittet elhordatjuk, a kutat és a vasbeton vályút géppel kitépetjük, illetve kiássuk a földből?
Nem biztos, hogy előrébb lennénk. A sittelszállítás ára még a kevesebb, de a kutat – mivel a mélyén víz állt – az eltüntetéshez be kellett volna tömetni, ami megint csak csomó pénzbe került volna. Az eltávolított betonkáva helyén minden bizonnyal ma is gödör lenne, amelyben évről-évre roskad le a föld, és hogy ne legyen balesetveszélyes, minden tavasszal egy –egy kocsi földdel töltögetni kéne. Füvesítésnek, fűnyírásnak a kút helyén sok értelme nem lenne, a föld tömörödött, és a földből még most is ökölnyi tégla-és betoncsomók jönnek elő. Így azt hiszem, a körülményekhez mérten a legolcsóbb és legesztétikusabb megoldást választottuk az udvar hajdani egyik szégyenfoltjának eltüntetésére azzal, hogy nem dózerral kezdtük az udvar kiszépítését.
És hogy honnan vannak a virágok? A kövirózsákat és a varjúhájfélék egy részét a tesómtól kaptam. A levendula, a törpe flox, a szamóca magról nevelt. Jani édesanyja adta a törpe íriszeket, a pálmaliliomot. A nyuszifület és a kék csenkeszt a temetőben kaptam egy nénikétől, aki éppen kiirtotta volna ezeket a sírról, amit gondozott, ehelyett nekem adta… A borsos varjúhájat a szőlőhegyen szedtem, ott vadon nő. A pompás varjúháj egy szálból való, amit Győrben az utcán találtam, és meggyökereztettem. Azóta már háromszor osztottam meg a tövét. Kaptam piaci árustól is kidobásra ítélt növénytöveket, ingyen… Unokatestvéremtől vannak a kökörcsinek, a kúszó szamócát pedig a nyelviskola kertjéből (ahova tavaly jártam) emeltem el, egyszálbélű kis tövecskeként, azóta indáról gyönyörűen elterjedt. Szóval kertépítő cég és sziklás hegy nélkül is lehet sziklakertet építeni, tessék kipróbálni! Igaz, hogy így lassabban megy, de a kertész fő erénye a türelem!

Újra a sziklakertről

A héten már a zöldségeskertművelési eseményekről számoltam volna be a legszívesebben, de erre az időjárás miatt nincs lehetőségem, ezért az egyik kedvencemet, a sziklakertes témát húzom elő. (A héten a sziklakert első, tavaszi igazgatása volt az egyetlen kerti munka.)
Tudjuk: a sziklakert a hegyes-völgyes vidékek, szőlőhegyek, köves támfalak és magaságyak ékessége. Különös, egzotikus képet nyújt: a félsivatagias állapotokból, ormótlan kövek közül zöld-színesen előtörő növényzuhatagok meghökkentően szépek, éles kontrasztot képezve a nyers, rusztikus formájú mészkő-és bazaltdarabokkal. Aprócska kiállítás a hegyi és szárazságtűrő növényekből.
Pont ez a baj mifelénk a sziklakerttel: abszolút tájidegen! Sivatagról az Öreg-és Mosoni-Duna közt túlzás beszélni, hegységek se igen akadnak a közvetlen közelben. Mégis sok háznál látni sziklakertet! És csak részben divatból! A sziklakert ugyanis – mivel megélnek benne a legigénytelenebb növények is – jól megszerkesztve kiválóan alkalmas a házak, kertek, udvarok kies, ronda, rossz talajú, művelhetetlen részeinek esztétikus leplezésére. Én is ennek okán alakítottam ki a sziklakertet. Hogy milyen helyeken láttam szigetközi sziklakerteket?
- Építkezésnél a pincekialakítás miatt megemelt házlábazat földfeltöltésénél alkalmazzák gyakran. A földfeltöltés általában lejtős, a fűnyíró alig járja. Töltőföldnek gyakorta használnak rossz minőségű, sóderes, alapból kitermelt vagy ártérből kibányászott talajt, sokszor sitt is kerül bele. Itt üde gyepet nevelni szinte képtelenség, fűnyírózni halál. Marad a sziklakert.
- Udvarok olyan részeinek elfogadható külsejűvé fazonírozásánál, ahol kidöglenek a díszcserjék, perzsel a nap, silány a föld.
- Érdekes kialakítást láttam néhány háznál, amelyek régi, kiszáradt Duna-vízmosás szélén épültek: a telekhez tartozó gyepes száraz hajdani, rémesen meredek partszakaszokat alakították át sziklakertté, megfogva a gyakran megcsúszó homokos talajt.
- Sitthalmok, régi épületalap-maradványok, beton pöcegödörfedlapok, föld alatti verempincék leplezéséhez.
Utóbbi ok vitt rá a sziklakert létesítésére. Szinte minden évben bontunk, felépítünk, levakarunk, felvakarunk, kimeszelünk, befestünk, átépítünk, lebetonozunk kivésünk valamit. 2004-ben – csőtörés okán, kapitális mennyiségű sittet kitermelve – a teljes vizesblokkot felújítottuk a házban. A tégláig és a padlóbeton-szintig le kellett vésni mindent.
Udvarunkon van egy régi, elromlott vizű kút. Bodzafa nőtt benne már, néhány macska is beledöglött az idők folyamán. A kút kereke, vödre akkorra már rég tönkrement, csak a puszta betonkáva maradt meg, mellette egy hajdan borjúitatásra használt, törött vasbeton vályú. Ezek olyan mélyen voltak a talajba belesüllyesztve, hogy szerintem csak némi ekrazittal lehetett volna eltüntetni ezt a két betonszerkesztményt onnan. A vályúra haragudtam, de a kúthoz valami furcsa nosztalgiával ragaszkodtam: oldalába dédszülőnk monogramja és az építés éve van belevésve.
Szóval összejött egy hatalmas sittkupac az udvar közepén és egy rossz vizű kút. Szinte kínálta magát a dolog, hogy a kutat telidöngöljük építési törmelékkel, nevezetesen tégladarabokkal és a levakart belső vakolatból származó porral. Miközben ezen dolgoztunk, ugrott be: hiszen ebből valamiféle minikertet is szerkeszthetnénk akár.
Az első évben csak odáig jutottam, hogy a betonvályút telitöltöttem földdel, a törését egy nagy téglával betömtem, kiraktam kisebb mészkövekkel, és néhány tő kövirózsa, pünkösdi szegfű és varjúháj került bele. Az első év végére már ez is elég takarosan festett.
Aztán persze kombinálni kezdtem: milyen jól nézne ki, ha… és elkezdtem megnagyobbítani a sziklakertet.
A második esztendőben a kutat fazoníroztam át. Először is úgy kiirtottam a bodzát forró vízzel, hogy írmagja se maradt, csak egy száraz tuskó. A betöltött sittet bontott cserepekkel lefedtem, mintegy simára igazítva azt. Erre egy vékony réteg sóder került, és felső rétegnek közönséges kerti föld, amelybe hatalmas terméskövet süllyesztettem. A kő köré meténgtövek kerültek, ezek lefolyó indáit úgy rendezgettem el, hogy takarják a kút különösen csúf, hátsó-oldalsó részét. Előre szegfűfélék kerültek, amik idővel benőttek a betonvályúba, kellemes látványt nyújtva.
De még ez is kevés volt. Feltörtem a kút körül a betonkemény földet. Először kijelöltem a tervezett formát, majd a kút fele magasságáig téglatörmeléket terítettem el alapozásként. A téglatörmelékre homok került, majd belerendeztem a köveket olyan módon, hogy ne engedjék szétfolyni a termőföldet. A talajba bőségesen kevertem komposztot is. Ez után jöhetett a betelepítés… de erről majd később.
A sziklakert készítésével azonban évente ismétlődő munkákat vettem a nyakamba. Tél alatt a hó mindig megnyomta a kertet, így minden tavasszal pár talicskányi friss földdel kell újraformáznom, a megsüllyedt ágyásrészeket újratöltenem, benne a növényeket újra elhelyeznem. Ilyenkor szoktam az egynyári virágok palántáit is elhelyezni.A kövek, bármilyen nagyok is voltak, idővel elmozdultak, és ahogy a kert nőtt egyre több kellett. Mivel kő mifelénk nincs, de kavics rengeteg, hatalmas kulékavicsok is kerültek az ágyásokba. És hát persze nem bírom megállni, hogy ne telepítsek mindig új növényeket. A túlburjánzó töveket meg idővel ki kell irtani vagy megosztani.
A sziklakert egyik oldala napos, a másik árnyékos. A növényeket úgy kellett elrendezzem, hogy árnyékkedvelők is legyenek köztük. Így mostanra egész takaros az összkép a korábbi sitthalomhoz képest. A hosszú, lecsüngő indák, pamatok jótékonyan eltakarják a csúf betonvályút és a rozzant kutat, a látvány a kuplerájtanya – jellegtől az igényes kertjelleg felé mozdult el, némi túlzással.
(A felépítés utáni beülterés egy külön bejegyzés témája lesz!)

Sziklakertiek - sziklakert nélkül

Mivel sík vidéken, Szigetközben lakunk, nem tartom jó ötletnek, hogy mesterségesen sziklakertet alakítsunk ki, a telek adottságai sem teszik ezt szükségessé. Teraszunk ugyan van, de a telek keskeny, így földkupacból lejtőt építeni szerencsére nincs elegendő hely. Vannak igaz, ilyen betonból készült, "flórakosárnak" csúfolt szörnyszülemények, amivel a meredek rézsűk kialakítását tennék lehetővé, de az beültetve is ocsmány, aztán senkinek sincs kedve sziklamászás közben gyomlálni, így eddig az összes flórakosaras meredek rézsűből paréjok, csalánok, libatopok meredeznek a magasságos mennybolt felé. A természetben itt, helyben kavics az alapkőzet, tehát a kertben ezt lenne célszerű az épített részeken felhasználni. Terméskövet nem akartunk messziről fuvaroztatni (négy lépőkövem van mondjuk a kerti csap mellett, de ennyi untig elég). Sziklakerti növényekre viszont sok helyen szükségem van, más célokra kiválóan megtalálják a helyüket a kertben.

Az ágyások járdához, gyephez csatlakozó szélein összefüggő, talajtakaró szőnyeget képez a fehér varjúháj. Egy részét a Szent György-hegyről, tehát a természetből, másik részét Köröshegyről, a papa kertjéből hoztam. Két kis csokorból három év alatt úgy 5 m2 növényfelület fejlődött ki apránként. Ezt a világon a legkönnyebb szaporítani, a letépkedett hajtásokat rá kell szórni a megkapált földre, aztán kicsit rágyúrok és meglocsolom. Már egy hét alatt kezd feléledni, egy hónap múlva pedig szőnyegsűrű. Igazából a félárnyékot majdnem joban kedveli, mint a napot.


Közülük nőnek ki az alacsonyabb évelők, mint a lenek és a szegfűk. Így nincs sok gond a gyomlálásra, azt az egy-két szálat, ami kikel, gyorsan ki lehet húzkodni.



Vannak más varjúhájaim, kamcsatkai meg borsos. Ezek úgy pozsgások, hogy rendes, levélformájú leveleik vannak. Vannak lehetetlem, néhány négyzetdeciméteres foltok, ahol más nem élne meg például a szegélykövek és a kerítés közti száraz és sekély talajú zug, ahol vígan elvannak.

A rózsaszín virágún meg pont ott egy méhecske! Ez energikus, termetesebb fajta, úgy 15 cm vastag szőnyeget alkot, de napon. Laza, jó minődégű talajba került, s ezt nagyon meghálálja.

Zöldön kívül megjelenik a vörös, a virágokon és a leveleken is., a piroslevelű varjúhájon. Szerintem ez a legszebb. A képen egy virágláda-beültetést fotóztam, igazából őszi-téli dekorációnak készült, de nyáron néz ki a legjobban.

A kövirózsák a csibeitatót nőtték be, nagyon tetszenek így, elégedett vagyok az ötlettel. Télen is jól néznek ki, amikor a többi pozsgás megy telelni. A második képen az a pókhálós kövirózsa, a leglassabb növő.

A virágágyásban szeretek a különböző lombszínekkel variálni, ültettem vörös, sárgatarka, ilyen-olyan zöld levelű növényeket, de az ezüstös árnyalatot a nyuszifül és a deres csenkesz adja. Jól mutat közötte a tarkalevelű meténg és az égőszerelem. A sziklakertiek nem kényes, alamizsnával is teljesen elégedett növények, abszolút kezdőknek a próbálkozáshoz ez a csoport a legjobb játékterep.

Május negyedik vasárnapján...

... csak oda lyukadtam ki: nem szaggattam halálra magam a kertészkedésben...

Múlt vasárnap estefele a sziklakert "rehabilitálásába " vágtam bele. Ez az egyik kedvenc kerti elfoglaltságom: beülök sámlin a növények közé, gyomlálgatok, rendezgetem a köveket, új növénykéket ültetek, közben a kiccsaj mellettem gyártja a virágszirmokkal díszített tortákat a homokozóban. Márciusban már írtam egyszer a régi kútból kialakított sziklakertről. Akkor szinte teljesen felújítottam, a köveket átrendeztem, a növényeket átültettem, többtalicskányi kerti földet töltöttem bele, komposzttal keverve. Néhány hét után a kerti föld megtömődött, berogyott, gazok hajtottak ki. Most még kb.20 liternyi földet tettem hozzá, kigyomláltam, pár új növénykét beültettem, a túlburjánzó Frau Kiss Meténget :-) pedig erőteljesen megtéptem... Csajszikám ezalatt a kövek alatt bujkáló csigákat szedte össze, és hordta kilenc tyúkocskánknak. A végeredmény takaroska:

A zöldségesben mindennap kb. 120 liternyi vizet kellett kilocsolni, a keddi napot kivéve, amikor pár milliméternyi eső hullott éjjel. A 120 liter a kert méretéhez képest nagyon kevés, takarékoskodunk a vízzel. Csak a növények töve kap állott vizet, locsolókannából. Slaggal nem nagyon szoktam öntözni, egyrészt mert utálom húzni-vonni a dögnehéz locsolócsövet, ami a növényeket is össze-vissza töri. Meg pazarló is. Ráadásul esténként alig van víznyomás a vízvezeték-hálózatban, mert mindenki mos, fürdik, és locsol. Marad a két tizenkét literes locsolókanna, öt fordulóval, vizeshordóból merítve az éltető nedűt. Vizet igazából a gyengén fejlődő, épp csírázó, vagy nagyon nagy levelű növények kapnak, meg a kiültetett palánták. Amik megerősödtek (zöldborsó, csemegekukorica, virágpalánták, hagyma), be kell, hogy érjék az éjszakai harmattal. Különféle öntözőberendezésekre nem is akarok nagyon beruházni. Különben úgy vettem észre, hogy a növények picit meg is szokják a szárazabb viszonyokat. Mi és a közvetlen kertszomszédunk csak módjával öntözünk, de a veteményeink nem rosszabbak azokénál, akik reggel és esténként őrült módra hektoliterszám locsolják ki a vizet. A régiek azt tartják, hogy egy alapos kapálás felér egy esővel. Ez nekem eleinte igen furcsának tűnt, mert azt gondoltam, hogy a kapálással csak jobban kiszárad a talaj. Utána egy - már nem tudom, melyik - kertészeti könyvben olvastam, hogy a kapálással a megtömődött talajba bejut egy levegőréteg, ami hőszigetelőként működik,hűvösen tartja a földet. Ezenkívül a talaj hajszálcsöves szerkezetét átrendezi, és a párolgás így kevésbé intenzív. Kapálni már csak az előtörő gazok miatt is muszáj volt.Így kapálgattam, anyukám meg közben palántázott. Helyszűkében vagyunk, így az egy hónapon belül letermő vetemények (zöldborsó, salátafélék, főzőhagyma) sorai közé palántáztunk, abból a megfontolásból, hogy egy hónapig csak ellesznek valahogy a növények köztesként, utána meg helyük is lesz már. Addig meg fokozott pátyolgatással tartjuk bennük a lelket a szűkös helyen:

Ilyen furcsa páros: hamarosan az ágyásból kifogyó lollo rosso, a kép bal sarkában látható paradicsommal és némi gazzal elegyesen.

A héten az építési telken is ügyeskedtem. Nagy örömömre a járdahézag kitisztult a gazoktól a nyuszifül - telepítés miatt:
Ez a járdahézag azért a vesszőparipám, mert tavaly az egyik környékbeli, parlagfűnek nézte a résből előtörő 10 centis disznóparéjt, nem restellt feljelenteni az önkormányzatnál. Azóta kínosan és mániákusan irtjuk a gazt...

A kicsi virágoskertről, amit tavasszal olyan sziszifuszi munkával csináltam, már teljesen letettem. Azt gondoltam, minden kidöglött benne, mert semmi időm nem volt kijárni és locsolgatni. Ehhez képest csini kis kert fogadott, pirosló eprekkel. Megtöltöttem az egyik malterkeverő hordót vízzel, hogy öntözni tudjak. Kigazoltam a virágágyást, végül bevetettem a kimaradt területet a legigénytelenebb körömvirág-és estike-magokkal. Legyen szép, ha már megmaradtak. A járdahézagba is szórtam a magokból.

Közben nagy öröm ért. Riadtan csicsergő madárkára lettem figyelmes az egyik ablakban. Házi rozsdafarkú nősténye volt, recsegős vészkiáltásokkal röpdösött ide-oda. Szemmel láthatóan halálra volt rémülve, de nem röpült el. Vajon miért? Hát ezért!

Pont a fészke alatt álltam, és szegény teljesen kétségbeesett a mászkálásom miatt.A legmagasabb gerenda vége mellett van a fészke, teli fiókákkal, akinek hordja az ennivalót. Elgyönyörködtem a kis családban, utána vettem észre, hogy még két fészekalj fióka van: egyik a majdani előtér fölött, a másik a garázsban. Nekik másik madárpárok hordják a csipegetnivalót. Szívből örültem a recsegős énekű kismadaraknak! Szép a vadrózsabokrom is. Ennek a helyén egy vad alanyra oltott nemes rózsatő állt, azonban a vad alany "lerúgta" a ráoltott hajtást, és a kis, nemes rózsatőből nagy, csupa virág vadrózsabokor lett. Minden évben rengeteg csipkebogyót terem, amit koszorúdísznek és teának egyaránt szedünk. Bimbója tényleg kihajlott - ha nem is az útra, de a járdára - a kerítésen keresztül. De nem Jánoska szakajt róla, hanem ő szaggatja a járókelők ruháját a tüskéivel, ezért a bokor utca felőli részét alaposan visszametszettem. Andi! van valamilyen jó csipkebogyólekvár- vagy szörp - recepted?

Április 3. vasárnapján...

...nézzük meg azt is mi történik a kertben!

Épp zajlik a mezőgazdasági év számomra egyik legkedvesebb eseménye: a körtefa virágzása.


Szerintem a körtefavirág illata semmihez sem foghatóan finom! Hédi eskü alatt vallja, hogy büdös. De ha beleszippantana csukott szemmel, lehet, hogy felvillanna a fejében az alkonyi Mosoni-Dunán ringó aranyhíd képe, érezné a nyelve hegyén a körte édes ízét, érezné, hogyan simul a tenyerébe a fáról frissen szedett, gömbölyű gyümölcs. És lehet, hogy nagyon csacsi vagyok: imádom kiinni az eső-és harmatcseppeket az alma-és körtevirágból! A virágok nektárjától a cseppek valami egészen meghökkentően finomak lesznek! És mivel tegnapelőtt és tegnap is volt eső, szürcsöltem is!
Az esőt a vetemény is jó néven vette:

A felső képen a hónapos retek, az alsón az őszirózsa csírái láthatók. Az eső miatt tegnap este még újabb vetemények sora bukkant elő a földből, találtam kibújó vasrózsát és lollo rossót. Meg egy édes körtecsemete-jelöltet!
Pálcikára tűzött vetőmagos tasakokkal szoktuk megjelölni, hol vannak a bevetett ágyások. Elkészítettem egy lilahagyma-ágyást, jelölőnek pedig egy metszésből visszamaradt, ráadásul félig megégett körtefaágat böktem le. Tegnap azt hittem, nem jól látok: a pálcika kirügyezett, hajtást is hozott. Ez csoda! Remélem, nem szárad ki, és megerősödik, hogy ősszel kiültethessem a telekre. Mindenesetre holnaptól locsolni is fogom.

Póréhagymáim a palántázás után gyors erősödésnek indultak. Korianderzöldem is kelt. Különben olyan mafla voltam! Ha nem vetőmagboltban, hanem a kisboltban vettem volna koriandermagot, sokkal olcsóbb lett volna. A fűszeres zacsiban sokkal több van, mint a vetőmagosban.

A sárgarépa és a petrezselyem makacsul nem akar kikelni. :-(

Ezzel szemben már egy sereg virág kinyílt, a sziklakert pompázik:

Azonban ez csak pillanatkép! Még nem látszanak azok a nagy tömegű gyomok, amik esős idő után előtűnnek. Így megintcsak elő a kapát... ha nem esett volna le megint kettőnek a feje, mert csollánygyökerek feltépésére használtam mindkettőt. A gereblye feje újra levált... és folytathatnám. Tesó, neked nincsenek ilyen gondjaid?

A hétre a gyomirtáson túl tervezzük csemegekukorica, bab, takarmánykukorica, brokkoli, bimbós kel vetését, és a zellert is ki kell palántázni. Bár még kicsit félek, a fagyosszentek még messzi vannak! Talán csak nem lesz rossz idő!

Kövek, kövek mindenütt....

Megtörtént a veteményes tavaszi mélyszántása. Ezzel együtt egy évszázados, korhadt diófacsököt is kiemeltünk a kert végéből. Úgyhogy volt felfordulás.

A mélyszántás anyukámat nagy örömmel töltötte el: nem kell majd a tömör kerti agyagot megfeszített izomerővel kapálni, sokkal könnyebb lesz dolgozni a földdel. De a látszat csalt. Az eke kb. fél méter mélyről hatalmas kavicsokat, egy régi épület tégladarabjait és fagyökereket túrt fel. Úgyhogy azt a kb. 50 négyzetmétert, amit elsőként bevetni kívántunk, hosszadalmas munkával kellett megtisztítani a kövektől. Közben istenien összetapostam a mélyszántást, úgyhogy legalább olyan tömör, mint annak előtte. De azért minden rosszban van valami jó: legalább a jövő évi szántáskor már nem kell köveket szedegetni. A nagy kavicsoknak még örültem is: színt visznek majd az úgyis már kicsit leamortizálódott sziklakertbe.

A sziklakert? Egy régi, roskadozó ásott kút állt az udvarunkon, mellette avitt, széttöredezett betonvályú. Csúf volt mindkettő, de talán még dózerral sem lehetett volna eltakarítani egyiket sem. Meg a kúthoz valami lehetetlen nosztalgiával ragaszkodtam is. Oldalán ugyanis dédpapánk művi, kézi faragása: K.L. 1936. Azonban a kútkerék kikorhadt, az ágasa kidőlt, a betonvályú oldala kiszakadt, a kút vize megromlott. Mit tegyünk vele?

Egészen váratlan ötletet kaptam. Hédi egyik kolléganőjénél gyönyörű sziklakertet láttam. Kiderült, hogy a szépen felújított régi falusi ház udvarán levő sziklakert a hasonlóan lelombozó látványt nyújtó régi, használaton kívüli pöcegödör fedlapját van hivatva eltakarni. Az összkép kertészeti magazinok címoldalán szerepelhetne. Aztán máshol is láttam romos pincéket, sitthalmokat sziklakertté alakítva, így született meg a nagy ötlet: legyen a kútból sziklakert!

Pont akkor volt egy nagy felújítás a házban, az udvaron hegyekben állt az építési törmelék meg a sok ramaty. A kutat - mivel a vize úgyis rossz volt-kénytelen-kelletlen telitömtük a cserép-és tégladarabokkal, a föld felett álló részt pedig Hédi segítségével földdel. A betonvályú horpadt oldala nagyméretű kövekkel és nagyanyánk régi, savanyúkáposzta-lenyomtató köveivel lett följavítva. Aztán szedtünk ösze mindenféle más köveket, jött a termőföld, és végül a virágok. Pár év alatt új fényben ragyogott minden a kút körül.

Ezen éppen János dühöszti Mirát nagyanyánk káposztás kövén.

Tavalyelőtt azonban betolakodó jelentkezett, amit én hurcoltam be. Ő az:

Bizonyára ismeritek, Kiss Meténgnek hívják... :-) Egy szálat kaptam Héditől elültetésre, azt hittem, ki is döglött. Aztán tavaly olyan vad burjánzásba kezdett, hogy egy csomó növényt majd megfojtott. Úgyhogy az idei tavaszt sziklakerti irtóhadjárattal kezdtem. A többi növény szinte felsóhajtott... A kihuzigált tövek az építési telek kerítéslábazatába kerültek, elfojtandó a csalánt, acatot. Ott jó néven veszem, ha elburjánoznak.