Vízkő, gépek, tisztítószerek

Hónapok óta kísért ez a téma, utánajártam annak egy kicsikét, amit a saját káromon tanultam a vízkeménységről. Nem is gondolnánk, milyen jelentős mértékben képes befolyásolni egy zöld(ülő) háztartás  életét a sok vízben lebegő magnézium- és kalciumion. A mosó- és mosogatógépek, a vízforralók, gőzölős vasalók működését károsíthatja a víz ásványianyag-tartalma.

A víz keménységét az abban található kalcium- és magnéziumvegyületek okozzák, amelyeknek csak egy része távolítható el forralással. Ezek az anyagok rontják a tisztítószerek (főleg a szappanfélék) tisztító hatását, vízkőlerakódásokat hagynak hátra a gépek meleg vízzel érintkező felületein Hogy az ország egy adott területén mennyire kemény a víz, könnyen kideríthetjük egy vízkeménységi térkép segítségével.

A gépek közül a vasalók és vízforralók vízkőmentesítése viszonylag egyszerű feladat. Közismert, hogy az ecetsav vagy a citromsav (citrompótló tabletta) könnyen megszünteti a lerakódásokat. 

A mosógépeknél is működik az ecetes módszer az mint vízkőtelenítő. Öblítésre is megfelel, közömbösíti a lúgos mosószermaradványokat. A mosószappanos, szappanoldatos mosásnál is hasznos, ha mosószódát adagolunk a szappan mellé, mivel az is vízlágyító hatású. Így nyugodtak lehetünk, hogy sem magunkat, sem a környezetet nem terheljük meg agresszív vegyszerekkel, emellett a vegyszerköltség is töredékére csökken. Apropó, mosógépek: kiderült a Calgont gyártó cégről, hogy megtévesztő reklámokkal etette meg a nagyérdeműt, meg is bírságolták érte tisztességgel. 

A szappanokkal kapcsolatban azt tapasztaltam, de ezt már azt hiszem, a háziszappanos posztban említettem, hogy a pontosan kimért lúgkő a közönséges csapvízben nem oldódik fel teljesen, kemény lerakódást okozott a keverőedényben, emiatt csökkenteni kellett az adagolt zsiradék mennyiségét. A szappanok sem tudják a hatásukat kifejteni a kemény vízben, a magnézium- és kalciumvegyületeik, a mészszappanok undorító trutyiszerűek, később pedig megkeményednek és belerakódnak a lefolyócsövekbe, ezek is lehetnek az okai a dugulásoknak. 

A mosogatógépeknél a vízlágyító a konyhasó, aminek hiányát bizony komolyan kell venni a gép és az edények érdekében. Öblítőnek itt is beválik az ecet. A tisztítószerek kiváltására jó tippeket olvastam Ökoanyunál a citromsav-szódabikarbóna keverékről.

Itt a tabik körül bűzlik szerintem a nagy átverés, a mi mosogatógépünk kezelési útmutatója például kizárólag saját felelősségre javasolja a többfunkciós tabletták alkalmazását, amelyek különben is csak bizonyos vízkeménységi viszonyok között működnek! Emellett a préselt tabletták sokkal nehezebben oldódnak fel, mint a por/folyadék alapúak, ezért a tabis program 30%-kal több áramot és vizet fogyaszt, mivel forróbb vízzel tovább mosogat és többször öblít, mint az öko program. A tabis program ráadásul kerek egy órával hosszabb, mint az öko, az eredményük pedig  szinte egyforma. Ha foszfátmentes mosogatóport használunk a gépbe (általában ennek nagy része mosószóda), kellő mennyiségű sóval és ecettel, a gépet és a környezetet is kíméljük. A tabik alatt az alsó polcon szoktak lenni a boltokban a gépi mosogatóporok, ha valaki ilyet keres, az áruk is sokkal barátibb, mint a tablettáké. A mosogatógépben a vízkő a karok fúvókáit tömítheti el, ezt mi időnként ki szoktuk csavarozni és a kis gyerekkádban ecetes vízbe beáztatni éjjelre. Reggelre a karok is és a kád is megtisztulnak, ez a 2in1, nem a tabi. 

Összegezve: a gépeknek, csöveknek inkább az ecet, a szóda a barátja a vízkő szempontjából, mint a vegyszerek. Az ecet azért működik ilyen jól tisztítószerként, mert rengeteg mindent képes feloldani. A só, szóda és szódabikarbóna pedig a vízkő magnézium- és kalciumionjait vízben jól oldódó nátriumionokra cseréli. Ez magyarázza a hatásukat.

A citromsavas-szódabikarbónás gépi mosogatásról
Tegnap, 1013. január 17-én teszteltem ezt a módszert. A napi rékas a kétfogásos ebéd és egy virslis reggeli során elhasznált edényeket tartalmazta, plusz a vacsorához használt három kistányért. A mosogatószer-adagolóba 2 teáskanál (14 g) citromsavat és 1 teáskanál (7 g) szódabikarbónát töltöttem.  Az öblítő rekeszben még volt a héten beletöltött ecetből. A sótartály visszajelzője mg nem jelzett sóhiányt. 45°-os eco programot választottam a mosogatáshoz. 
A gépbe a következő edényeket tettem: 1 db leveses fazék, amiben tejfölös raguleves főtt, 1 db fazék, amiben túrógombóc főtt, 1 db kislábas, amelyben virsli főtt, 1 db túrógombóc masszájával szennyezett keverőtál, egy darab tálalótál, egy darab kekszmorzsába forgatós tál, egy kis fém keverőtál, 6 koszos kistányér, köztük 3 mustáros (ez elég nehezen jön le mosogatógéppel, főleg, ha rászáradt), 4 lapostányér, 2 mélytányér, 4 gyerektálka, 2 kávésbögre, sok vizespohár, szűrő- és merőkanalak, kések, plusz a tele evőeszközös kosár. 
Eredmény: semmivel sem rosszabb, mint a korábban használt DM-es tabi. Egy mosogatás ára mindössze 14 forint  és nem távozott a házból foszfáttartalmú szennyvíz. Jó módszer, merem ajánlani az átlagosan szennyezett edényekhez. Húsleveses fazék, zsíros tepsi mosogatásánál is kipróbálom hétvégén, erről majd később.

Év végén...

Hát igen, évek óta ilyenkor szoktam előrukkolni kertészeti szentfogadalmaim változatos fajtáival, aminek 70 %-át úgysem tudom megvalósítani az eljövendő évben. Nem is értékelgetek meg fogadkozok, úgysincs értelme. 

Tegnap rájöttem, hogy az idei évről tulajdonképpen egész sokat írtam a kertes naplómba, ötven oldalt! Igaz, abból tíz oldalt legalább mindenféle maglisták meg a kertről felfirkált skiccek teszik ki, és másik tíz oldalon saját illusztrátorom tevékenykedett!

A kerti idill különféle változatait Nyunyi szemléletesen ábrázolta, az ihletet természetesen az udvarunk és kertünk adta. Van kép tyúkról a ganédombon, a fűben rágózó kislányról, a varázstündérekről esős és száraz időben, öntözőkannás fényképező anyukáról, aki a gazban hasal (na, ez nem publikus... :-)   )

Úgy gondolom, januárban majd mazsolázgatok a tavalyi jegyzetekből. Talán tanulságos lesz.

Egyvalamit mindenképpen szeretnék jövőre kipróbálni, nevezetesen a "normál" szamóca magról nevelését. A Ruyanát meg a Rügent gond nélkül felneveltem és kiültettem a kertbe, ezért bízom benne, hogy sikerül más fajtákkal is. Egy tetszetős paraszteper-szemről szedtem magokat, és a talált leírás alapján, de januári vetéssel megpróbálok palántát nevelni. Nincs ugyanis senki ismerősöm, akitől palántát kaphatnék, de ezzel a módszerrel egy év alatt megduplázhatnám az általam annyira kedvelt gyümölcs termőterületét a kertben. Jóravaló szamócanövényt venni meg nagyon drága, és sok helyen csak 100 darabtól árulják. Folytonérőt szeretnék még szerezni valahonnan, de az is majdnem csak katalógusáruházban vagy a sógoroknál, legközelebb Nezsiderben kapható szintén horror áron. Marad a mag, bízom benne, hogy menni fog. Hiszen öreganyáink sem csinálták máshogy.

Egy ötlet került elő a közelmúltban még a kerttel kapcsolatban. Hédi kicsinyelli a kertjét, de nagyon nem tudja növelni már a területét a saját háza táján. Felmerült az, hogy a mi kertünkből csippentene le magának művelésre. Szerintem célszerűbb lenne az általam vetett mennyiségbe belevenni azt, amire neki szüksége van, nem pirinkó parcellákra szétszabdalni a kertet. Együtt (sőt még együttebb) talán könnyebben, tökéletesebben  sikerülne a veteményeket nevelgetni.  Erről még beszélni fogunk, és ez is alakít majd a kert elrendezésén tavasztól. Így jövőre nagyobb változások lesznek ismét kicsi birodalmunkban. Új fák, új növények, új fazon... hű, bele se merek gondolni. 

Fogadkozás helyett így inkább boldog, eredményekben, jó egészségben és szép termésben gazdag új évet kívánunk minden kedves olvasónknak! 

Meglepő fehér karácsony

 Múlt vasárnap elkezdett hullani a hó, meghozva az ünnepi hangulatot Hédinek. A havazás estefelé azonban átváltott zuhogó esőbe. Az időjósok által hozzánk beígért 4-9 helyett mínusz 1 fok lett. Sejteni lehetett, mi lesz 24-én reggelre.

Szokás szerint felébredtem háromnegyed hatkor, de még lustálkodtam jó darabig. Feltűnt, hogy egy kocsit se hallok menni, csak egyszer volt valami fékcsikorgás-szerű hang. Hát elég volt kinézni, megtudtam az okot. Olyat, amit eddig még életemben nem láttam.
A kinti világ minden porcikáját tükörsima, vékony jégréteg borította. Mintha üvegburkolatot kapott volna minden, megszépítve a legrondább, fonnyadó növényeket is.
Ez a leszáradt komló jeges szövevénye:

Himalájai selyemfenyő:

Hársak:

Iszalag:

Hédiék egész udvara a mirelit világ csodabirodalmává változott. Az utolsó virágok, termések csillogó burokba öltöztek:

Eddig még meg nem fagyott levendulavirágok a jégkéreg alatt:

Meténgek:

Túróvirág (azt hiszem, hogy kenyérbélcickafarknak is hívják):

Még a gazok is megszépültek:

Jégcsapfüzérek farkasfogai a pergolán:

Ez a kép pedig rejtvény tesómnak: találja ki, mi az, ami a jégburok alatt van, és hol van a kertjében?

A fenyőfákon is jégcsapok csüngtek. Hédiék ezzel különösen pórul jártak. Egyik kis takaros ezüstfenyőjüket ásták ki karácsonyfának beültetve egy nagy cserépbe, kigondolva, hogy ünnepek után visszaültetik majd a kertbe. A fát Jani gondosan kikészítette a teraszra még 23-án, de az éjjeli ónos eső végett a karácsonyfajelölt is megkapta a jégburkot. 

Szegénykéim 24-én a fát nem díszítették, hanem olvasztották... Kint makacsul fagyott, így a jégcsapok nem váltak vízzé, kénytelenek voltak a lakásba bevinni a fát, hogy díszíthető legyen, aztán szaloncukorevés, főzőcskézés, lustálkodás és karácsonyi dalok helyett több vödör vizet mostak fel. Vigasztaljon, hogy kiolvadás után gyönyörű karácsonyfájuk lett!

Veszélyes azonban ez a csillogó jégszépség. A jégpáncél alatt a rügyek nem lélegeznek, fuldoklanak, a fagyos burok még az alvó rügyeket is megfagyasztja. Nagyon bízom benne, hogy a jövő évi virágokat, terméseket meghozó rügyekben nem esett kár.

A jég súlya kifektette a bokrokat, örökzöldeket, sok helyen nagy recsegéssel tördelte az ágakat:

Az ágakon a túlhűlt víz kérge hozzáférhetetlenné tette a kis madarak számára azokat a petéket, apró falatokat, amelyeken eléldegélnek. Különösen fontos ezért, hogy ónos esőben a szokottnál bőségesebben töltsük az etetőt, lehetőleg jó zsíros falatokkal!

Az etetőt gyakorlatilag egybefüggő jéglap borította, miután ezt letörögettem, kétszer is púpig raktam a madaraknak a kajáskasznit. A máskor egész napra szánt adagot megdupláztam. El is fogyott, legyen a madárkáknak is ünnepük!

Egyvalaki azonban nem törődött a hideggel, ónos esővel, a keményre kérgesedett hóval. Ez Hédiék korábban már megemlített megátalkodott vakondja, amely úgy feltúrta az udvarukat, mintha bombáztak volna. Rendíthetetlenül túrta fel a fagyott földet a szemem láttára a hó tetejére. Szerintem itt már nem is egy vakond, hanem egy egész família tevékenykedik.

Végül néhány kép a téli, behavazott Szigetközről:

A hó a szélfogó erdősávoknál, a partokon most is megvan. Igazi fehér karácsonyunk volt tehát, de a hó mellett jéggel.

Télirózsákkal

kívánok Mindnyájatoknak békés, boldog, áldott ünnepeket!

...és kérlek, ne haragudjatok az áthallásokért...

... de találkozott néhány szál friss és szárított rózsa az idei első igazi hóval...

szóval...

Boldog Karácsonyt!

Így telt a december

Túlértünk a hónap idusán,  itt vannak az esztendő legrövidebb napjai. Lázasan készülődünk tesómmal a szép, boldog ünnepre, ezért a kert eléggé háttérbe szorult. Janin viszont megint kitört a kreativitás, ezt a kis ekét alkotta valamilyen vaslemez széléből a trakirajongó fiacskájának:

A műanyag kocsi ami húzza, nem érdekes, elvileg csak egy gagyi Ferrari.

Az enyhébb napokban megástuk a kert nagy részét. Azért döntöttünk az ásás mellett, mert a megtömődött részeken szinte minden ásónyomban ott lapult egy-egy dagi cserebogárpajor vagy hosszú tarackgyökér. Az agyagosabb részeknek mindenképpen jót tesz a lazítás, gyéríti a gyomokat is.

Már kezdünk összeszokni a papagájokkal, nevük is lett: Mazsolka és Mandulka. Az a jó, hogy a papagáj-magkeverék szotyival és zsírral elegyítve kiváló alapanyag a madárkalácshoz, a papagájokkal a kis énekesmadarak is jól járnak. 

Ami sok munkát ad, az a tűzifa rendezése, a napi-heti bekészítés a száraz, fedett teraszra, Már megrendeltük a jövő évi tüzelő egy részét, január elején hozzák elvileg. Az építkezésről megmaradt malterosládában gyűjtöm a fahamut, de rengeteg képződik, túl sok a kerthez. Főleg akác- és kőrisfa hamuja, magas káliumtartalommal. Talán lehetne hasznosítani másképp is, mint a veteményesbe szórás, mert már elég lúgos a föld a kertben.

A karácsonyfánk idén az egyik növendék ezüstfenyő lesz, már kiemeltük és cserépbe ültettük, szinte érintetlenül sikerült kiemelni a nyirkos földből a gyökérlabdáját. Remélem, jól vészeli át az ünnepeket. Bevett szándékom, hogy szerzek egy kiérdemesült lucfenyőt karácsony után és ágvágóval felaprítom a gallyait mulcsnak a bogyósgyümölcsűek számára, a la öngyógyítósdi. Erről még írok később. 

A karácsonyi asztalra idén nem készítettem, hanem kaptam lucabúzát. Nagyon-nagyon vidító a zöld kis hajtások látványa. 

A kertbe pedig beszabadult valami szédült vakond és aknamezővé változtatta a kertet. Remélem, a mocskospajorokat mind felfalta. A rengeteg kitúrt földet összetalicskázzuk az előkerti leendő virágágyásunk helyére, meg majd palántázunk is belé nemsokára. Alig várom!

A karácsonyi készülődés részeként nekilelkesedtem a házi szaloncukor-készítésnek és sikerült jól elszúrni a csemegét, meg nem kötő ragacs keletkezett vajkaramella helyett a rengeteg vajból meg barna cukorból, amit összekutyultam. Viszont csokis kekszre kenve ez a foggyilkos massza is néhány óra alatt elfogyott szerencsére. Szóval készülődünk szépen, csendesen az ünnepre mindannyian a családból. És ez olyan jó.