Tavaszi fürdő

A hét első három napjában minden időjóslás ellenére szép tavaszi napok jöttek, ezért – látva a kipattanni készülő rügyeket – sürgősen nekiestünk a fák megápolgatásának. Nem sok gyümölcsfánk van: egy nektarin, két almafa, két körtefa, egy cserkófa, két meggyfa, két szilvafa, egy barackfa, két diócsemete és egy nagy diófa, málna, fekete – és fehérribizli, meg pár egresbokor és egy kis szőlő a gyümölcskínálatunk. Kicsi koromban – bármilyen furcsa – a teljes gyümölcsösünk szőlőből, sárgabarackból, cseresznyéből, és két almafából ált, és ez nem is a ház körül termett, hanem kint a határban, ahonnan rendszeresen lelopták a termést. A körte, nagy szemű szilva, őszibarack kevesebbszer került az asztalunkra, mint a narancs meg a banán (ekkor még úttörőként építettük a szocializmust a Mókus őrs ölében, a hittanóra után)! Kevés volt a gyümölcsfa a környéken, az 1954-es árvízkor sok tönkrement a határban, újat telepíteni meg nem volt honnan, faiskola nem volt a közelben. A fák helyén is „uborkáztak”, akkor ezzel lehetett mifelénk a háztáji munkákkal keresni egy kis pénzt. Ezért egy egyszerű körtefa is ritkaságnak bizonyult, sárga gyümölcse és édes íze engem, bevallom, egyszer még gyümölcslopásra is csábított. Illetve nem loptam, csak a második szomszéd körtefája alól szedtem fel két szem kukacos körtét, aminek az élvezhető fele is csodás gyönyöröket rejtett. Aztán eltelt pár év, és az utcánkban nyílt egy kis faiskola. Nos, akkor elkezdtem szekálni a szüléimet gyümölcsfákért. Első próbálkozásunk egy vilmoskörte – fa lett. És ez meglepte a magunkfajta bátortalan gyümölcskertész-tanoncokat: a huncut fa már a második évben termett 7, azaz hét darab csodás, sárga, balzsamos ízű csengettyűt. Ez nálunk több volt, mint csoda. Innentől nem volt megállás. Rokongyereket kapott a körtefa, egy Bosc kobak körte személyében. Aztán két meggyfacsemetét kaptunk a szomszédból. Egy Bluefree szilvafa érkezett, karöltve Jani anyukájától való másik két szilvacsemetével. Testvérpárként jött az Éva alma és a Golden Delicious. Teremni kezdett a Germersdorfi óriás cseresznyefa és a Red June nektarin. Végül két diócsemete is nődögélt a kertben. A szó szoros értelmében élvezhettük volna a munkánk gyümölcsét… de feltűntek a fákon mindenféle tetvek, piros kis atkák, kukacok a gyümölcsökben, sok levél felsodródott és lehullott. Na, itt kezdtünk el rájönni, hogy mégse olyan egyszerű ez a gyümölcsösdi. Nosza, előszedtük a szakkönyveket. Ott aztán szakszerűen és hosszasan leírták a metszés rejtelmeit, a rovar-és gombabetegségeket, meg a felhasználandó vegyszer-litereket. Ezt kicsit meghökkentőnek tartottam. Tényleg csak így megy? Azt tudtam, hogy a gyümölcsfák több törődést igényelnek, de nem lehet az, hogy hetente kelljen permetezni a termésért! A megvilágosodás akkor tört rám, amikor – immáron tizennégy éve – először jártam apósomék szőlőjében. Ott megtanulhattam a rutinos szőlősgazda egy szem fiától – sok más egyébbel együtt – hogy a fát, szőlőt ápolni kell, permetezni kell, de ez nem azt jelenti, hogy vegyvédelmi felszerelésben minden héten háromszor létráról kel kisprickolni a vegyszert. Ha egy-egy ápolási fázis kimarad, nem dől össze a világ. Egy azonban nagyon fontos: gondos metszés és alapos lemosó permetezés kell. Sokat ténykedtem a kertben, és olvasgattam a szakkönyveket, de ez a kifejezés, hogy „lemosó permetezés” elkerülte a figyelmemet. És a jó termés érdekében itt tanultam meg: a kártevők 80-90 százaléka kiirtható a fák gondos tavaszi tisztogatásával, a kéreg alapos lepucolásával, a tavalyról a fán maradt gyümölcsmúmiák leszedésével és a szakszerű permetezéssel. A szakszerű tavaszi permetezést itt a rovarölő és gombaölő készítmények megfelelő, a szokványosnál töményebb koncentrációjú oldatával kell elvégezni, hogy a szunnyadó kártevők még téli álomból való felébredésük előtt kidögölhessenek. Végre tudtam, de ettől még sokat bénáztam. Sokszor fújta a képembe a szél a bűzlő mészkénlevet, mire megtanultam, hogy a permetezésre a szélcsendes idő a legjobb, és célszerű kesztyű és valami hegesztőálarc-féleség is. Szenvedtem a különféle permetezőfajtákkal, mire megtaláltuk azt a tízliteres nyomáspermetezőt, ami alkalmas volt a két kert könnyű lepermetezésére. És elkönyvelhettem eredményt is: az első lemosó permetezések után a fák – pláne a nektarin – sokkal kevésbé voltak betegek. Tavaly mindenféle okból elmaradt a lemosózás – azt hiszem,olvashattátok sirámaimat a nektarin és a körte tönkremeneteléről.
A szebb jövő reményében idén is permeteztem a metszés után. (A metszésről fogalmam sincs, különben meg pasimunka, másszon fel Laci a fűrésszel meg az ollóval a fákra, meghagyom neki. Meg is csinálta.) Először olajos szert használtam, aztán ráfújattam egy nap múlva a rezet is egy jó tanácsra.
Gyümölcsfaápolásról a legjobb sorokat L blogjából lehet olvasni, ő szívesen ad tanácsot a magunkfajta amatőr gyümölcskertészeknek. És köszönjük neki, hogy kérésünkre írt a gyümölcsfaápolásról, várjuk a többi gyümölcsről, a szőlőről és a méhekről szóló részeket is! Azt hiszem, célszerű idevágni erre vonatkozó bejegyzésének egy részét.
Tehát:
„Növényvédelem. Ez egy hosszabb lélegzetű dolog...Az olaj az áttelelő rovarkártevők ellen: Agrol Plusz, Drip plusz,Vektafid AA réz tartalmú szerek a gombák,baktériumos betegségek ellen.Lehet hatóanyag szerint,rézszulfát-Rézgálic (ez rövidesen eltűnik,rézszulfát műtrágyaként keressétek igy lesz engedélye/egyébként kajsziban most sincs engedélye de meg lehet vele csinálni,ha van otthon/) Bordóilé FW,Bordói por,Cuproxat FW .rézoxiklorid- Rézoxiklorid 50 WP,Cuprosan 50 WP,Cuprozin 35 WP.rézhidroxid-Champion 50 WP,Champion 2 FL,Champ DP, Joker, Astra,Funguran-OHAdhatunk a lemosóba ként is ,de ennek nincs nagy jelentősége, inkább szerintem kidobott pénz.Tavaszi lemosó permetezésre ajánlható szerek:Vegasol eReS (réz,olaj,kén) minden benne van,Nevikén(olaj,kén) +rezet igényel(Champion,Nordox,Pluto,Rézoxiklorid,Joker,Funguran-OH,Kocide 2000,Cuproxat FW,Champion 2 FL,Bordói lé).Ezek ha megmaradnak más kulturában is felhasználhatjuk.Ha magunk készitjük a lemosót akkor olaj (a kártevőkőn kivűl a jó fedés miatt, és a rezet is a növényhez "tapasztja")+ rézhidroxid. 1 gramm rézhidroxid 53 m2 fedd be, míg a rézoxiklorid csak 11m2-t, a rézgálic pedig 13m2-t !Az optimális időpont, természetes,hogy ha tavasszal metszünk akkor utánna(seblezárás) és a rügyek pattanásakor,mivel ekkor mozdulnak meg az áttelelő kártevők is. Őszibaracknál a lemosást követheti még egy rezes kezelés is.Kajszinál egy lemosás elég a felszivódó szeres kezelés előtt. A felszivódó kezelés ideje, az első permetezés a pirosbimbótól a virágzás kezdetéíg( ez extrém esetben 1 nap) történő időben, a 2. kezelés a fővirágzásban, a 3. kezelés a sziromhulláskor. Mivel tavaly a kajszi nálunk 4 nap alatt viritott el, igy a 3 kezelés is csak 1 kezelés lett, mivel többnek nem lett volna értelme, a növény a virágzás alatt védve volt.Permetezésre ajánható szerek: Alfa Solo (ampulásban is kapható, de csak őszibarackra van engedélye), Score,Folicur Solo,Orius 20 EW( ez is van kis kiszerelésben),Riza 250 EW,Tebucon 250 EW”Egyenlőre ennyit gondoltam leirni a többit a vegetáció előrehaladtával.”
A „méregkeverésbe” már belejöttem az elmúlt pár évben, erre Laci oktatott ki. Először is csinálni kell egy úgynevezett „törzsoldatot”. Veszünk valamennyi vizet, abban elkeverjük a permetezéshez éppen szükséges vegyszermennyiséget, hogy jól föloldódjon, és ezt a keveréket töltöttem a permetezőbe bekészített vízhez. Ez példaképpen, számszerűleg: kb. tíz liter 2%-os permetléhez kell 10 l víz és 2 dl vegyszer. A törzsoldatot 1 l vízből készítettem a 2 dl vegyszerrel,és ezt a keveréket öntöttem oldódás után a permetező tartályában levő 9 liter vízhez. Így jön ki a 10 liter. Ez azért jó, mert így egyenletesen hígul az oldat, kevésbé ül le a nehezen oldódó por formájú vegyszer vagy folyadék a permetező aljára. Ha leülepedne a permetező alján, akkor a tartály alján maradó permetlé már túl tömény lenne, és esetleg égetne.
A permetezésről: olyan mennyiségű vegyszer kell, amit ha kispriccelek, szinte csepeg, folyik le a fák ágairól. Ettől lemosó. És szinte látni is, ahogy a fák megtisztulnak.
A permetezéshez kell még védőruha. Dolgunkvégeztével – jaj, de utálom!- a permetezőt is alaposan ki kell mosni, a csőről se szabad megfeledkezni, nehogy valami vegyszermaradék legyen benne, ami aztán a következő permetezéskor kioldódik. Én jó sok vizet átpumpálok az egész szerkezeten mindig, újra, és így garantáltan tiszta lesz.
Ha valakinek aggályai vannak – hajajaj, ennyi méreg! – nem kell nagyon megrémülnie. A gyakran használt mészkénlé régi, rémesen büdös szer, amit már akkor is készítettek a szőlősgazdák, amikor a szintetikus szerek gyártása még gyermekcipőben járt. Az Agrolnak, - ha jól emlékszem – a MVI-je 0 nap, a réz pedig a biokertészeti művelésben engedélyezett szer, mivel természetes anyag. És most büszkén bámulhatjuk a gyümölcsfáinkat: megtisztítva, szépen megmetszve, lefürdetve nyújtóznak a napfényben, mint afféle megápolgatott, jóllakott, duci kisbabák.

A Magyar Házi Gazdasszony Gyümöltstermő Zöldségei

"§. 139.
A’ Gyümőltstermő Zöldségek közzé tartozik a’ Dinnye, Ugorka, paprika, Eper ’s a’ t.
1. A’ Dinnye a’ gyepföldet szereti, és nem a’ trágyázottat. A’hol a Ragya közönséges tsapás:nints a’ Dinnyéhez 20. esztendő alatt is kétszer, háromszornál többször szerentse. Az alatsony, és agyagföldet se szereti. A’ száraz hideg, vagy esős esztendő ellensége.
Vetése ideje Sz. György naptól fogva, Gotthárd napig tart. A’ homokos, de jó keverésű földbe tsak Gotthárd napkor vetik. Ha a’ hideg szél a’ gyenge plántákat megtöri azok elnyomorodnak és nem nőnek.
A’ Sárga Dinnye mag mentől régibb, annál termékenyebb. A’ Zöld vagy Görög Dinnye mag ellenben, mentől frissebb, annál jobb. A sürűséget épen nem szenyvedik, sem a’ plántatövek, sem az elfolyó inak.
A’ magokat borban, édes téjben vagy esővízben beáztatni se nem árt, se nem használ semmit. Sőt ha a’ főld hideg, és száraz: a’ megáztatás veszedelmes, és ki nem kel.
Az általplántálás által egészen elkésik; ha annál korábban vettetikis, ha tsak tojás héjba nem vetjük, és minden héjjastól ki nem űltetjük. Az ültetéskor a’ tojás héjjat se kel megtörni, hanem mikor a’ magot belevetjük; a’ fenekét lehet kifúrni. Ezen a’ likon a plánta gyökere kimegy, és a’ tojás héjt magáról lassan lehasítja.
A’ Dinnyét míg nem kezd virágozni, öntözni meglehet, de azután tsak a’ enagyobb szárazságban szenyvedi meg a’ vizet
Ha a’ Plánta már két tsuklóból áll; a’ hegyit körömmel el kel tsipni. Igy majd az oldalakról nőnek újj inak, és ezek hoznak gyümöltsöt. Mig nem virágzik: az óldalinakatis el kel tsipkedni. De ezt tsak a’ Sárga Dinnyével kel tselekedni. A’ Görög Dinnyéhez hozzá se kel nyúlni: hanem rólla tsak a sok gyümöltsöt leszedni. Három Dinnye elég egy inon: külömben egyik se nő meg illendően. Igy van ez a sárgával is.
A’ Sárga Dinnyéről még azt meg kel jegyezni, hogy a’ Ragya ellen, a’ töveket földel be kel takarni, mint a’ tökkel szoktuk tselekedni. Sőt a’ hosszú inakat, minden gyümölts után, hasonlóan főlddel le kel borítani. Igy a’ Ragya nem tsinál annyi kárt.
Követ, téglát tenni a’ zsendülő Dinnye alá, többet árt, mint használ: mert hidegít. Ha azonban az éréskor sok eső jár: egy darab deszkátskára lehet a’ gsyümőltsöt tenni, és a’ napnak forgatni. Ez száraztis, ésnemis hidegit annyira.
2. Második gyümöltstermő zöldség az Ugorka. Ez a’ kövér földet megszenyvedi. Kétszer szokás vetni; elsőben, mikor a’ hidegek megszünvén, a’ föld már meleg. A’ hideg földbena’ mag elrothad. Másodszor Május közepén vetjük: és e’ lesz a hordóbavaló. Felfolyatni bólthajtású vesszőkre igen javaslom: többis szebbis így a’ gyümöltse.
Magnak minden bokorban a’ legelső,és legsimább, ’s nagyobb Ugorkákat kel meghagyni. A’ késő gyümöltsöknek üres a’ magja. A’ gyakor porhálást szintúgy, mint a’ Dinnye, és feltöltést, vagy tövebetakarását, igen szereti mind addig; míg a’ kapával közzé lehet férni.
3. Harmadik gyümöltstermő Zöldség a’ Paprika. Ennek a’ magja igen nehezen kel ki: azértis egy tserépbe rakásra kel azt tölteni, és jól megöntözvén főlddel betakarni. Hat nap múlva elkezd tsirozni: a’ mikor ellehet, el is kel a’ föld közt keverni, hogy igen sürű ne legyen. A’ hidegtől igen fél: azértis míg a’ fagyások meg nem szünnek, a’ napfényre ugyan kilehet tserepestől tenni: de kiültetni nem tanátsos.
Azonban a’ vigyázó Gazdasszonynak ritkán fagy meg a’ Dinnyéje, Ugorkája, és Paprikája: mert éjjelre betakarja az ilyen ágyakat száraz szalmával tsak vékonyan."
A következő két fejezet - Hédi kérésére - "A’ Virág Termesztéséről" fog szólni.

Díszcserjék metszése

Mostanában, még a rügypattanás előtt érdemes átnézni a kert díszcserjéit, mivel még nem késő a metszéshez látni. Hogy is tegyük ezt?

Elsőként nézzük át a cserjénk ágait. Kemény volt az idei tél, a fagyott, élettelen vesszőket le kell csípni a metszőollóval. A rózsák csaknem mindegyikén találtam fagyott vesszőket. A gyenge, satnya, girbegurba, nagyon vékony és seprűsen elágazó vesszőkért szintén nem kár. A továbbiakban a bokor alakításának célja határozza meg a folytatást. A két legfontosabb metszésfajta, amit díszcserjéknél szokásos alkalmazni, a visszavágás és a ritkítás. 

Metszésfajta	A kialakítandó forma	Eredmény
Visszavágás: az ágvégek eltávolítása	Szabályos, mesterséges forma(pl. nyírott sövény, gömb, kúp, stb.)	Kisebb, sűrűbb bokor
Ritkítás: a nemkívánatos ágak tövestől való eltávolítása	Természetes forma	Nagyobb, szellősebb bokor.

Nem mindegy, kell-e egyáltalán metszeni, ha pedig kell, mikor. Ha nincs kedvünk az ollócsattogtatással bajlódni, van egy jó csomó cserje, amelyeket nem feltétlenül kell metszeniük. Ha pedig csak bizonytalanok vagyunk, kérjünk meg valakit, aki megmutatja a metszés fortélyait.  A munka alapfokon úgy tizenöt perc alatt elsajátítható.

Nem kell metszeni, csak a sérült, száraz, esetleg útban lévő ágak eltávolítása szükséges:

- buxus

- japánbirs

- madárbirsek

- örökzöld kecskerágók

- mályvacserje

- magnólia

- mahónia

- tűztövis

- szömörce

- bangiták

A metszenivaló cserjéknek három  csoportja van, virágzási idő szerint. Mostanában, még lombfakadás előtt kell metszeni a késő nyári virág- vagy termésdíszt adókat, elvirágzás után májusban vagy nyár elején a kora tavaszi virágzásúakat, és nyár derekán, elvirágzás után a késő tavaszi-kora nyári időszakban nyílókat.

Kihajtás előtt, január-március között kell metszeni a nyári, őszig tartó  virágzású cserjéket. Ide tartoznak:

- trombitafolyondár

- nyáriorgona

- borbolyák (nem feltétlen muszáj metszeni)

- kékszakáll

- cserjés orbáncfű

- sudárzsálya

- cserjés pimpó

Virágzásuk lezajlása után, késő tavasszal vagy nyár elején kell metszeni a kikeleti virágzású cserjéket. Ide tartoznak:

- zanót

- aranyfa

- rekettye

- boglárkacserje

- díszribiszkék

- gyöngyvessző

- orgonák (a leszedett virágcsokrok is betöltik a metszés szerepét, a lényeg az, hogy a termésérlelés ne vegye el a cserje erejét, le ne romoljon)

Nyár derekán, virágzás után lehet metszeni a tavasz végi,  kora nyári virágzású cserjéket. Ide tartoznak:

- jezsámen

- gyöngyvirágcsereje, túróvirág (Deutzia)

- hóbogyó

- rózsalonc

- lilaakác

Van pár speciális eset, ezekről is kell pár szót ejteni. Itt a metszés a gazdagabb virágdísz érdekében történik. A pillangócsalogató nyáriorgonát ilyentájt a talaj fölött 10-15 cm-re kell visszavágni, mivel a virágok a friss hajtásokon képződnek. A tamariskából az ötporzós (pentandra) nyáron virágzik, tavasszal az előző évi vesszők jó részét érdemes visszavágni. A gyakrabban lázható négyporzós (tetrandra) késő tavaszi virágzású, ezt a virágzás után lehet megmetszeni, a terjengős bokrot formára hozni.

Egy év...

Holnapután lesz egy éve, hogy elindult a blogunk. Egy év minden eredménye, bénázása, munkája - mind-mind megjelent itt. Nagyon örülünk, hogy ez a nem éppen "bálintgazda-stílusú" napló ennyiőtök érdeklődését keltette fel. Köszönjük a kommenteket, az ötleteket. Témánk még legalább tíz évre való van, így legalább ötszázhúsz hétvégén szolgálunk olvasmánnyal azoknak, akik ezt értékelik!

Kékcinege

Madáretetős szemlézésem utolsó kis szárnyasa következik, ez a kékcinke. Szintén úgy voltam ezzel a finoman cizellált édes aprósággal, mint a citromsármánnyal és a vörösbeggyel: ilyen madár biztos csak az erdő mélyén van, sose fogom látni. Az ilyen élmények csak mondjuk Hófehérkének vannak fönntartva, akinek a sűrű erdőben a Disney-mesék szabályai szerint kötelező jelleggel ül mindenféle édi-bédi madár a vállán ( vajon miért nem fossák le sose a patyolat ruháját?), és még a büdös görény is dorombolva eszik a kezéből. A magamfajta egyszerű földi halandó érje be a határozókönyvi képpel. Így aztán tátott szájjal lestem, amikor megjelent ez a kis, kék csoda az egyik palacketetőn.

Élete Schmidt Egon Madárlexikonjából a legapróbb részletekig megismerhető.

"Kisebb a széncinegénél, hossza 11,5 cm. Közép-Európában az egyetlen kék és sárga tollazatú kis énekesmadár. Homloka és pofái fehérek, a fejtető élénk kék színű, torka, szemsávja, és a fehér pofákat alulról szegélyező, majd a tarkóra nyúló sáv fekete. Háta és válltollai szürkészöldek, farcsíkja szürkéskék. Szárnyán keskeny fehér csík húzódik, farktollai világoskékek, alsóteste sárga a hasi rész fehér. A tojó hasonló a hímhez, de kék színei kevésbé élénkek, a fiatalok homloka és pofái a fehér helyett sárgásak, fejtetőjük zöldesszürke. A hím éneke magas, csengő „trüi-titi, trüi-titi” hangokból áll. Nyugtalanítva a széncinkjére emlékeztetően cserreg. A legészakibb tájaktól eltekintve egész Európában fészkel, hazánkban is gyakori madár. Kedveli a gazdag aljnövényzetű idősebb lomberdőket, a folyóárterek ligeterdejeit, a parkokat, arborétumokat, nagyobb gyümölcsösöket. Állandó madár, de télen kóborol. Előszeretettel keresi fel a nádasokat, de mindig megtaláljuk az erdőkben, kertekben mozgó cinkecsapatokban. Télen északabbról is érkeznek hozzánk kék cinegék.
A hímek már a tél második felében énekelnek, kialakulnak a párok, és márciusban már az odúkat nézegetik. Alaposan megvizsgálnak minden üreget. A hím gyakran vízszintes irányú, lepkeszerűen lassú szárnycsapásokkal kísért repüléssel mutatja a kiszemelt odút párjának. Elfoglalják a mesterséges fészekodút is, a szűk (28 mm) röpnyílás védelmet nyújt a nagyobb testű konkurensek, például a széncinege ellen. A tojó egyedül épít, párja kíséri. A hím is hord némi fészekanyagot, de csak ritkán viszi be az odúba. A korábbi fészekmaradványokat is a tojó távolítja el az üregből. Fészkét finom mohaszálakból és kevés fűszálból építi, a peremén gyakran ágakról lefejtett háncsfoszlányok vannak. A csészét sok szőrrel és kevés tollal béleli. Az áprilisban lerakott, 6-14 (4-17), fehér alapon rozsdavörösen foltos tojás méretei 15x12 mm. A tojó egyedül kotlik, a hím a közelben énekel. A fiókák 13-14 nap alatt kelnek ki, hűvös tavasz esetén néhány nappal később. Mindkét szülő etet, a fiókák 18-22 napig maradnak az odúban. Rendszerint egymást követve repülnek ki és szüleik vezetésével viszonylag gyorsan elhagyják a fészek környékét. Ha egy gyengébb fióka az odúban marad, éhen pusztul. A fiatalok 2-3 héttel később teljesen önállók. A kék cinege hegyes csőre alkalmas arra, hogy ne csak a levelekről, hanem a korhadó fák kérge alól, rügyek vagy az összesodort levelek belsejéből is kiszedje vele az oda rejtőzött lárvákat, rovarokat. Nyáron főleg a lombkoronában keresgél, gyakran fejjel lefelé csüng a vékony gallyakon. A késő ősztől a tél végéig a nádasokban tanyázó példányok a csőrükkel kopogtatják végig a nádszálakat, és valószínűleg hang alapján állapítják meg, hol rejtőzik egy-egy rovarlárva. Ekkor hegyes csőrükkel egy-kettőre lyukat kopácsolnak és kiemelik a zsákmányt. Utána nádszálról nádszálra repülve folytatják a keresést. A kék cinege rendszeres vendége a téli etetőnek, ahol, különösen egy-egy-öreg hím, gyakran agresszívan viselkedik. Tápláléka egyébként évszakonként változó. A költési időszakban elsősorban lepkehernyókat eszik, fiókáit is ezekkel táplálja, ősszel és télen tápláléka megoszlik a még található rovarok, lárevák, pókok, illetve a magvak, termések között. Hazánkban védett. "

Etetőmön ez a kismadár sose dúvadkodott, csak afféle cinegemódra felkapta a szotyiját, és szállt a bokorba ropogtatni. Szinte egyedüliként használta a palacketetőt, ott zavartalanul tömhette a bendőjét, de ha tiszta volt a terep, a nagy etetőről is "zsákmányolt". Egy-két kékcinege-látogatóm volt csak, de látványuk mindig boldog örömmel tölt el. És nem múlt időben, mivel a kismadarakat mindennap látom a nagy fűzfán, és a jellegzetes hangjuk is felcsendül. Szóval ideszoktak hozzánk. Most kell közelebb édesgetni őket madárodúval!

Ezzel a madáretetős bejegyzéssorozatom a végéreért. Voltak még más madarak is az etető környékén: ( ha a tyúkjainkat nem számoljuk bele :-)): egyszer kenderike, balkáni gerle, vetési varjú, csóka és ökörszem. Az ő etetésük érdekességei megmaradnak a következő szezonra. A madarasdinak azonban még közel sincs vége: a madarak itatása folytatódik, és kezdődik a fészekodúk kirakása. Remélem, arról is írhatok minél hamarabb, milyen nyári lakói lesznek a kertünknek.

A mai reggelen…

...az ajtón kitekintve nemcsak a plusz öt fokot és a viharos szelet éreztem, de hallhattam a szomszédos eperfán tanyázó zöldike „zsírozását”, a fűzfán kékcinegék cirpogtak, a legelső virágok pedig kitárták a szirmaikat. És a jó, tavaszi hírek áradnak a kertből, munkára csalogatva.
A kert földjére még nem lehet rálépni, kell egypár száraz nap, mire valamit mozdulhatunk, mindazonáltal a kultivátorozást megrendeltük. A vetőmagkészletünk nagyjából teljes, egyedül a brokkolimag hiányzik, ez valami furcsa véletlen folytán minden vetőmag-lelőhelyen egyszerre fogyott ki.
A telelésre ültetett növények minden várakozásom ellenére kibírták a hideget. A leírt, kirohadtnak kikiáltott téli kel egy hét alatt úgy kihajtott, hogy tegnap anyuci már szedett belőle húslevesízesítőnek. A kifagyottnak tűnt póré nagyja is túlélte a telet, a vastagabb szárak kiváló, friss újhagymát adtak.
A tél alá duggatott fokhagyma így hajt:
A petrezselyemiskola egy hét alatt teli lett zöld levelekkel. Úgy tűnik, hogy a hó alatt a növényekben már szinte tombolt az energia, hogy kihajthassanak, és a meleg hatására gyakorlatilag kirobbant az élet a földből. Így nézett ki nem sokkal ezelőtt, talán egy hete:
És most:A fákon is megindult a nyüzsi. A melegtől a barackfa rügyei félelmetes tempójú hajtásba kezdtek, azonnal meg kellett metszeni, aztán sorban a többi is meglesz. Lemosó permetezés is esedékes lesz a héten. A gyümölcsmúmiákat leszedtük, az égetőhelyen vannak a tavalyi hullák. A nyesedékből, tavalyi avarból és egyéb gezemicékből megint óriási kupac összejött. Laci diszkrét csendben gyártogatja a paradicsomkarókat. Közben megtaláltam azokat a barackmagokat, amiket tavaly elvetésre tettem félre. Nyunyi aszfaltkrétás dobozában voltak… Talán még időben vagyok, néhány gyümölcsfamagot elvetni!
Palántafronton is nagy a haladás: nézzünk pár csírát:
Ez lilahagyma, pontosabban a Rossa Lungo di Firenze fajtájú hagyma ma reggelre előbújt csírája. Rügen-csírák:Szappanfűcsíra: Zellerek, amik buzgón nyúlnak a fény felé: ez is a növényi mozgás egy fajtája. Forgatni szoktam a palántásedényeket, hogy a növények így csecsemőkorukban se legyenek görbék. A március végén kezdődő kiszoktatási szezonban már úgyis felülről jön a bő napfény, akkora eltűnnek a görbületek.
A paradicsommagokat – az egyszerűség kedvéért – egyetlen gigászi ládába vetettem, szemenként. Maga a láda 120 centi hosszú, földdel tele ólomnehéz, de nem kell százmillió pohárba tűzdelni, amitől a frász kerülget akkor, amikor a palánták kiszoktatása tart, és nap mint nap ki-be cipelem a palántákat a lakásba. Inkább a nehéz, nagy láda egy fordulóban, mint a százmillió pohár!
A fajták sorban: koktélparadicsom, Roma, sárga paradicsom, Lugas F1, Marmande. Kecskeméti paradicsom nincs, magvásárláskor addig turkáltam a vetőmagos standon a paradicsomok közt, amíg Kecskeméti helyett Marmandét vettem… Ez van, még ezt a fajtát sose próbáltam. Nem baj, nem tűnik rossznak. A paprikamag vetésre ázik gyógyteában.

Hédi kiváló és közzéteendő ötletnek nevezte az alább látható "csíráztató apparátot", bár szerintem csak egy együgyű találmány. Lényeg: a ritkább, különlegesebb, drágább magok szálaló palántás neveléséhez jobb használni olyan tejfölös-és joghurtosdobozokat, amiknek a saját, rápasszoló fedele megvan. Így nem kell vacakolni a nejlonos lekötözéssel,hogy a csírázáshoz szükséges páratartalom meglegyen. Nincsenek lafogó nejlondarabok, hanem takaros, formás dobozok, amik így esztétikusabbak, pláne egy utcafronti ablakban. A tetőre egy-két kis lyukat kell fúrni, hogy a lezárás ne legyen légmentes. Ebbe a dobozba öt szem román csíkos paradicsommagot vetettem, egy másikban pedig zergevirág-mag van.Különben áttértem a fokhagymáról torma - locsolólére. Egyszerű oka volt: vendégeket vártunk, és az állandó fokhagymaleves spricnizés és magáztatás miatt a ház felét enyhén szólva átható fokhagymaszag lepte be. Finom a fokhagyma, de azért ennyi egy kicsit sok. A tormalének nincs ilyen átható szaga.
A madáretető üres, de a rigók továbbra is ott vidulnak a tyúkólban, a kék-és széncinegék meg most a fűzfán tanyáznak. Még rakok ki eleséget, de csínjával. A fele úgyis mindig az etetőn marad már.
Végül első virágaink: a krókuszok: A szártalan kankalinok, dupla annyi virággal, mint a múlt héten:És a tavasz igazi hírnökei: kicsi hóvirág-pamataim.

Virágtermő kerti Zöldségek a Magyar Házi gazdasszonyban

"§. 138.
A' Virágtermő kerti Zöldségek közt első a Kárfiol. Termesztése a' többi Káposzta nemekkel egyezik egészen: a' mellyrőlmár felebb vólt szó. Külőnösen ezeket tartsuk meg róla:
a) Igen kövér földet, és nedves meleg esztendőt szeret.
b)Egyszerre virágozván, nem kel sokat vetni egy izben belöle, hanem inkább többször.
c)Ha sok a' virágja, és a' gazdasszony se el nem adhatja, se megenni nem győzi: metéljele, és a' felesleg leveleitől megtisztítván, állongassa a' pintzében homokba. Igy még két hétig el áll.
d) Nem kel hinni, hogy van idején érő, vagy téli Kárfiól. E' tsak pénztsalás, bátran lehet vetni, akármellyiket: a' dolog mind egyre megy.
e)Ha késő Ősszel a Juniusi vetés Kárfiól igen szép: de nem akar virágozni; nem kel megijedni. Ki kel tövestől szedni a' földből, és haszontalan nagy leveleit letépvén, a' pintze földjére 6-8 tzól vastagon terített főldbe sűrüen egymás mellé kel ültetni. Ha a' pintzén ablak, vagy Léleklyúk van, szépen kivirágzik: ámbár rózsái apróbbak: de egész böjt közepéig eltart, és jó. Kitsiny helyet foglal. A'kinek Zöldségpintzéje van egész télen Kárfiolja is van.
A' virágtermő Zöldségek közzé tartozik másodszor a' jó féle Sáfrán. Ennek hagymája van: Köböl számra árúlják. Gyönyörködtető és kedves kertivetemény. A' mi Hazánkat igen szereti és tsak vizenyős földben szokott elveszni. A' porhanyó jó földben gyönyörködik: de a' trágyázást nem szereti, hanem ha azt felülterítjük, mint a' Spárgára nézve mondottam.
A' kik először akarják termesztését bevinni kertjeikbe: hagymát Junius kezdetétől fogva Augustus végéig szerezzenek: mert Junius végefelé kiszokták a' kétesztendősöket ásni, és Augustut utólsó Hétjében ismét elültetni.
Rendszerint ágyakba szokták ültetni, három kapa nyomot számlálván végig egy ágyban, szorossan egymás mellett.
A' kapanyomokat széles szájjú kapával kel húzni 8. tzól méllyen, és minden annyi helyre, a' mellyet egy kapavágás maga után hagy: öt hagymát kel letenni minden sor nélkűl de távolabb egymástól. A' soros ültetést az egerek elhordják könnyen. A' fentültetést ditsérni kezdette egy Pap Ur: de a' következése káros lett mindenütt: mert az egerek elhordták, a' gazt nem lehetett közzülök a'nélkül felkapálni, hogy a' munkás a' hagymákat el ne metélte volna, és második nyáron az elültetés után, tsak nem a földszinére feltólta magát a' hagyma a' nővés által, minthogy hagymájának semmi kapaszkodó gyökere nints. Azért hát 8-9 tzólra bátrabban lehet ültetni.
A' kinek téglaagyagból ál kerti földje; és azt trágyával kénytelen termékennyé tenné: hijjában vesződik a' Sáfrány termesztéssel, mint én. A'régtől fogva mivelt kertekben jót teszen; és az Alföldi fekete ikrás földben haszonnal lehet holdszámra is a' mezőn termeszteni.
Ha ki a'Sáfrány hagymákat Augustus utólján elülteti: a' földet a'gyenge porhálással mindengaztól tisztán tartsa. Sz. Mihály naptól fogva elkezd a'Sáfrány virágozni. A' virágja ollyan, mint az őszi kükörtsé, de a' középen három szál veres bajússza van: és ez a' Sáfrány. Korán reggel kel a' virágokat kosárba mind leszedni, és folyvást kiszedni belőlök a' Sáfrányt.
A' kiszedett Sáfrány szálakat, meleg vastáblán hirtelen kel száraztani, de nem megégetni. Ez a' hirtelen száraztás pirosan hagyja a' Sáfrányt.
Az elvirágzás után megszenyvedi a'Sáfrányhagyma, hogy vékonyan porhanyó trágyával megteríttessék a' földje: de a' vastag, és szalmás trágyát senkinek se javaslom: mert az egerek ebbe veszik a' meleg kedvéért magokat; és innen beis ásván magokat, a' hagymát elhordják.
Tavasszal, ha az idő kinyilik: a'Sáfrányágyakat meg kel porhálni, és a' gaztól tisztán tartani egész nyáron. Én ezen ágyakban Májustól fogva, a'midőn a' Sáfrány zöld sássa elszokott száradni, Salátát, vagy guggós Czukorborsót szoktam kár nélkül termeszteni.
Ha már a' Sáfrány két Őszön egymás utánegy helyben virágzott: a' harmadik idén azt innen fel kel ásni Junius végén, vagy Julius elején, és száraz, szellős helyen elterítve tartani szinte Augustus utolsó hetiig: a'mikor újjra elültettetik más hasonló jó földű ágyakba. Hagymája igen szapora, és ellehet a' feleslegvalót adni."
(A következő fejezeben a Gyümőltstermő Zöldségekről olvashatunk.)