Alkalmazkodás a változó klímához

 A mostani élethelyzetemben megvallom, nem olyan nagy prioritás a kert, mint korábban. Három fiam van, lejárt az anyasági mellett kérhető részmunkaidő, kaja kell, meg nem koszososdhatunk, így a kert az, ami megszenvedi a szabadidő hiányát. Messze nem olyan szép a kert, mint lehetne, és mellette ott van az a kihívás is, hogy bizony a nyarak sokkal szárazabbak és forróbbak, mint valaha, gyorsabban támadnak forgószeles viharok a kisalföldi szélcsatornában, és a teleken jóval kevesebb és enyhébb a fagyos nap. Változik minden és nincs mese, alkalmazkodunk kell. 

A növényállományunk eltolódott mediterrán irányba. Ha vásárolunk is, eleve olyan növényeket  veszünk, ami sanszos, hogy megmarad, de ha valami kipusztul, belenyugvó attitűddel fogadom. Próbálkozás volt, nem jött be és ennyi. Aztán igyekszem újra felfedezni a régi idők igénytelen, kevés gondozást igénylő növényeit, ezért házon kívül járva figyelem a nyaralók, hétvégi házak társításait, amelyek elviselik a kevés gondozást és az esetleges öntözést. Díszfüvek, cickafark, kúpvirág, pünkösdi rózsák, japán szellőrózsa, árnyékliliom,  Perovskia, szamárkenyér... folytathatnánk a sort sokáig. 

Régen szinte minden szabadföldben volt Most a több gondozást, ellenőrzöttebb és kevésbé kitett körülményeket igénylő növények cserepekbe, edényekbe kerültek: pozsgások, örökzöldek, egynyáriak. Az igényesebb zöldségek, fűszerek pedig a magaságyásokba, így kevésbé pocsékolódik az értékes öntözővíz. Most éppen magaságásra alkalmas, finom szerkezetű mulcson töröm a fejem. 

Aztán használható gyakorlatot ad a városi növénynevelés is: a  tetőkerti, balkonládás kertészek tapasztalatai egyre étékesebbek vidéken is. Nyerőek az edényben nevelt hagymások, egynyáriak, apróbb évelők. Mind úgy-ahogy elviselik a sivárabb körülményeket. Krókuszok, gyöngyikék, kis botanikai tulipánok, Puskinia, törpe nárciszok mind olyan növények, akiknek nem számít a szélsőségesebb klímának való kitettség. A magaságyásban virulnak a mikrozöldek és az egynyári fűszerek, mint a bazsalikom, kapor, ha kapnak egy kevés vizet.  

Elmondhatatlanul fontosak a fák, kerítések, mint árnyékadók. A szűrt fényben megmarad és terem a málna, josta, szeder, kevésbé ég szalmasárgára a gyep. A tujákat elfelejthetjük, már mind kipusztult vagy megcsúnyult, de a helyüket átvették az örökzöld cserjék, a Babérmeggy & CO. 

Barátkozunk egyébént a mediterrán növényekkel: a füge, a kivi jól bevált, a szőlők élvezik az enyhébb klímát, és meglepő módon renekül terem a cserje termetű gránátalma. Októberben érik és a gyümölcsök alig kisebbek, mint a szupermarketek kínálata. A leanderek három éve kint telelnek, a védett fekvésben sosincs - 1-2 °C-nál hidegebb. A diófákat támadja a fúrólégy, de az árnyékuk pótolhatatlan - leghűvösebb árnyéka szerintem a diófának van-, azonban kis trónkövetelőként már nődögélnek az apró pekándió-magoncok.

Amit elvesztettünk, azok a régi egynyáriak, amelyek a szabadföldben virultak, ezekből talán a pillangóvirág és az egyszerű nebáncsvirág meg a szarkaláb maradt, a többi általában nem nagyon sikerül. Magaságyásban, cserépben azért van büdöske meg körömvirág, de a sarkanytúka mérhetetlenül szenved. Ha valahol látni magát újravető "paraszt" petúniát, az egy megbecsülendő kincs, a kis paprikaszerű termésekből érdemes kérni, mielőtt végleg kiveszik. 

Kedvenceim a strapabíró, robusztus évelők, de a virágágyásba szükségesek melléjük árnyékadónak a termetesebb cserjék, lehetőleg örökzöldek, oszlopos tiszafa, kecskerágó. 

Az ideálom valahol a régi falusi kertek világa, de a változás kikényszerített egy elszegényedési folyamatot, elmozdulást az igénytelenebb, melegkedvelőbb növények irányába és ebből kell valamiféle élhető mixet kihozni, hidat építeni a régi Közép-Európa és a kibővülő Mediterránium kertvilága között. Nálatok hogy megy ez?

Kertrendezés tíz év után

Elbokrosodtunk a kertezés tíz éve alatt. Kezdetben olcsó, bevált lombhullató cserjékkel ültettük be a telekhatárt, amíg készült a kerítés. Mostanra ezek nagyon kifejlődtek, útban vannak a dróthúzásnál, elzárják a fényt, közöttük szaporodnak a gyomok. Részben ifjítjuk, részben kivágtuk őket. Mellesleg fenekestül felfordult a kert rendje, alaposan újjá kell szervezni-tervezni mindent. 

Tuják. Se vele-se nélküle növény.Magról nevelni könnyű, hiszen  járdarésekben itt-ott spontán is kikel. Ebből gondoltam, hogy jó ötlet lesz magról tuját nevelni. Annyi az egész, hogy a magot cserépbe kell vetni fólia alá, (most potyog, eszik a verebek), kétszer tűzdelni, nevelőágyásba tenni, majd végleges helyre ültetni a harmadik évben. Előnye, hogy gyorsan nő, takar a nemkívánatos pillantások elől. Ugyanaz a hátránya is, nehéz észrevenni a tujafalon át a szökős vagy farakás tetején bajba került gyereket. Aztán pár év alatt túl magas lesz, ápolatlan lesz, felnyurgul, maggal lesz tele. Vannak szép példányai és vannak totál elfajzottak is, amelyek szinte csak magot hoznak lomb helyett. Kiszárítja a kertet, prímán bújtatja a betörőt. Szóval meguntuk, egy részét kivágtuk. 

Jani körbeásta a gyökerét, majd  vontatókötéllel körülkötötte  és a jó öreg Suzukival kirántotta, mint valami rossz fogat. Szellősebb lett az összkép nélkülük. 

Párat meghagytunk a kutyaólnál szélfogónak és a farakások körül, takarni a csúnya részeket, de a zöldségeskert határolósövénye megszűnt. Csak a ribizlik és az alacsony cserjék jelzik a zöldséges szélét. Így jobban lehet figyelni munka közben a kertben játszó gyerekekre. 

Most az udvart megint nehezen bomló lomb ágkupacok, satnya törzsek borítják, lehet idővel  tüzelni vagy valami más módon hasznosítani a lombot és a törzseket. Komposztba elvileg csak jól szárítva mehet a tujalomb, mert árt a komposzt lebontó bacijainak, gombáinak, úgy tudom. Külön kellene komposztálni? Elvileg jó talajsavanyításra is.

Orgonák. Puszta kézzel felszedett kis sarjakból nőttek jól megtermett bokorrá az orgonák. Hamar zárták soraikat a kert végén. Az a bűnük, hogy vadfűvel telenőtt a bokrok köze és kezdte eluralni a zöldségest. Hasonló sorsra jutottak a csupa tüske vérborbolyák meg a zöldséges közepén egyre inkább elterpeszkedő olasznád. 

A folyamat mellékterméke a nem kis rendetlenség. Ágkupacok mindenütt. Egy része jó gyújtósnak, a többi sorsát meg... majd kitaláljuk.

Szóval a kert életciklust vált: fiatalból átmegy életteli középkorúba, ahogy mi, a gazdái is. Jövőre töltjük be azt a bizonyos negyvenet, ami után állítólag kezdődik az igazi élet. Mindenesetre, bár nem voltam elszállva magamtól anno 20 évvel ezelőtt, azért egy jótündér egypár napra visszaváltoztathatna azzá a húszéves csajjá, aki voltam, megőrizve a mostani tapasztalatomat és magabiztosságomat. Kipróbálnám, úgy milyen.

Sok beszédnek sok az alja. Lássuk, miből élünk, mitől nem fázunk. Jól fogyott az elmúlt hideg napokban a tavaly betárazott száraz fa, lassan gondolkodhat a család a jövő évi favásárláson, hogy az a fa jövő évre tényleg száraz legyen. Fedett tároló híján ótvar kocsiponyva védi az esőtől a kupacot. Ezt is fejlesztenünk kellene a közeljövőben. 

A szép, lehatárolt, bekeretezett kert helyett a messze erdőkig kalandozhat a tekintet. Csak a rózsákat és a ribizliket hagytuk meg a zöldségeskert határán, no meg néhány kisebb díszcserjét. Jöhet a kiskertbe az északi szél meg a kistraktor is, "aki" a szezon kezdetén majd megforgatja a talajt a zöldségesben. Ez van, így lehet csak valamennyire rendet tenni és megelőzni a tavalyihoz hasonló kudarcot, azt hiszem

.

Gyümölcsös örömök, bánatok

A fagymentes időt kihasználtuk metszésre, leltározásra a gyümölcsösben. A munka oroszlánrésze idén Janira hárult, aki évről évre egyre profibb fűrésznyikorgató és ollócsattogtató.

Körték és a zöldséges napfényesítése

Idén a hajtáshervadásos betegség betett a körtefáknak, a visszametszegetés semmit sem ért, az ősz végén Jani kivágta az árpával érő és a Vilmos körtéket. Így megszabadult a zöldségeskert legkevésbé hasznosítható sarka az árnyéktól, ezzel helyet is nyertünk a zöldségféléknek. Az alaptrágyát a földre tavaly nyáron kitett festőpapír+fűmulcs takarás adja, ami mostanra már jó háromnegyedig elkomposztálódott. Van egy olyan sejtésem hogy ez a talajtakarás nem nagyon ízlett a körtefáknak, ez is hozzájárult a lebetegedéshez. A Klapp körte vegetál, kap még egy halvány esélyt. Pótlásnak pedig ősszel ültettünk egy Bosc kobakot a komposzt mellé.

Csonthéjasok

Amivel idén elégedettek lehettünk, az a mogyoró és a dió. Mindegyik közeledik a teljes termőre forduláshoz. A mogyorósövény jó ládányi termést adott, a dió kisebb zsáknyit. Lassan itt lesz az idő a tisztogatásra.

Szilva

Az anyós magról kelt szabolcsi szilvája a hatodik év után termett 3, azaz három szem ízetlen, vizes szilvát. Halállistára tettük. Őshonos, meg magról szaporított, meg öko is, de nem üti meg a fogyasztható szintet. Helyette valami ízes termésű, megbízható, aszalásra is alkalmas termésű fajtát keresek. A Besztercei szilva finom, nagyszemű, de nagyon vizes, ezért a céljainknak nem megfelelő. Lekvárnak jó, kár, hogy utálom a szilvalekvárt. Aszalni nem való, pedig az aszalt szilvát az egész család szereti. 

Almák

A ranetten 3 db hatalmas, zamatos gyümölcs termett, így pihente ki az előző évi túltermelési válságot, amibe belebetegedett. Jani alaposan megmetszette. Jó lenne, ha beállna az állandó, közepes termés. Az almája január elejéig eláll és finom, ezért megmaradhat a fa. A birs is hozta a formáját.

A Húsvéti rozmaring csemeténk magasra nőtt, de a fősudarát kitörte az egyik nyári vihar, úgyhogy érdekesen néz ki... Majd az olló meggyógyítja. 

Barackok

A Champion őszi szépen termegetett, nagyon édes és szaftos a gyümölcse. A két ellenálló új csemeténk (Redhaven, Suncrest) fiatal korához képest elég intenzíven fejlődött, alapos alakító metszést igényelnek. 

Jani tavalyelőtt nagy gonddal metszette meg a kajszit, jól is sikerült az ágválogatás, szellős-napfényessé tette a koronáját. Az utolsó két évben közepes mennyiségű, de kiváló minőségű termést adott.. A gyümölcs egy részét becseréltem rábaközi finom-finom lémálnára, abból készítettünk szörpöt, lekvárt a változatosság kedvéért. 

A Debreceni bőtermő meggy csemeténk elég satnyácska. Attól félek, futóbicikli-baleset áldozata lesz. 

Bogyósok

A Fertődi kollekció (fekete- és pirosribizli, málnák és josta), amit tavalyelőtt ősszel telepítettünk, nagyon bevált. A feketeribiszke és a málna már megmutatta a termését, a rikő még nem, csak bokrosodott. A régi fehér ribiszkék hozták a szokott formát: rövid fürtök, édes termések. Aggasztó, hogy a most várható hideg előtt nagyon duzzadásnak indultak a rügyeik. Folyamatosan kaptak tuja- és fenyőgally mulcsot, jót is tett nekik.

Szőlő

A lugas kialakításának utolsó fejezetét is megkezdtük, ehhez szakértő segítséget is kaptunk. Egyik jó barátunk egy fertőparti osztrák otellós gazda szőlőjét metszi-gondozza hivatásszerűen, ő segített a futós venyigéket szakszerűen szelektálni. Alapos munkát végeztek Janival, áttekinthető és szellős ágrendszert alakítottak ki a dzsumbuj helyett. 

Tettünk egy próbát a házi borral: 50 kiló szőlőt leszedni - vödröt sikálni neki - zárható tárolóedényt vásárolni forraláshoz - darálós gazdát keresni - szőlőt ledaráltatni, kocsival a cuccot hozni-vinni, kocsit jól összecseszni összekenni - hordót, prést szerezni (apósnak volt hentergőben, de haza kellett keríteni Köröshegyről) - kimosni, fertőtleníteni - kiforralni, szelepet venni - anyu pincéjében rottyadt demizsonokat keresni - kimosni, fertőtleníteni - lefejteni - állni hagyni ----> se bor, se ecet a végeredmény. A munka ugyanannyi, mintha 500 kilóval dolgoznánk, az infrastruktrúrát megteremtettük jó sok utánajárással, a végeredmény még guggolósnak is gyenge. Nem tudom, mit lehet ekkora mennyiséggel értelmesen kezdeni, szörpnek rengeteg, bornak macerás és rossz. Ötleteket várok. Valami facebookos cserebereoldalhoz kéne talán csatlakozni és téli almára becserélni, mondjuk.

Összességében inkább mínuszos a leltár végeredménye. Van, aminek a termésére még várni kell, van, ami jövőre pont beáll, vannak stabil pontok. A legproblémásabb a körték kipusztulása és a szőlő értelmes hasznosítása. 

Mogyorószüret

 Nálunk is itt a kegyetlen, veteménygyilkos kánikula. Bár a zöldségek  alig-alig bírják elviselni,  a mogyoróra úgy hatott a forróság, hogy hullatni kezdte a halványzöldből napok alatt szép világos mogyoróbarnára érett terméseit. Nagy boldogsággal töltött el az első "rendes" mogyorószüret, az öt bokor egy kenyérkosárnyi érett mogyorószemmel ajándékozott meg, nem számítva a tavalyi öt szemnyi kóstolót. 

 Mogyorót egy gyerekkori nosztalgikus emlékem hatására ültettem: úgy tízéves koromban erdész nagybátyám szolgálati zöld sapkájában hozott a  saját és keresztgyerekeinek néhány maroknyi mogyorót. Kalapáccsal törtük, úgy ettük a frissen érett belét, az íze felejthetetlen volt.  Akkor határoztam el, hogy ha felnövök, mindenképp lesz a kertemben mogyoró. 

A mogyoróültetéssel húsz évet kellett várni, de mindenképp megérte. Szabadgyökerű dugványokat vettünk néhány száz forintért, öt tövet. Mind megeredtek, de lassan fordultak termőre. Most háromméteres, sűrű zöld falat alkotnak. A falu környéki erdőkben is sok mogyoróbokor nő, úgyhogy szeretnek nálunk. Sövényként ültetve elég jól határol, könnyen is szaporítható, úgyhogy tavasszal lebujtottunk még öt-hat földre hajló ágat. Jövőre átültetjük őket arra a részre, ahol zavaró belátás nyílik az utcáról a kertbe. 

Visszatérve a termésekhez, kizárólag egyféleképpen akarom felhasználni. Biztos Ti is észrevettétek, hogy azok a csábítóan finom egészmogyorós csokikat soha, de soha nem akciózzák le, állítom, hogy luxuscsemege lett. Pedig milyen jól hatnak a stresszes idegekre nehéz napokon! Valami jó minőségű csokival meg egy kis nutellával gondoltam összeütök valamiféle házi bonbont, afféle csináld-magad csodagyógyszerként. 

A sok-sok eső utóhatása

... hogy bőségesen terem a kert, sok a másodvirágzó és számos olyan élőlény nyüzsög a kertben, akit kevésbé szívesen látunk.

A tavasszal átültetett fehér sem most, a majd 200 mm-nyi júliusi eső után úgy döntött: kitavaszodott és ideje virágozni. Négyszirmú, fehér virágai üdék, tiszták, olyan, mint egy menyasszony.

A fekete csili hatalmas: combközépig érő bokrokat nevel, sok kis koromfekete paprikacsövecskét szegez a föld felé. Virágai a mélylila erezettel igazán extravagánsak. Az idei év egyelőre a paradicsonoknak is kedvez, egyelőre mind egészséges. Kop-kop-kop.

A lizinka szépen megújult, kihajtott. Friss levelei zsengébbek, lágyabbak, mint a tavasziak. A friss táplálék előcsalt még egy-két lizinkafalót is, akiket most ár sokkal könnyebb kordában tartani vegyszer nélkül is.  A megmaradt káposztafélék is szépen meggyógyultak a földibolha-invázió után, ma már szedtem is karalábét. Meg sem kottyant nekik négy-öt levél elvesztése. Talán a rovarinváziók jó részére ügyet sem kell vetni, egy tarrágás után éhen vész a férgese és beáll az egyensúly. Ti hogy kezelitek az ilyen helyzetet?

A nedves idő kedvezett a gombáknak: rókagomba kapható a piacon, csiperke nő a kertben és üszöggomba a csemegekukoricán. Ez a golyvásüszög veszedelmes kártevőmek számít nálunk, de például Mexikóban étkezési gombának is használják- Itt például egy rakott palacsintához hasonló étel receptjét olvashatjuk el, amelyet üszöggomba-raguval töltöttek meg.

 A snidlingek gazdagon megújultak, némelyik ismét virágzik.  Fogyasztjuk túrós szendvicskrémben, könnyű, habart főzelékekben (az utolsó utáni pillanatban megszórva az ételt) és szendvicsekhez. Kiváló csemege.

Nem az esővel, hanem inkább az évszak fordulásával függ össze, hogy a lassan érni kezdő mogyorótermések felett megjelentek a kicsi porzósbarka-kezdemények.  Ilyenkor mindig eltűnődöm a természet bölcsességén. 

Magyar gyümölcsfajták 5. Bogyósok

 A bogyósok a szabad természetben kihozzák belőlünk a gyűjtögetőt. Sokáig valóban ezzel  a szerény szerepkörrel kellett beérniük. Szamócát nagyon sok helyen szemezgethetünk vadon is az országban, szederből pedig rengeteg különböző faj található hazánkban. Rendszertanilag a málna is a szedrek közé tartozik. A ribiszke több faja az előzőekhez hasonlóan vadgyümölcsként honos az ország különböző részein, például a feketeribiszke pont a Szigetközben. Ritka, főleg termszetésből kivadult nálunk a köszméte. A Surányi Rezső-féle fajtalistában is szerepelnek ezek a gyümölcsök, külön fajtamegjelölés nélkül, pedig vannak magyar fajták, ha nem is tengernyien. 

Szerepük érdekes kérdés, mivel legtöbbjük egyszerűen kezelhető kis termetű bokor, fácska vagy kúszónövény. Kezdő vagy kis kerttel bíró kertészek ideális gyümölcsei, emellett nagyon hasznosak az egészségmegőrzés szempontjából is, gazdag vitamin- és antioxidáns-tartalmuknak köszönhetően. Apró termésüknek és vadon gyűjthető mivoltuknak köszönhetően sosem fordult feléjük akkora figyelem, mint az évszázadok, évezredek óta művelt gyümölcsfajták felé. Ma mégis nagyon népszerűek ezek a kis gyümölcstermők de a fajták zöme holland, német, lengyel vagy épp szlovák eredetű. Ribiszkéből 90%-ban a Jonkheer van Tets fajtát adják az átlagvásárlónak, málnából pedig az Autumn Bliss a befutó, szederből a tüskementes, amerikai eredetű Thornfree. Nem feledkezhetünk meg azonban a magyar nemesítők munkájáról. 



Először Fertődre indulunk egy kis gyümölcstörténeti kirándulásra. A város nemcsak az Esterházy-kastélyról nevezetes, hanem a  magyar bogyósgyümölcs-nemesítés fővárosa és kincsesháza is egyben. Lényegében  Porpáczi Aladárnak és munkatársainak köszönhetjük a magyar bogyósgyümölcsök választékát. Az általuk kinemesített gyümölcsfajták adják a hazai eredetű fajtaválasztékot., A Porpáczy irányított Fertődi Gyümölcstermesztési Kutató Intézet őrzi és folytatja ezt a tevékenységet napjainkban is. Különös tehetségű ember lehetett ez az Ali bácsi, aki Eszterházy-hitbizomány kertészeti vezetője volt 1931-től, mégis 1952-ben kapott Kossuth-díjat. Az általa kinemesített gyümölcsfajták adják a hazai eredetű fajtaválasztékot, és az általa irányított Fertődi Gyümölcstermesztési Kutató Intézet őrzi és folytatja munkásságát.

 Szamóca
Erdeink, mezeink gyakori vadgyümölcse a  szamóca. Rendkívül illatos és zamatos, de igen-igen apró. Az oly étvágygerjesztő nagy gyümölcsű szamócafajták azonban általában amerikai eredetűek és választékuk változékony, állandóan megújul. Fertődön nemesítették a Fertődi korai szamócafajtát, amely ellenáll a szürkerothadásnak, valamint a későbbi, piroshúsú, lekvárnak igen alkalmas, bőtermő Fertődi 5. fajtát. Nagygyümölcsű, középkorai, ellenálló a Korona szamóca.




Málna, szedrer, szedermálna
A málnák legismertebb hazai tájfajtája a Nagymarosi málna. Ennek a régi fajtának ma is biztos helye lehet a kertekben. A fertődi gyümölcsnemesítőknek köszönhető fajták sok családnak jelentettek kiegészítő bevételi forrást egészen a kilencvenes évek közepéig. A Rábaközben és a Bakonyalján ez sokszor arra is elegendő volt, hogy a házhoz kerítsék az árán a tüzelőnek vagy a Daciára valót. 

A málnaguru hazánkban az idősebb Kollányi László volt, akinek egyebek közt több számmal jelölt fajtán túl a sok árudában ma is kapható Fertődi kármin, Fertődi zamatos, Fertődi kétszertermő málnafajtákat köszönhetjük. Részletesebb fajtaleírásokat találhatunk ezekről a gyümölcsökről itt. 
Szedermálnát a csomagküldősök is hirdetnek Tayberry néven, de ebből is van másik! Ritkaság a kissé tüskés, de különleges ízű Fertődi bőtermő szedermálna. Ezt is Kollányi László nemesítette. Dönthetünk mellette magyar szívvel és karcolásokkal bizonyíthatjuk hazafiságunkat :-)

A vadszederfajták száma mint égen a csillag és szerintem minden kiránduló kóstolgatja is őket rendesen. Az eddigi legfinomabbat Köröshegyen, az Öreghegy löszös tetején ettem, annak sarjából gondolkodtam egy kis tolvajláson és természetkárosításon, ami a mi kertünkben végződik, de aztán mégse... Szederből az amerikai tüskétlen szedrek tarolnak, magyar nemesítésű fajtát ha jól tudom, nem nagyon találni, de javítsatok ki, ha másképp van. 

Ribiszkék

Feketeribiszke bimbós hajtása

A ribiszke természetesen már szerepel a Posoni kertben, amelyet Lippai Szt János szőlőcskéjének nevez. Ribizliből van piros, fehér, fekete. A fehér is piros, csak albínó.  A magyar nemesítésű fajták közül ma is elérhető a Fertődi piros hosszúfürtű, amely erős bokrot nevel, öntermékeny és szép hosszú fürtjei vannak.

A fekete ribiszkék közül a két legfontosabb magyar fajta a Hidasi bőtermő, amely "nagyon hosszú, szép fürtű, közép-nagy bogyójú, kellemes ízű, feldolgozásra alkalmas fajta", valamint a Fertődi fekete, amely rezisztens fajta, s "nagy, fényes fekete bogyójú, hosszú fürtnyelű, kellemes ízű, friss fogyasztásra és feldolgozásra egyaránt alkalmas".

Josta  magyarul: riszméte avagy rikő

A feketeribiszke és az egres hibridje ez a gyümölcs. Egyesíti a szülei jó tulajdonságait: igénytelen, tüskétlen és ízletes. Porpáczi is előállított belőle egy saját változatot, a fekete ribiszke és a Lady Delamare köszmétefajta keresztezésével, ez a rikő: "A rikő bokra robusztus növekedésű, a virágja méretben mindkét szülőét felülmúlja. Gyümölcse barnásfekete, majd sötétkék színű, fényes. Íze kellemes, enyhe feketeribiszke-illat érződik. Gyümölcse mindarra a célra felhasználható, amire a jostáé."

Köszméte
Bogyóstörténetünk második helyszíne Szentendre. Itt a szőlőket a 19. század végén a  filoxéra pusztította ki, a helyükre telepítettek egrest, ami keresett és jól szállítható exportcikként hagyta el az országot Anglia és Németország irányába. Azután megjelent a köszmételisztharmat, az egres ment, viszont az oltványszőlők visszahódították a szőlőhegyeket. Erről a tájról származik a korai, vékonyhéjú Szentendrei fehér fajta. A Egy másik fontos egresvidék Gyöngyös környéke. Közepesen bőtermő, de nagy gyümölcsű, szép termetű, közepes méretű cserje a Gyöngyösi piros. A zöld Pallagi óriás zöld gyümölcse július közepére érik be teljesen. A Piros ízletes későbbi érésű, de édeskésebb. Ellenálló, egészséges a Zöld győztes, amely a Pallagi óriáshoz hasonló fajta. 

Azt hiszem, mint minden gyümölcsnek, ezeknek a kicsi terméseknek is megvannak a hungarikum-számba menő, egyedi változatai, és sokan tudnak belőlük egyedi, különleges szörpöt, lekvárt, dzsemet, pálinkát, sütit, fagyit és egyéb különleges ínyességeket készíteni. Nagy lehetőségek rejlenek ezekben a kicsi, színes gyümölcsökben.

A sorozat további részei itt olvashatók: 

Nosztalgikus bevezető

Almák, körték

Cseresznye, meggy

Barackok, szilvák

 Birs, naspolya, gesztenye 

Rezisztens szőlőfajták

Gyümölcsöskert hagyományos és modern nemesítésű, hazai gyümölcsfajtákkal

Rendezkedés, készülődés

A mi hosszú hétvégénk is úgy telt, mint Egycseppkertben. Mi azonban még nem vetettünk semmit, csak a nehéz és kellemetlen kulimunkát végeztük el. 

Vendégeink is voltak: Jani apukája és anyukája a szőlőlugas alakító metszését jöttek el szakérteni, s bár évtizede elváltak, most metszőollóval a kézben sikerült ismét parázs hangulatot teremteni... Azt hiszem, nem lesz szükség egy jó darabig újabb családi buli szervezésére.  Másnap Jani áthozta a sógitól a robikapát és jól megdolgozta az egész zöldségest. Jó porhanyós lett a föld, már el is gereblyéztük. Már csak veteményezni kell.

Kitakarítottam az összes évelőágyást és meglepődtem, mennyiféle hagymás bújt elő mindenütt. Kinyíltak az első krókuszok és a kék törpe íriszeim. A hóvirágok spontán terjedő szaporulatai is feltűntek itt-ott, immár virágozva. Az eredeti tövek igen elsűrűsödtek, szét kell majd ültetni őket a tavasz végén.

Jani életében először egyedül metszette meg a gyümölcsfákat. Biztos, hogy nálunk sem tökéletes a végeredmény, de a nem megfelelően fejlődő részeknek jövőre megint nekieshetünk a metszőollóval. Lemosózni is fogunk, de már tavaszi hígítású mészkénlével. 

Készítettem egy fűszerágyást, pontosabban annak a helyét, aminek szegélye a sok gyökérről felújult agávésarj. Hátterébe jönnek majd a nagytermetű évelő fűszerek, a tárkony, lestyán, menta, citromfű. Elejébe pedig a fodros petrezselyem, a borsfű, oregánó, majoranna. Nem volt kis meló: kéttalicskányi fűcsomót ástam fel és hordtam el a tetthelyről. 

Kitakarítottuk a kertünk hátsó sarkát, az utolsó tuját is kipateroltuk a gyümölcsfák alól, a helyét fellazítottuk, ezt a területet a zöldségeshez csapjuk. Átültettük a fügénket a ház mögé (nem fagyott el!!!), a trombitafolyondárt a lugas külső feléhez, a fehér somot a gyep közé, szoliternek. Kijelöltük a gyerekek játékainak, homokozójának a helyét, ide valamiféle ülőkéket is tervezünk, azt hiszem, nagyobb, stabil  keményfa-kuglik is megfelelnek.

Az epreink már négy éve ugyanott voltak, most kiszedtem az összeset és új helyre telepítettem őket. Így most már egy ágyásban csücsül az összes zöldségeskerti évelő: a torma, a sarjadékhagyma, a zöldspárga és az eper. Az árnyékosabb részre kerültek az erdei szamócák, a naposra pedig a nagyszeműek. 

Az eprek helye tele van apró évelő gyomokkal, főleg kerek repkénnyel. Fűzöm az életem párját, tegyen még egy kört itt azzal a talajtúró Robikával, cserébe én meg gereblyézek. Ezzel a területtel is a zöldséges nagyobbodik. Szóval lesz majd dolgom a nyáron.

Végül örvendeztünk a tavaly az ágyásban bent hagyott fokhagymáknak, petrezselymeknek, meg az áttelelt, jó erős spenótnak. 

Most már csak az első magvetés van hátra, amit a héten biztos megejtünk. Elég száraz a föld, áztatni kell a magokat, azt hiszem.  Ja, és a kajszin már pirosodnak a bimbók, nemsokára virágzás lesz.

Nálunk így kezdődik a május

Már nagyon régen nem írtam semmit a blogba, nagyon elfoglalt is voltam és egészen meglepő dolgok is történtek, hát most neki kell állnom egy kicsit pótolni a restanciákat. A veteményeskertben zajlik a palántázás (cukkini, kis koktélparadicsomok), meg a vetés (patisszon, tökfélék, bab). Zajlik a szüret is, a tavalyiból: spenót, ami már kezd felmagzani, zöldfűszerek, hagyma, retek. Teafüvek is: menta, citromfű - gyomirtás és ritkítás egyben. Korábban a húsvéti maradék vékonyka tormagyökér-darabkákat is elültettem, szépen megéledt a nagy része, furakodnak felfelé ügyesen. A virágágyás most nem feltűnően pompás, már csak néhány késői nárcisz és tulipán virágzik, de rengeteg friss bimbócska igyekszik mindenütt felfelé.

Ági a múltkor szigorúan számon kérte, hová tűntek az ő élete kockáztatásával feltépdesett és ajándékba hozott nagyvirágú gyöngyvirágai. Jelentem, megvannak, csak elfelejtettem, hova is ültettem. Most megtaláltam őket a bokrok alatt.

A haranglábak karcsú tornyocskái most már kiemelkedtek, telve bimbókkal. A levelek finom színezete remekül illik a pompás virágokhoz. Hálás és kedves, változatos növények, az erdők világát idézik, szépen növekednek, gyarapodnak félárnyékban.

Kissé agresszív és hódító, kiskapával eszközölt fegyelmezést igénylő növény a kúszó boglárka. Ágiéktól való, de nálam valahogy nagyon szeret, rengeteg helyen megjelent, ahol semmi keresnivalója. Tavaszközepi virágai közel hajolva mutatják meg szépségüket igazán, nagyságuk csupán 2-3 cm. 

A vízpartok világát idézi és a boglárkákkal elragadóan társul a kedves kis nefelejcs kék virága. A félárnyékos helyek tavaszi díszítésére remek párost alkotnak. Váratlan helyeken hajlamos mindkettő megjelenni, van bennük egy kis vad vér.

A virágoktól a cserjékhez az út egy csinos kis félcserjén keresztül vezet, ez a téli viola. A Bakonyalja képét ilyenkor meghatározó barna, bordó, lila, sárga virágú növény nálunk csaknem kifagyott, mostanra azért nagy nehezen összeszedte magát, de csupán a sárgák maradtak meg, a különlegesebb színűek eltűntek. Nálunk amúgy is satnya, alig kétarasznyi, meg sem közelíti a löszön növő testvérei nyolcvan centijét és dús pompáját. Nyáron azért vetek belőle egy keveset, a bordósbarna árnyalat kedvéért. Ez a sárga túlzottan repceszerű és a rántottára emlékeztet.

Ha már bokrok, a fehér és lila orgona mindenütt nyílik-illatozik, amelyet nemsokára a rózsaszín tamariskák fognak követni. A bimbók nyílásra készek, egy napsütötte pillanatban púderszínbe öltöztetik a cserjét.

Különleges illatot áraszt a virágzása végén járó vérborbolyák pirosas csíkokkal díszített, aprócska sárga virága. A porzói ingerelhetőek, a látogató rovarok fejére kenik a virágport. A virágokból pedig csillogó piros termések lesznek őszre, amelyek tartós díszt adnak a virágszegény időszakban. 

 Sárga a zanót borsóvirága, átvészelte az őszi átültetést és a tágasabb helyen úgy tűnik, végre elkezdett növekedni. Különleges megjelenésű cserje, vesszői zöldek és levéltelenek.

A telelőből is kihurcolkodtunk. Ha esetleg visszatér a fagy, a kényeskéket arra a pár napra legfeljebb bemenekítjük a lakásba, bár a házunk környéke eléggé védett fekvésű.

A pozsgásaim okoztak kellemes meglepetést: az utóbbi két hétben virágot bontott közülük néhány. A Pachyphytumnak gondolt sárgászöld levelű tünemény dettó olyan virágokat bontott, mint a borsos varjújáj.

Ha jól emlékszem, Aloe aristata néven vettem egy csinos, termetes, levélrózsás növénykét, aki most piros-sárga nagy virágokat bontott. A csövecskék úgy négycentisek, a virágzat olyan 60 cm magas, nagyon hasonlít a fáklyaliliomra. Egészen különleges látvány. 

Szóval változatos és látványos és sok és szép, ami most történik, de ez min semmi ahhoz képest, ami pár héten belül várható. Nálatok mi nyílik pont most?